Skip to main content
Tag

világgazdaság

Nyakunkon a robotok kora! Digitalizáció – robotizáció – automatizáció

Bár legtöbben spontán természetűnek ismernek, fontosnak tartom a tervezéssel, a jövővel való foglalkozást; csak így tarthatunk lépést azokkal a trendekkel, amiket néha a mókuskereket tekerve észre sem veszünk. Úgy hiszem, 2021. egyik nagy meglepetése a digitalizáció, robotizáció, automatizáció előretörése, pontosabban ennek nagy sebessége lehet. Erről szól az alábbi írásom. Jó olvasást! Krisán László

A pandémiás világválság előtt alig pár hónappal állt a bál hazánkban a munkaerőpiacon, méghozzá azért, mert dübörgött a munkaerőhiány. Újabb és újabb kutatási jelentések szögezték le, hogy nincs más út: emelni kell a béreket, hosszabb távon pedig a robotizáció és a mesterséges intelligencia térnyerése lehet a megoldás.

Ebbe helyzetbe robbant be a koronavírus-válság, amely nyomán újra megjelent a munkanélküliség és a munkahely-hiány réme, így a robotok térnyerése egyesek számára nem megoldásnak, inkább a probléma forrásának tűnhet. Az autóipar jó példa erre, amely folyamatos fellendülésben volt, kis túlzással nem létezett az a munkaerő, amit ne tudott volna beszippantani. Mára azonban itt is megszűnt a munkaerőhiány. Emellett pedig egyre több szó esik arról, hogy előretörnek az Ipar 4.0 megoldásai, a várakozások elsöprően efelé mutatnak.

De mi is az az Ipar 4.0?

Röviden: az okostelefonok után az „okosgyárak” kora. Kicsit hosszabban: olyan termelési folyamatok elterjedése, ahol az eszközöket nem emberek kezelik és a döntéseket sem feltétlenül emberek hozzák, hanem a termelés során a gépek számítógép-vezérelt módon egymással kommunikálnak, és önszervező mechanizmusok alapján döntéseket is hoznak emberi közbeavatkozás nélkül.

Ma már kétségtelennek látszik, hogy ez a jövő, méghozzá az egyre közelebbi. A világjárvány következtében néhány hónap alatt a szemünk előtt ment végbe több évnyi fejlődés a digitalizációban, és úgy vélem, tévedés lenne azt várni, hogy ez visszafordulhat. A gyors átalakulás, illetve alkalmazkodás talán legnyilvánvalóbb, mindennapi életből vett példája a digitális oktatás, a gazdasági életben pedig a kereskedelem mellett a pénzügyi és biztosítói iparág fejlődésének jelenlegi iránya is ilyen.

A kis- és középvállalkozások közül sokan rádöbbentek az e téren meglévő hiányosságokra – a felmérések szerint mindössze harmaduk működött zavartalanul a koronavírus miatti korlátozások idején – ezért minden második KKV digitális fejlesztésre készül a járvány után. Még többen vannak azok, akik változtatni akarnak a korábban megszokott munkarendjükön. Ehhez hozzásegíthetik őket azok a kedvezményes támogatási formák is, melyek kifejezetten a mostani helyzetre lettek alakítva.

Mindezek miatt alappal számíthatunk arra, hogy a következő időszakban hónapokkal, évekkel előbb épülnek be a gazdaságba azok a technológiai irányok, megoldások, melyek a digitalizáció, automatizáció, valamint a robotizáció terjesztésében szerepet játszanak.

Mindez azonban lehetőségeket is rejt országunk, régiónk számára. A világjárvány erősen rávilágított a globális gazdaság árnyoldalaira, nevezetesen az ellátási láncok sérülékenységeire. A 2008-as válság hatásaként egyszer már megtörtént egyes távol-keleti kapacitások közép-kelet-európai régióba történő áttelepítése, ami most megismétlődhet. Ha pedig így lesz, akkor egy Magyarország méretű gazdaság számára előnyös lehet a 4.0-ás technológia térnyerése.

Mi lesz azokkal, akiknek a munkáját algoritmusok vehetik át?

Ez a kérdés kis különbséggel már az első ipari forradalom idején, az első gépek megjelenésekor is felmerült, de a körülmények akkor és az azóta bekövetkezett technológiai ugrások során is úgy alakultak, hogy a humán erőforrás nem veszett el a munkaerőpiacról, csak átalakult a helye, szerepe, feladatköre. A robotok, algoritmusok bizonyos területeken jóval hatékonyabbak, mint az emberek, gondoljunk a monoton vagy fizikailag megterhelő folyamatokra. Ezen változtatni aligha tudunk, és itt jön a képbe az alkalmazkodás, a tudatosság és a tervezés képessége.

A Világgazdasági Fórum előrejelzése szerint az elkövetkező öt évben a robotika fejlődése nyomán világszerte mintegy 85 millió munkahely szűnik meg, de 97 millió jön létre, a munkafolyamatokat pedig kb. fele-fele arányban végzik majd gépek és emberek. Fel kell tehát ébrednünk, itt vagyunk az új világ küszöbén! Ahol mindennél fontosabb és értékesebb lesz a képzett, a tanulásra és továbbképzésre hajlandó, alkalmazkodni képes munkaerő, hiszen a legkeresettebb készségek az elemző gondolkodás, a kreativitás és a rugalmasság lesznek.

És hogy utópia-e a munkahelyek nélküli világ?

Bizonyos elméletek szerint a robotok és algoritmusok egyszer képesek lesznek teljesen átvenni az emberi munkaerő szerepét, ami a mostani társadalmi és gazdasági berendezkedést olyan alapvetően alakítaná át, aminek a hatásait csak találgatni lehet (pl. alapjövedelem, középosztály eltűnése, társadalom kettészakadása stb.).

Az ehhez hasonló utópisztikus elképzelések a gyakorlatban ritkán valósulnak meg, a valóság sokkal összetettebb és általában egészen mást produkál, mint amit a jövőt fürkésző gondolkodók el tudnak képzelni. Mégsem érdemes szó nélkül elmenni az elsőre még oly hihetetlennek tűnő elméletek mellett sem, mert olyan szemléletre, szempontokra bukkanhatunk, amellyel mi is ki tudunk tekintetni saját buborékunkból.

Ami biztos, hogy a világra való nyitottság fontosabb, mint valaha, a folyamatos alkalmazkodás és újratervezés pedig még inkább az életünk részévé fog válni…

Válság-irtó csodaszerek, merre vagytok? Gondolatok a COVID évének vége felé.

Covid-19, csodaszer, ellenszer

Válság van, ez tény. De mivel is állunk szemben pontosan? Miért más a mostani helyzet a korábban tapasztalt visszaesésekhez képest, és mit tehetünk a túlélésért? Úgy gondolom, nincs, akit ne foglalkoztatnának ezek a kérdések, amikor mindennapi életünket a veszélyhelyzet szabályai határozzák meg.

Biztos gyógyírt nem ígérhetek, de saját nézőpontom megosztását igen! Jó olvasást! Krisán László

A koronavírus okozta leállás az egész világon válsághelyzetbe sodorta az országokat, ami hatalmas mentési kiadásokra késztette a kormányokat. A világszerte látható erőfeszítések ellenére, hogy enyhítsék a megrázkódtatást, minden valószínűség szerint az 1930-as évek óta bekövetkezett legsúlyosabb gazdasági visszaesést kell átélnünk.

A generációnk által eddig ismert válságokhoz képest most rengeteg téren esett el a kereslet és kínálat, méghozzá egyszerre. A karanténban lévők és a súlyosan veszélyeztetett személyek – akik nem tudnak, vagy csak a legszükségesebb fogyasztási cikkeket tudják megvásárolni – a lakosság meghatározó hányadát teszik ki. Így az ebből eredő visszaesést szinte minden szektor kénytelen megtapasztalni. Mindemellett az otthon maradó réteg jelentős termelési visszaesést is okoz.

Következmények

A fejlett országok első reakciója jellemzően az egészség megtartása és az emberi életek mentése volt. A bezárkózás azonban elképesztő mértékben döntött be egyes, eddig szárnyaló szektorokat, például a turizmust és vendéglátást, a kulturális élethez kötődő entitásokat és egyes kereskedelmi szektorokat is. Ez pedig közép és hosszú távon rendkívül súlyos problémákhoz vezet, amit ugyanúgy érezni fogunk, mint a kiváltó okot, az egészségügyi krízist.

Mindemellett azt kell látni, hogy a jelenlegi válság speciális jegyei – ti. a társadalmi távolságtartás, a fertőzés terjedésének gátlására vonatkozó intézkedések – miatt a 2008-as válságnál alkalmazott intézkedések nem működőképesek. Akkor az amerikai Fed elnöke, Fred Bernanke azt a stratégiát választotta, hogy kiáll, és „két kézzel szórja a pénzt” a gazdaságba, vagyis a fogyasztás ösztönzésére pénzt pumpál és keresletet teremt. (Megjegyzem, ezt a nézőpontot képviselte az egyik legnagyobb magyar üzletember és vállalkozó, Demján Sándor is.) Most azonban az egymástól, és ezáltal nagyrészt a kereskedőktől is távol maradó lakosság nem feltétlenül úgy költené el az ily módon hozzákerülő pénzt, ami a gazdaság szempontjából optimális. Ha egyáltalán elkölti, és nem tartalékolásra használja fel, tekintve az egyre inkább megtapasztalt bizonytalanságot.

Mindezeket megfejeli még egy szomorú tény.

A COVID-19 pandémia folyományaként az egész világgazdaság egyszerre kényszerült térdre. A korábbi válságokra jól látható területi és időbeli eltolódás volt jellemző. Azonban a járványhelyzet, valamint az egyre kiterjedtebb globalizáció miatt most Ázsia, Amerika és Európa egyszerre nyilvánítható gazdaságilag katasztrófa sújtotta övezetnek.

A baj tehát nagy, és egy dologban biztosak lehetünk: nincs varázspálca, csodaszer, és senkinek a zsebében nem lapul egy tökéletes megoldást kínáló bölcsek köve. Ki kell mondani ugyanis, hogy erre a helyzetre a világ nem volt (talán nem is lehetett) felkészülve. Nem írtak rá téziseket a közgazdászok, nem dolgoztak ki és nem teszteltek testreszabott módszereket pénzügyi zsenik. Így hát el kell fogadnunk, hogy nem nyúlhatunk egyszerű és általános érvényű válaszokhoz. A legjobb, amit a döntéshozók tehetnek, hogy felkészült és kreatív szakemberekkel veszik körbe magukat. Ők állítják fel számukra a lehetséges válságkezelő intézkedések egyfajta repertoárját, amiből az adott helyzet, az adott társadalmi és gazdasági sajátosságok alapján megpróbálják megalkotni az optimális „csomagot”.

Stimulálni kell a gazdaságot, melynek során egészen biztosan vegyíteni kell a megszokott és újszerű eszközöket. Az államnak most bele kell folyni a piaci trendekbe, ha nem akarja kivéreztetni saját gazdaságát. Úgy vélem, most tényleg ideje van az unortodox gondolatok gyakorlatba ültetésének, hiszen pusztán a hagyományos szemlélettel kevés előrelépés várható. Vállalni kell annak felelősségét, hogy szektorális, területi, vagy másfajta, általános eszközrendszerrel, komolyan összehangolt intézkedésekkel biztosítani tudjuk a szükséges mentőövet a gazdaság számára. Patriótának, kreatívnak, de mindezek mellett hidegvérűnek is kell lenni egyszerre, és ha ezért szembe kell szállni az uniós érdekekkel, el kell menni a falig. Mert nem kevesebb, mint saját gazdaságunk, megélhetésünk és versenyképességünk a tét.

Társadalmi hatások

De hogy ne csupán a gazdaságról ejtsünk szót, ki kell emelni a társadalmi összetartás megteremtését, illetve fenntartását is, ez ugyanis minden megoldási forma és kísérlet alapja.

Pszichés nyomás alatt vagyunk, ami fordulhat egymás jobb megértése és elfogadása felé, de sajnos az acsarkodás és irigység irányába is. Nagyon nem mindegy, hogy az egyének életében és társadalmi szinten melyik fog bekövetkezni. Nem engedhetjük el az egészségügyet, nem adhatunk teret annak, hogy elhatalmasodjon a rettegés, ahogy az a járvány tavaszi hullámában több, súlyosan érintett országban, városban bekövetkezett.

Ezért úgy hiszem, az emberi élet védelme, az egészségügy talpon maradása és a gazdaság felszínen tartása az a hármas cél. Ennek az érdekében most mindent (értsd: általános és eseti megoldások, akár statáriális lépések bevetése) meg kell tenni. Ez elsődlegesen a kormányzat dolga – viszont az intézkedések elfogadása, követése mindenki máson is múlik. Ún. „kisembernek”, cégvezetőnek, orvosnak és ápolónak, művésznek és sportolónak mind-mind együtt kell működni, ha nem akarjuk, hogy maga alá temesse a COVID mindazt, amit eddig sikerült elérnünk. Ugye nem akarjuk?

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás