Nem mondhatjuk, hogy unalmas időket élünk, sokszor több is az izgalom annál, amire a legtöbben vágynánk… Gazdasági szakemberként figyelve, elemezve a folyamatokat, egyre inkább úgy vélem, hogy testközelből nézhetjük végig egy új gazdasági modell születését és az arra történő, rekord sebességű átállást. Miért gondolom így?
Jó olvasást! Krisán László
Szokás a természettudományok gyors fejlődésére példaként hivatkozni, mint amely forradalmi, már-már követhetetlen változásokat hoz a mindennapjainkba, és nem véletlenül. Ezzel tényleg együtt élünk, mindenki a saját bőrén látja és tapasztalja, hogy a világ egy szempillantás alatt képes átalakulni egy-egy tudományos újítás hatására.
Nincs ez másként a társadalomtudományok frontján sem, még ha nem is mindig ennyire nyilvánvaló, hogy éppen korszakos változásokat élünk meg! A közgazdaságtan is velünk, a társadalommal együtt lüktet, a régi, általánosan elfogadott és kőbe vésettnek hitt törvényszerűségeket pedig gyakran felülírja az élet. A holnap problémáit ugyanis soha nem lehet a tegnap eszközeivel megoldani.
Mire gondolok?
Évtizedeken keresztül a GDP, azaz a gazdasági növekedés volt egy ország sikerének legfontosabb mércéje, alfája és ómegája, megkérdőjelezhetetlen mutatója. Mostanában viszont egyre inkább felnövekszenek mellé olyan új szempontok, amelyek a GDP-megszállottságot letaszíthatják az egyeduralkodó trónjáról. Kétségkívül megszoktuk a pénzt, az anyagi javakat, a tulajdont, a státuszt, a presztízst, a növekedést, ez a hozzáállás azonban már nem fenntartható. Még a Római Birodalom is fejre állt, amikor azt hitte mindenki, milyen jól megy, milyen szervezett… ezt nem más emlegette előszeretettel, mint Demján Sándor, Magyarország egyik legsikeresebb nagyvállalkozója, ami azt kell, hogy jelentse számunkra, hogy mindig számítani kell a változásra.
A folyamatos profithajsza mára oda vezetett, hogy saját magunknak ártunk, hosszú távon mindenképpen. A jó magyar közmondást idézve, vermet ásunk, beleesünk, így együtt, a „nagy haladó világ”.
A változás az állandó
A GDP például nem veszi figyelembe az ember okozta környezeti károk negatív hatásait. A GDP növekedhet természeti katasztrófák és szennyezések idején, gyarapodhat a bűnözés hatására is, meglendülhet háborúk idején. Hiszen a keletkezett károk helyreállítása, új eszközök beszerzése, emberek tömegének bevetése mind-mind pénzáramlással jár együtt, növelve a gazdasági teljesítményt. De hol van itt valójában a nemzetgazdaság jóléte, az életminőség emelkedése?
Mindenki zöldül
Az ilyen és hasonló kérdések elvezetnek oda, hogy a tisztán gazdasági szempontok mellett egyre inkább előtérbe kerül a fenntarthatóság, nemegyszer hallani a „nemnövekedés” útjáról, és tényleges beavatkozások is történnek a közérdek védelmében. Kezdetben persze csak hangzatos szólamok és egy eltökélt kisebbség nézetei voltak ezek, de most már ott tartunk, hogy az EU „zöld megállapodást” fogadott el . Vállalta, hogy 2050-re megvalósítja a klímasemlegességet, és ez a politikai agenda leszivárog a konkrét intézkedések szintjére is. Nem kell varázsbot-megoldásokra gondolni, mert azok nincsenek, de azért eszközöcskék vannak és terjednek is. A támogatások, adózás terén terjedő zöld programok, a hitelezésben terjedő prioritások azt mutatják: terjed az a szemlélet, ami felvállalja, hogy a fenntartható, környezetbarát célokat megvalósító fejlesztések, beruházások kedvezőbb konstrukciókkal vehetők igénybe. És nem csak az EU tolódik ebbe az irányba. Ha lassabban, halkabban és sok kérdőjellel megtűzdelve is, Kína sem tétlenkedik ezen a téren, mert ők aztán – évezredes birodalomként – egészen biztosan hosszú távra terveznek…
A beavatkozás tehát elkerülhetetlen
Nem más ez, mint a fenntarthatatlan pályán haladó világ, a klasszikus piacgazdaság farkastörvényeinek meghekkelése, vagy legalábbis az erre való törekvés. Most kell erőszakkal változtatnunk a folyamatainkon minden téren, hogy a jövő nemzedékeinek is élhető gazdasági és természeti világot hagyjunk örökül.
Így hát nincs kétségem afelől, hogy a következő évek közgazdaságtani kulcsfogalma a fenntarthatóság lesz, és azt is biztosra veszem, hogy az új modell térnyerése – még ha döcögve is indult – soha nem látott sebességgel fog végig robogni a ma ismert világunkon, mert ez minden téren így megy. Nem csak a járvány tarol fénysebességgel a glóbuszon; most, hogy már tényleg mindenhol bejött a digitalizációnak valamilyen verziója, a tudás és a kreativitás is egyre többek számára elérhető – élni kell vele!
