Skip to main content
Category

NEMZETKÖZI

A jövő kereskedelme: így költünk mi – nemsokára!

adat, digitalizáció

Mi mással érdemes kezdeni a nyári „uborkaszezont”, mint egy kis gondolatébresztővel, ami ezúttal arról szól, merre tart az egyre digitalizálódóbb kereskedelem, hogyan befolyásolja az üzletpolitikát a masszív online jelenlét, ami most már elérte szinte a teljes társadalmat!

Jó olvasást! Krisán László

A téma-ötletet a júniusi „PORTFOLIO DIGITAL TRANSFORMATION 2022” címen futó konferencia adta, ahol egy teljes napon keresztül minden a legújabb digitális trendekről szólt, és persze arról, miként fogják ezek a közeli jövőnket meghatározni, némiképp minden bizonnyal át is formálni. A Vállalkozók és Munkáltatók Szövetsége – ismertebb nevén VOSZ – kereskedelmi szekciójának elnökeként bizton állíthatom, hogy sokan és sokat gondolkodnak, gondolkodunk ezeken a kérdéseken, mert ezek közvetlenül érintik a cégek versenyképességét; ennek fontosságát pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni, a vállalatok minden szintjén, ágazatspecifikus korlátok nélkül!

A digitális megoldások gombamód történő szaporodása kezdetben talán a pénzügyi szektorból indult, mostanra azonban szinte mindenütt jelen van, nézzük csak meg a telekommunikációt, a teljes ipari szektort, de az agráriumot vagy a szépségipart is. Természetes, hogy ez alól a kereskedelem sem képez kivételt. Ennek ellenére én magam úgy látom, hogy a kereskedelmi szektor ebből a szempontból még nem tart azon a szinten, amely kívánatos lenne…

Miért mondom ezt?

A trendek azt mutatják, hogy a kiskereskedelmi terület 2013-2014 óta folyamatos bővülést produkál, éves szinten jellemzően 5-6 százalékot. Ennél jóval dinamikusabb a teljes kereskedelmi forgalom kb. 10-12 százalékát kitevő online kereskedelem növekedése, ami akár évi 30-40 százalékos intenzív bővülést is el tudott érni. Vessük össze ezeket, és hamar eljutunk arra a következtetésre, hogy a két terület egymással szinergiában még intenzívebb növekedést tudna felmutatni. Azaz, a végállomás előbb vagy utóbb a teljes kiskereskedelmi szektor automatizálása lesz – de ettől még meglehetősen távol vagyunk.

A tudást, a fejlődést fel kell használni!

A digitalizáció segítségével jóval könnyebben és gyorsabban követhetők a fogyasztói igények, ami azért kiemelten fontos, mert tudnunk kell: a ma fogyasztója már nem az a vásárló, aki tegnap volt, és ez a tendencia nem fog megváltozni. Ezért is vélem úgy, hogy az innovációba akkor is megéri befektetni, ha az adott pillanatban még nem számszerűsíthető, hogy egy-egy újítás mennyit dob majd cégünk üzleti eredményén, ugyanis egyre látványosabban adja tudtunkra a környezet: nem elég a „mából” kiindulni, jobban tesszük, ha a változást is bekalkuláljuk a folyamatainkba.

A jogszabályi környezet olykor még hiányos, de ne felejtsük el, hogy a szabályozás általában a meghatározó események után kullog, a globalizált világra pedig abszolút igaz, hogy a nagy trendeket, innovációkat csak minimális mértékben befolyásolja a nemzetállamok által kialakított jogi környezet…

De térjünk is rá arra, mik azok a konkrét elképzelések, amelyeket néhány évvel, főleg évtizeddel ezelőtt a science fiction kategóriába soroltunk volna, most azonban a küszöbünkön kopogtatnak bebocsátást kérve.

Valóra vált álmok

Azt hiszem, egy ilyen lista első helyére a drónok kívánkoznak, ezek ugyanis annyira sokrétűek, hogy speciális változataik számos szektorban hasznosíthatók. A kereskedelemre kihegyezve az előnyöket, ki kell emelni a szállítás gyorsaságát, az emberi hibák, balesetek csökkentését, és a szén-dioxid kibocsátás elmaradásának köszönhetően a környezet védelmét.

Digitális megoldásokkal csúcsra járathatjuk a vásárlás élményét is, hiszen egyfajta kiterjesztett valóságot hozhatunk létre; ennek a hatékonysága a különböző játékoknál már megmutatta önmagát. Úgy gondolom, nem is kérdés, hogy a virtuálisan felpróbálható ruhák, szelfi-kompatibilis rendszerek, online, valós idejű lakberendezést támogató alkalmazások teljesen új szintre fogják emelni a felhasználói élményt.

Még mindig van tovább…

Kijelenthető az is, hogy nem állunk messze az ún. IoT – Onternet of Things, a „dolgok internete – elterjedésétől, ami nem tesz mást, mint egyes termékek online nyomon követését. A hűtőszekrény érzékeli, hogy állunk pl. a tejjel, számba veszi a felhasználói szokásokat, és emlékeztet rá, hogy mikor vásároljunk, de akár össze is kapcsolódhat online értékesítő rendszerekkel. Innen már csak egy lépés az előfizetés alapú vásárlás, mint ahogy nem elképzelhetetlen a hangvezérelt költekezés sem.

Mindezek a személyre szabott értékesítési megoldások nagyban függenek a Big Data terjedésétől, elfogadottá válásától, ami megosztó téma főleg itt, Európában, és a jelenlegi adatvédelmi szabályok fel is állítanak bizonyos korlátokat a fogyasztói profilozás terén. Mivel azonban a technológiai ugrásokat napjainkban nem az „öreg kontinens” diktálja, csak idő kérdése, hogy mi is találkozzunk a digitalizáció új dimenzióival.

Hogy van-e mindennek veszélye? Kétségtelenül. Visz-e előre? Erre is csak az előző válasz adható. Mert életben, versenyben tartja a cégeket, csökkenti a működési költségeket, lehetővé teszi új vevők elérését, segíti az optimális árképzést, készletgazdálkodást, és nem utolsó sorban: forradalmasítja a vásárlás élményét. Magánemberként eldöntheti mindenki, tetszik-e vagy sem, választhatunk, mennyire akarunk belemerülni a virtuális univerzumba, egy azonban biztos: cégként figyelni kell az egyre gyorsabban terjedő trendeket, e nélkül a saját sírunkat ássuk!

 

Bizonytalanság a nagy biztonságban – gondolatok egy hónapnyi háború után

háború

Minden háború elszomorítja és elgondolkoztatja az embert – még akkor is, ha adott esetben évszázadokkal ezelőtt vívták. De az, ami a szomszédban, az országhatáraink közvetlen közelében, és jelen időben zajlik, sokkal többet hoz magával: elrettent, megrémít, elbizonytalanít, pánikot okoz, önvizsgálatra késztet – ki-ki válassza ki, ami személy szerint igaz rá. Egy dolog nem történhet meg, hogy nem veszünk tudomást róla. Következő rövid írásom az Európa közepén eluralkodott bizonytalanságról szól.

Jó olvasást! Krisán László

Az ún. nyugati ember a 21. századra azt gondolhatta, hogy egy teljesen új világrendbe lépett be az emberiség. Ki emlékszik már a világháborúkra, a hidegháborúra? Francis Fukuyama is megírta híres könyvét a történelem végéről – nagy gondolkodó, „ő már csak tudja”, összességében elhittük tehát, hogy mi, a „modern emberek” már más világban élünk (a békét garantáló demokráciában), más problémákkal küzdünk (életszínvonal folytonos emelése, ennek ellehetetlenülése esetén kirajzás a világegyetembe). Velünk nyilván nem történik meg, hogy erőszakos körülmények között találjuk magunkat, állami agresszió áldozatai lehetünk, netán fegyverhez kell nyúlnunk saját magunk védelmében – nem a virtuális, hanem a valós világban.

Biztonság, fejlődés

Igen, elhittük mindezt, és végülis joggal, hiszen mi vett körül minket az elmúlt évtizedekben? Sokak számára, korábban sosem látott mértékben megadatott a luxus, a szép, modern, végtelenül megbízható és folyton folyvást fejlődő eszközök. Ki emlékszik a Ferrero Rocher híres reklámjára, az autóba beépített kis hűtőszekrényre, amelyből utazás közben kényelmesen kivehettük a kedvenc desszertünket? Ma már nem lepődnénk meg rajta, hiszen lassan beköszönt az önvezető autók kora, melyekben akár egy több fogásos menüsort is nyugodtan elfogyaszthatunk.

De gondolhatunk a kijelzők, tévék, telefonok fejlődésére, a háztartási eszközök okosodására is; alig tudjuk követni az újításokat, és még így is, a lehetőségek tárháza egyre csak bővül, méghozzá olyan széleskörűen, hogy nem csak a leggazdagabb réteg, hanem a társadalomnak szinte minden szegmense megtapasztalta kisebb-nagyobb mértékben a rohamos újításokat.

Annyira előtérbe kerültek a kényelmi, biztonsági funkcionalitások, hogy kissé elhomályosítottak néhány olyan tényezőt, amelyek közép- és hosszútávon meg fogják határozni az életünket.

A természet fújja a riadót

Sokáig nem számoltunk például a környezetszennyezés hatásaival, amit valljuk be, mi emberek okozunk. Egyre inkább téma, jó lenne egy élhető világot hagyni az unokáink számára is, de vajon feltesszük-e az idevágó kérdéseket, amikor megvesszük a következő repülőjegyünket, a sarki kisboltba is autóba ülve „ugrunk el”, bekapcsoljuk a klímánkat és napokig hozzá sem nyúlunk, vagy jól teletöltjük a kádunkat vízzel a napi tisztálkodás során… Én úgy látom, hogy nagyon sokszor bort iszunk és vizet prédikálunk, és nem foglalkozunk azzal, hogy hol húzódik a határ az üzleti érdekek és az egészséges környezet szükséglete között. Nem tesszük fel a kérdést, mikor kell háttérbe szorítani a pénzügyi érdekektől vezérelt hagyományos üzleti viselkedést az egészséges környezet javára…

Jöttek eddig is a figyelmeztetések, csapások (lásd világjárványok, amelyekből nem a COVID-19 volt az első és nem is az utolsó), amelyek kizökkenthettek volna a mindenható biztonságba vetett hitünkből, de igazán nagy kollektív változást ezek nem hoztak. Most pedig már több, mint egy hónapja sokkolja Európát és az egész világot az Ukrajna elleni orosz agresszió, ami nem előzmények nélküli ugyan, mégis meglepetésként érte a komoly biztonságpolitikai elemzőket éppúgy, mint a politikusokat és az átlagembereket. Kétségtelen bizonyíték ez arra, hogy a sziklaszilárdnak hitt biztonság egyik pillanatról a másikra összeomolhat.

A lehetetlen csak a fejünkben létezik

Szembesíteni kell tehát magunkat azzal, hogy a 21. században vannak és lehetnek is még háborúk. Ez pedig óriási társadalmi bizonytalanságot, pénzügyi kockázatot, sokaknak akár pénzügyi csődöt is fog okozni.

Gazdasági aspektusból egyértelműen látható, hogy egy-egy nemzetgazdaság stabilnak mondható belgazdasága is kevésnek bizonyulhat jelentős külső sokk bekövetkezése esetén, ez pedig annak köszönhető, hogy valamennyi modern nemzetgazdaság a globális kirakósnak csupán egy-egy elemét képezi. Olyan világszintű együttműködések, felvásárlások, eladósodások, export-import kapcsolatrendszerek alakultak ki az elmúlt évtizedekben, amelyek együttesen rendkívül sérülékeny komplex gazdasági hálózatot adnak ki.

Globális kolibri effektus

Minden hatással van mindenre: gondoljunk csak az olajárak elszabadulására, az infláció szárnyalására, a mezőgazdasági alapanyagok, vagy az elektronikai eszközök hiányára. A hatalmas globális összefonódásban egyre többször alakulnak ki csomók, amelyek képesek megakadályozni egy-egy ország adott iparágának működését. Mi ez, ha nem kitettség és függőség?

Ebben a helyzetben egyre inkább körvonalazódik, milyen nagy szükség van egy határozott és biztos szereplőre, amely összgazdasági szinten képes beavatkozni; ezt a szerepet pedig az állam testesíti meg. Visszatekintve az elmúlt két évre, pontosan láthattuk az állami beavatkozás jeleit, területeit és hatásait. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy csupán az állam nem elegendő: kellenek a bátor, nyitott vállalkozások is, amelyek képesek megfelelni az adott kor támasztotta valamennyi kihívásnak. Kell egy támogató, a bajban összezáró társadalom; enélkül aligha számíthatunk megerősödésre.

Bizonytalan időkben – úgy vélem – hatalmas szükség van azokra a „tankönyvszerűen” működő, bátor vállalkozásokra, akik mernek kockáztatni, képesek megújulni, és képesek megtalálni a lehetőségeket az ilyen határ-helyzetekben, embert próbáló időkben is.

Ezek az életképes vállalkozások kell, hogy alkossák a nemzetgazdaság biztos bázisát, és onnantól kezdve bátrabban mehetünk szembe az árral…

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás