HAZAI

Csak élő embernek lehet mellékhatása…

By 2021.03.12.No Comments
Vakcinák

Nehéz indulatok nélkül figyelni az egyre inkább kibontakozó vakcinaversenyt, hiszen mindannyian érezzük, ezen múlik a nyitás: az ünnepeink, hobbijaink, munkáink – szóval tulajdonképpen a szabadságunk – visszanyerése.

Nem a különböző oltásokhoz kapcsolt pro és kontra érvekkel szeretnék foglalkozni – erre megvannak az avatott szakembereink, és kis utánanézéssel egyre tisztábban láthatunk a pályán – hanem azzal, hogy milyen körülményeken, folyamatokon múlik a kiengedés, mikor robbanhatunk ki végre a négy fal közül Jó olvasást! Krisán László

Egy éve globálisan kezdetét vette a lélegeztető gépekért folytatott küzdelem (mint látjuk, sajnos nem hiába…), most pedig ott tartunk, hogy ugyanez a helyzet állt elő vakcina-fronton.

Csak egy „kicsit” durvábban

Míg a lélegeztető gépek esetében nemigen kérdezte senki, honnan és kitől szerzik be az országok a súlyos stádiumba került betegek életének megmentéséhez szükséges eszközöket, vakcina-ügyben válogatósabb a politika – és ezáltal az azt lekövető közvélemény is. Sok esetben járványügyi gyorstalpalókon edzett kommentelők szintjén marad a párbeszéd színvonala, ami nem éppen szerencsés egy olyan helyzetben, amikor életek és egzisztenciák tömege múlik a még mindig tomboló járvány megfékezésén.

A vakcinához fűződő várakozások hatalmasak voltak, az eufória viszont – egyelőre – elmaradt

Az ok nem magukban a védőoltásokban rejlik. Túl sok nehezítő körülmény akadályozza a kellő átoltottság megvalósítását. Egyrészt a gyártási kapacitások végesek, amivel azért lehetett (volna) számolni, még akkor is, ha kezdetben még nem lehetett tudni, hogy a teljes védettséghez legtöbb esetben két oltásra lesz szükség. A döcögő engedélyeztetés, a lassú szállítás azonban már olyan tényezők, amelyek igenis áthidalhatóak lennének, ha minden európai döntéshozó és intézmény a rábízottak minél gyorsabb oltáshoz juttatását tekintené abszolút prioritásnak.

Ehhez persze – legalább a pandémia idejére – felül kellene emelkedni a pillanatnyi politikai és üzleti érdekeken. Nagy elvárás, valóban, de igenis van alapja: mégpedig az európai emberek egészsége és szabadsága, aminek, ha valamikor, most tényleg elsőbbséget kellene élvezni a gyógyszergyárak és egyes országok anyagi haszonszerzésén!

El kellene fogadni, sőt, erőteljesen kommunikálni, hogy a máshonnan jövő tudomány is képes gyógyítani. A vakcina az vakcina, legyen bármilyen márkajelzés a fiolán.

Oltani kell a lakosságot, mert megteltek a kórházak

A világ legfejlettebb országaiban ezrek halnak meg nap, mint nap. Ők már nem választhatnak az oltás esetleges mellékhatása és a vírusfertőzés között; az élő emberek azonban igen!

Sajnos úgy tűnik, mégsem ez a főirány a liberalizmusáról, széles látóköréről és elfogadás politikájáról híres Európai Unióban. Az Európai Gyógyszerügynökség még mindig csak a nyugati cégek vakcináit tette szélesebb körben elérhetővé (Pfizer/BioNTech, a Moderna és AstraZeneca), miközben ezek gyártása és szállítása komoly nehézségekbe ütközik, ami a vártnál jóval lassabb átoltottságot eredményez. Aki pedig országunkhoz hasonlóan kidugja fejét a homokból, felmérve a teljes, globális vakcina-piacot, azt egyesek felelőtlenséggel vádolják. Magam épp ellenkezőleg látom!

Az akadozó központi vakcina-beszerzés és szállítás dühítően elnyújtja a polgárok elszeparálását, a tevékenységeik gyakorlásának – adott körülmények között kétségkívül indokolt, mégis rendkívül káros – korlátozását, és a beoltottak pozitív diszkriminációjához vezet (pl. oltási útlevél). Ez utóbbi átmenetileg ugyan hasznos eszköz az oltási programba való bekapcsolódás ösztönzésére, de gondoljunk csak bele: mi lesz, ha az amúgy is pattanásig feszült, frusztrált társadalmakra huzamos időn át telepszik rá a megbélyegzésnek egy ilyen különös válfaja. Nem inkább EU-szerte egységes kommunikációra, és a vakcinák minél szélesebb palettájának az engedélyeztetésére lenne szükség?

Hoz-e enyhülést a tavasz ezen a fronton?

Felengedésre, lazításra felelősen csak akkor keríthetünk sort, amikor objektív járványügyi mutatók alapján biztosak lehetünk benne, hogy azzal nem vállalunk kockázatot. Ez pedig országonként más és más időpontban fog bekövetkezni – a vakcinák tömeges beadásának függvényében.

Úgy vélem, nekünk, magyaroknak meglehet a lehetőségünk arra, május végén talán már fellélegezhessünk, kimozdulhassunk, ünnepelhessünk, ezt azonban csak a járvány harmadik hullámának lecsillapításával, visszafogottsággal és önfegyelemmel érhetjük el. Én azt mondom, megéri!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás