Skip to main content
All Posts By

kingaschwartz

Útikalauz a mentőcsomagok trendjeiben

labirintus, keresztrejtvény

Milyen eszközökhöz nyúlnak az országok a COVID-elleni küzdelemben? Kinek segítenek gazdaságilag túlélni? A COVID-válság sajátosságai után ma az egyes országok által bevetett eszközöket vettem górcső alá. Jó olvasást! Krisán László

A koronavírus látszólag a semmiből jött. A 2020-as év azt a tanulságot hozta el számunkra, hogy egyik hétről a másikra megváltozhat az életünk és a jövőbeli kilátásaink. Mégis azt mondhatjuk, hogy egyes országokat az átlagnál erősebben „kapott telibe” a járvány (pl. Olaszország, Spanyolország). Nekik aligha volt lehetőségük előre stratégiát alkotni a helyzet kezelésére, tették, amit és ahogy tudtak. Máshol kicsit több felkészülési idő juthatott a mérlegelésre, ami azonban egy dologra biztosan nem volt elég: mindenkit kisegítő megoldás kidolgozására.

Svédország egy Európában kisebbségbe került választ adott a pandémiára. Ezt úgy jellemezhetjük, mint az egyéni felelősségvállalás primátusát a közösségi korlátozások felett: nem zártak be éttermeket, boltokat, parkokat, és iskolákat is csak részlegesen. Ama bizonyos „nyájimmunitás” megszerzésére fókuszáló modell az első negyedévben gazdaságilag jól muzsikált, de magas halálozási számokkal párosult, és az előnyt nem is tudták huzamos időn át megőrizni. A nyár végi mutatók szerint pedig már a svéd gazdasági visszaesés is bőven elérte a régió átlagát.

A szigorú központi intézkedések tehát elkerülhetetlennek tűnnek, és ezt a lakosság döntő többsége – legalábbis Magyarországon – be is látja, mint ahogy a politika színpadán sem jellemző, hogy kétségbe vonnák a kemény központi döntések létjogosultságát; azok tartalmát tekintve természetesen nem hiányzik a bírálat…

De hogyan, milyen elvek mentén különböztethetjük meg az újonnan bevezetett mentő-intézkedéseket – amelyekről egyelőre sajnos csak remélhetjük, hogy valóban azok lesznek, hiszen generációnk nem rendelkezik gyakorlati tapasztalattal egy ilyen típusú pandémia hosszú távú hatásait tekintve?

Munkahelymentő intézkedések.

Ez a kategória szinte mindenhol megjelenik valamilyen formában, pl. Kurzarbeit, bérkifizetésekhez történő hozzájárulás, adó-, járulék- és hitelkedvezmények, tőkejuttatások, beruházások segítése a közvetlenül érintett iparágakat megcélozva. A támogatások, elengedések mértéke persze teljesen változó, amit alapvetően az adott ország rendelkezésére álló tartalékok határoznak meg. Vállalkozóként és gazdasági szakemberként ezt tartom a legfontosabbnak, hiszen közhely de igaz, hogy az országot a munkahelyteremtő vállalkozások és a foglalkoztatottak  tartják el.

Munkájukat elvesztők plusz támogatása. 

Ez az előzőnél már ellentmondásosabb terület: Európában Franciaország, Belgium és Lengyelország vetette be nagy lelkesedéssel, de az USA is jelentős lépéseket tett ez ügyben. Más országok, köztük Magyarország nem tartozik az ilyen típusú mentőcsomag támogatói körébe. Természetesen a különböző országok munkaerőpiaca jelentős eltéréseket mutathat, magam azonban úgy vélem, hogy az itthoni viszonyok között helyes döntés segélyezés helyett a forrásokat egyenesen a gazdaságba pumpálni, ezzel ugyanis többek helyzetét és hosszabb távon javíthatjuk azáltal, hogy fékezzük a gazdasági szereplők bedőlését.

Közvetlen kifizetések. 

E téren – úgy vélem – a kormányok, illetve társadalmak elköteleződése, illetve az aktuális politikai hatás nyom a legtöbbet a latba. Láthatunk olyan szélsőséges példát, ahol mindenki részesült valamiféle plusz pénzjuttatásban (pl. USA, Japán), a jellemző azonban inkább az, hogy a vírusválságban az átlagnál erősebben érintettek kapnak segítséget (pl. Franciaország – legszegényebb háztartások, Lengyelország – fogyatékkal élők, művészek, egyéni vállalkozók, Németország – gyermekes családok, Olaszország – kijárási tilalom alatt is dolgozók, Magyarország – művészek, egészségügyi és idősotthonban dolgozók, családosok).

Egyéb, bizonyos feltételek fennállása esetén bárki számára elérhető támogatások. 

Ide sorolom a különböző hitelmoratóriumokat, melyek szektorsemlegesen érintenek nagyszámú állampolgárt és vállalkozást. Ezek a pánikot és a gyors összeomlás megakadályozását szolgáló rendkívül fontos intézkedések, melyeket Olaszország mellett a V4-ek szinte minden államában megfigyelhettünk.

Mindezen intézkedéseket és az általuk kiváltott hatást természetesen az adott csomagok teljességében, és akkor lehet majd értékelni, amikor a most még velünk lévő nagyfokú egészségügyi veszélyeztetettség véget ér. Ez a pont azonban korántsem jelenti majd a válság végét, sőt, a gazdaság helyzete akkor kerül majd igazán előtérbe, hiszen mindaddig a túlélés a tét.

Nagy kérdés, hogy tudjuk-e ott folytatni, ahol abbahagytuk. Meggyőződésem, hogy a talpon maradók között a 2020-as év tapasztalataira tudatosan építők lesznek többségben.

A Trump-korszaknak vége, mi jön ezután?

Amerika, covid, maszk, zavargás, sztrájk

Lehet-e korszaknak nevezni négy évet? Egyesíti-e Biden a kettészakadt Amerikát, vagy a csalás mítosza még hosszú évekig elkíséri a társadalmat? Nagy kérdés, mi vár az amerikaiakra Kína egyre nyilvánvalóbb terjeszkedése közepette. Amerikát és Ázsiát is többször megjárt üzletemberként ezúttal erről osztom meg gondolataimat. Jó olvasást! Krisán László

2020. december elején már kimondhatjuk, hogy az amerikai elnökválasztást a demokrata párt nyerte, 2021 januárjában pedig Joe Biden lesz az USA új elnöke. Donald Trump sokáig nem adta fel a küzdelmet, sőt, a hírek szerint a beiktatási ceremónián sem kíván részt venni, ugyanis azzal egy időben tervezi bejelenteni indulását a 2024-es választásokon.

Trumpizmus

A legbefolyásosabb, legmagasabb üzleti körökből érkezett Trump. Négy évig, mindössze egy cikluson át volt az Egyesült Államok elnöke, mégis olyan nyomot hagyott a politikai életben és a társadalomban, ami alapján most talán alappal beszélhetünk egy korszak lezárulásáról. És nem csak azért, mert az ellenoldal veszi át a kormányzást. Trump esetében ugyanis egyértelmű, hogy nem a pártja, hanem a személye volt az, amely oly erősen vonzotta vagy taszította a választókat, hogy mindenkit állásfoglalásra késztetett. Úgy vélem, az ő személyisége volt az, ami soha nem látott nagyságrendben „vitte el” szavazni az amerikaiakat. Még úgy is, hogy végül az ellentétes tábor bizonyult nyertesnek.

Belső bizonytalanságok

De milyen is lett ez a demokrata győzelem? Bizonyos, hogy a várakozásokkal ellentétben a Trump-érát nem utasították el az amerikaiak: erről árulkodik a kapott mintegy 71 millió szavazat. A csalás vádja viszont erőteljesen beárnyékolja a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat. Sőt, olyan mélyre ássa a táborok közti árkokat, ami – úgy tűnik – túlmutat a választások körül megszokott ellenségeskedésen, amit aztán egyfajta kiegyezés, békés egymás mellett élés követ. Nem szabad elfelejteni, hogy Amerika társadalma más ügyek mentén is rendkívül megosztott most (ld. „Black lives matter” mozgalom, koronavírus-járvány). Így a különböző eredetű konfliktusok egymásra rakódása egyre komolyabb problémákhoz vezethet. Beláthatatlan következményekkel járhat, ha a világ vezető hatalmának társadalma „egymásnak esik”, nem beszélve arról, ha egyszer csak tömegek bizalma rendül meg az államban.

Egy társadalom összetartása nehezen mérhető és ritkán kerül a figyelem középpontjába. Válsághelyzetekben azonban rendkívül gyorsan felértékelődhet, és akár meghatározóvá is válhat a hullámvölgyből való kiemelkedés nehéz folyamatában. Egy társadalom egysége, egy irányba mozgása bizonyos helyzetekben küzdelmeket eldöntő erőforrássá válhat. Mint ahogyan rég felismerték már azt is, hogy a cégek szervezeti kultúrája is nagyban befolyásolja az eredményességet.

Küzdelem pedig van és lesz is.  

A hidegháború vége és az amerikai hegemónia kezdete óta eltelt 30 év. Ez alatt – mindannyian látjuk, tapasztaljuk – Ázsia megerősödött, Kína pedig egyre nyilvánvalóbban jelentkezik be az Egyesült Államok kihívójaként. Olyan, kontinensnyi ország, több évezredes civilizáció áll tehát szemben a megosztott Amerikával, amely nem fektet különösebb energiát a PC megnyilvánulásokba és az emberi jogok védelmébe. Ahol nem kérdés, hogy egy irányba néz-e a társadalom, elfogadja-e a regnáló vezetést, milyen érzelmekkel viszonyul hozzá. Gazdasági, innovációs és katonai téren viszont elképesztő fejlesztéseknek lehetünk szemtanúi. Csak a Nyugat „utolérésének” ideje felől hagynak kétséget.

Ha ebből a szempontból nézzük a versenyt, vajon jól járt Amerika, amikor a választási kampány során az ellenfelek egymás teljes politikai megsemmisítését tűzték ki célul? Aligha.

Válság-irtó csodaszerek, merre vagytok? Gondolatok a COVID évének vége felé.

Covid-19, csodaszer, ellenszer

Válság van, ez tény. De mivel is állunk szemben pontosan? Miért más a mostani helyzet a korábban tapasztalt visszaesésekhez képest, és mit tehetünk a túlélésért? Úgy gondolom, nincs, akit ne foglalkoztatnának ezek a kérdések, amikor mindennapi életünket a veszélyhelyzet szabályai határozzák meg.

Biztos gyógyírt nem ígérhetek, de saját nézőpontom megosztását igen! Jó olvasást! Krisán László

A koronavírus okozta leállás az egész világon válsághelyzetbe sodorta az országokat, ami hatalmas mentési kiadásokra késztette a kormányokat. A világszerte látható erőfeszítések ellenére, hogy enyhítsék a megrázkódtatást, minden valószínűség szerint az 1930-as évek óta bekövetkezett legsúlyosabb gazdasági visszaesést kell átélnünk.

A generációnk által eddig ismert válságokhoz képest most rengeteg téren esett el a kereslet és kínálat, méghozzá egyszerre. A karanténban lévők és a súlyosan veszélyeztetett személyek – akik nem tudnak, vagy csak a legszükségesebb fogyasztási cikkeket tudják megvásárolni – a lakosság meghatározó hányadát teszik ki. Így az ebből eredő visszaesést szinte minden szektor kénytelen megtapasztalni. Mindemellett az otthon maradó réteg jelentős termelési visszaesést is okoz.

Következmények

A fejlett országok első reakciója jellemzően az egészség megtartása és az emberi életek mentése volt. A bezárkózás azonban elképesztő mértékben döntött be egyes, eddig szárnyaló szektorokat, például a turizmust és vendéglátást, a kulturális élethez kötődő entitásokat és egyes kereskedelmi szektorokat is. Ez pedig közép és hosszú távon rendkívül súlyos problémákhoz vezet, amit ugyanúgy érezni fogunk, mint a kiváltó okot, az egészségügyi krízist.

Mindemellett azt kell látni, hogy a jelenlegi válság speciális jegyei – ti. a társadalmi távolságtartás, a fertőzés terjedésének gátlására vonatkozó intézkedések – miatt a 2008-as válságnál alkalmazott intézkedések nem működőképesek. Akkor az amerikai Fed elnöke, Fred Bernanke azt a stratégiát választotta, hogy kiáll, és „két kézzel szórja a pénzt” a gazdaságba, vagyis a fogyasztás ösztönzésére pénzt pumpál és keresletet teremt. (Megjegyzem, ezt a nézőpontot képviselte az egyik legnagyobb magyar üzletember és vállalkozó, Demján Sándor is.) Most azonban az egymástól, és ezáltal nagyrészt a kereskedőktől is távol maradó lakosság nem feltétlenül úgy költené el az ily módon hozzákerülő pénzt, ami a gazdaság szempontjából optimális. Ha egyáltalán elkölti, és nem tartalékolásra használja fel, tekintve az egyre inkább megtapasztalt bizonytalanságot.

Mindezeket megfejeli még egy szomorú tény.

A COVID-19 pandémia folyományaként az egész világgazdaság egyszerre kényszerült térdre. A korábbi válságokra jól látható területi és időbeli eltolódás volt jellemző. Azonban a járványhelyzet, valamint az egyre kiterjedtebb globalizáció miatt most Ázsia, Amerika és Európa egyszerre nyilvánítható gazdaságilag katasztrófa sújtotta övezetnek.

A baj tehát nagy, és egy dologban biztosak lehetünk: nincs varázspálca, csodaszer, és senkinek a zsebében nem lapul egy tökéletes megoldást kínáló bölcsek köve. Ki kell mondani ugyanis, hogy erre a helyzetre a világ nem volt (talán nem is lehetett) felkészülve. Nem írtak rá téziseket a közgazdászok, nem dolgoztak ki és nem teszteltek testreszabott módszereket pénzügyi zsenik. Így hát el kell fogadnunk, hogy nem nyúlhatunk egyszerű és általános érvényű válaszokhoz. A legjobb, amit a döntéshozók tehetnek, hogy felkészült és kreatív szakemberekkel veszik körbe magukat. Ők állítják fel számukra a lehetséges válságkezelő intézkedések egyfajta repertoárját, amiből az adott helyzet, az adott társadalmi és gazdasági sajátosságok alapján megpróbálják megalkotni az optimális „csomagot”.

Stimulálni kell a gazdaságot, melynek során egészen biztosan vegyíteni kell a megszokott és újszerű eszközöket. Az államnak most bele kell folyni a piaci trendekbe, ha nem akarja kivéreztetni saját gazdaságát. Úgy vélem, most tényleg ideje van az unortodox gondolatok gyakorlatba ültetésének, hiszen pusztán a hagyományos szemlélettel kevés előrelépés várható. Vállalni kell annak felelősségét, hogy szektorális, területi, vagy másfajta, általános eszközrendszerrel, komolyan összehangolt intézkedésekkel biztosítani tudjuk a szükséges mentőövet a gazdaság számára. Patriótának, kreatívnak, de mindezek mellett hidegvérűnek is kell lenni egyszerre, és ha ezért szembe kell szállni az uniós érdekekkel, el kell menni a falig. Mert nem kevesebb, mint saját gazdaságunk, megélhetésünk és versenyképességünk a tét.

Társadalmi hatások

De hogy ne csupán a gazdaságról ejtsünk szót, ki kell emelni a társadalmi összetartás megteremtését, illetve fenntartását is, ez ugyanis minden megoldási forma és kísérlet alapja.

Pszichés nyomás alatt vagyunk, ami fordulhat egymás jobb megértése és elfogadása felé, de sajnos az acsarkodás és irigység irányába is. Nagyon nem mindegy, hogy az egyének életében és társadalmi szinten melyik fog bekövetkezni. Nem engedhetjük el az egészségügyet, nem adhatunk teret annak, hogy elhatalmasodjon a rettegés, ahogy az a járvány tavaszi hullámában több, súlyosan érintett országban, városban bekövetkezett.

Ezért úgy hiszem, az emberi élet védelme, az egészségügy talpon maradása és a gazdaság felszínen tartása az a hármas cél. Ennek az érdekében most mindent (értsd: általános és eseti megoldások, akár statáriális lépések bevetése) meg kell tenni. Ez elsődlegesen a kormányzat dolga – viszont az intézkedések elfogadása, követése mindenki máson is múlik. Ún. „kisembernek”, cégvezetőnek, orvosnak és ápolónak, művésznek és sportolónak mind-mind együtt kell működni, ha nem akarjuk, hogy maga alá temesse a COVID mindazt, amit eddig sikerült elérnünk. Ugye nem akarjuk?

Rabiga vagy a szárnyalásunk eszköze: a hitelfelvétel

bilincs, szabadság

Magánéletünk során is, vállalkozóként azonban különösen kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor döntenünk kell, igénybe veszünk-e külső pénzügyi segítséget céljaink megvalósításához, vagy „addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér”. Mit fontoljunk meg ilyenkor, különös tekintettel a jelen gazdasági válság körülményeire? Erről szól mostani írásom. Jó olvasást! Krisán László

A világjárvány következtében kialakult helyzet miatt egyre inkább a híradások középpontjába kerülnek a hazai vállalkozások, valamint a kedvezményes vállalkozói hitelek, amelyek annak érdekében kerülnek a piacra, hogy mérsékeljék a cégekre háruló terheket. Most sokan érezhetik saját bőrükön, mit is jelentenek egy ország, egy régió működtetésében a helyi vállalkozások. Ők adnak munkát és szolgáltatásokat nyújtanak térben és időben könnyen hozzáférhető módon. Ezen gazdasági szereplők felszínen tartása az egyik legfontosabb cél és közös érdek.

Egy azonban biztos: pusztán azért, mert egy gazdasági társaság bajba került, nem fog pénzhez jutni.

A támogatott hitel távolról sem azonos a vissza nem térítendő támogatással

A kedvezmény abban áll, hogy a kihelyezett tőkekamatot és egyéb költségeit érintően a piacinál előnyösebb feltételek érhetők el. A felvett hitel visszafizetése ebben az esetben is kockázatot jelent. Erre tekintettel a hitelt nyújtó bank, illetve pénzintézet hatásköre annak eldöntése, hogy az adott feltételek között kinek, mekkora összegű pénzt folyósít, és pontosan milyen konstrukcióval. Ez azt jelenti, hogy COVID-válság ide vagy oda, a hitelt igénylő cégeknek ugyanúgy, ha nem még inkább alá kell támasztani a hitelképességüket, mint a „boldog békeidőkben”. Fontos tehát a folyamatos monitoring, az pedig különösen, hogy a cégek kellő időben lépjenek, mert a késlekedés most gyorsan „életveszélybe” sodorhatja a vállalkozást.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy le kellene mondani a bővítésről, fejlesztésről, vagy éppen csak vállalkozásunk fenntartásáról, ha ott tartunk, hogy ez a kérdés van napirenden. Úgy vélem, a járvány elmúltával nagyobb szükség lesz életképes gazdasági szereplőkre, mint valaha. Aki közéjük akar tartozni, annak most kell ennek feltételeit megalapoznia. Ha elengedjük a növekedést, az építkezést, a háttérmunkát, akkor könnyen ledolgozhatatlan hátrányban találhatjuk magunkat. Biztosra vehetjük a gazdaság újbóli felpörgését – csak az időpont bizonytalan.

Konkrét példák

Nézzünk tehát néhány lehetőséget, ami átlendítheti a holtponton a vírus-válság miatt pénz szűkében lévő cégeket. Talán a Kedves Olvasók elnézik nekem, hogy hazabeszélek a kedvező feltételek láttán…

A Széchenyi Turisztikai Kártya rendkívül kedvező konstrukcióban kínál maximum 250 millió forintos, 3 évre felvehető folyószámlahitelt, 0%-os kamat és akár 0%-os díj mellett is elérhető.

A megújult, agrárvállalkozások számára elérhető, 200 millió forintig igényelhető Agrár Széchenyi Kártya Plusz széles felhasználási körrel rendelkezik. Egyszerűsített hitelbírálattal, akár ingatlanfedezet nélkül és teljes állami kamat-, kezességi díj és költségtámogatással kérelmezhető.

Új termék továbbá a forgóeszközhitelként felvehető Széchenyi Munkahelymegtartó Hitel, a szabad felhasználású Széchenyi Kártya Folyószámlahitel Plusz és Széchenyi Likviditási Hitel, valamint a beruházási célú Széchenyi Beruházási Hitel Plusz is.

Az MNB a Növekedési Hitelprogram Hajrá! néven futó projektjével kifejezetten a mikro, kis- és középvállalkozások megsegítését célozza meg, akár 20 éves futamidővel. A Növekedési Kötvényprogram  a hazai nagyvállalatok finanszírozására fókuszál.

Mindezek számos vállalkozás számára jelentenek valódi segítséget, ami a túlélés mellett reményeink szerint a nem oly’ sokára lehetővé váló terjeszkedés alapjait is megteremtheti.

Amerikai-magyar kapcsolatok: milyen lesz a folytatás, avagy odaég-e az a bizonyos lecsó?

America votes, amerikai választás

Piros vagy kék, Trump vagy Biden? Hogy áll a magyarok szekere a két jelölt viszonylatában, és mire számíthatunk az eredményhirdetés után? Mennyit jelent a szimpátia a gazdaságban? Ezeket a kérdéseket járom körbe a következő írásban. Jó olvasást kívánok! Krisán László

„America Votes”

… a most már múlt időbe tehető szlogen jegyében hónapok óta kísérhettük figyelemmel az USA két elnökjelöltjének egyre hangosabb, és példátlanul kemény kampányát. Az eredményt – kis túlzással – az egész világ feszülten várja. Itthon, Magyarországon pedig azért is jelent igazi csemegét a téma, mert több politikus, közéleti szereplő is nyíltan állást foglalt valamelyik jelölt mellett. Most azonban nem ezeket a szerepléseket fogjuk listázni, a bejegyzés témája ugyanis a gazdasági kapcsolatok esély-latolgatása annak apropóján, hogy az Amerikai Egyesült Államok élén minden valószínűség szerint a demokraták térnyerése várható.

Menjünk azonban vissza egy kicsit az időben: a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt a magyar kormányfő azon kevesek táborába tartozott, akik kimondták: bíznak az akkor még kisebb esélyekkel rendelkező republikánus győzelemben. Trump elnöksége jót tenne a két ország közötti kapcsolatoknak. Ez aztán be is igazolódott: az új amerikai adminisztráció a politikai kommunikációt tekintve is többségében pozitív jelzéseket hozott, ami 2020 októberére odáig jutott, hogy a még regnáló elnök közvetlenül a Fehér Házból „csörgette meg” Orbán Viktor miniszterelnököt, akit a vacsorára készült lecsó melegítése közben sikerült is elérnie.

Az ilyen, közbeszéd témáját képező anekdotákhoz képest azonban a gazdasági kapcsolatok viszonyrendszeréről jóval bonyolultabb, összetettebb képlet szerint kell gondolkodnunk.

Mit ígért Trump elnök a 2020-as kampányban?

Azt, hogy folytatja a protekcionista beállítottságú gazdaságpolitikát, ami eddig is egyfajta kereskedelmi háborút jelentett az Európai Unióhoz fűződő korábbi kapcsolatokhoz képest. Az autóipart és a mezőgazdaságot érintően például tízszeres mértékű vámemelést helyezett kilátásba. Ez Magyarországon mindkét ágazatot, de különösen a járműgyártást tekintve biztosan hátrányosan érintette volna. (2019-ben ugyanis mintegy 3,5 milliárd dollárnak megfelelő értékű árut exportáltunk az Egyesült Államokba.)

Jövőkép

Ezzel szemben Biden többször hangsúlyozta a transzatlanti kapcsolatok normalizálásának szükségességét, így a fentiekhez hasonló „megszorításokra” aligha kell számítanunk. Ez gazdaságilag jól jöhet még akkor is, ha a politikai retorika szintjén az Obama-éra alatt jellemző negatív felhangokra készülhetünk. A másik jelző, amit gazdasági kérdésekben jártas szakértők – Trump elnökségével szemben – Bidennek tulajdonítanak, az a kiszámíthatóság. Nem szabad lebecsülni azt a szempontot, hogy Biden 45 éve részese Amerika politikai elitjének, mondhatni tehát, hogy a diplomácia és a külpolitika a vérében van.

A témában született elemzések egyhangúak a tekintetben, hogy az amerikai-magyar gazdasági kapcsolatok terén a fő ütközővonal Kína hazánkban is tapasztalható térnyerése lehet; ennek azonban egyértelmű geopolitikai okai vannak, melyek függetlenek a regnáló elnök személyétől.

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás