KERESKEDELEM

Ismét egy olyan írással jövök, ami nem az enyém, de a gondolatok száz százalékig tőlem vannak!

Jó olvasást! Krisán László

Nem egyszerű az elmúlt időszakról derűs képet festeni, hiszen a vállalkozások az egyik kihívás után lélegzetvételnyi szünethez sem jutottak, mire máris megérkezett a következő. A tervezett fejlesztések sok esetben háttérbe szorultak, egyetlen, közös cél került a fontossági lista élére: életben maradni. Interjúnkban Krisán László, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója, egyben a EuroCommerce Boardjának magyarországi képviselője a 2022-es év jelentősebb történéseiről, a jelenlegi helyzetről és a jövőbeni tervekről osztja meg véleményét és tapasztalatát.

A cikk a Trade magazin 2023/6-7. lapszámában olvasható.

– Hogyan teljesített tavaly a kiskereskedelem?

– A teljes kiskereskedelmi forgalom volumene több mint 5%-kal növekedett 2022-ben. Azonban, ha a számok mögé nézünk, és alaposan áttanulmányozzuk a Központi Statisztikai Hivatal jelentését, már sokkal árnyaltabb képet kapunk. Az látható, hogy az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem 1,5%-kal csökkent, míg a nem élelmiszer-kiskereskedelemben 5,8, az üzemanyag-kiskereskedelemben 24,2%-kal nőtt. Látható, hogy eléggé kinyílt az olló az egyes termékkörökre fókuszálva. Nem is csoda, hiszen rendkívül nagy nyomás nehezedett a társadalomra és az üzleti szférára egyaránt. „Hatás-ellenhatás” mechanizmusok rajzolódtak ki. Egyrészt drámaian megemelkedett az infláció, ami természetesen lecsapódott a kiskereskedelmi forgalomban. Az egész tavalyi év arról szólt, hogy hónapról hónapra emelkedett az infláció, amit a vásárlók a saját bőrükön tapasztaltak. Ez alapvetően visszafogta a vásárlást.

Ennek, valamint az energiaárak drasztikus elszállásának enyhítésére a Kormány sem tétlenkedett, időben felismerve a helyzetet addicionális transzfereket nyújtott a lakosságnak (szja-visszatérítés, a nyugdíjasok részére kifizetett 13. havi nyugdíj, vagy éppen a féléves fegyverpénz). Ezek a beavatkozások elsősorban a társadalom védelmét szolgálták, hiszen alapvetés, hogy válság idején a kormány részéről, az állami beavatkozás, sőt, az ösztönző állami beavatkozás szerepe nemcsak felértékelődik, hanem egyenesen kötelező.

– Az FMCG-szektorhoz köthető cégek miként szerepeltek a tavalyi évben?

– Az üzleti szférának is komoly kihívásokkal kellett szembenéznie. Ilyenek voltak többek között az elszálló energiaárak, az egyes termékekre bevezetett árkorlátozások, az ellátási láncok akadozásából fakadó áruhiány és az üzleti bizalmatlanság. Nem véletlen, hogy a cégek is igyekeztek minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy a piaci helyzetüket és jövedelmezőségüket tudják biztosítani. Erre pedig szükség is volt, illetve van.

Kifejezetten lejtmenetben van a kiskereskedelmi forgalom teljesítménye, méghozzá általánosságban figyelhető meg mindez, azaz az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyeskereskedelemben, a nem élelmiszer-kiskereskedelemben, valamint az üzemanyag-kiskereskedelemben egyaránt.

– A vállalkozások összesített száma milyen irányban változott?

– A kiskereskedelmi üzletek száma határozottan csökken. Amennyiben pontos számokat akarunk nézni, akkor az látható, hogy már 2021 közepére is több mint 5800-zal csökkent 2019-hez képest a boltok száma, amiben a koronavírus-válság okozta problémák is erőteljes szerepet játszottak.

A boltmegszűnések üteme azonban már évek óta tart, a koronavírus-válság előtt is látható volt (évente ezres nagyságrendet jelentett). Ez a trend vélhetően nem fog megfordulni, gondoljunk csak a beszerzési árak gyors növekedésére, a mindenre kiterjedő inflációra, a folyamatos munkaerőhiányra, vagy éppen a megemelkedett bérköltségekre, végül az elszálló rezsiszámlákra. Ezek mind-mind negatívan érintik az ágazatot és kereskedelemben érintett egységeket.

– Mennyire volt jellemző a munkaerőhiány?

– A kereskedelemben már évek óta tapasztalható a munkaerőhiány, ami folyamatosan új megoldásokra kényszeríti a vállalkozásokat. Nem csoda, hogy a munkaerő-takarékos informatikai megoldások köre folyamatosan bővül, és ez a jövőben még inkább fel fog gyorsulni. Ez két ok miatt is nagyon fontos, egyrészt gyorsan változik a fogyasztói magatartás és a szokások, másrészt a kereskedelemben tapasztalható verseny (hazai és nemzetközi cégek/láncok között) is egyre élesebb. Ahhoz, hogy versenyben tudjanak maradni a cégek, nekik is be kell avatkozni, fejlesztéseket kell végrehajtaniuk, amihez persze kellő mennyiségű pénzügyi forrás szükséges.

– Milyen új kihívások előtt állnak jelenleg a vállalkozások?

– Valódi strukturális problémák is jelen vannak az ágazatban. Ilyen többek között a digitalizáció és az automatizáció hiánya, valamint a fenntarthatóság kérdése. Mindez szoros összefüggésben áll az e-commerce-trendekkel, a big-data nyújtotta lehetőséggel. Ezekkel komolyan kell számolniuk a legkisebb cégektől kezdve a legnagyobbakig, olyan általános kérdésköröktől kezdődően, mint, hogy mennyire energiahatékonyak a hűtő- és/vagy fűtőberendezések, milyenek a nyílászárók, mennyire gyűjtöm az értékesítéssel kapcsolatos adatokat, azokat tudatosan felhasználom-e stb.

– A KAVOSZ Széchenyi Kártya Program­jának milyen elemei vannak jelenleg?

– 2020-ban a koronavírus-válság megjelenésekor nagyon rövid időn belül jelentünk meg hathatós segítséggel a vállalkozások részére, majd utána az energiakrízis során is, és láthatóan a kereskedelmi vállalkozások is éltek ezekkel a finanszírozási lehetőségekkel. 2020-ról 2022-re közel megduplázódott a szerződött ügyletek száma a kereskedelmi ágazatban. Azt gondolom, hogy ez valódi visszajelzés számunkra.

A kereskedelmi szférában üzemelő vállalkozások is fel tudják használni a következő termékeket a Széchenyi Kártya Program MAX+-on belül :

A Széchenyi Kártya Folyószámlahitel MAX+, ami egy szabad felhasználású folyószámlahitel (a vállalkozás napi működésével kapcsolatos valamennyi kiadás finanszírozására fordítható), a hitelkeret összege maximum 250 millió forint lehet, és FIX 5% éves nettó kamattal vehetik fel a vállalkozások 1,2 vagy 3 éves futamidőre.

A Széchenyi Likviditási Hitel MAX+, ami egy szabad felhasználású forgóeszközhitel számla nélküli finanszírozással. Ennek 250 millió forint a maximálisan igényelhető összege, FIX 5% éves nettó kamattal vehetik fel a vállalkozások 3 éves futamidőre.

Kifejezetten mikro- és kisvállalkozásoknak szól a Széchenyi Mikrohitel MAX+, ami egy széles körű agrár és nem agrár beruházási célokra is felhasználható hitel. Akár kezdő vállalkozások is igényelhetik, maximum 500 millió forint hitelösszegig, szintén FIX 5% éves nettó kamattal akár 10 év futamidőre.

– Milyen egyéb módon képviselik a cégek érdekeit?

– A konkrét pénzügyi támogatáson felül erőteljes a szerepvállalásunk a EuroCommerce Bruxelles-ben, a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi ágazatot képviselő legfontosabb európai lobbiszervezetben, amely 27 ország nemzeti szövetségeit és a vezető globális kereskedő szereplőit tömöríti. A mintegy 26 millió európai munkavállalót magában foglaló szervezet Boardjának tagja vagyok a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének képviseletében, mióta Magyarország az EU-hoz csatlakozott. A szervezet fő feladata a kereskedelmi ágazatot érintő legfontosabb témák, folyamatok, jogszabályok az Európai Bizottság előtti, valamint a teljes EU-s adminisztrációs mechanizmusban való érdekérvényesítése.

Az elmúlt időszakban kiemelten foglalkoztunk az ellátási láncok megszakadásával jelentkező kihívásokkal, az inflációval, a hatósági árakkal, az orosz–ukrán konfliktus kereskedelmi szektort érintő következményeivel, másrészt az energetikai hatékonyságjavítási és fenntarthatósági kérdésekkel. A EuroCommerce további feladata, hogy a szektort érintő input anyagokkal lássa el az Európai Bizottságot – és lobbiszervezetként lépjen fel az ágazat fejlesztéséért. E kérdéskörökben a hazai érdekeket kiemelten képviseljük.

– Hogyan látja a jövőt?

– A jövőre vonatkozóan sok a bizonytalansági tényező, de talán az egyik legfontosabb kérdés, hogy miként alakul a fogyasztói vásárlóerő. Ez attól függ, hogy milyen béremelések valósulnak meg ebben az évben (az év egészét tekintve), illetve hogyan alakul az infláció. Erőteljes az a meggyőződésem, hogy az infláció tetőzését követően hamarosan beindul egy számokban is látványos és a vásárlások során már érzékelhető csökkenés. Azt gondolom, hogy a nyár első hónapjában már szemmel látható lesz ez a mérséklődés.

Persze ahhoz, hogy pozitív trendekről tudjunk beszámolni, a fogyasztói bizalom erősödésére és az ellátási láncok helyreállására is szükség van. Összességében úgy gondolom, hogy az év második felében erősebb konszolidációt láthatunk majd, és a számok is erőteljesebben mozdulnak a pozitív tartomány felé. 

Nem kétséges, a 21. század bővelkedik elképesztő innovációkban, találmányokban, amiket személy szerint is támogatandónak és üdvözlendőnek tartok. De mi van azokkal a régi, jól bevált, viszont a globalizáció folytán olykor a süllyesztő felé sodródó értékekkel, amelyek egy fenntarthatóbb és élhetőbb világhoz segítenek hozzá? A rövid ellátási láncok preferálása ilyen; ennek megvilágítására törekszem az alábbi sorokban. 

Jó olvasást! Krisán László

Úgy vélem, itt az ideje, hogy a globalizáció során giga méretű faluvá váló bolygónkon komolyan vegyük saját, helyi értékeinket, mégpedig nem csak a kultúrában (erre jó példa az ún. hungarikumok népszerűsítése és védelme), hanem az üzleti életben is.  Meggyőződésem ugyanis, hogy a kereskedelem fejlesztése, szabályozása kulcsszerepet jelent az elkövetkező időszakban. Ha egyesek számára ez eddig nem lett volna fontos, akkor úgy gondolom, hogy a COVID, és az általa okozott ellátási lánc összeomlás gyorsan helyre fogja tenni a fejekben a helyi értékek kérdését.

A minap megrendezett Európai Kereskedelem Napja is fontos részt szentelt ennek a témának, és elmondhatjuk, hogy ez a szektor nagyban hozzájárul az ország ellenállóképességének kialakításához. Képes biztosítani, hogy legyen étel az asztalon, minden, amire szükség van, megvehető legyen, és egyben megőrizhetőek legyenek a munkahelyek – ezáltal a jövedelmek – is, azaz: fenntartható legyen a társadalmi fejlődés és az életminőség javítása. Ne feledjük azt sem, hogy az őrült járvány közepette az állandóság, a stabilitás és a folytonosság érzésének a fenntartása is mennyire fontossá vált.

De mi is kell mindehhez? Értelmes szabályozás!

Ami nem más, mint megtalálni a befelé forduló, protekcionista és a világpiac felé nyitott, liberális intézkedések kényes egyensúlyát. Egy biztos: most végre nyíltan kimondható lett, hogy a globalizmus, ahogy eddig ment, az roppant rizikós, és vészhelyzetben annak árnyoldalai egy pillanat alatt megmutatkoznak.

Persze azt, hogy miért kell beengednünk a külföldi termékeket és a legkülönfélébb innovációkat, a kicsi, ár-érzékeny és nyitott magyar gazdaság szempontjából, talán nem kell magyarázni. Azt már annál inkább, hogy miért és hogyan kell mindemellett védenünk a hazai termelőinket és gazdasági szereplőinket, még akkor is, ha adott esetben nem ők tűnnek a legversenyképesebbnek.

Járjuk körbe most ezt a kérdést az élelmiszerellátás szemszögéből

– végülis ez az alfája és az ómegája a fizikai túlélésünknek, az önellátási képességünknek és egyúttal a társadalmi békénknek is.

A biztonságos és egészséges élelmiszerellátás a XXI. századi vidéki térségek egyik legnagyobb kihívása. Miért van ez így? Azért, mert a nagy tömegek ellátásához folyamatosan kell pörögni, ami üzletileg leginkább nagyüzemekkel, nagybirtokrendszerrel kifizetődő, miközben ez társadalmilag és egészség szempontjából korántsem a legkedvezőbb; azaz felmerül a kérdés, hogy megy jó-e ez így?  A fejlett gazdaságok már felismerték, hogy a helyi termelésnek, helyi alapanyagoknak, és helyi értékesítésnek vitathatatlanul megvan a szerepe a mai korban is.

A rövid élelmiszerellátási lánc

(röviden REL) azt jelenti, hogy helyben előállított, helyben honos vagy helyben megtermelt alapanyagból, hagyományosan, az adott térségre jellemző technológiával, eljárással készült, mikro- vagy kisvállalkozás által előállított termékek által helyi – azaz 40 km sugarú körön belüli – munkaerővel, a helyi lakossági igényeket elégítjük ki. A dömpingáru, tömegtermelés tehát itt nem játszik, a lokálpatrióta hozzáállás annál inkább!

A helyi termékek és REL-ek szerencsére már Magyarországon is felfutóban vannak, de a világ más részein még dominánsabb ez a trend; Amerikában, de Franciaországban és Ausztriában is több évtizedes hagyományai vannak, és érdemi, jelentős változásokat gyakorol a fogyasztói igényekre, a termékválasztékra a vidéki gazdaságok és a szállítási lehetőségek területén.

Miben nyilvánulnak meg ezek a változások?

A kisebb termelők is kezdik felismerni a világunkban zajló folyamatokat, és szép lassan képessé válnak az alkalmazkodásra.  A fogyasztók a tömegtermékek helyett egyre inkább az egyedi termékek (és/vagy szolgáltatások) felé orientálódnak, az pedig már látszik, hogy az ilyen fogyasztói szükségletek kielégítése jelentős hatást képes gyakorolni a vállalatok hosszú távú, versenyképes, profitábilis működésére. Ennek tudatában felismerték a termelők, hogy egyre nagyobb szerephez jut a friss, helyi termékek értékesítése. (Aki esetleg eddig nem jutott erre a felismerésre, úgy gondolom, a járvány okozta válsághelyzet sokat segített a ráeszmélésben…)

Persze vannak nehezítő tényezők. Ilyen első helyen a költségfaktor: a magas hozzáadott érték, a magasabb beltartalmi érték, a kisszériás, sokszor egyedi előállítás rendre magasabb árat követelnek meg, amire még a logisztikai  és szervezési költségek is hozzáadódnak. Ehhez hozzá adódik az időtényező: a fogyasztó nem ér rá a tájékozódásra, a hosszadalmas beszerzésre, a termelőnek pedig jövedelmezőbb egyben, nagy mennyiségben értékesíteni még akkor is, ha alacsonyabb árat tud kialkudni. Ezek olyan piaci törvényszerűségek, melyeken nehéz változtatni.

Vannak azonban más együtthatók is

Ezek igenis fejleszthetők, alakíthatók, ha azt akarjuk, hogy jobban megérje REL-ben gondolkodni. Ide sorolom az infrastruktúra kialakítását, azt, hogy milyen csatornán keresztül tud eljutni az adott termék a termelőtől a fogyasztóig. Valószínűleg egy nagyvárosban élőnek mindig egyszerűbb lesz befutni a hipermarketbe és egyszerre megvenni mindent, ami ad-hoc szükséges a számára, de azért az internet, az applikációk, és az okostelefonok korában sokat lehet tenni annak érdekében, hogy életképes alternatíva legyen a helyi termelőktől való gyors és gördülékeny beszerzés is.

Ehhez kapcsolódik a kereslet és a kínálat összehangolása is: sok esetben a fogyasztók nem rendelkeznek információval arról, hogy honnan, milyen jellegű termékeket tudnak beszerezni. Fontos tényező a digitális kereskedelem fejlődésével, hogy ezen termékek beszerzése egyre inkább áthelyeződik az online térbe. Mindezek alapján a beszerzés (értékesítés) területén jó lehetőség megbízható online platformok működtetése, amely megkönnyítheti a termelők és fogyasztók igényeinek összehangolását. Évek óta mondogatom, hogy az online kereskedelem jön, lát és győzni fog, és bár nem éppen örvendetes, hogy ezt egy világjárvány robbantotta be elementáris erővel (lásd a közel 40% e-kereskedelmi növekedést egy év alatt), tény, hogy innentől a mindennapi élet részévé vált és válik az online világ, ami lebontja a hagyományos kereskedelmi platformokat.

És hogy miért kívánatos a REL nem csak a fogyasztók és a termelők, hanem az egész gazdaság számára is?

Amellett, hogy kiváló minőségű helyi termékek kerülnek a végső fogyasztókhoz, jelentősen elősegíthető ezáltal a munkahelyteremtés és a helyben maradás a vidéki térségekben, továbbá zöld, környezetbarát eljárásról van szó, amely a károsanyag-kibocsátás csökkentésével is együtt jár.

Látni kell emellett, hogy fontos a tálalás is. Ha megteremtjük egy kulturált árusítás elfogadható körülményeit, ha nem silány pultok és lepusztult miliő jellemzi a piacokat, akkor azok újra agórákká, kereskedelmi mellett társadalmi központokká is válhatnak, aminek hosszú távon közösségépítő, összetartás-erősítő hatásai lesznek.

Úgy vélem, mindezekkel tényleg lehet tenni azért, hogy javuljon az élelmiszerlánccal szembeni bizalom, enyhíthető legyen az élelmiszerpazarlás, és élénküljön a helyi gazdaság és közösségi élet. Tudnunk kell, hogy globalizáció ide, szövetségi rendszerek oda, a mi jólétünket magunknak kell megteremtenünk és fenntartanunk, amihez minden régi és új, smart megoldást meg kell ragadnunk! Hajrá hazai termelés, hajrá hazai kisvállalkozók!