Milyen eszközökhöz nyúlnak az országok a COVID-elleni küzdelemben? Kinek segítenek gazdaságilag túlélni? A COVID-válság sajátosságai után ma az egyes országok által bevetett eszközöket vettem górcső alá. Jó olvasást! Krisán László
A koronavírus látszólag a semmiből jött. A 2020-as év azt a tanulságot hozta el számunkra, hogy egyik hétről a másikra megváltozhat az életünk és a jövőbeli kilátásaink. Mégis azt mondhatjuk, hogy egyes országokat az átlagnál erősebben „kapott telibe” a járvány (pl. Olaszország, Spanyolország). Nekik aligha volt lehetőségük előre stratégiát alkotni a helyzet kezelésére, tették, amit és ahogy tudtak. Máshol kicsit több felkészülési idő juthatott a mérlegelésre, ami azonban egy dologra biztosan nem volt elég: mindenkit kisegítő megoldás kidolgozására.
Svédország egy Európában kisebbségbe került választ adott a pandémiára. Ezt úgy jellemezhetjük, mint az egyéni felelősségvállalás primátusát a közösségi korlátozások felett: nem zártak be éttermeket, boltokat, parkokat, és iskolákat is csak részlegesen. Ama bizonyos „nyájimmunitás” megszerzésére fókuszáló modell az első negyedévben gazdaságilag jól muzsikált, de magas halálozási számokkal párosult, és az előnyt nem is tudták huzamos időn át megőrizni. A nyár végi mutatók szerint pedig már a svéd gazdasági visszaesés is bőven elérte a régió átlagát.
A szigorú központi intézkedések tehát elkerülhetetlennek tűnnek, és ezt a lakosság döntő többsége – legalábbis Magyarországon – be is látja, mint ahogy a politika színpadán sem jellemző, hogy kétségbe vonnák a kemény központi döntések létjogosultságát; azok tartalmát tekintve természetesen nem hiányzik a bírálat…
De hogyan, milyen elvek mentén különböztethetjük meg az újonnan bevezetett mentő-intézkedéseket – amelyekről egyelőre sajnos csak remélhetjük, hogy valóban azok lesznek, hiszen generációnk nem rendelkezik gyakorlati tapasztalattal egy ilyen típusú pandémia hosszú távú hatásait tekintve?
Munkahelymentő intézkedések.
Ez a kategória szinte mindenhol megjelenik valamilyen formában, pl. Kurzarbeit, bérkifizetésekhez történő hozzájárulás, adó-, járulék- és hitelkedvezmények, tőkejuttatások, beruházások segítése a közvetlenül érintett iparágakat megcélozva. A támogatások, elengedések mértéke persze teljesen változó, amit alapvetően az adott ország rendelkezésére álló tartalékok határoznak meg. Vállalkozóként és gazdasági szakemberként ezt tartom a legfontosabbnak, hiszen közhely de igaz, hogy az országot a munkahelyteremtő vállalkozások és a foglalkoztatottak tartják el.
Munkájukat elvesztők plusz támogatása.
Ez az előzőnél már ellentmondásosabb terület: Európában Franciaország, Belgium és Lengyelország vetette be nagy lelkesedéssel, de az USA is jelentős lépéseket tett ez ügyben. Más országok, köztük Magyarország nem tartozik az ilyen típusú mentőcsomag támogatói körébe. Természetesen a különböző országok munkaerőpiaca jelentős eltéréseket mutathat, magam azonban úgy vélem, hogy az itthoni viszonyok között helyes döntés segélyezés helyett a forrásokat egyenesen a gazdaságba pumpálni, ezzel ugyanis többek helyzetét és hosszabb távon javíthatjuk azáltal, hogy fékezzük a gazdasági szereplők bedőlését.
Közvetlen kifizetések.
E téren – úgy vélem – a kormányok, illetve társadalmak elköteleződése, illetve az aktuális politikai hatás nyom a legtöbbet a latba. Láthatunk olyan szélsőséges példát, ahol mindenki részesült valamiféle plusz pénzjuttatásban (pl. USA, Japán), a jellemző azonban inkább az, hogy a vírusválságban az átlagnál erősebben érintettek kapnak segítséget (pl. Franciaország – legszegényebb háztartások, Lengyelország – fogyatékkal élők, művészek, egyéni vállalkozók, Németország – gyermekes családok, Olaszország – kijárási tilalom alatt is dolgozók, Magyarország – művészek, egészségügyi és idősotthonban dolgozók, családosok).
Egyéb, bizonyos feltételek fennállása esetén bárki számára elérhető támogatások.
Ide sorolom a különböző hitelmoratóriumokat, melyek szektorsemlegesen érintenek nagyszámú állampolgárt és vállalkozást. Ezek a pánikot és a gyors összeomlás megakadályozását szolgáló rendkívül fontos intézkedések, melyeket Olaszország mellett a V4-ek szinte minden államában megfigyelhettünk.
Mindezen intézkedéseket és az általuk kiváltott hatást természetesen az adott csomagok teljességében, és akkor lehet majd értékelni, amikor a most még velünk lévő nagyfokú egészségügyi veszélyeztetettség véget ér. Ez a pont azonban korántsem jelenti majd a válság végét, sőt, a gazdaság helyzete akkor kerül majd igazán előtérbe, hiszen mindaddig a túlélés a tét.
Nagy kérdés, hogy tudjuk-e ott folytatni, ahol abbahagytuk. Meggyőződésem, hogy a talpon maradók között a 2020-as év tapasztalataira tudatosan építők lesznek többségben.
