Skip to main content
Category

GAZDASÁG

Energiaárak a köbön, vállalkozók a veszélyzónában

energiaár

Várakozásokat meghaladó infláció, elszálló energiaárak, szűkös vállalkozói mozgástér; sokak számára ezek a kulcsszavak jellemezték már az utóbbi néhány hónap gazdasági eseményeit is, ám visszanézve úgy tűnik, az a helyzet „lightos volt” ahhoz viszonyítva, amit Európa, különösen annak centruma lassan egy hete elszenvedni kényszerül. Az év elején még a „hogy lehet ennyi a kenyér/laptop/autó (stb.) ára?!” gondolatkörben forogtunk, azóta viszont a szomszédunkból százezrek váltak földönfutóvá, hogy mentsék az életüket. Most azonban nem a háború közvetlen hatásairól, hanem a vállalkozói létet meghatározó környezetről írok, mert úgy látom, nem árt tisztába tenni, hogy a sorozatos áremelések mögött milyen kemény harc zajlik a talpon maradásért. Ennek megértéséhez ragadtam ki néhány szempontot.

Jó olvasást! Krisán László

Az előre megjósolt infláció kíméletlenül lecsapott, és bár nem teljesít rosszul a gazdaság, az áremelkedéseket mindenki megérzi. Megy is a zúgolódás rendesen: „horror árak vannak a boltokban”, „mi kerül ezen ennyibe”, a „menüért is többet kell fizetni”, „a vállalkozónak könnyű, csak árat emel” és hasonlók.

Jó kis szólamok ezek, csak hát hamisak, és tévedésektől hemzsegő kottából szólnak.

Persze van bennük igazság is, az árak – különösen az energiaárak, és minden amit magukkal húznak – tényleg megugrottak, már az orosz-ukrán válságtól függetlenül is, hát’ még azóta, de a helyzet súlyára és összetettségére tekintettel az egy másik téma lesz. Ami biztos, hogy a probléma fokozódik; egyértelműen látszik, hogy a következő egy év (a munkaerőpiaci helyzet mellett) erről fog szólni. Aki gyorsan és egyszerűen akar keresni egy bűnbakot, az a vállalkozói rétegre mutogat, anélkül, hogy látná a kirakat mögötti valóságot. Anélkül, hogy bármit is tudna az infláció okairól, az energiaárak növekedésének a mértékéről, a vállalkozók által viselt terhek nagyságrendjéről.

Tegyünk tehát rendet a fejekben.

Statisztikai számítások szerint 2021 utolsó negyedévére a vállalati szektor villanyszámlája nem kevesebb, mint 45%-os növekedést mutatott. A villamos-energia mellett a gáz ára is az egekbe szökött, tavaly őszre mintegy nyolcszorosára emelkedett az év elejéhez képest. Itt tehát már olyan számokról beszélünk, amelyekre felkészülni nem igazán lehetett, még akkor sem, ha a drágulási trend abszolút várható volt.

A probléma tehát adott, ugyanis kifejezetten komplex módon, több erőforrásra terjed ki az áremelkedés, a földgázra, az olajra és a villamos-energiára is – méghozzá nem csak Európában. Mindennek az alapvető oka pedig az, hogy a tőzsdei gáz- és áramárak nagyon magas szinten tetőztek, és ott is ragadtak. Az eddig is komoly orosz-ukrán feszültség kiéleződött, és az elemzői – viszonylag optimista – várakozások ellenére a lehető legrosszabb forgatókönyv vált valóra. A „villámháborús” esélyek hamar szertefoszlottak, gyors megoldása ennek a konfliktusnak nincs és nem is lesz. Mindemellett az ázsiai területek energia-éhsége növekszik, ami keresletet teremt, áremelkedést generál. Az ezt kiszolgáló kínálati oldalon pedig szintén vannak gondok bőven. Ha nem lenne elég a koronavírus válság energiapiacra (is) gyakorolt zavaró hatása, gondoljunk Németország áramtermelő kapacitásainak szándékos csökkentésére. És van itt még egy fontos tényező: az EU szigorodó klímavédelemi, zöld politikája következményeként a szén-dioxid kvóta árfolyamának emelkedése, pontosabban: megduplázódása.

A zöld-ségnek ára van

Azt gondolom, ez utóbbira azért is érdemes külön kitérni, mert ambivalens témáról van szó. A zöld átállás, a klímavédelem, az energia-felhasználás csökkentése fontos, és valóban a mi jövőnket is meghatározó ügy. Nem mindegy azonban az időzítés, az átállás ütemezése és a konkrét intézkedések meghozatala, de legfőképpen nem mellékes azoknak a gazdaságoknak az aktuális állapota, amelyekre ezeket az intézkedéseket ráeresztik. A Covid-krízis, illetve a mintegy hetven éve nem látott biztonsági kihívások közepette nyugodtan mondhatjuk, hogy a drámai mértékű szén-dioxid kvóta áremelkedés a lehető legrosszabbkor jön, és reális veszélyt jelent olyan szektorokra nézve, mint az építőipar vagy a vegyipar.

Mindezek a körülmények rendkívül negatív hatást gyakorolnak a nano-, mikro-, kis- és középvállalati szektor nyereségességére, méghozzá olyan mértékben, hogy sok esetben a – főleg energia-intenzív szektorokban tevékenykedő – cégek működőképessége forog kockán.

Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy globális energiaválság van, ami pontosan a mi régiónkat sújtja a legmélyebben, de kihatást gyakorol a világpiac számos területére, és ez csak súlyosbítja a helyzetet. Lesznek cégek, nem kis arányban, amelyek nem tudják majd a megemelkedett energiaköltséget áthárítani a fogyasztókra, és ez előbb-utóbb veszteséges működéshez vezet, ami, tudjuk, sokáig semmiképp sem tartható fenn.  Egy esetleges csődhullám pedig a legkevésbé sem hiányzik most a nemzetgazdaságok számára… A magyar kormány mentőcsomagja, azaz a 10 főnél több foglalkoztatottal rendelkező kis- és középvállalkozások átmeneti rezsicsökkentése 2022. június 30-ig bizonyára oldja a helyzetet, de mindenre és mindenkire nézve nyilván nem megoldás.

Éppen ezért el kell gondolkodni azon, hogy ebben a keserves energia-helyzetben mi az, ami előre vihet bennünket!

Én látni vélek fényt az alagút végén, ha odáig eljutunk, hogy a béke-működés egyszer visszatér a térségünkbe. Ez pedig nézetem szerint a már annyit hangoztatott tudatosság fejlesztése és a technológiai megújulás volna, ami együtt kell, hogy járjon az ésszerű formában megvalósítható zöldítéssel is. Egy ilyen krízis után, mint amiben most vagyunk, elkerülhetetlen az újrarendeződés, a stratégiáink, megküzdési módjaink upgrade-elése. Ha akkor jó irányba sikerül elmozdulni, és a „sötétzöld” propaganda-nyomást elengedve valóban intelligens, 21. századi, win-win megoldásokkal operálni, akkor erre a válságra is igaz lehet majd, hogy fejlődésre sarkallt minket. A lényeg, hogy ne hagyjuk most bedőlni a potenciállal bíró cégeket, maradjon annyi tartalék, támogatás, pályázat, bármi, ami hozzájárul a túléléshez.

A járványhelyzeten talán túl vagyunk, de sokkal nagyobb kihívás csapott arcul minket: újra életeket kell menteni, csak most nem láthatatlan „részecskékkel”, hanem robbanó fegyverek és lánctalpasok ellen hadakozhatunk. Sok cégnek még csak most jön a neheze. Vajon nekik is szól majd a taps? A kérdés természetesen költői, az viszont valós, hogy a támogatás és a kiállás megilleti a hazai cégeket is, mert nehezített terepen, sokváltozós környezetben kell most felszínen maradniuk. Remélem, hogy sikerül!

To be continued… Soon!

Soha ennyien nem kerestek még fel bennünket kamattámogatott hitelért

Krisán László

A Széchenyi Kártya Program történelmi jelentőségéről és a kkv fejlődésére gyakorolt hatásáról beszélgettünk Palkó Istvánnal a portfolio.hu újságírójával.

Jó olvasást! Krisán László

Miközben egyre nehezebben és egyre magasabb kamatok mellett jutnak piaci hitelhez a magyar vállalkozások, a Széchenyi Kártya hiteltermékei továbbra is kedvező, sok esetben 0 százalék közeli kamattal érhetők el a legkisebb cégek számára is az állami kamattámogatásnak köszönhetően. A vállalkozók és a programot koordináló KAVOSZ javaslataira folyamatosan finomhangolják a programot, volt tehát miről beszélgetni Krisán László vezérigazgatóval, akit az autólízinget érintő szigorításokról és a kezdő vállalkozások számára ősztől elérhető mikrohitel első tapasztalatairól is kérdeztünk.

Drasztikus kamatemeléseket hozott az elmúlt fél év a bankoknál, visszatértek a bőven 7 százalék feletti kamatozású piaci hitelek a kis- és középvállalkozások számára, és december eleje óta a kamatmentes újraindítási gyorskölcsön sem érhető már el. Ezzel szemben ott vannak Önök – mekkora a hitelkereslet most a KAVOSZ-nál? Aki csak tudja, a kamattámogatott Széchenyi Kártya Program GO! hiteleit választja most?

Mindenki a kkv-szektorról beszél, mi viszont nano-, mikro és kkv-szektort mondunk, mert a Magyarországon működő 850 ezer vállalkozásból 450 ezer konkrétan nanovállalkozás. Velük együtt a kkv-szektor a foglalkoztatás mintegy 70-75 százalékát, a GDP 55 százalékát, ugyanakkor az export csaknem 20 százalékát adja. Létkérdés volt, hogy ezeket a vállalkozásokat a pandémia kezdetén minden lehetséges eszközzel támogatni lehessen és életben lehessen tartani, így az első válságkezelési szakaszban a munkahelyek megtartása, a likviditás fenntartása és a sérülékeny ágazatok megsegítése volt az első számú feladat, amit a Demján Sándor által megálmodott Széchenyi Kártya Program kiválóan megoldott. Tavaly július 1-jével átálltunk – hiszen a gazdaság újraindítása vált az első számú prioritássá, és mivel a járvány alakulása még mindig kiszámíthatatlan, az EU döntése lehetővé tette, hogy a magyar kormány 2022 közepéig meghosszabbítsa a kamattámogatott hitelprogramjainkat. A vállalkozói igényeket folyamatosan monitorozva működtetjük a rendkívül kedvező kamatozású hiteleinket, még ebben a magasabb és folyamatosan emelkedő kamatkörnyezetben is. A program iránti kereslet soha nem látott mértékű mind darabszámban, mind összegben. Soha ennyi vállalkozás nem keresett még fel bennünket, és míg korábban a bankszektor 80 százaléka működött együtt velünk, most már a piaci lefedettségünk 95 százalék körül alakul. Azt gondolom, hogy ez a szám egyértelmű és magáért beszél.

Miközben Önök a gázt nyomják, az MNB tavasz óta fékez, a kedvezményes kamatozású Növekedési Hitelprogram mellett a Növekedési Kötvényprogramot is kivezette. Nem látni még, hol lesz a kamatemelések vége, ami a kamattámogatott hiteleket az állami költségvetés számára is megdrágítja. Mennyire rezeg a léc emiatt a KAVOSZ-nál, mondván, a monetáris politikával és a fiskális politikával is szembemennek?

Mi nem vagyunk politikusok, teljesen más pályán mozgunk és miért mennénk szembe bárkivel? Egy olyan közreműködő szervezet vagyunk, amelynek feladata és vállalása az, hogy begyűjtsön vállalkozói igényeket, ezeket megértse, fordítsa le a gazdaságpolitika és a szakpolitika nyelvére, és amennyiben az találkozik a gazdaságstratégia irányával, úgy pénzügyi eszközöket, javaslatokat állítsunk össze, és vállaljuk azok lebonyolítási feladatait is. Nincs olyan feladatunk szakmai szereplőként, hogy azzal foglalkozzunk, hogy a monetáris vagy a fiskális politikának van-e igaza, ezt más dolga eldönteni. Két szempontunk van: a legjobb kondíciókkal a leggyorsabban tudjunk segíteni a vállalkozóknak abból a költség-, díj- és kamattámogatási keretből, amit a költségvetés a Programhoz biztosít. A legfontosabb elem, ami a vállalkozók számára egyébként még meghatározó: a kiszámíthatóság, ezt pedig a futamidő végéig fix kamat biztosítja. Mikrószinten egyébként úgy érzékelhető a vállalkozói visszajelzésekből, hogy a koronavírus okozta válságnak még nincs teljesen vége. Voltak és vannak arra jelek (a világgazdaság egészére is vonatkozóan), amelyek felpattanásra engednek következtetni, de a kilábalás még mindig törékeny. Az aktív állami szerepvállalásra meggyőződésünk szerint még mindig szükség van, ami természetesen magába foglalja a támogatási keretrendszert is – és mindezt még az Európai Unió is visszaigazolja. A 2008-as válságot az EU nagyon kezdetlegesen kezelte, de mára sokat tanult belőle. Tavaly év végén sikerült tovább emelni a kkv-knak nyújtható támogatástartalmi keretösszeget 1,8 millió euróról 2,3 millióra, ami 2022 első felében lesz érvényben, és továbbra is jelentős teret ad a vállalkozói hitelezésnek.

Októberben jelentették be a Széchenyi Mikrohitel GO!-t, amelynek a nagy varázsa az, hogy kezdő vállalkozásoknak is elérhető 0,5%-os fix kamattal. Milyenek az első tapasztalataik?

Kifejezetten a gazdaság újraindítását szolgáló termékben gondolkodtunk, ugyanis míg a válság kezdetén 92 százalékos arányt képviseltek a folyószámla-és forgóeszközhitelek, ideértve a munkahelymegtartó hitelt is, a második körben nagyon komolyan elindultak a beruházások is. Ezek aránya a lízinggel együtt 48 százalékra nőtt, és ez a jelenség az, ami komolyan hozzá tud járulni a gazdaság megerősödéséhez. A krízisre reagálva bevezetett hiteleinkre kevesebb, mint 20 hónap alatt több mint 75 ezer cég adta be hiteligényét 2300 milliárd forint összegben. Ebből 52 ezer kapta meg is kapta már, 1400 milliárd forint összegben. Ezen belül a Széchenyi Kártya Program GO!, amely csak tavaly júliusban indult el, már most 33 ezer szerződéskötésnél és több mint 1000 milliárd forintnál jár. A mikrohitellel kapcsolatban azt látom, hogy az első nagy roham után most fog csak igazán robbanni, de nagyon. Októberben jelentettük be, november elején kezdtük el, megtendereztettük az értékbecslőket, ezt a tevékenységet már 18-19 cég végzi, hiszen fontos, hogy milyen ingatlanfedezet mellett nyújtjuk a hitelt, amihez a forrást egyébként az MFB-től kapjuk. A szeptemberben bevezetett Széchenyi Lízing GO!-hoz hasonlóan a novembertől elérhető mikrohitelt is igényelhetővé tettük digitalizált módon is, így csak a folyamat végén kell a vállalkozónak személyesen aláírnia a papírokat. Hihetetlen nagy, hullámszerű lökést érzünk, és rengeteg vállalkozói igényt regisztráltunk, amivel szemben néha még a mi kapacitásaink is szűkösnek bizonyulhatnak.

Októberben a Portfolio konferenciájánarra panaszkodott, hogy túl lassú a szerződéskötés a bankoknál. Javult a helyzet azóta?

Határozottan javult, és ehhez az állandó finomhangolások és folyamatosan javuló előszűrő tevékenységünk is hozzájárult. Nagyon büszke vagyok emiatt is a hálózatunkra, a kamarák és a VOSZ több mint 200 helyen működő irodahálózatára, hiszen 15-20 százalékra sikerült leszorítania az elutasítási arányt a bankoknál, vagyis jól működik az előszűrőnk. Mindezt úgy értük el, hogy korábban az új ügyfelek aránya 20 százalék körül volt minden évben, most viszont 50 százalék fölötti, azaz jelentősen szélesedik az ügyfélkör. És persze nemcsak előszűrünk hanem napi kapcsolaton keresztül dolgozunk együtt a vállalkozásokkal, hiteleiket nálunk igénylik, segítséget tőlünk kérnek. Röviden kifejezve társadalmi, vállalkozásfejlesztési és gazdasági szövetség ez a vállalkozásokkal.

Miközben egyre nagyvonalúbb programokat indítanak, a Széchenyi Lízing GO! szabályain tavaly novemberben és idén január elején is szigorítottak. Amiatt talán, mert a vállalkozások luxus személyautókra kezdték el igénybe venni a nagyon kedvező, fix 0,5%-os kamatozású lízingkonstrukciót?

Ez nem nagyvonalúság, hanem meglevő piaci igények kiszolgálása. Amikor tavaly szeptember végén elindítottuk ezt a lízingkonstrukciót, az volt a célunk az összes többi termékhez hasonlóan, hogy a lehető legtöbb nano-, mikro-, kis- és középvállalkozás juthasson hozzá a fennmaradásához, a működéséhez vagy éppen az újraindulásához szükséges legtöbb lehetőséghez. Ez indokolta, hogy a hitelcélokat és feltételeket kiterjesszük szinte mindenre, amire egy vállalkozásnak szüksége lehet. Hitelkiváltásra, üzletrészvásárlásra, generációváltásra, eszköz- és gépbeszerzésre, ingatlanvásárlásra és ingóságra is igénybe lehet venni ezeket, beleértve a vállalkozás működéséhez szükséges gépjárműveket is. Azon kívül viszont, hogy koordináló és közreműködő szervezet vagyunk, feladatunk, hogy a jó gazda gondosságával folyamatosan monitorozzuk a folyamatokat és adjuk a visszajelzéseket és határozott, gyors válaszokat a felmerülő helyzetekre. A gazdaság dinamikus rendszer: mindig változik, nincs olyan, hogy két napon ugyanaz történik. A folyamatos finomhangolás jegyében a lízinget is folyamatosan felülvizsgáljuk, mint ahogy azt már a kezdet kezdetén jeleztük is. Azért azt még mi is meglepődve láttuk, hogy az, amit mi egy cég működéséhez szükséges eszköznek gondoltunk, mennyire másképp értelmezték egyesek. Olyan eszközöket, jelesül személygépjárműveket is finanszíroztatni kívántak, amelyek a vállalkozás napi működéséhez nem feltétlenül szükségesek. A feltételek tágra szabása viszont nem azt jelenti, hogy ne változtathatnánk őket. Az első adatok kézhezvétele után 24 órán belül, novemberben megtettük az első változtatást azzal, hogy gépkocsinál 20 millió forintra, motornál 3 millióra vittük le az értékhatárt. Később pedig az újabb tapasztalatok fényében további módosítást hajtottunk végre január 1-jével, amikor a személygépjárműveket kivezettük a programból, természetesen továbbra is lehetővé téve a program elérését azok számára, akik a vállalkozáshoz szükséges haszongépjárművek és minden más eszköz beszerzésére veszik igénybe a lízinget. Ez egyben azt is szolgálja, hogy megfeleljünk a Széchenyi Kártya 20 éves múltjának, és tovább erősítsük azt a képet, ami mára jellemzi a programot: a hitelesség, a megbízhatóság, a célzott támogatás.

Kedveztek viszont a sertéságazatnak: az Agrár Széchenyi Kártya folyószámlahitele január 1-jétől 0%-os kamattal és hiteldíjjal érhető el.

Amikor kijöttünk a járványhelyzet elején az Agrárminisztériummal közösen az agráriumra szabott Agrár Széchenyi Kártya Plusszal, akkor is nulla kamattal, nulla költséggel és nulla díjjal hirdettük meg. A járvány miatt az alkalmazottak hazamentek vagy karanténba vonultak, és az volt a kérdés, ki fogja egyáltalán elvégezni a munkát, nagyon gyorsan kellett tehát a segítség az agárszektor vállalkozásainak. Mondhatom, hogy nagyot ütött ez a hitel és most ha szűkebb körben is, de újabb problémát hozott felszínre az elmúlt néhány hónap: a Covid lényegében   ledöntötte a sertéspiacot. Ha nem segít az állam, ténylegesen csődbe kerülnek ezek a gazdák. Ez egy többlettámogatott hiteltermék a speciális ágazatban dolgozó vállalkozásoknak, mint ahogy a Széchenyi Turisztikai Kártya GO! is a turisztikai ágazatban tevékenykedő vállalkozóknak kínál hitellehetőséget.

Ugyanakkor nem kerülte el a kamatemelés a KAVOSZ-t sem. Hogyan változott a többi termék kamata 2022. január 1-jével?

Az ősszel bevezetett Széchenyi Mikrohitel GO! változatlanul fix 0,5%-os kamatozású, 10 évre 50 millió forintos felső határral vehető fel. A beruházási hitelünk 0,5 százalékot emelkedett, de így is csak fix 1,0%-os kamattal fut szintén akár 10 évre, 1 milliárdos összeghatárral, és most dolgozunk az ITM-mel azon, hogy olyan speciális altermékeket hozzunk létre a beruházási hiteleken belül, amelyek valamilyen speciális szakpolitikai célt szolgálnak. Zöldgazdaság, körforgásos gazdaság, technológiai fejlesztés, bio- és kreatív iparágak – csak néhány fogalom jelzésértékkel, amiben gondolkodunk. A rövid lejáratú folyószámla és likviditási típusú hiteleink kamatai feljebb kerültek a teljes futamidő alatt fix 2,5 százalékra. Ezeket a számainkat – mondhatni – azonban még mindig nagyítóval kell megnézni, míg a piaci kamatszintek szabad szemmel is teljesen jól láthatóak.

Mik a jövőbeni céljaik, amelyeket a vállalkozások igényei alapján kitűztek 2022-re?

Továbbra is az a célunk, hogy ne statikusan gondolkodjunk, hanem dinamikusan válaszoljunk a vállalkozói igényekre. Nem tudjuk, hol fog tartani a világ fél év múlva – persze vannak várakozásaink és elemzéseink –, hogy alakul az inflációs pálya, mi történik az orosz-ukrán viszonyban, a német külpolitika és a nagy jegybankok monetáris politikája milyen irányt vesz, és még folytathatnám a sort. Az EU a 2021-2027-es programozási időszakban egyértelműen a zöld irányt határozta meg elsődlegesként. Kérdés, be lehet-e mindent zöldíteni – szerintem nem, de az igény megvan rá. Nekünk olyan termékkörökben kell gondolkodni, ami egyrészt az uniós pénzek felhasználhatóságát elősegíti (például a korábban létező, uniós pályázati előlegekhez szükséges önerőkiegészítő és támogatás-megelőlegező termékünkhöz hasonló termékek visszahozatalát fontolgatjuk), másrészt célunk a jövőben is fenntartani a jelenleg működő és szükségességüket bizonyított konstrukcióinkat, mindezek mellett pedig törekszünk mi magunk is minél inkább digitálisak, digitálisan is elérhetők lenni. Az elmúlt 20 év tapasztalatai alapján a vállalkozások bizalommal fordulnak felénk, amit remélem megszolgáltunk, mert minden helyzetben a valós igényeiket szolgáljuk ki és együtt fejlődünk velük.

A cikk forrása:

https://www.portfolio.hu/bank/20220202/soha-ennyien-nem-kerestek-meg-fel-bennunket-kamattamogatott-hitelert-524635

Hiánygazdaság – Back to the future, avagy nincs, ami nincs

hiánygazdaság

„Apa kezdődik!” – mondja a klasszikus reklámfilm kisfiúja, és valóban… Egy ideje vissza-visszatérően bevillannak olyan képek, amikre jóformán már senki sem emlékszik (aki pedig igen, az is igyekszik inkább elfelejteni): amikor szinte semmit, vagy maximum egyféle árut lehetett (vagy nem lehetett) kapni az üzletekben. Amikor a Lada, Skoda, Dacia, Trabant kombóból lehetett választani, három színben, de csak egyféle motorral… úgy öt évre előre! Persze nem várom, hogy ezek az idők visszajöjjenek, viszont újra megjelentek bizonyos hiány-tünetek, és amíg észhez nem tér a világ, addig ezek velünk is maradnak. Hogy miért is? Erről szól a mai bejegyzésem. 

Jó olvasást! Krisán László

Jó harminc éve lettünk az irigyelt Nyugat mintáját követve végre igazi piacgazdaság. Lett Pepsi Cola és Persil mosópor, Gorenje hűtő és Milka csoki. Lett választék, lett korlátlan mennyiség és lett persze ezzel termék és árverseny, valamint megismerkedtünk végre – sőt, össze is barátkoztunk – a „fizetőképes kereslet” fogalmával. A jót könnyű megszokni, ma pedig már az lenne nagyon furcsa, ha valami a komfortzónánkból nem lenne a helyén. De elnézést, pontosítok: éppen ez történik most! Valami kezd nem a helyén lenni.

Két évvel ezelőtt…

…tört rá a világra a koronavírus, hónapról hónapra borítva fel a nemzetállami és a globális működési mechanizmusokat. Leállt konkrétan a világ, az olaj és a benzin árak mellett rengeteg területen bezuhantak az árak.

És hogy is állunk most?

Az árak elszabadulóban vannak, mindegy, hogy az USA-t, Európát vagy Ázsiát vesszük alapul. A világot ledarálja az infláció, hosszú évek negatív rekordjai dőlnek meg. És ha mindez nem lenne elég, nyakunkba szakadt a szerintem a világot, azon belül Európát biztosan kiemelten fenyegető (és akár a vesztét okozó), ellátásbiztonságot erősen veszélyeztető energiaválság.

Ismétli magát a történelem?

Mindez ahhoz vezet, hogy újra meg kell ismerkedünk az olyan szavakkal, mint a szüleink által annyit emlegetett „Hiány!”, „Nincs!”, „Elfogyott!”, vagy „Várni kell!”. Ezek mellett sok – igen fontos – ágazatban van ezenfelül munkaerőhiány is, de lesz itt hamarosan tudáshiány és még ki tudja milyen más hiányok is.

Ezek természetesen tovább feszítik az árakat, ezért kifejezetten fontos egyben szükséges lépések voltak az ezekre reagáló gyors állami beavatkozások így az üzemanyag árstop, az energia rezsicsökkentés, sőt az alapvető élelmiszerek hatósági árszabályozása is. Biztos vagyok egyébként abban, hogy rövidesen más országok is kénytelenek lesznek (ha másért nem, az energiahelyzet okán) követni a magyar példát, főleg, ha az orosz-ukrán helyzet egy nem kívánt irányba fordul, és ami a következő éveket várhatóan alapjaiban fogja megváltoztatni.

Fontos emellett, hogy amíg a kínálat jelentősen beszűkült addig a kereslet villámgyorsan helyreállt egyrészt a lezárások miatti tartalékfelhalmozódások fogyasztás formájában való piacra kerülése, másrészt az államok és a jegybankok monetáris és fiskális ösztönzőkön keresztüli vízesésszerű likviditásteremtése okán.

Ez a gigantikus kereslet az, amit láthatóan a kínálati oldal nem tud lekövetni és ami súlyos egyensúlytalanságot, hiányt ezzel pedig ugrásszerűen növekvő árakat okoz. És itt jön képbe a nagy mumus, az infláció is.

Erősen tartok attól, hogy tényleges és akár időben is elhúzódó áruhiány van és lesz a világban. Mivel egy-egy termék előállítása, termelése szakaszolva van, elég, ha egy helyen hiányzik egy alkatrész, egy kicsi chip, egy kieső nyersanyag, az egész termék előállítása csúszik. Ha meg ehhez még a szállítási láncok is megállnak, azzal már borul is ellátási körforgás.

Átgondolatlanul

És mi erre a – visszakanyarodva a cikk elejéhez – fogyasztói társadalomban szocializálódott emberi reakció? Az áruhiányt, üres polcokat érzékelve ismét megrohamozzák az üzleteket és elkezdenek felhalmozni, ez pedig még nagyobb hiányt okoz. Az infláció pedig közben köszöni, jól van, és hízik, mint a mesebeli kisgömböc.

Ahogy sokszor mondtam már, az emberek, a vállalkozások, az államok, vagyis a világ nehezen tanul, viszont roppant gyorsan felejt. Alig több mint 12 éve borult fel a világgazdaság a Lehman-csődtől kezdve, majd – igaz évek elteltével- a gazdaságok egyenesbe jöttek és naivan elhitte mindenki, hogy visszatértek a régi szép idők. Volt is végül hét-nyolc szép konjunktúraév (talán mondhatjuk azt hogy kegyelmi időszak) viszont alapvető strukturális, mentális és koncepcionális változások nem történtek meg és ezért is ütött ekkorát ez a példa nélküli pandémiás válság.

A változás erő

Kérdezem viszont akkor újra: most hogy megint látszanak a gyenge pontok, akkor most végre elindul a nagy váltás? Újraértékelődik a globalizáció, az ellátási láncok rendszere, az árstabilitás, a munkaerőpiac, az egyes nemzetgazdasági szektorok jelentősége? Vajon egymásra talál a kereslet és a kínálat és lesz-e tartalékolás, lesz-e pénzügyi tudatosság? És lesz-e vajon zöld és fenntarthatósági és körforgásos gazdaság alapú gondolkodás?

Ennyi „riogatás” után azért nézzük meg lehet e valamit tenni egy ilyen helyzetben? Úgy érzem most nem elég elemezgetni, kritizálni itt most hatékonyan és gyorsan lépni kell és előremenekülni határozott gazdasági szabályozási eszközökkel.

Lehetőségek

A leggyorsabb, de nehezen vállalható eszköz lehetne a kereslet visszafogása azonban ez nem tud azonnal bekövetkezni hiszen a 4. és 5. járványhullám kezelése okán még mindig ömlik a pénz a piacra világszerte.

Stratégiai kulcskérdés lehet az európai termelési központok gyorsított kialakítása, ezzel a térség gazdasági távol-keleti függőségének csökkentése ami létfontosságú, de időt vesz igénybe és ugyanilyen fontosságú a versenyképesség ezzel pedig Európa versenybe való visszahozásának kérdése.

Hasonlóan fontos a mindenkori gazdasági viszonyokhoz igazodó bérpolitika kialakítása, amely az életszínvonal fenntartása mellett egyben a munkavállalói “jóérzet” miatt is jelentőséggel bír.

A világban az nyer aki az adóversenyt megnyeri mondta sokszor Demján Sándor és ha valamikor akkor most van ennek a kijelentésnek igazán itt az ideje és súlya.

Ha pedig rövid távon keresünk választ, akkor a már említett árképzésbe való beavatkozással tud élni a kormányzat, ami nálunk már el is kezdődött

De hadd emeljek ki egy dolgot ami mindezeken és mindenen túlmutat.

Minden gazdasági történés legyen az bármilyen fontos vagy húsbavágó is, legyen az egyensúlytalanság vagy megtorpanás, legyen az infláció vagy hiány mind-mind nem fontos az emberi élethez képest. A legfontosabb feladat és elérendő cél továbbra is a járvány végleges leküzdése és az, hogy mindenki egészséges legyen es végre magunk mögött tudhassuk ezt a két éve tartó őrületet.

 

Globális minimumadó – csapda vagy társadalmi igazságosság?

Globális adó

Az országok GDP-jével vetekedő gigacégek megadóztatása évek óta napirenden van, és heves vitákat vált ki politikai, társadalmi és gazdasági szinten egyaránt, hiszen joggal várható el, hogy a „nagyok” is legalább olyan arányban vegyék ki a részüket a közterhek viseléséből, mint az alacsonyabb szintű bevételekkel rendelkező versenytársaik. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű; ezt boncolgatják a következő sorok.

Jó olvasást! Krisán László

Az egész világot sújtó egészségügyi krízis, valamint a médiába egyre nagyobb lendülettel berobbanó klímaválság közepette mintha elsikkadt volna egy fontos döntés: októberben, Párizsban, a G20-ak támogatásával 136 ország elfogadta az OECD nevével fémjelzett 15 százalékos globális minimumadóra vonatkozó megállapodást.

A dolog lényege,

hogy az aláíró országokban 2023-tól egységesen 15 százalékos társasági adót vetnek ki a multinacionális vállalatokra. Azokat az óriáscégeket érinti a rendelkezés, melyek legalább 750 millió euró csoportszintű árbevételt produkálnak, mint például jelenleg a Facebook, az Apple, a Google vagy az Amazon.

Kérdezhetnénk, miért fontos ez nekünk, magyaroknak, amikor nem hemzsegnek ilyen világméretű cégek a NAV-nak adózók között.

Ez kétségtelenül igaz, viszont mindaz, ami a döntés mögött van, igenis érint minket is – megjegyzem éppúgy, mint minden fejlett és fejlődő országot… A globális minimumadó lenyomása a kisebb, kedvező társasági adókkal operáló országok torkán azt jelzi, hogy hatalmas átrendeződés zajlik a világban. Egyre több olyan terület van, ami a globális szintű terítékre kerül fel, és láthatjuk azt is, hogy ha a nagyok húsba vágó pénzügyi érdekeiről van szó, hamar megjön a globális összefogás, a nemzeti szuverenitásról pedig egyből kevesebb szó esik.

Az adózás mindeddig az elsők között volt azon a listán, amely a nemzeti hatásköröket foglalja magában.

Hogy is van ez akkor?

Az ügy meglehetősen összetett, és nem nélkülözi a kettős érzéseket sem. A globális cégek megadóztatása mellett alapból minden jóérzésű ember szót emel, hiszen ezek a társaságok olyan szintű adó optimalizálást folytatnak, amivel megúsznak sok olyan befizetést, amit a kisebbeken keményen bevasalnak, ők pedig mérhetetlen módon profitálnak a kiskapuk kihasználásának évtizedes gyakorlatából.

Csakhogy a mérleg másik serpenyőjében ott van az országok szuverenitása, illetve az, hogy tudjuk: nem egyenlő esélyekkel vesznek részt a globális kapitalizmus versenyében a kisebb és/vagy szegényebb országok, mint a nagyhatalmak. A kis európai országok számára, mint amilyen pl. Írország vagy hazánk is, a versenyképesség, tudástranszfer szempontjából fontos és jó lehetőség az, hogy alacsonyan tartott adókulcsokkal be tudják vonzani a befektetéseket. Ez az amúgy óriási gazdasági fölénnyel rendelkező nagyhatalmaktól forrásokat von el – a harc tehát adott.

Magyarország nem szívesen, sőt, utolsóként ment bele az alkuba

Hiszen nem tudni, hogy a globális adók elképzelése hová fog vezetni, miközben az határozottan látszik, hogy az alacsony adókból származó komparatív előny korlátozódhat, sérülhet; ez nekünk abszolút nem érdekünk. Végül azt követően, hogy a globális minimumadó fő ellenzőjének számító – és a Facebook székhelyének helyet adó – Írország is beleegyezett a 15 százalékos társasági adóról szóló nemzetközi megállapodás aláírásába, mi is kompromisszumra jutottunk. A cégek pillanatnyilag megnyugodhatnak, ugyanis marad a 9%-os (EU-n belül legalacsonyabb) társasági adó Magyarországon. A globális adót célzott megoldással szedheti be Magyarország, egy 10 éves átmeneti időszakra pedig speciális adómérték lesz irányadó.

A kkv-knak biztosan nem kell negatív változással szembe nézniük

Egyelőre nincs mitől tartanunk és úgy vélem, a nagyok is kedvező feltételekkel jöhetnek Magyarországra, illetve maradhatnak itt. De hogy mi lesz hosszú távon, mennyiben dönthetünk majd szuverén módon adózási ügyeinkben, nem látszik még tisztán.

Egy biztos:

Jelenleg a nemzeti valuta és annak árfolyamjátéka olyan pénzügyi eszközök, amiket arra lehet potméterezni, hogy elkerüljük a nagy globalizációs csapdákat. Mindemellett óriási körültekintésre, komoly felkészülésre és állandó készenlétre van szükség ahhoz, hogy a hazánkban működő vállalatok érdekeit, ezáltal a nemzeti érdekeket is meg lehessen óvni, mert a jelenlegi, felfelé ívelő gazdasági folyamataink nem a szerencsének köszönhetőek, és nem evidencia az, hogy amit egyszer elértünk, azt meg is tudjuk tartani.

Piacozás újratöltve! – a rövid ellátási lánc reneszánsza

piac

Nem kétséges, a 21. század bővelkedik elképesztő innovációkban, találmányokban, amiket személy szerint is támogatandónak és üdvözlendőnek tartok. De mi van azokkal a régi, jól bevált, viszont a globalizáció folytán olykor a süllyesztő felé sodródó értékekkel, amelyek egy fenntarthatóbb és élhetőbb világhoz segítenek hozzá? A rövid ellátási láncok preferálása ilyen; ennek megvilágítására törekszem az alábbi sorokban. 

Jó olvasást! Krisán László

Úgy vélem, itt az ideje, hogy a globalizáció során giga méretű faluvá váló bolygónkon komolyan vegyük saját, helyi értékeinket, mégpedig nem csak a kultúrában (erre jó példa az ún. hungarikumok népszerűsítése és védelme), hanem az üzleti életben is.  Meggyőződésem ugyanis, hogy a kereskedelem fejlesztése, szabályozása kulcsszerepet jelent az elkövetkező időszakban. Ha egyesek számára ez eddig nem lett volna fontos, akkor úgy gondolom, hogy a COVID, és az általa okozott ellátási lánc összeomlás gyorsan helyre fogja tenni a fejekben a helyi értékek kérdését.

A minap megrendezett Európai Kereskedelem Napja is fontos részt szentelt ennek a témának, és elmondhatjuk, hogy ez a szektor nagyban hozzájárul az ország ellenállóképességének kialakításához. Képes biztosítani, hogy legyen étel az asztalon, minden, amire szükség van, megvehető legyen, és egyben megőrizhetőek legyenek a munkahelyek – ezáltal a jövedelmek – is, azaz: fenntartható legyen a társadalmi fejlődés és az életminőség javítása. Ne feledjük azt sem, hogy az őrült járvány közepette az állandóság, a stabilitás és a folytonosság érzésének a fenntartása is mennyire fontossá vált.

De mi is kell mindehhez? Értelmes szabályozás!

Ami nem más, mint megtalálni a befelé forduló, protekcionista és a világpiac felé nyitott, liberális intézkedések kényes egyensúlyát. Egy biztos: most végre nyíltan kimondható lett, hogy a globalizmus, ahogy eddig ment, az roppant rizikós, és vészhelyzetben annak árnyoldalai egy pillanat alatt megmutatkoznak.

Persze azt, hogy miért kell beengednünk a külföldi termékeket és a legkülönfélébb innovációkat, a kicsi, ár-érzékeny és nyitott magyar gazdaság szempontjából, talán nem kell magyarázni. Azt már annál inkább, hogy miért és hogyan kell mindemellett védenünk a hazai termelőinket és gazdasági szereplőinket, még akkor is, ha adott esetben nem ők tűnnek a legversenyképesebbnek.

Járjuk körbe most ezt a kérdést az élelmiszerellátás szemszögéből

– végülis ez az alfája és az ómegája a fizikai túlélésünknek, az önellátási képességünknek és egyúttal a társadalmi békénknek is.

A biztonságos és egészséges élelmiszerellátás a XXI. századi vidéki térségek egyik legnagyobb kihívása. Miért van ez így? Azért, mert a nagy tömegek ellátásához folyamatosan kell pörögni, ami üzletileg leginkább nagyüzemekkel, nagybirtokrendszerrel kifizetődő, miközben ez társadalmilag és egészség szempontjából korántsem a legkedvezőbb; azaz felmerül a kérdés, hogy megy jó-e ez így?  A fejlett gazdaságok már felismerték, hogy a helyi termelésnek, helyi alapanyagoknak, és helyi értékesítésnek vitathatatlanul megvan a szerepe a mai korban is.

A rövid élelmiszerellátási lánc

(röviden REL) azt jelenti, hogy helyben előállított, helyben honos vagy helyben megtermelt alapanyagból, hagyományosan, az adott térségre jellemző technológiával, eljárással készült, mikro- vagy kisvállalkozás által előállított termékek által helyi – azaz 40 km sugarú körön belüli – munkaerővel, a helyi lakossági igényeket elégítjük ki. A dömpingáru, tömegtermelés tehát itt nem játszik, a lokálpatrióta hozzáállás annál inkább!

A helyi termékek és REL-ek szerencsére már Magyarországon is felfutóban vannak, de a világ más részein még dominánsabb ez a trend; Amerikában, de Franciaországban és Ausztriában is több évtizedes hagyományai vannak, és érdemi, jelentős változásokat gyakorol a fogyasztói igényekre, a termékválasztékra a vidéki gazdaságok és a szállítási lehetőségek területén.

Miben nyilvánulnak meg ezek a változások?

A kisebb termelők is kezdik felismerni a világunkban zajló folyamatokat, és szép lassan képessé válnak az alkalmazkodásra.  A fogyasztók a tömegtermékek helyett egyre inkább az egyedi termékek (és/vagy szolgáltatások) felé orientálódnak, az pedig már látszik, hogy az ilyen fogyasztói szükségletek kielégítése jelentős hatást képes gyakorolni a vállalatok hosszú távú, versenyképes, profitábilis működésére. Ennek tudatában felismerték a termelők, hogy egyre nagyobb szerephez jut a friss, helyi termékek értékesítése. (Aki esetleg eddig nem jutott erre a felismerésre, úgy gondolom, a járvány okozta válsághelyzet sokat segített a ráeszmélésben…)

Persze vannak nehezítő tényezők. Ilyen első helyen a költségfaktor: a magas hozzáadott érték, a magasabb beltartalmi érték, a kisszériás, sokszor egyedi előállítás rendre magasabb árat követelnek meg, amire még a logisztikai  és szervezési költségek is hozzáadódnak. Ehhez hozzá adódik az időtényező: a fogyasztó nem ér rá a tájékozódásra, a hosszadalmas beszerzésre, a termelőnek pedig jövedelmezőbb egyben, nagy mennyiségben értékesíteni még akkor is, ha alacsonyabb árat tud kialkudni. Ezek olyan piaci törvényszerűségek, melyeken nehéz változtatni.

Vannak azonban más együtthatók is

Ezek igenis fejleszthetők, alakíthatók, ha azt akarjuk, hogy jobban megérje REL-ben gondolkodni. Ide sorolom az infrastruktúra kialakítását, azt, hogy milyen csatornán keresztül tud eljutni az adott termék a termelőtől a fogyasztóig. Valószínűleg egy nagyvárosban élőnek mindig egyszerűbb lesz befutni a hipermarketbe és egyszerre megvenni mindent, ami ad-hoc szükséges a számára, de azért az internet, az applikációk, és az okostelefonok korában sokat lehet tenni annak érdekében, hogy életképes alternatíva legyen a helyi termelőktől való gyors és gördülékeny beszerzés is.

Ehhez kapcsolódik a kereslet és a kínálat összehangolása is: sok esetben a fogyasztók nem rendelkeznek információval arról, hogy honnan, milyen jellegű termékeket tudnak beszerezni. Fontos tényező a digitális kereskedelem fejlődésével, hogy ezen termékek beszerzése egyre inkább áthelyeződik az online térbe. Mindezek alapján a beszerzés (értékesítés) területén jó lehetőség megbízható online platformok működtetése, amely megkönnyítheti a termelők és fogyasztók igényeinek összehangolását. Évek óta mondogatom, hogy az online kereskedelem jön, lát és győzni fog, és bár nem éppen örvendetes, hogy ezt egy világjárvány robbantotta be elementáris erővel (lásd a közel 40% e-kereskedelmi növekedést egy év alatt), tény, hogy innentől a mindennapi élet részévé vált és válik az online világ, ami lebontja a hagyományos kereskedelmi platformokat.

És hogy miért kívánatos a REL nem csak a fogyasztók és a termelők, hanem az egész gazdaság számára is?

Amellett, hogy kiváló minőségű helyi termékek kerülnek a végső fogyasztókhoz, jelentősen elősegíthető ezáltal a munkahelyteremtés és a helyben maradás a vidéki térségekben, továbbá zöld, környezetbarát eljárásról van szó, amely a károsanyag-kibocsátás csökkentésével is együtt jár.

Látni kell emellett, hogy fontos a tálalás is. Ha megteremtjük egy kulturált árusítás elfogadható körülményeit, ha nem silány pultok és lepusztult miliő jellemzi a piacokat, akkor azok újra agórákká, kereskedelmi mellett társadalmi központokká is válhatnak, aminek hosszú távon közösségépítő, összetartás-erősítő hatásai lesznek.

Úgy vélem, mindezekkel tényleg lehet tenni azért, hogy javuljon az élelmiszerlánccal szembeni bizalom, enyhíthető legyen az élelmiszerpazarlás, és élénküljön a helyi gazdaság és közösségi élet. Tudnunk kell, hogy globalizáció ide, szövetségi rendszerek oda, a mi jólétünket magunknak kell megteremtenünk és fenntartanunk, amihez minden régi és új, smart megoldást meg kell ragadnunk! Hajrá hazai termelés, hajrá hazai kisvállalkozók!

Rémálmaim vannak. Vagy ez nem is csak álom, hanem akár egy lehetséges valóság?

wall street

Napok óta visszatérő álmom, hogy e hónap végén történni fog valami a világgazdaságban. Nem tudom, honnan jön ez bennem, de az a furcsa érzés kerülget, hogy valamilyen gazdasági megrázkódtatás közelít. Mivel foglalkoztat és nyomaszt ez a gondolat, valahogy az is bevillant, hogy talán ezek nem véletlen zsigeri megérzések és jobban utánagondolva van nem is egy olyan fejlemény jelenleg, amitől akar csövön lehet egy komolyabb visszaesés vagy akár egy újabb krach is.

Mozog a teljes tőzsdepiac,

minden volatilis, mindenki kétségbeesetten vár piaci információmorzsákra. Az amerikai tőzsdét emellett kifejezetten bizonytalan, pesszimista befektetői hangulat jellemzi. A kínai és az amerikai gazdaság szoros összekötöttsége pedig ehhez még minden mozgást azonnal áttétessé tesz. Csak példaként jelzem, hogy ha az Evergrande (Kína legnagyobb ingatlanfejlesztője) bedől, ami sajnos lehet egy reális forgatókönyv is az komoly pofont adhat a tőzsdei ingatlanpiaci cégek árfolyamainak. És nem csak Kínában.

Felsőbb pénzügyi hatalmak

Van persze újszerű monetáris kommunikáció is, hisz bár az amerikai Fed még nem állította le a gazdaságélénkítési szakaszt, de tegnap azért Powell elnök már csak belengette azt, hogy hamarosan megkezdődhet az eszközvásárlási program kivezetése, ezzel párhuzamosan pedig ebből következően a QE (Quantitative Easing) visszább nyesése is megindulhat. Ezek után persze az EKB (Európai Központi Bank) is várhatóan meg fog szólalni rövidesen és ilyen mondásokkal lépésekkel azt el lehet érni, hogy akár a tőzsdék emelkedéssel zárjanak, azonban kérdés, meddig van bennük kraft, és mekkora pontosan a mozgástér.

Ezzel együtt a világ e két legnagyobb gazdaságát adósságválság fenyegetheti, hiszen soha nem látott mértékű pénznyomtatás zajlik a járvány kitörése óta. De mi is van akkor, ha ezzel párhuzamosan nem következik be egy államadósság-plafon felfüggesztés vagy emelés? Ezek mellett pedig még szóba sem hoztam az infláció durva megugrását, ami még jó ideig rongálja pénzünk vásárlóértékét és azt sem látjuk jelenleg, hogy mennyire lesz durva a Covid negyedik hulláma, ami már el is kapta az USÁ-t, és nagyon keményen lelassíthatja a világgazdaság talpra állását.

Tarol a delta variáns, miközben válságkezelési ötlethegyek, elméleti és gyakorlati tapasztalatok feszülnek egymásnak.

És ilyenkor, ha csak egy kicsit is túlszalad a szike vagy esetleg alulmérik az infúzió dózisát, azaz elszámítják magukat a pénzügyi okosok, akkor ott komoly zavar lesz és tartok tőle, hogy nem lesz “happy end” az álom végén.

Szóval van azért sajnos némi alapja a rossz álmaimnak és bár továbbra is az az érzésem, hogy közel vagyunk egy törésponthoz, de azt kívánom magunknak, hogy maradjon ez meg csupán az én rémálmomnak!

Körbe-körbe karika, azaz mi a csoda az a körforgásos gazdaság

bolygó csak egy van

Klímakatasztrófa, olvadó sarkvidék,  ENSZ-jelentés, erdőtüzek, világvége… Ha a koronavírus-járvány nem lenne elég, ezek a képek borzolják most már szinte kikerülhetetlenül a kedélyünket. Alaptalan pánikkeltés, vagy valóban vége a hagyományos világnak? Gyors, sőt azonnali változást sürgetnek a tudósok, amit gazdasági reformokkal kellene összekötni. Mit jelent mindez a gyakorlatban, mi az a körforgásos modell és mit szólnak ehhez a magyar emberek? Az alábbi sorok ezt fogják megvilágítani.

Jó olvasást! Krisán László

A világ vezető tudósai között egyetértés van abban, hogy az éghajlatváltozás, a tendenciózusan egyre gyakoribb természeti katasztrófák, a biológiai sokszínűség csökkenése az emberi tevékenység számlájára írhatók, még akkor is, ha évezredek-milliók távlatában már voltak ilyen folyamatok. Csak nem ilyen ütemben. Sokat lehetne erről (is) beszélni, de ez a cikk nem a Föld pusztulásáról, az emberiség jövőjéről, a föld alá vagy a Mars bolygóra költözésről fog szólni. Amit itt vizsgálok, nem más, mint az a modell, amellyel – remélhetőleg – alkalmazkodni lehet a már megindult folyamatokhoz, lassítani lehet a negatív hatások begyűrűzését, ezzel pedig elérni, hogy a következő generáció is emberhez méltó, viszonylag egészséges feltételek között élhessen.

A tudás hatalom

Egy – a Reacty Digital piackutató által, ezerfős mintán végzett – felmérés szerint a magyar lakosság 51 százalékának ismeretlen a körforgásos gazdaság, mint kifejezés, 34 százalék pedig bár hallotta a fogalmat, nem tudja annak jelentését. Ezek alapján nem azzal kellene kezdeni az erről való diskurzust, hogy megpróbáljuk megértetni mindenkivel, mi is ez az egész? Nagyon nehéz lesz támogatókat találni ezekhez az új eszmékhez, ha az ország – de mondhatom azt, hogy a világ – felének fogalma sincs arról, hogy mi is ez, miért is jó és mit lehetne, kellene tenni érte.

A körforgásos (KF) gazdasági modellel ellentétben van egy másik fogalom, a fenntarthatóság (FT) amivel viszont talán már sokan találkoztak (vagy legalábbis az előző csoportnál jóval többen). Leginkább talán egyfajta „addig nyújtózkodom, míg a takaró ér” hozzáállással lehet megfogni, mit is értünk egyezményesen alatta. Vagyis hogy nem éljük fel,  nem pazaroljuk el a jövő generációk életterét, tartalékait, nem exportáljuk máshová a szemetet, nem zsigereljük ki a meg nem újuló erőforrásokat, nem fogyasztunk bután és mértéktelenül – és sorolhatnánk. Nagyon fontos, de ez bizony (rövid távon) drága szemléletmód, ami éppen ezért nem tud(ott) ez idáig főiránnyá válni. Egy dolog azért biztos: ha még sokáig szórakozunk a természettel, akkor az büntetni fog, és rengeteg fantasy film és katasztrófa film véres valósággá válhat. Ne feledjük, hogy a vírusokról szóló, 10-20-30 éve készült mozifilmek 2020 óta valóságként itt játszódnak közöttünk…

A fenntarthatósághoz kapcsolódik a körforgásos gazdaság fogalma is, ami szintén nagyon sokféle üzleti, termelési, gazdálkodási metódust foglalhat magába. Nem kell bonyolult, és főleg nem soha nem látott dolgokra gondolni. Lehet akár egy visszanyúlás az iparosodás előtti megoldásokhoz, de lehet új ötlet is; értelmezhető egy-egy üzem működtetésének a módjára, módszereire, de egész nemzetgazdaságokra vagy akár a globális piacra is

De mi a közös nevező ezekben? Mi a körforgásos gazdaság lényege?

Nos, az nem más, mint a termelés-fogyasztás-hulladék egyirányú utcájából való letérés, ami  növeli ugyan a GDP-t, de a fölösleget, szemetet sokkal durvábban. Ehelyett a szóban forgó modell a természet körforgásos megújulásához akarja közelíteni a gazdasági folyamatokat. Azaz: úgy tervezi meg a teljes termelési, értékesítési, fogyasztási láncokat, hogy azok eleve újrahasznosítható részekből álljanak. Így maradhat el a megsemmisítés, mint előre tudott és célzott utolsó állomás a folyamatban.

Olyan termékek gyártásánál beszélhetünk körforgásos modellről, amelyek az elsődleges felhasználás után is hasznosak maradnak. Újra alapanyaggá válnak és így visszakerülnek a nagy rendszerekbe.

A kulcs tehát egyértelműen a tervezés.

Cél az életciklus és a visszaforgathatóság növelése, amivel elkerülhető az anyag- és az energiaveszteség.

Mindezekből már látható, hogy a körforgásos gazdasági modell a hulladékmentesség és a sharing economy (közösségi gazdaság) terjedő gondolatiságával is közeli rokonságban áll.

Jelzem, hogy itt nem csupán egyszerűen szelektív hulladékgyűjtésről vagy spórolásról van szó.

Ezek helyett a szemét, a fölösleg keletkezésének tudatos, tervezés útján történő elkerülése az, ami igazán fontos. Tehát, amiről tudom, hogy nem lesz rá szükségem, azt meg sem veszem; amiről látom, hogy hulladékként fogja végezni, le sem gyártom (vagy nem úgy gyártom le), ami fölösleges pazarlás, azt visszafogom.

Aki azt hiszi, hogy naiv utópiáról van szó, hatalmasat téved.

Bizonyos szinten már most is jelen vannak ezek az elvek a gazdaságban, csak talán nem annyira nyilvánvaló, hogy erről van szó. Amikor a gyártók saját szervizek üzemeltetésével hosszítják termékeik életciklusát, amikor egy autót vagy háztartási gépet vásárlás helyett rövidebb-hosszabb távra bérbe veszünk, amikor egy külső hordozón tárolás helyett streaming szolgáltatón keresztül nézünk filmeket, amikor vezető üzletláncok készülnek saját termékeik használt formában történő értékesítésre, ezek mind-mind a körforgásos, fenntarthatóbb gazdaság irányába mutatnak.

Közgazdasági törvényszerűség továbbá, hogy a gigacégek annál inkább érvényesíteni fogják a fenti elveket a működésükben, minél szűkösebbé válik az általuk felhasznált energia és nyersanyag forrása, mindemellett pedig a globális ellátási lánc sérülékenysége is ebbe az irányba tereli őket – azon nyersanyag megléte a biztos, amiről maguk gondoskodnak… Ez különösen aktuális kérdés jelenleg, nem először hangsúlyozom én sem, hogy zajlik az átalakulás e téren is!

Magyar körkép

Ahogy látható, nagy még az űr, az ismerethiány a fejekben, és ez egyformán vonatkozik a lakosságra és a mikro-, kis- és középvállalati szektorra is. Keveseknél jön a szikra, hogy unokáik sorsán, a föld túlélésén és a gazdaság jövőjén merengjenek, amikor napi megélhetési kérdések foglalkoztatják őket…

Innen indulunk tehát, és ez nem sok bizakodásra adna okot, az pedig biztos, hogy feladathegyek állnak előttünk. Edukálni kell az embereket, tisztába tenni azt, hogy miért létszükséglet megtanulni, mik is ezek a fogalmak és ráébreszteni a társadalmakat arra, hogy nem eldöntendő kérdés többé, hogy szükség van-e ezekre az új gondolatokra.

Azt gondolom emellett, hogy ahogy elítélendő és ciki lett a szemetelés, a szelektív kuka ignorálása és sok más káros tevékenység, úgy fog beszivárogni a cégek életébe is a fenntartható, a körforgásos gazdálkodási modell a nagyoktól egészen a legkisebbekig.

Tudomásul kell viszont venni azt is, hogy elsősorban nem a közvéleménynek kell tisztában lenni ezen a téren ezekkel a fogalmakkal, hanem a gazdasági szakértőknek. Kiemelten a döntéshozóknak, valamint a piacokat befolyásolni képes szereplőknek kell tudásuk legyen, mert a valódi fordulat innen kell, hogy elinduljon. Máshonnan ugyanis kezdeményezni nem lehet.

Zöldnek lenni menő

Úgy gondolom, nem kell soká várni arra, hogy a témával foglalkozó (növekvő számú) civil szervezetek mellett az állam is teljes erővel az ügy mellé álljon. Rövid idő kérdése, hogy trendi legyen, menő legyen, sőt elvárás legyen a zöld megújulás. Minden, a jövőt komolyan vevő szereplő is várhatóan teljes mellszélességgel bele fog állni ebbe a fősodorba. Az Unió komolyan felül fogja súlyozni a támogatásoknál a KF/FT programokat, a jegybankok és kereskedelmi bankok ösztönözni fogják a zöld projekteket. Az állam és a szakpolitika már most kiemelten támogatja az ilyen fókuszú beruházásokat. Ki merem jelenteni, hogy a vállalkozói hitelek esetén is kifejezetten prioritást fog élvezni az ezekre kihegyezett pénzügyi eszközök, így főleg hitelprogramok indítása.

Biztosra veszem, hogy a körforgásos, fenntartható gazdálkodást képviselő új irányvonalak elterjedése, megismertetése a szélesebb nyilvánossággal már a közeli jövőben be fog robbanni. Ez a nemzetközi trend. Ebbe az új „sodorba” illeszkedve, a magyar Kormány is kiemelt iránnyá tette az ügyet, hangsúlyozva azt, hogy a magyar gazdaság 2030-ra digitalizált és körforgásos lesz.

Ez egy kétségtelenül komoly és ambiciózus vállalás, amivel azonban csak a legmesszebbmenőkig egyetérteni tudok, tekintve hogy a „merjünk kicsik lenni” korszak egy jó ideje már lezárult, és ebben az ügyben csakis határozott és eltökélt döntés mentén lehet, kell és érdemes belevágni az új világba.

 

Könnyed korrekció vagy pénzügyi világvége?  

magyar pénz, infláció

A pénzügypiacokat szépen felforgatta, hogy hosszú idő után kétszer is kamatot emelt a magyar Jegybank, és nem titok, hogy a továbbiakban effektív kamatemelés, szigorítási ciklus várható. Érezhető a növekvő inflációs folyamat – nem csak Magyarországon, hanem az EU-ban és az USÁ-ban is – ami alkalmat ad a kérdésfeltevésre: az egészségügyi válság után/mellett fel kell-e készülnünk egy nagyobb pénzügyi válságra is? 

Jó olvasást! Krisán László

Teoretikus kérdés

A közgazdaságtan szilárd alaptételei szerint kamatemelés esetén a hitelezés drágul, a betétekért pénzt adnak, a megtakarítások ezzel párhuzamosan nőnek, így csökken a pénzmennyiség a gazdaságban, enyhítve az inflációt, de lassítva a gazdaságot. Ez az elmélet.

Jó-e, kell-e ez most nekünk, kérdezhetnénk, hiszen minden a gazdaság újraindításáról, felpörgetéséről szól, ezt a célt tűzte ki maga elé mellettünk számos más ország is – már ha egyáltalán vannak  olyan szerencsések, akik a járványkezelés közepette és az erősödő negyedik hullám potenciális félelem felhői alatt ezen gondolkodhatnak…

Gyakorlati válasz

Mindenképpen támogatható egy megfontolt, helyesen kommunikált kamatemelést – ezzel is horgonyozva az inflációs várakozásokat. Az okok pedig egyszerűek:

ad 1)

Az inflációval óvatosnak kell lenni, és az, ahogy ezt a folyamatot kezelni kezdte a Jegybank, jó iránynak látszik. Erre van is mandátuma, hiszen ez egyben az MNB elsődleges feladata is, az árstabilitás megőrzése.

ad 2)

A gazdaság lassulása persze abszolút nem kívánatos a jelen helyzetben sem, de nem is kell túltolni, hiszen mindent összevetve azért sokkal kisebb veszélye van ennek, mint egy elszabaduló inflációs hullámnak, ha és amennyiben határozott lépések születnek a gazdaság támogatására. Magyarországot nézve jól látszik, hogy van valós gazdasági növekedés, bár persze azért  mindig nézni kell a bázist is, azaz azt, hogy honnan, milyen szintről indul a növekedés.

ad 3)

Saját tapasztalatok alapján határozottan ki merem jelenteni, hogy az egyik legfontosabb kulcs és eszköz a hitelezés, abban pedig jól állunk. Erőteljes piaci alapú hitelezés van, és az állam is támogatóan beleállt a talán legfontosabb pénzügyi potenciálba. A számok makacs dolgok, és a Széchenyi Kártya előző évi és idei számai ragyogó lakmuszpapírja a hazai vállalkozói igényeknek. Mindez kedvező a növekedés szempontjából, és nem látok arra mutató jeleket, hogy ez a trend változna. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy ez a hitel boom talán még nőni is fog. Szilárd véleményem az, hogy rövidtávon biztosan nem várható olyan mértékű kamatemelés, ami jelentősen visszafogná a hiteldinamikát.

Résen kell lenni

A világviszonylatban erősödő infláció és a járvány negyedik hullámának közeledése adhat okot aggodalomra, különösen azért, mert a pandémia egészségügyi és gazdasági hatásai még velünk vannak, és visszaerősödhetnek. Ha pedig egy újabb beesés következne az árak növekedésével párhuzamosan, az veszélyes helyzetet teremtene, és sokak számára nehezítené meg a fejlődést, de talán a megélhetést is.

Előrejelzés

Nouriel Roubini amerikai közgazdász, aki arról híres, hogy előrevetítette a 2008-as pénzügyi világválságot, most újra jósolt: a stagfláció – recessziós + inflációs hatás egyidőben (olyan magas infláció, amely lassú gazdasági növekedéssel vagy akár recesszióval, illetve magas munkanélküliséggel párosul) – növekvő veszélyére hívja fel a figyelmet. Teszi ezt a kialakult nehéz helyzet mellett az elhatalmasodó államadósságokra alapozva, ami szintén növeli az országok kitettségét. Roubini szerint a pénzpolitika szigorításával nagy becsődölések következhetnek be, végül pedig az instabilabb államok akár a fizetésképtelenség felé is sodródhatnak.

Szerintem ez erős túlzás!

Habár Roubini egyszer tényleg eltalálta, hogy válság következik, viszont azóta is jó néhány alkalommal adott le később alaptalannak bizonyuló vészjelzést, illetve ki számolja, hányszor kongatta meg a vészharangot, mire bejött a jóslata.

De alapvetően nem emiatt gondolom, hogy engedjük el, amit mond. Meglátásom szerint jelenleg közel sem tartunk ott, hogy egy 2008-as méreteket öltő pénzügyi válság valós fenyegetés legyen, és ez a jelenlegi válsághelyzet – ahogy már több írásomban kifejtettem – teljesen más tőről fakad. Ezt  jól erősíti Janet Yellen, az USA pénzügyminisztere is, amikor azt hangsúlyozza, hogy az inflációtól nem kell félni: az ellátási zavarok miatti átmeneti jelenségre számít ezzel kapcsolatban, ezért nem is szabad satufékkel beleállni a gazdasági felpörgés ritmusába. Yellen asszony ráadásul nincs egyedül fenti véleményével, hiszen a különösen merev nézeteiről ismert Christine Lagarde IMF vezér is hasonlóan vélekedik annak ellenére, hogy az EU az USÁ-nál jellemzően konzervatívabb irányvonalat képvisel. És lássuk be, ez azért egy erős duó.

Az oltásról

Nekem pedig továbbra is meggyőződésem, hogy még most is jó esélyünk van arra, hogy Magyarországot egy erős átoltottsági szint közepette érhesse el egy esetleges pandémia negyedik hulláma, ezzel mérsékelve elsősorban az emberi életekben, másodsorban a gazdasági lehetőségekben mérhető károkat. Ezért igenis érdemes dolgozni, küzdeni, kampányolni és természetesen – akit érint – a választott oltást felvenni!

Az inflációról

Az inflációs várakozásaimat többször és részletesen, de főleg az áprilisi írásomban (https://krisanlaszlo.biz/inflacio-es-jarvany/ ) elemeztem, amikor még nem látszottak az infláció berobbanás jelei, de a gazdasági folyamatok már ilyen képet rajzoltak fel. Az akkori következtetés pedig egybecseng az azóta ténylegesen is beindult folyamatokkal, amire utaltam (történetesen, hogy egy átmeneti akár erőteljes inflációval mindenképp számolni kell), bekövetkezett; minden jel és közgazdasági törvényszerűség arra mutatott, hogy így fog reagálni a világ a COVID-korszak változásokkal teli körülményeire.

Minden összefügg, minden kapcsolódik

Ugyanakkor semmiképp sem haszontalan felhívni a figyelmet a veszélyekre, amelyek az országok eladósodottságából, egymástól való szoros függéséből és az esetleges gazdasági recesszió lehetőségéből következnek. A bizonytalanság ugyanis itt van a levegőben, a járvány kedvező alakulását pedig egyelőre csak remélni tudjuk, miközben erősödik egy negyedik hullám esélye is.

Mindezek miatt újra és újra hangsúlyozni kell: a pénzügyi tudatosság, tervezés, stabil menedzsment-képességek nem nélkülözhetők a gazdasági életben – és talán nyugodtan mondhatjuk, hogy a magánéletben sem. Itt van az ideje annak, hogy különösen a fiatalokhoz, de minden téma iránt fogékony emberhez juttassuk el azokat az ismereteket, amelyekkel alkalmazkodni tudnak az új kihívásokhoz, ezáltal képesek lehetnek hatékony, előre mutató módon gazdálkodni, kiemelve magukat – magunkat a mocsárból.

Kullogás helyett szárnyalás: hogyan erősítsük tovább versenyképességünket?

A versenyképességet, annak jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni – tettem és teszem ezt én is minden létező fórumon! Most pedig, hogy kijöttek a 2021-es listák a friss ország-besorolásokkal, érdemes kicsit mélyebbre evezni és fókuszba helyezni azt, hogy mit is mutatnak ezek az adatok, kinek fontosak, és ami talán a leglényegesebb: mi az output mindezekből, milyen beavatkozási pontokat érdemes mérlegelni?

Jó olvasást! Krisán László

Nemzetek viadala

A nemzetgazdaságok nagy küzdelemben állnak egymással a versenyképesség szempontjából (is), melynek eredményét különböző üzleti iskolák eltérő módszertanokkal igyekeznek évről évre megmérni. Van versenyképességi rangsora pl. a Világgazdasági Fórumnak (WEF) és a svájci IMD-nek is, utóbbi 2021 júniusában publikált adatai szerint Magyarország öt helyet lépett előre (így 42. helyen állunk). Ez nagy ugrás és jó hír, de vizsgáljuk meg először azt, hogy miért is érdemes foglalkoznunk ezekkel a jelzésekkel.

A versenyképességi listák egyfajta soft jelzőrendszerként, iránytűként működnek. A funkciójuk, hogy megmutassák, egy adott országban milyen erősségek, kitörési lehetőségek, fejlesztési irányok vannak. Ez nyilvánvalóan hasznos a külföldi beruházóknak, de nem csak ők, hanem – jó esetben – a hazai cégek, stratégia-alkotók is beletolják a megfelelő energiát az elemzések megismerésébe. Azonban tovább is kell gondolni mindezeket az ún. core-kompetenciák megtalálásának érdekében és a szükséges következtetések levonásában.

Miről szól az IMD listája?

Az IMD négy kulcs-kategóriát elemezve sorolja be az országokat: gazdasági teljesítmény, kormányzati teljesítmény, üzleti hatékonyság és infrastruktúra. Mind a négyben külön-külön is mérik a versenyképesség változásait.

Magyarország 2021-re mind a négy szempont szerint javított az eredményekben: a legjelentősebb előrelépést a gazdasági és a kormányzati teljesítmény kategóriáiban mérték. Egy üzleti blogban azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a legnagyobb lemaradásunk nem máshol, mint az üzleti hatékonyság területén van. Ez pontosan a menedzsment technikák, hozzáállás és értékek, termelékenység és hatékonyság, pénzügyek, munkaerő részterületeket jelenti.

A jövő vállalkozásai felé

Ennél a pontnál – ha komolyan akarjuk venni a jelzéseket – meg kell állni egy pillanatra; meg kell látni, hogy van itt egy szükséges beavatkozási pont, egy olyan terület, ahol sürgető a fejlődés. Másképpen szólva: azok a bizonyos, oly’ gyakran citált „ció”-végű fogalmak – innováció, digitalizáció, automatizáció és robotizáció – nem lesznek jók sima frázis-puffogtatásnak, és nem is maradhatnak meg a sci-fi-gondolatvilágban, hanem kőkeményen bele kell állni a legmodernebb, smart megoldások elterjesztésébe, ha tovább akarunk jutni a versenyképességi-ranglétrán.

Ennek most nagyon is itt van az ideje, hiszen egy válság utáni újrarendeződés zajlik éppen, ami esély a kiugrásra. A gazdaság szereplőinek valóban tanulniuk kell a válság utáni tapasztaltakból és idejekorán nekilátni a változtatásoknak.

Úgy vélem, mindenki tapasztalja a mindennapokban is, hogy Magyarországnak sok versenytárshoz képest sikerült helyzeti előnyt kiharcolnia. A hatékony vakcinációnak köszönhetően nagyon gyorsan újraindult az élet. Ezzel a lendülettel rá kell állítani a gazdaságot a versenyképességnek egy új dimenziójára, és egy valóban modern gazdaságot kell felépíteni.

De hogyan fordulhatunk rá erre az útra?

Ezzel kapcsolatban vannak abszolút kedvező együtthatók, hiszen makrogazdasági, kormányzati és gazdaságpolitikai oldalról tapasztalható a fejlődés. Ez egyben azt is jelenti, hogy a keretrendszer megvan hozzá, hogy ezeket a pozitív eredményeket lefordítsuk mikro, azaz vállalati oldalra.

Meggyőződésem, hogy ebben a pozitív irányú elmozdulásban a gazdaságvédelmi intézkedések erőteljesen jelen voltak és vannak továbbra is.

Az „okos gazdasághoz” okos (értsd: motivált, tájékozott, proaktív és nem utolsó sorban merész) cégvezetők és okos (vagyis ezeket segítő) támogatási rendszer szükséges.

Keressük a gócpontokat

Ha tehát azt látjuk, hogy a legnagyobb probléma a hatékonyság területén mutatható ki, akkor a cégvezetők nézetem szerint akkor járnak el helyesen, ha új lépéseket tesznek pl. az automatizációban, digitalizációban rejlő lehetőségek kiaknázása felé. Ezzel nem utolsó sorban támogathatják a fenntarthatósági, környezetvédelmi törekvéseket is. Ez sokféleképpen megvalósítható akár csak egy könyvviteli program lecserélésével, digitális felületek kialakításával. Magasabb szinteken jelentheti éppen digitális kommunikációs eszközök igénybevételét, akár pedig megfelelő élőmunkát segítő robotok bevetését. A lényeg: ha nagyon apró léptekkel is, de szinte minden cég profiljába beleilleszthető a jövő felé mozdulás. Nem szabad most kényelmesnek lenni és érdemi lépések helyett csak várni a mentőcsomagokra. Az ingyenpénz, a segély nem eredményre, hanem lustaságra ösztönöz –  az általam vállalkozói etalonnak tartott Demján Sándor szögezte le. Nem a „világot kell megváltani” hirtelen, de a fogaskerekeket igenis be kell indítani annak érdekében, hogy folyamatosan nagyobb sebességre lehessen kapcsolni a fejlődésben.

Másik téma a menedzsment technikák és a pénzügyek terén elfoglalt versenyképességi pozíció. Úgy gondolom, hogy a vállalati pénzügyi kultúra és tudatosság soha nem látott relevanciával bír napjaikban. Erre világított rá a koronavírus válság is, amikor a túléléshez nélkülözhetetlenek voltak a megfelelő tudatossággal meghozott, előremutató, stratégia megközelítésű pénzügyi döntések.

Az innovációra, megújulásra való nyitottság szintén kiemelt eleme a versenyképességnek. A legújabb, XXI. századi kihívások, a termelési és ellátási láncok bonyolultsága közepette már nem vonható kétségbe, hogy egyre több kockázati tényező vesz minket körül. Az üzleti életben sem csak a gazdasági válságokra kell felkészülni, hanem az élet más területéről induló, de gazdasági kihatással is bíró negatív eseményekre is. Ez pedig alkalmazkodást, megfelelő menedzsment tudást, gyakorlatot követel meg. Prognosztizálható, hogy a közeljövőben is egyre több új, még nem tapasztalt helyzettel fogjuk szembe találni magunkat. Az győz majd, aki gyorsabban talál professzionális megoldásokat.Itt tehát a vállalati elkötelezettség mellett kihagyhatatlan az oktatási rendszer. Fel kell tudni venni a fonalat, mert versenyképes, gyakorlati, skillekre és problémamegoldó képességre épülő tudást kell átadni a jövő generációnak.

Kihez szólunk?

Úgy vélem, ilyen és hasonló kezdeményezések elindításával és következetes végigvitelével van esélyünk. Fontos, hogy az üzleti világra nagy általánosságban inkább az önálló sikerek elérése, mint az állam után kullogás legyen jellemző.

Persze nincs kétségem afelől, hogy a magyar cégek felső 5-10 százalékát nézve mindez nem jelent újdonságot. Vannak fantasztikusan innovatív, világszinten is jegyzett, jól menő gazdasági társaságaink, nem beszélve a pezsgő start-up-világról, amelyből szintén kiveszik a részüket a magyarok.

Csakhogy a vállalkozások száma – nano, mikro, kis vagy közép – összesen mintegy 800 ezer. A gazdaság masszív, tartós megerősítéséhez pedig nem elég néhány zászlóshajó.

Tudjuk, minden lánc olyan erős, mint annak leggyengébb láncszeme. Valami hasonló történik a gazdasággal is: ahhoz, hogy áttörést érjünk el, a nagy átlagot kell elmozdítani egy magasabb színvonalú, modernebb, életképesebb üzleti kultúra felé.

 

Hiperugrásra készülhetnek a magyar vállalkozások, megérkeztek hozzá az új hitelek

hiperugrás

Ha valami a saját írásomból kimaradt volna, ami a magyar kkv-kat még érdekelheti, azt a Portfolio-val megválaszoltuk!

Jó olvasást! Krisán László

Ahogy korábban sem volt a Széchenyi Kártya a Növekedési Hitelprogram versenytársa vagy helyettesítője, úgy most sem fogja átvenni a teljes szerepét – mondta a Portfolio-nak adott interjújában Krisán László, a KAVOSZ vezérigazgatója, akit a Széchenyi Kártya GO! hitelprogramok július 1-jei indulása kapcsán kérdeztünk. A megújított hitelprogramok újdonságai mellett a koronavírus-válság tanulságairól is beszélt nekünk.

Hogy történt? Tényleg a Növekedési Hitelprogram tervezett lezárása adta az apropót a Széchenyi Kártya GO! elindításához?

Nem így történt. A Demján Sándor gondolatából született KAVOSZ húsz éve kész és képes arra, hogy a legjobb, legolcsóbb, legegyszerűbb hitelekhez segítse a vállalkozásokat. Mindezt békeidőben is és válságban is. Az elmúlt krízisévben például konkrétan közel ezermilliárd forint hitellel segítettük a vállalkozások túlélését. Tavaly, amikor kiderült, hogy a válság derékba kapja a magyar gazdaságot, a legkülönfélébb, egyébként egymással nem rivalizáló programokat dolgozott ki a kormányzat és a jegybank a vállalkozások számára. Április-májusban nagyjából egyszerre indultak el az MNB, az MFB, az EXIM és a KAVOSZ krízishitelei, amelyek célzottan az akkori gazdasági kihívásokra reagáltak. Ilyen volt például a foglalkoztatást segítő Széchenyi Munkahelymegtartó Hitel, amelyet most kivezetünk – hiszen az aktuális piaci körülmények már jelentősen megváltoztak, kedvezőbbé váltak – és a gazdaság újraindítása a fókusz.

Orbán Viktor június 9-én azt mondta, hogy a kieső NHP-t a KAVOSZ Széchenyi Kártya Programja tudja majd pótolni. A Széchenyi Kártya GO! keretében azonban legfeljebb 1 milliárd forintos beruházási hitel vehető fel, míg a most kifutó Növekedési Hitelprogram ezt 20 milliárd forintig tette lehetővé. Mégsem cél, hogy legalább részben átvegyék az MNB programjának a szerepét?

Valamennyi felelős szereplő közös célja a magyar gazdaság segítése. Egymást támogatva, kiegészítve és erősítve. Összehangoltan, de figyelemmel a gyorsan változó körülményekre. A két program eltérő gazdasági körülmények között került bevezetésre, eltérő prioritásokkal. A KAVOSZ valamennyi terméke a nano-, mikro- és kivállalkozások finanszírozására fókuszál – erre vezethető vissza az alacsonyabb finanszírozási plafon is. Körükben találhatók nagy számban olyan vállalkozások, amelyek a kedvezményes hiteleszközök segítségével egyszerre lehetnek résztvevői és haszonélvezői a gazdasági kilábalásnak. Ugyanakkor ahogy korábban sem volt a Széchenyi Kártya a Növekedési Hitelprogram versenytársa vagy helyettesítője, úgy most sem fogja átvenni a teljes szerepét. Tudomásul kellett venni, hogy a jegybank prioritásai változtak és a következő időszakban elsősorban az infláció elleni küzdelemre fókuszál.

A nulla százalék közeli kamatok és a felvehető hitelösszegek szempontjából is nagyon hasonlítanak a Széchenyi Kártya GO! termékek a tavaly bevezetett konstrukciókra. Miben változott az újracsomagolás közben a tartalom? Vannak-e könnyítések?

Szinte csak könnyítéseket hajtottunk végre. Az volt a cél, hogy megtartsuk a krízishiteleink és a békebeli hiteleink összes jó tulajdonságát, hozzászabva a feltételeket az aktuális vállalkozói igényekhez és a gazdasági környezethez A folyószámlahitelünk kondíciói például változatlanok, de ahol lehetett, ott megváltoztattuk a lehetséges hitelcélokat, így például a beruházási hitel esetében már nem zárjuk ki a hitelkiváltást vagy az ingatlanvásárlást. Szinte korlátlan felhasználásúvá tettük valamennyi hitelelemet, felülről nyitott keretösszegek mellett, hiszen itt a bankok a saját forrásaikat használják, nem pedig egy központi keretből történnek a forráslehívások.

A hozzáférési időtartam is „felülről nyitott”? Meddig kínálhatják ezek a hitelprogramokat az EU szabályai szerint?

2021 végéig biztosan elérhetőek lesznek a konstrukciók, de hogy utána mire lesz lehetőségünk, az az Európai Unión múlik, hiszen kamattámogatott hitelek lévén az állami támogatástartalmat az uniós szabályok határozzák meg. Az EU messze rugalmasabb a mostani válságban, mint korábban. A de minimis szabályok szerint kapcsolt vállalkozásaival együtt három év alatt 200 ezer euró értékű állami támogatást vehetett igénybe egy vállalkozás, ezt a koronavírus-válság hatására 800 ezerre emelték fel, idén pedig már 1,8 millió euró ez az összeghatár. Elhúzódó válságról és kilábalásról van szó, így furcsa lenne, ha december 31-ével hirtelen kellene megszüntetnünk ezeket a programokat. A de minimis korláttal függ össze az is, hogy nincsenek 1 milliárd forintnál nagyobb hitelösszegek nálunk. A medián hitelméret ennek a töredéke: 60 és 100 millió forint között mozog a Széchenyi Kártya Programban.

Többszörösére ugró hitelkeresletről számolt be a Széchenyi Kártya Program esetében a Portfolio tavalyi és idei Hitelezés konferenciáján. Minek köszönhető ez a fellendülés?

A Széchenyi Kártya egy igazi hungarikum, egy olyan öntanuló rendszer, amely rugalmasan követi a vállalkozók igényeit. Olyan, mint egy autó váltója, menet közben igazodik ahhoz, amire a motornak szüksége van. Napi 200-300 vállalkozó tér be valamelyik irodánkba, bemutatva igényeit, problémáit. Demján Sándornak köszönhetően ez a „technológia” immár 19 éve működik, azóta él a program, és ez óriási bizalmi tőke számunkra. A járvány első hullámában megkérdeztünk 5000 vállalkozást, hogy mit szeretnének, és a programok megjelenése után hetente-kéthetente finomhangoltuk a vállalkozók igényei szerint a termékeket. Sikerült a gazdasági kormányzat felé eljuttatni az üzenetet, hogy gondos tervezés mellett szükség van a rugalmasabb feltételek meghagyására, amit az unió is elfogadott. A vállalkozók igényeihez és a koronavírus-válság adottságaihoz való sokoldalú alkalmazkodásnak óriási szerepe volt a hiteleink iránti kereslet felfutásában.

Mire használják a vállalkozások a Széchenyi Kártya forrásait, és milyen elmozdulásra számít a pandémia elmúltával?

A járvány elején minden vállalkozás azonnal pénzt akart látni, így nagyon nagy számban fordultak hozzánk új ügyfelek: a vállalkozások közül több mint 50% új vállalkozás volt, amelyek korábban nem voltak hitel közelében, vagy más formában vettek igénybe finanszírozást. A korábbi 20-25%-ról 50% fölé emelkedett az új igénylők aránya. A hitelek 95%-a likviditási hitel volt, vagyis a likviditás pótlására, készletfinanszírozásra, munkabérek kifizetésére ment, tavaly a vállalkozóknak ez volt a legfontosabb. Arra számítok, hogy a Széchenyi Kártya GO! esetében jelentősen nő a beruházások aránya – jóval magasabb lesz, de várhatóan továbbra sem lesz domináns, nem fogja átvenni a vezető szerepet.

Változik-e a bankok szerepe a Széchenyi Kártya GO! bevezetésével?

A hitelkonstrukciók továbbra is a területi kereskedelmi és iparkamarák, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) és a KAVOSZ regisztráló irodáiban érhetők el, ugyanakkor a finanszírozást változatlanul a bankok végzik, a hitelt valójában ők nyújtják, hozzájuk már teljesen elkészített dokumentációval fordulunk. A nap végén tehát továbbra is a vállalkozóval szerződik a bank, de a megtalálását, informálását, a kapcsolattartást, a támogatását és a hiteladminisztráció jelentős részét az irodahálózatunk végzi, az állam és az EU felé történő elszámolást is beleértve. Mára szinte minden hazai bank részese a programnak.

Mivel a bankok nyújtják a hitelt, a hitelfeltételeket részben ők diktálják. A Széchenyi Turisztikai Kártya esetében például gyakran lehetett hallani, hogy bár maga a konstrukció bőkezű, a bankok annál kevésbé. Ezt mennyire érzi korlátozó tényezőnek?

Demján Sándor, a Program atyja és megálmodója azt mondta, hogy válságban nincs normativitás. Ki kell használni a meglévő pénzügyi rendszer adottságai mellett elképzelhető összes olyan eszközt, legyen tőke, hitel vagy garancia, amit elérhetnek a vállalkozások. A bankok egy válságban mindenképpen óvatossá válnak, főleg azokkal a szektorokkal szemben, amelyek sérülékenyek. Így például a Széchenyi Turisztikai Kártyánál valóban találkoztunk 20-30%-os elutasítási aránnyal, eltérően a békeidőben megszokott 10-20% közötti aránytól. A vidéki turizmus nem szenvedte meg annyira a járványt, így esetükben a bankok sem voltak olyan szigorúak, a fővárosi turizmusra azonban hosszú kilábalás vár, vele szemben továbbra is óvatosabbak. Jó hír, hogy az elmúlt hónapokban mindenütt igen jelentősen felgyorsultak a hitelbírálatok.

Milyen tanulságai vannak Ön szerint a koronavírus-válságnak a vállalkozások számára?

Nagyon jó konjunkturális éveink voltak a járvány előtt, amelyek szinte mindent elvittek a hátukon a gazdaságban, és sokakat kényelmessé tettek. Azt szeretném hinni, hogy nem esünk vissza a válság elmúltával a régi gyakorlathoz, hanem megragadjuk a lehetőségét annak, hogy nagyot váltsunk: hatékonyságban, innovatív szemléletben, modernizációban és alkalmazkodóképességben. A következő programozási ciklus EU-s programjait egyértelműen ezeknek a céloknak kellene alárendelni. Szerencsére olyan gazdaságstratégiát alakított ki a kormányzat, ami egyértelműen megfogalmazta, hogy a vállalkozásoknak ezt a hiperugrást kellene megtenniük. Mi a teljes egészében „vállalkozói” szemléletünkkel járulunk ehhez hozzá a vállalkozások, a vállalkozói szervezetek és a KAVOSZ nagyon szoros szimbiózisában.

A Széchenyi Kártya GO! 5 új hitelkonstrukciója

Széchenyi Kártya Folyószámlahitel GO!

  • Szabad felhasználású 2 éves futamidejű folyószámlahitel.
  • 1 millió forinttól akár 100 millió forint összegben.
  • Fix 0,1% kamat/év.

Széchenyi Likviditási Hitel GO!

  • Maximum 3 éves futamidejű, szabad felhasználású forgóeszközhitel (számla nélküli finanszírozással), a vállalkozások működéséhez kapcsolódó kiadások fedezésére (pl. mindennemű forgóeszköz beszerzésre, egyéb igénybe vett szolgáltatások finanszírozására, fennálló hiteltartozás kiváltására).
  • 1 millió forinttól akár 250 millió forint összegben.
  • Fix 0,2% kamat/év.
  • A tőke törlesztését a vállalkozásoknak elegendő a türelmi időt követően megkezdeni (amely akár 9 hónap is lehet).

Széchenyi Beruházási Hitel GO!

  • Maximum 10 éves futamidejű beruházási hitel. Segít a normál üzletmenet visszaállításában, a működés újraindításában és a jövőbeli növekedés lehetőségeinek biztosításában.
  • 1 milliótól akár 1 milliárd forint összegben.
  • Fix 0,5% kamat/év.
  • A tőke törlesztését elegendő a türelmi időt követően megkezdeni (amely akár 24 hónap is lehet).

Széchenyi Turisztika Kártya GO!

  • Szabad felhasználású, akár 3 éves futamidejű, kifejezetten a turisztikai szektorban működő vállalkozások részére kialakított folyószámlahitel.
  • 1 millió forinttól akár 250 millió forint összegben.
  • Fix 0% kamat/év.
  • 0 forint bírálati díj és 0 forint kezelési költség megfizetése mellett.

Agrár Széchenyi Beruházási Hitel GO!

  • Maximum 10 éves futamidejű, meghatározott agrár hitelcélok finanszírozására számára felhasználható beruházási hitel. Segít az üzletmenet zökkenőmentes folytatásában, visszaállításában és a jövőbeli növekedés lehetőségeinek biztosításában.
  • 1 milliótól 1 milliárd forint összegben.
  • Fix 0,5% kamat/év.
  • A tőke törlesztését elegendő a türelmi időt követően megkezdeni (amely akár 24 hónap is lehet).

2021.07.05. (portfolio.hu, Palkó István)

https://www.portfolio.hu/bank/20210705/hiperugrasra-keszulhetnek-a-magyar-vallalkozasok-megerkeztek-hozza-az-uj-hitelek-491044

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás