Skip to main content
Category

KERESKEDELEM

A jövő kereskedelme: így költünk mi – nemsokára!

adat, digitalizáció

Mi mással érdemes kezdeni a nyári „uborkaszezont”, mint egy kis gondolatébresztővel, ami ezúttal arról szól, merre tart az egyre digitalizálódóbb kereskedelem, hogyan befolyásolja az üzletpolitikát a masszív online jelenlét, ami most már elérte szinte a teljes társadalmat!

Jó olvasást! Krisán László

A téma-ötletet a júniusi „PORTFOLIO DIGITAL TRANSFORMATION 2022” címen futó konferencia adta, ahol egy teljes napon keresztül minden a legújabb digitális trendekről szólt, és persze arról, miként fogják ezek a közeli jövőnket meghatározni, némiképp minden bizonnyal át is formálni. A Vállalkozók és Munkáltatók Szövetsége – ismertebb nevén VOSZ – kereskedelmi szekciójának elnökeként bizton állíthatom, hogy sokan és sokat gondolkodnak, gondolkodunk ezeken a kérdéseken, mert ezek közvetlenül érintik a cégek versenyképességét; ennek fontosságát pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni, a vállalatok minden szintjén, ágazatspecifikus korlátok nélkül!

A digitális megoldások gombamód történő szaporodása kezdetben talán a pénzügyi szektorból indult, mostanra azonban szinte mindenütt jelen van, nézzük csak meg a telekommunikációt, a teljes ipari szektort, de az agráriumot vagy a szépségipart is. Természetes, hogy ez alól a kereskedelem sem képez kivételt. Ennek ellenére én magam úgy látom, hogy a kereskedelmi szektor ebből a szempontból még nem tart azon a szinten, amely kívánatos lenne…

Miért mondom ezt?

A trendek azt mutatják, hogy a kiskereskedelmi terület 2013-2014 óta folyamatos bővülést produkál, éves szinten jellemzően 5-6 százalékot. Ennél jóval dinamikusabb a teljes kereskedelmi forgalom kb. 10-12 százalékát kitevő online kereskedelem növekedése, ami akár évi 30-40 százalékos intenzív bővülést is el tudott érni. Vessük össze ezeket, és hamar eljutunk arra a következtetésre, hogy a két terület egymással szinergiában még intenzívebb növekedést tudna felmutatni. Azaz, a végállomás előbb vagy utóbb a teljes kiskereskedelmi szektor automatizálása lesz – de ettől még meglehetősen távol vagyunk.

A tudást, a fejlődést fel kell használni!

A digitalizáció segítségével jóval könnyebben és gyorsabban követhetők a fogyasztói igények, ami azért kiemelten fontos, mert tudnunk kell: a ma fogyasztója már nem az a vásárló, aki tegnap volt, és ez a tendencia nem fog megváltozni. Ezért is vélem úgy, hogy az innovációba akkor is megéri befektetni, ha az adott pillanatban még nem számszerűsíthető, hogy egy-egy újítás mennyit dob majd cégünk üzleti eredményén, ugyanis egyre látványosabban adja tudtunkra a környezet: nem elég a „mából” kiindulni, jobban tesszük, ha a változást is bekalkuláljuk a folyamatainkba.

A jogszabályi környezet olykor még hiányos, de ne felejtsük el, hogy a szabályozás általában a meghatározó események után kullog, a globalizált világra pedig abszolút igaz, hogy a nagy trendeket, innovációkat csak minimális mértékben befolyásolja a nemzetállamok által kialakított jogi környezet…

De térjünk is rá arra, mik azok a konkrét elképzelések, amelyeket néhány évvel, főleg évtizeddel ezelőtt a science fiction kategóriába soroltunk volna, most azonban a küszöbünkön kopogtatnak bebocsátást kérve.

Valóra vált álmok

Azt hiszem, egy ilyen lista első helyére a drónok kívánkoznak, ezek ugyanis annyira sokrétűek, hogy speciális változataik számos szektorban hasznosíthatók. A kereskedelemre kihegyezve az előnyöket, ki kell emelni a szállítás gyorsaságát, az emberi hibák, balesetek csökkentését, és a szén-dioxid kibocsátás elmaradásának köszönhetően a környezet védelmét.

Digitális megoldásokkal csúcsra járathatjuk a vásárlás élményét is, hiszen egyfajta kiterjesztett valóságot hozhatunk létre; ennek a hatékonysága a különböző játékoknál már megmutatta önmagát. Úgy gondolom, nem is kérdés, hogy a virtuálisan felpróbálható ruhák, szelfi-kompatibilis rendszerek, online, valós idejű lakberendezést támogató alkalmazások teljesen új szintre fogják emelni a felhasználói élményt.

Még mindig van tovább…

Kijelenthető az is, hogy nem állunk messze az ún. IoT – Onternet of Things, a „dolgok internete – elterjedésétől, ami nem tesz mást, mint egyes termékek online nyomon követését. A hűtőszekrény érzékeli, hogy állunk pl. a tejjel, számba veszi a felhasználói szokásokat, és emlékeztet rá, hogy mikor vásároljunk, de akár össze is kapcsolódhat online értékesítő rendszerekkel. Innen már csak egy lépés az előfizetés alapú vásárlás, mint ahogy nem elképzelhetetlen a hangvezérelt költekezés sem.

Mindezek a személyre szabott értékesítési megoldások nagyban függenek a Big Data terjedésétől, elfogadottá válásától, ami megosztó téma főleg itt, Európában, és a jelenlegi adatvédelmi szabályok fel is állítanak bizonyos korlátokat a fogyasztói profilozás terén. Mivel azonban a technológiai ugrásokat napjainkban nem az „öreg kontinens” diktálja, csak idő kérdése, hogy mi is találkozzunk a digitalizáció új dimenzióival.

Hogy van-e mindennek veszélye? Kétségtelenül. Visz-e előre? Erre is csak az előző válasz adható. Mert életben, versenyben tartja a cégeket, csökkenti a működési költségeket, lehetővé teszi új vevők elérését, segíti az optimális árképzést, készletgazdálkodást, és nem utolsó sorban: forradalmasítja a vásárlás élményét. Magánemberként eldöntheti mindenki, tetszik-e vagy sem, választhatunk, mennyire akarunk belemerülni a virtuális univerzumba, egy azonban biztos: cégként figyelni kell az egyre gyorsabban terjedő trendeket, e nélkül a saját sírunkat ássuk!

 

Piacozás újratöltve! – a rövid ellátási lánc reneszánsza

piac

Nem kétséges, a 21. század bővelkedik elképesztő innovációkban, találmányokban, amiket személy szerint is támogatandónak és üdvözlendőnek tartok. De mi van azokkal a régi, jól bevált, viszont a globalizáció folytán olykor a süllyesztő felé sodródó értékekkel, amelyek egy fenntarthatóbb és élhetőbb világhoz segítenek hozzá? A rövid ellátási láncok preferálása ilyen; ennek megvilágítására törekszem az alábbi sorokban. 

Jó olvasást! Krisán László

Úgy vélem, itt az ideje, hogy a globalizáció során giga méretű faluvá váló bolygónkon komolyan vegyük saját, helyi értékeinket, mégpedig nem csak a kultúrában (erre jó példa az ún. hungarikumok népszerűsítése és védelme), hanem az üzleti életben is.  Meggyőződésem ugyanis, hogy a kereskedelem fejlesztése, szabályozása kulcsszerepet jelent az elkövetkező időszakban. Ha egyesek számára ez eddig nem lett volna fontos, akkor úgy gondolom, hogy a COVID, és az általa okozott ellátási lánc összeomlás gyorsan helyre fogja tenni a fejekben a helyi értékek kérdését.

A minap megrendezett Európai Kereskedelem Napja is fontos részt szentelt ennek a témának, és elmondhatjuk, hogy ez a szektor nagyban hozzájárul az ország ellenállóképességének kialakításához. Képes biztosítani, hogy legyen étel az asztalon, minden, amire szükség van, megvehető legyen, és egyben megőrizhetőek legyenek a munkahelyek – ezáltal a jövedelmek – is, azaz: fenntartható legyen a társadalmi fejlődés és az életminőség javítása. Ne feledjük azt sem, hogy az őrült járvány közepette az állandóság, a stabilitás és a folytonosság érzésének a fenntartása is mennyire fontossá vált.

De mi is kell mindehhez? Értelmes szabályozás!

Ami nem más, mint megtalálni a befelé forduló, protekcionista és a világpiac felé nyitott, liberális intézkedések kényes egyensúlyát. Egy biztos: most végre nyíltan kimondható lett, hogy a globalizmus, ahogy eddig ment, az roppant rizikós, és vészhelyzetben annak árnyoldalai egy pillanat alatt megmutatkoznak.

Persze azt, hogy miért kell beengednünk a külföldi termékeket és a legkülönfélébb innovációkat, a kicsi, ár-érzékeny és nyitott magyar gazdaság szempontjából, talán nem kell magyarázni. Azt már annál inkább, hogy miért és hogyan kell mindemellett védenünk a hazai termelőinket és gazdasági szereplőinket, még akkor is, ha adott esetben nem ők tűnnek a legversenyképesebbnek.

Járjuk körbe most ezt a kérdést az élelmiszerellátás szemszögéből

– végülis ez az alfája és az ómegája a fizikai túlélésünknek, az önellátási képességünknek és egyúttal a társadalmi békénknek is.

A biztonságos és egészséges élelmiszerellátás a XXI. századi vidéki térségek egyik legnagyobb kihívása. Miért van ez így? Azért, mert a nagy tömegek ellátásához folyamatosan kell pörögni, ami üzletileg leginkább nagyüzemekkel, nagybirtokrendszerrel kifizetődő, miközben ez társadalmilag és egészség szempontjából korántsem a legkedvezőbb; azaz felmerül a kérdés, hogy megy jó-e ez így?  A fejlett gazdaságok már felismerték, hogy a helyi termelésnek, helyi alapanyagoknak, és helyi értékesítésnek vitathatatlanul megvan a szerepe a mai korban is.

A rövid élelmiszerellátási lánc

(röviden REL) azt jelenti, hogy helyben előállított, helyben honos vagy helyben megtermelt alapanyagból, hagyományosan, az adott térségre jellemző technológiával, eljárással készült, mikro- vagy kisvállalkozás által előállított termékek által helyi – azaz 40 km sugarú körön belüli – munkaerővel, a helyi lakossági igényeket elégítjük ki. A dömpingáru, tömegtermelés tehát itt nem játszik, a lokálpatrióta hozzáállás annál inkább!

A helyi termékek és REL-ek szerencsére már Magyarországon is felfutóban vannak, de a világ más részein még dominánsabb ez a trend; Amerikában, de Franciaországban és Ausztriában is több évtizedes hagyományai vannak, és érdemi, jelentős változásokat gyakorol a fogyasztói igényekre, a termékválasztékra a vidéki gazdaságok és a szállítási lehetőségek területén.

Miben nyilvánulnak meg ezek a változások?

A kisebb termelők is kezdik felismerni a világunkban zajló folyamatokat, és szép lassan képessé válnak az alkalmazkodásra.  A fogyasztók a tömegtermékek helyett egyre inkább az egyedi termékek (és/vagy szolgáltatások) felé orientálódnak, az pedig már látszik, hogy az ilyen fogyasztói szükségletek kielégítése jelentős hatást képes gyakorolni a vállalatok hosszú távú, versenyképes, profitábilis működésére. Ennek tudatában felismerték a termelők, hogy egyre nagyobb szerephez jut a friss, helyi termékek értékesítése. (Aki esetleg eddig nem jutott erre a felismerésre, úgy gondolom, a járvány okozta válsághelyzet sokat segített a ráeszmélésben…)

Persze vannak nehezítő tényezők. Ilyen első helyen a költségfaktor: a magas hozzáadott érték, a magasabb beltartalmi érték, a kisszériás, sokszor egyedi előállítás rendre magasabb árat követelnek meg, amire még a logisztikai  és szervezési költségek is hozzáadódnak. Ehhez hozzá adódik az időtényező: a fogyasztó nem ér rá a tájékozódásra, a hosszadalmas beszerzésre, a termelőnek pedig jövedelmezőbb egyben, nagy mennyiségben értékesíteni még akkor is, ha alacsonyabb árat tud kialkudni. Ezek olyan piaci törvényszerűségek, melyeken nehéz változtatni.

Vannak azonban más együtthatók is

Ezek igenis fejleszthetők, alakíthatók, ha azt akarjuk, hogy jobban megérje REL-ben gondolkodni. Ide sorolom az infrastruktúra kialakítását, azt, hogy milyen csatornán keresztül tud eljutni az adott termék a termelőtől a fogyasztóig. Valószínűleg egy nagyvárosban élőnek mindig egyszerűbb lesz befutni a hipermarketbe és egyszerre megvenni mindent, ami ad-hoc szükséges a számára, de azért az internet, az applikációk, és az okostelefonok korában sokat lehet tenni annak érdekében, hogy életképes alternatíva legyen a helyi termelőktől való gyors és gördülékeny beszerzés is.

Ehhez kapcsolódik a kereslet és a kínálat összehangolása is: sok esetben a fogyasztók nem rendelkeznek információval arról, hogy honnan, milyen jellegű termékeket tudnak beszerezni. Fontos tényező a digitális kereskedelem fejlődésével, hogy ezen termékek beszerzése egyre inkább áthelyeződik az online térbe. Mindezek alapján a beszerzés (értékesítés) területén jó lehetőség megbízható online platformok működtetése, amely megkönnyítheti a termelők és fogyasztók igényeinek összehangolását. Évek óta mondogatom, hogy az online kereskedelem jön, lát és győzni fog, és bár nem éppen örvendetes, hogy ezt egy világjárvány robbantotta be elementáris erővel (lásd a közel 40% e-kereskedelmi növekedést egy év alatt), tény, hogy innentől a mindennapi élet részévé vált és válik az online világ, ami lebontja a hagyományos kereskedelmi platformokat.

És hogy miért kívánatos a REL nem csak a fogyasztók és a termelők, hanem az egész gazdaság számára is?

Amellett, hogy kiváló minőségű helyi termékek kerülnek a végső fogyasztókhoz, jelentősen elősegíthető ezáltal a munkahelyteremtés és a helyben maradás a vidéki térségekben, továbbá zöld, környezetbarát eljárásról van szó, amely a károsanyag-kibocsátás csökkentésével is együtt jár.

Látni kell emellett, hogy fontos a tálalás is. Ha megteremtjük egy kulturált árusítás elfogadható körülményeit, ha nem silány pultok és lepusztult miliő jellemzi a piacokat, akkor azok újra agórákká, kereskedelmi mellett társadalmi központokká is válhatnak, aminek hosszú távon közösségépítő, összetartás-erősítő hatásai lesznek.

Úgy vélem, mindezekkel tényleg lehet tenni azért, hogy javuljon az élelmiszerlánccal szembeni bizalom, enyhíthető legyen az élelmiszerpazarlás, és élénküljön a helyi gazdaság és közösségi élet. Tudnunk kell, hogy globalizáció ide, szövetségi rendszerek oda, a mi jólétünket magunknak kell megteremtenünk és fenntartanunk, amihez minden régi és új, smart megoldást meg kell ragadnunk! Hajrá hazai termelés, hajrá hazai kisvállalkozók!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás