GAZDASÁG

„Apa kezdődik!” – mondja a klasszikus reklámfilm kisfiúja, és valóban… Egy ideje vissza-visszatérően bevillannak olyan képek, amikre jóformán már senki sem emlékszik (aki pedig igen, az is igyekszik inkább elfelejteni): amikor szinte semmit, vagy maximum egyféle árut lehetett (vagy nem lehetett) kapni az üzletekben. Amikor a Lada, Skoda, Dacia, Trabant kombóból lehetett választani, három színben, de csak egyféle motorral… úgy öt évre előre! Persze nem várom, hogy ezek az idők visszajöjjenek, viszont újra megjelentek bizonyos hiány-tünetek, és amíg észhez nem tér a világ, addig ezek velünk is maradnak. Hogy miért is? Erről szól a mai bejegyzésem. 

Jó olvasást! Krisán László

Jó harminc éve lettünk az irigyelt Nyugat mintáját követve végre igazi piacgazdaság. Lett Pepsi Cola és Persil mosópor, Gorenje hűtő és Milka csoki. Lett választék, lett korlátlan mennyiség és lett persze ezzel termék és árverseny, valamint megismerkedtünk végre – sőt, össze is barátkoztunk – a „fizetőképes kereslet” fogalmával. A jót könnyű megszokni, ma pedig már az lenne nagyon furcsa, ha valami a komfortzónánkból nem lenne a helyén. De elnézést, pontosítok: éppen ez történik most! Valami kezd nem a helyén lenni.

Két évvel ezelőtt…

…tört rá a világra a koronavírus, hónapról hónapra borítva fel a nemzetállami és a globális működési mechanizmusokat. Leállt konkrétan a világ, az olaj és a benzin árak mellett rengeteg területen bezuhantak az árak.

És hogy is állunk most?

Az árak elszabadulóban vannak, mindegy, hogy az USA-t, Európát vagy Ázsiát vesszük alapul. A világot ledarálja az infláció, hosszú évek negatív rekordjai dőlnek meg. És ha mindez nem lenne elég, nyakunkba szakadt a szerintem a világot, azon belül Európát biztosan kiemelten fenyegető (és akár a vesztét okozó), ellátásbiztonságot erősen veszélyeztető energiaválság.

Ismétli magát a történelem?

Mindez ahhoz vezet, hogy újra meg kell ismerkedünk az olyan szavakkal, mint a szüleink által annyit emlegetett „Hiány!”, „Nincs!”, „Elfogyott!”, vagy „Várni kell!”. Ezek mellett sok – igen fontos – ágazatban van ezenfelül munkaerőhiány is, de lesz itt hamarosan tudáshiány és még ki tudja milyen más hiányok is.

Ezek természetesen tovább feszítik az árakat, ezért kifejezetten fontos egyben szükséges lépések voltak az ezekre reagáló gyors állami beavatkozások így az üzemanyag árstop, az energia rezsicsökkentés, sőt az alapvető élelmiszerek hatósági árszabályozása is. Biztos vagyok egyébként abban, hogy rövidesen más országok is kénytelenek lesznek (ha másért nem, az energiahelyzet okán) követni a magyar példát, főleg, ha az orosz-ukrán helyzet egy nem kívánt irányba fordul, és ami a következő éveket várhatóan alapjaiban fogja megváltoztatni.

Fontos emellett, hogy amíg a kínálat jelentősen beszűkült addig a kereslet villámgyorsan helyreállt egyrészt a lezárások miatti tartalékfelhalmozódások fogyasztás formájában való piacra kerülése, másrészt az államok és a jegybankok monetáris és fiskális ösztönzőkön keresztüli vízesésszerű likviditásteremtése okán.

Ez a gigantikus kereslet az, amit láthatóan a kínálati oldal nem tud lekövetni és ami súlyos egyensúlytalanságot, hiányt ezzel pedig ugrásszerűen növekvő árakat okoz. És itt jön képbe a nagy mumus, az infláció is.

Erősen tartok attól, hogy tényleges és akár időben is elhúzódó áruhiány van és lesz a világban. Mivel egy-egy termék előállítása, termelése szakaszolva van, elég, ha egy helyen hiányzik egy alkatrész, egy kicsi chip, egy kieső nyersanyag, az egész termék előállítása csúszik. Ha meg ehhez még a szállítási láncok is megállnak, azzal már borul is ellátási körforgás.

Átgondolatlanul

És mi erre a – visszakanyarodva a cikk elejéhez – fogyasztói társadalomban szocializálódott emberi reakció? Az áruhiányt, üres polcokat érzékelve ismét megrohamozzák az üzleteket és elkezdenek felhalmozni, ez pedig még nagyobb hiányt okoz. Az infláció pedig közben köszöni, jól van, és hízik, mint a mesebeli kisgömböc.

Ahogy sokszor mondtam már, az emberek, a vállalkozások, az államok, vagyis a világ nehezen tanul, viszont roppant gyorsan felejt. Alig több mint 12 éve borult fel a világgazdaság a Lehman-csődtől kezdve, majd – igaz évek elteltével- a gazdaságok egyenesbe jöttek és naivan elhitte mindenki, hogy visszatértek a régi szép idők. Volt is végül hét-nyolc szép konjunktúraév (talán mondhatjuk azt hogy kegyelmi időszak) viszont alapvető strukturális, mentális és koncepcionális változások nem történtek meg és ezért is ütött ekkorát ez a példa nélküli pandémiás válság.

A változás erő

Kérdezem viszont akkor újra: most hogy megint látszanak a gyenge pontok, akkor most végre elindul a nagy váltás? Újraértékelődik a globalizáció, az ellátási láncok rendszere, az árstabilitás, a munkaerőpiac, az egyes nemzetgazdasági szektorok jelentősége? Vajon egymásra talál a kereslet és a kínálat és lesz-e tartalékolás, lesz-e pénzügyi tudatosság? És lesz-e vajon zöld és fenntarthatósági és körforgásos gazdaság alapú gondolkodás?

Ennyi „riogatás” után azért nézzük meg lehet e valamit tenni egy ilyen helyzetben? Úgy érzem most nem elég elemezgetni, kritizálni itt most hatékonyan és gyorsan lépni kell és előremenekülni határozott gazdasági szabályozási eszközökkel.

Lehetőségek

A leggyorsabb, de nehezen vállalható eszköz lehetne a kereslet visszafogása azonban ez nem tud azonnal bekövetkezni hiszen a 4. és 5. járványhullám kezelése okán még mindig ömlik a pénz a piacra világszerte.

Stratégiai kulcskérdés lehet az európai termelési központok gyorsított kialakítása, ezzel a térség gazdasági távol-keleti függőségének csökkentése ami létfontosságú, de időt vesz igénybe és ugyanilyen fontosságú a versenyképesség ezzel pedig Európa versenybe való visszahozásának kérdése.

Hasonlóan fontos a mindenkori gazdasági viszonyokhoz igazodó bérpolitika kialakítása, amely az életszínvonal fenntartása mellett egyben a munkavállalói “jóérzet” miatt is jelentőséggel bír.

A világban az nyer aki az adóversenyt megnyeri mondta sokszor Demján Sándor és ha valamikor akkor most van ennek a kijelentésnek igazán itt az ideje és súlya.

Ha pedig rövid távon keresünk választ, akkor a már említett árképzésbe való beavatkozással tud élni a kormányzat, ami nálunk már el is kezdődött

De hadd emeljek ki egy dolgot ami mindezeken és mindenen túlmutat.

Minden gazdasági történés legyen az bármilyen fontos vagy húsbavágó is, legyen az egyensúlytalanság vagy megtorpanás, legyen az infláció vagy hiány mind-mind nem fontos az emberi élethez képest. A legfontosabb feladat és elérendő cél továbbra is a járvány végleges leküzdése és az, hogy mindenki egészséges legyen es végre magunk mögött tudhassuk ezt a két éve tartó őrületet.

 

Az országok GDP-jével vetekedő gigacégek megadóztatása évek óta napirenden van, és heves vitákat vált ki politikai, társadalmi és gazdasági szinten egyaránt, hiszen joggal várható el, hogy a „nagyok” is legalább olyan arányban vegyék ki a részüket a közterhek viseléséből, mint az alacsonyabb szintű bevételekkel rendelkező versenytársaik. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű; ezt boncolgatják a következő sorok.

Jó olvasást! Krisán László

Az egész világot sújtó egészségügyi krízis, valamint a médiába egyre nagyobb lendülettel berobbanó klímaválság közepette mintha elsikkadt volna egy fontos döntés: októberben, Párizsban, a G20-ak támogatásával 136 ország elfogadta az OECD nevével fémjelzett 15 százalékos globális minimumadóra vonatkozó megállapodást.

A dolog lényege,

hogy az aláíró országokban 2023-tól egységesen 15 százalékos társasági adót vetnek ki a multinacionális vállalatokra. Azokat az óriáscégeket érinti a rendelkezés, melyek legalább 750 millió euró csoportszintű árbevételt produkálnak, mint például jelenleg a Facebook, az Apple, a Google vagy az Amazon.

Kérdezhetnénk, miért fontos ez nekünk, magyaroknak, amikor nem hemzsegnek ilyen világméretű cégek a NAV-nak adózók között.

Ez kétségtelenül igaz, viszont mindaz, ami a döntés mögött van, igenis érint minket is – megjegyzem éppúgy, mint minden fejlett és fejlődő országot… A globális minimumadó lenyomása a kisebb, kedvező társasági adókkal operáló országok torkán azt jelzi, hogy hatalmas átrendeződés zajlik a világban. Egyre több olyan terület van, ami a globális szintű terítékre kerül fel, és láthatjuk azt is, hogy ha a nagyok húsba vágó pénzügyi érdekeiről van szó, hamar megjön a globális összefogás, a nemzeti szuverenitásról pedig egyből kevesebb szó esik.

Az adózás mindeddig az elsők között volt azon a listán, amely a nemzeti hatásköröket foglalja magában.

Hogy is van ez akkor?

Az ügy meglehetősen összetett, és nem nélkülözi a kettős érzéseket sem. A globális cégek megadóztatása mellett alapból minden jóérzésű ember szót emel, hiszen ezek a társaságok olyan szintű adó optimalizálást folytatnak, amivel megúsznak sok olyan befizetést, amit a kisebbeken keményen bevasalnak, ők pedig mérhetetlen módon profitálnak a kiskapuk kihasználásának évtizedes gyakorlatából.

Csakhogy a mérleg másik serpenyőjében ott van az országok szuverenitása, illetve az, hogy tudjuk: nem egyenlő esélyekkel vesznek részt a globális kapitalizmus versenyében a kisebb és/vagy szegényebb országok, mint a nagyhatalmak. A kis európai országok számára, mint amilyen pl. Írország vagy hazánk is, a versenyképesség, tudástranszfer szempontjából fontos és jó lehetőség az, hogy alacsonyan tartott adókulcsokkal be tudják vonzani a befektetéseket. Ez az amúgy óriási gazdasági fölénnyel rendelkező nagyhatalmaktól forrásokat von el – a harc tehát adott.

Magyarország nem szívesen, sőt, utolsóként ment bele az alkuba

Hiszen nem tudni, hogy a globális adók elképzelése hová fog vezetni, miközben az határozottan látszik, hogy az alacsony adókból származó komparatív előny korlátozódhat, sérülhet; ez nekünk abszolút nem érdekünk. Végül azt követően, hogy a globális minimumadó fő ellenzőjének számító – és a Facebook székhelyének helyet adó – Írország is beleegyezett a 15 százalékos társasági adóról szóló nemzetközi megállapodás aláírásába, mi is kompromisszumra jutottunk. A cégek pillanatnyilag megnyugodhatnak, ugyanis marad a 9%-os (EU-n belül legalacsonyabb) társasági adó Magyarországon. A globális adót célzott megoldással szedheti be Magyarország, egy 10 éves átmeneti időszakra pedig speciális adómérték lesz irányadó.

A kkv-knak biztosan nem kell negatív változással szembe nézniük

Egyelőre nincs mitől tartanunk és úgy vélem, a nagyok is kedvező feltételekkel jöhetnek Magyarországra, illetve maradhatnak itt. De hogy mi lesz hosszú távon, mennyiben dönthetünk majd szuverén módon adózási ügyeinkben, nem látszik még tisztán.

Egy biztos:

Jelenleg a nemzeti valuta és annak árfolyamjátéka olyan pénzügyi eszközök, amiket arra lehet potméterezni, hogy elkerüljük a nagy globalizációs csapdákat. Mindemellett óriási körültekintésre, komoly felkészülésre és állandó készenlétre van szükség ahhoz, hogy a hazánkban működő vállalatok érdekeit, ezáltal a nemzeti érdekeket is meg lehessen óvni, mert a jelenlegi, felfelé ívelő gazdasági folyamataink nem a szerencsének köszönhetőek, és nem evidencia az, hogy amit egyszer elértünk, azt meg is tudjuk tartani.

Napok óta visszatérő álmom, hogy e hónap végén történni fog valami a világgazdaságban. Nem tudom, honnan jön ez bennem, de az a furcsa érzés kerülget, hogy valamilyen gazdasági megrázkódtatás közelít. Mivel foglalkoztat és nyomaszt ez a gondolat, valahogy az is bevillant, hogy talán ezek nem véletlen zsigeri megérzések és jobban utánagondolva van nem is egy olyan fejlemény jelenleg, amitől akar csövön lehet egy komolyabb visszaesés vagy akár egy újabb krach is.

Mozog a teljes tőzsdepiac,

minden volatilis, mindenki kétségbeesetten vár piaci információmorzsákra. Az amerikai tőzsdét emellett kifejezetten bizonytalan, pesszimista befektetői hangulat jellemzi. A kínai és az amerikai gazdaság szoros összekötöttsége pedig ehhez még minden mozgást azonnal áttétessé tesz. Csak példaként jelzem, hogy ha az Evergrande (Kína legnagyobb ingatlanfejlesztője) bedől, ami sajnos lehet egy reális forgatókönyv is az komoly pofont adhat a tőzsdei ingatlanpiaci cégek árfolyamainak. És nem csak Kínában.

Felsőbb pénzügyi hatalmak

Van persze újszerű monetáris kommunikáció is, hisz bár az amerikai Fed még nem állította le a gazdaságélénkítési szakaszt, de tegnap azért Powell elnök már csak belengette azt, hogy hamarosan megkezdődhet az eszközvásárlási program kivezetése, ezzel párhuzamosan pedig ebből következően a QE (Quantitative Easing) visszább nyesése is megindulhat. Ezek után persze az EKB (Európai Központi Bank) is várhatóan meg fog szólalni rövidesen és ilyen mondásokkal lépésekkel azt el lehet érni, hogy akár a tőzsdék emelkedéssel zárjanak, azonban kérdés, meddig van bennük kraft, és mekkora pontosan a mozgástér.

Ezzel együtt a világ e két legnagyobb gazdaságát adósságválság fenyegetheti, hiszen soha nem látott mértékű pénznyomtatás zajlik a járvány kitörése óta. De mi is van akkor, ha ezzel párhuzamosan nem következik be egy államadósság-plafon felfüggesztés vagy emelés? Ezek mellett pedig még szóba sem hoztam az infláció durva megugrását, ami még jó ideig rongálja pénzünk vásárlóértékét és azt sem látjuk jelenleg, hogy mennyire lesz durva a Covid negyedik hulláma, ami már el is kapta az USÁ-t, és nagyon keményen lelassíthatja a világgazdaság talpra állását.

Tarol a delta variáns, miközben válságkezelési ötlethegyek, elméleti és gyakorlati tapasztalatok feszülnek egymásnak.

És ilyenkor, ha csak egy kicsit is túlszalad a szike vagy esetleg alulmérik az infúzió dózisát, azaz elszámítják magukat a pénzügyi okosok, akkor ott komoly zavar lesz és tartok tőle, hogy nem lesz „happy end” az álom végén.

Szóval van azért sajnos némi alapja a rossz álmaimnak és bár továbbra is az az érzésem, hogy közel vagyunk egy törésponthoz, de azt kívánom magunknak, hogy maradjon ez meg csupán az én rémálmomnak!

Klímakatasztrófa, olvadó sarkvidék,  ENSZ-jelentés, erdőtüzek, világvége… Ha a koronavírus-járvány nem lenne elég, ezek a képek borzolják most már szinte kikerülhetetlenül a kedélyünket. Alaptalan pánikkeltés, vagy valóban vége a hagyományos világnak? Gyors, sőt azonnali változást sürgetnek a tudósok, amit gazdasági reformokkal kellene összekötni. Mit jelent mindez a gyakorlatban, mi az a körforgásos modell és mit szólnak ehhez a magyar emberek? Az alábbi sorok ezt fogják megvilágítani.

Jó olvasást! Krisán László

A világ vezető tudósai között egyetértés van abban, hogy az éghajlatváltozás, a tendenciózusan egyre gyakoribb természeti katasztrófák, a biológiai sokszínűség csökkenése az emberi tevékenység számlájára írhatók, még akkor is, ha évezredek-milliók távlatában már voltak ilyen folyamatok. Csak nem ilyen ütemben. Sokat lehetne erről (is) beszélni, de ez a cikk nem a Föld pusztulásáról, az emberiség jövőjéről, a föld alá vagy a Mars bolygóra költözésről fog szólni. Amit itt vizsgálok, nem más, mint az a modell, amellyel – remélhetőleg – alkalmazkodni lehet a már megindult folyamatokhoz, lassítani lehet a negatív hatások begyűrűzését, ezzel pedig elérni, hogy a következő generáció is emberhez méltó, viszonylag egészséges feltételek között élhessen.

A tudás hatalom

Egy – a Reacty Digital piackutató által, ezerfős mintán végzett – felmérés szerint a magyar lakosság 51 százalékának ismeretlen a körforgásos gazdaság, mint kifejezés, 34 százalék pedig bár hallotta a fogalmat, nem tudja annak jelentését. Ezek alapján nem azzal kellene kezdeni az erről való diskurzust, hogy megpróbáljuk megértetni mindenkivel, mi is ez az egész? Nagyon nehéz lesz támogatókat találni ezekhez az új eszmékhez, ha az ország – de mondhatom azt, hogy a világ – felének fogalma sincs arról, hogy mi is ez, miért is jó és mit lehetne, kellene tenni érte.

A körforgásos (KF) gazdasági modellel ellentétben van egy másik fogalom, a fenntarthatóság (FT) amivel viszont talán már sokan találkoztak (vagy legalábbis az előző csoportnál jóval többen). Leginkább talán egyfajta „addig nyújtózkodom, míg a takaró ér” hozzáállással lehet megfogni, mit is értünk egyezményesen alatta. Vagyis hogy nem éljük fel,  nem pazaroljuk el a jövő generációk életterét, tartalékait, nem exportáljuk máshová a szemetet, nem zsigereljük ki a meg nem újuló erőforrásokat, nem fogyasztunk bután és mértéktelenül – és sorolhatnánk. Nagyon fontos, de ez bizony (rövid távon) drága szemléletmód, ami éppen ezért nem tud(ott) ez idáig főiránnyá válni. Egy dolog azért biztos: ha még sokáig szórakozunk a természettel, akkor az büntetni fog, és rengeteg fantasy film és katasztrófa film véres valósággá válhat. Ne feledjük, hogy a vírusokról szóló, 10-20-30 éve készült mozifilmek 2020 óta valóságként itt játszódnak közöttünk…

A fenntarthatósághoz kapcsolódik a körforgásos gazdaság fogalma is, ami szintén nagyon sokféle üzleti, termelési, gazdálkodási metódust foglalhat magába. Nem kell bonyolult, és főleg nem soha nem látott dolgokra gondolni. Lehet akár egy visszanyúlás az iparosodás előtti megoldásokhoz, de lehet új ötlet is; értelmezhető egy-egy üzem működtetésének a módjára, módszereire, de egész nemzetgazdaságokra vagy akár a globális piacra is

De mi a közös nevező ezekben? Mi a körforgásos gazdaság lényege?

Nos, az nem más, mint a termelés-fogyasztás-hulladék egyirányú utcájából való letérés, ami  növeli ugyan a GDP-t, de a fölösleget, szemetet sokkal durvábban. Ehelyett a szóban forgó modell a természet körforgásos megújulásához akarja közelíteni a gazdasági folyamatokat. Azaz: úgy tervezi meg a teljes termelési, értékesítési, fogyasztási láncokat, hogy azok eleve újrahasznosítható részekből álljanak. Így maradhat el a megsemmisítés, mint előre tudott és célzott utolsó állomás a folyamatban.

Olyan termékek gyártásánál beszélhetünk körforgásos modellről, amelyek az elsődleges felhasználás után is hasznosak maradnak. Újra alapanyaggá válnak és így visszakerülnek a nagy rendszerekbe.

A kulcs tehát egyértelműen a tervezés.

Cél az életciklus és a visszaforgathatóság növelése, amivel elkerülhető az anyag- és az energiaveszteség.

Mindezekből már látható, hogy a körforgásos gazdasági modell a hulladékmentesség és a sharing economy (közösségi gazdaság) terjedő gondolatiságával is közeli rokonságban áll.

Jelzem, hogy itt nem csupán egyszerűen szelektív hulladékgyűjtésről vagy spórolásról van szó.

Ezek helyett a szemét, a fölösleg keletkezésének tudatos, tervezés útján történő elkerülése az, ami igazán fontos. Tehát, amiről tudom, hogy nem lesz rá szükségem, azt meg sem veszem; amiről látom, hogy hulladékként fogja végezni, le sem gyártom (vagy nem úgy gyártom le), ami fölösleges pazarlás, azt visszafogom.

Aki azt hiszi, hogy naiv utópiáról van szó, hatalmasat téved.

Bizonyos szinten már most is jelen vannak ezek az elvek a gazdaságban, csak talán nem annyira nyilvánvaló, hogy erről van szó. Amikor a gyártók saját szervizek üzemeltetésével hosszítják termékeik életciklusát, amikor egy autót vagy háztartási gépet vásárlás helyett rövidebb-hosszabb távra bérbe veszünk, amikor egy külső hordozón tárolás helyett streaming szolgáltatón keresztül nézünk filmeket, amikor vezető üzletláncok készülnek saját termékeik használt formában történő értékesítésre, ezek mind-mind a körforgásos, fenntarthatóbb gazdaság irányába mutatnak.

Közgazdasági törvényszerűség továbbá, hogy a gigacégek annál inkább érvényesíteni fogják a fenti elveket a működésükben, minél szűkösebbé válik az általuk felhasznált energia és nyersanyag forrása, mindemellett pedig a globális ellátási lánc sérülékenysége is ebbe az irányba tereli őket – azon nyersanyag megléte a biztos, amiről maguk gondoskodnak… Ez különösen aktuális kérdés jelenleg, nem először hangsúlyozom én sem, hogy zajlik az átalakulás e téren is!

Magyar körkép

Ahogy látható, nagy még az űr, az ismerethiány a fejekben, és ez egyformán vonatkozik a lakosságra és a mikro-, kis- és középvállalati szektorra is. Keveseknél jön a szikra, hogy unokáik sorsán, a föld túlélésén és a gazdaság jövőjén merengjenek, amikor napi megélhetési kérdések foglalkoztatják őket…

Innen indulunk tehát, és ez nem sok bizakodásra adna okot, az pedig biztos, hogy feladathegyek állnak előttünk. Edukálni kell az embereket, tisztába tenni azt, hogy miért létszükséglet megtanulni, mik is ezek a fogalmak és ráébreszteni a társadalmakat arra, hogy nem eldöntendő kérdés többé, hogy szükség van-e ezekre az új gondolatokra.

Azt gondolom emellett, hogy ahogy elítélendő és ciki lett a szemetelés, a szelektív kuka ignorálása és sok más káros tevékenység, úgy fog beszivárogni a cégek életébe is a fenntartható, a körforgásos gazdálkodási modell a nagyoktól egészen a legkisebbekig.

Tudomásul kell viszont venni azt is, hogy elsősorban nem a közvéleménynek kell tisztában lenni ezen a téren ezekkel a fogalmakkal, hanem a gazdasági szakértőknek. Kiemelten a döntéshozóknak, valamint a piacokat befolyásolni képes szereplőknek kell tudásuk legyen, mert a valódi fordulat innen kell, hogy elinduljon. Máshonnan ugyanis kezdeményezni nem lehet.

Zöldnek lenni menő

Úgy gondolom, nem kell soká várni arra, hogy a témával foglalkozó (növekvő számú) civil szervezetek mellett az állam is teljes erővel az ügy mellé álljon. Rövid idő kérdése, hogy trendi legyen, menő legyen, sőt elvárás legyen a zöld megújulás. Minden, a jövőt komolyan vevő szereplő is várhatóan teljes mellszélességgel bele fog állni ebbe a fősodorba. Az Unió komolyan felül fogja súlyozni a támogatásoknál a KF/FT programokat, a jegybankok és kereskedelmi bankok ösztönözni fogják a zöld projekteket. Az állam és a szakpolitika már most kiemelten támogatja az ilyen fókuszú beruházásokat. Ki merem jelenteni, hogy a vállalkozói hitelek esetén is kifejezetten prioritást fog élvezni az ezekre kihegyezett pénzügyi eszközök, így főleg hitelprogramok indítása.

Biztosra veszem, hogy a körforgásos, fenntartható gazdálkodást képviselő új irányvonalak elterjedése, megismertetése a szélesebb nyilvánossággal már a közeli jövőben be fog robbanni. Ez a nemzetközi trend. Ebbe az új „sodorba” illeszkedve, a magyar Kormány is kiemelt iránnyá tette az ügyet, hangsúlyozva azt, hogy a magyar gazdaság 2030-ra digitalizált és körforgásos lesz.

Ez egy kétségtelenül komoly és ambiciózus vállalás, amivel azonban csak a legmesszebbmenőkig egyetérteni tudok, tekintve hogy a „merjünk kicsik lenni” korszak egy jó ideje már lezárult, és ebben az ügyben csakis határozott és eltökélt döntés mentén lehet, kell és érdemes belevágni az új világba.

 

A pénzügypiacokat szépen felforgatta, hogy hosszú idő után kétszer is kamatot emelt a magyar Jegybank, és nem titok, hogy a továbbiakban effektív kamatemelés, szigorítási ciklus várható. Érezhető a növekvő inflációs folyamat – nem csak Magyarországon, hanem az EU-ban és az USÁ-ban is – ami alkalmat ad a kérdésfeltevésre: az egészségügyi válság után/mellett fel kell-e készülnünk egy nagyobb pénzügyi válságra is? 

Jó olvasást! Krisán László

Teoretikus kérdés

A közgazdaságtan szilárd alaptételei szerint kamatemelés esetén a hitelezés drágul, a betétekért pénzt adnak, a megtakarítások ezzel párhuzamosan nőnek, így csökken a pénzmennyiség a gazdaságban, enyhítve az inflációt, de lassítva a gazdaságot. Ez az elmélet.

Jó-e, kell-e ez most nekünk, kérdezhetnénk, hiszen minden a gazdaság újraindításáról, felpörgetéséről szól, ezt a célt tűzte ki maga elé mellettünk számos más ország is – már ha egyáltalán vannak  olyan szerencsések, akik a járványkezelés közepette és az erősödő negyedik hullám potenciális félelem felhői alatt ezen gondolkodhatnak…

Gyakorlati válasz

Mindenképpen támogatható egy megfontolt, helyesen kommunikált kamatemelést – ezzel is horgonyozva az inflációs várakozásokat. Az okok pedig egyszerűek:

ad 1)

Az inflációval óvatosnak kell lenni, és az, ahogy ezt a folyamatot kezelni kezdte a Jegybank, jó iránynak látszik. Erre van is mandátuma, hiszen ez egyben az MNB elsődleges feladata is, az árstabilitás megőrzése.

ad 2)

A gazdaság lassulása persze abszolút nem kívánatos a jelen helyzetben sem, de nem is kell túltolni, hiszen mindent összevetve azért sokkal kisebb veszélye van ennek, mint egy elszabaduló inflációs hullámnak, ha és amennyiben határozott lépések születnek a gazdaság támogatására. Magyarországot nézve jól látszik, hogy van valós gazdasági növekedés, bár persze azért  mindig nézni kell a bázist is, azaz azt, hogy honnan, milyen szintről indul a növekedés.

ad 3)

Saját tapasztalatok alapján határozottan ki merem jelenteni, hogy az egyik legfontosabb kulcs és eszköz a hitelezés, abban pedig jól állunk. Erőteljes piaci alapú hitelezés van, és az állam is támogatóan beleállt a talán legfontosabb pénzügyi potenciálba. A számok makacs dolgok, és a Széchenyi Kártya előző évi és idei számai ragyogó lakmuszpapírja a hazai vállalkozói igényeknek. Mindez kedvező a növekedés szempontjából, és nem látok arra mutató jeleket, hogy ez a trend változna. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy ez a hitel boom talán még nőni is fog. Szilárd véleményem az, hogy rövidtávon biztosan nem várható olyan mértékű kamatemelés, ami jelentősen visszafogná a hiteldinamikát.

Résen kell lenni

A világviszonylatban erősödő infláció és a járvány negyedik hullámának közeledése adhat okot aggodalomra, különösen azért, mert a pandémia egészségügyi és gazdasági hatásai még velünk vannak, és visszaerősödhetnek. Ha pedig egy újabb beesés következne az árak növekedésével párhuzamosan, az veszélyes helyzetet teremtene, és sokak számára nehezítené meg a fejlődést, de talán a megélhetést is.

Előrejelzés

Nouriel Roubini amerikai közgazdász, aki arról híres, hogy előrevetítette a 2008-as pénzügyi világválságot, most újra jósolt: a stagfláció – recessziós + inflációs hatás egyidőben (olyan magas infláció, amely lassú gazdasági növekedéssel vagy akár recesszióval, illetve magas munkanélküliséggel párosul) – növekvő veszélyére hívja fel a figyelmet. Teszi ezt a kialakult nehéz helyzet mellett az elhatalmasodó államadósságokra alapozva, ami szintén növeli az országok kitettségét. Roubini szerint a pénzpolitika szigorításával nagy becsődölések következhetnek be, végül pedig az instabilabb államok akár a fizetésképtelenség felé is sodródhatnak.

Szerintem ez erős túlzás!

Habár Roubini egyszer tényleg eltalálta, hogy válság következik, viszont azóta is jó néhány alkalommal adott le később alaptalannak bizonyuló vészjelzést, illetve ki számolja, hányszor kongatta meg a vészharangot, mire bejött a jóslata.

De alapvetően nem emiatt gondolom, hogy engedjük el, amit mond. Meglátásom szerint jelenleg közel sem tartunk ott, hogy egy 2008-as méreteket öltő pénzügyi válság valós fenyegetés legyen, és ez a jelenlegi válsághelyzet – ahogy már több írásomban kifejtettem – teljesen más tőről fakad. Ezt  jól erősíti Janet Yellen, az USA pénzügyminisztere is, amikor azt hangsúlyozza, hogy az inflációtól nem kell félni: az ellátási zavarok miatti átmeneti jelenségre számít ezzel kapcsolatban, ezért nem is szabad satufékkel beleállni a gazdasági felpörgés ritmusába. Yellen asszony ráadásul nincs egyedül fenti véleményével, hiszen a különösen merev nézeteiről ismert Christine Lagarde IMF vezér is hasonlóan vélekedik annak ellenére, hogy az EU az USÁ-nál jellemzően konzervatívabb irányvonalat képvisel. És lássuk be, ez azért egy erős duó.

Az oltásról

Nekem pedig továbbra is meggyőződésem, hogy még most is jó esélyünk van arra, hogy Magyarországot egy erős átoltottsági szint közepette érhesse el egy esetleges pandémia negyedik hulláma, ezzel mérsékelve elsősorban az emberi életekben, másodsorban a gazdasági lehetőségekben mérhető károkat. Ezért igenis érdemes dolgozni, küzdeni, kampányolni és természetesen – akit érint – a választott oltást felvenni!

Az inflációról

Az inflációs várakozásaimat többször és részletesen, de főleg az áprilisi írásomban (https://krisanlaszlo.biz/inflacio-es-jarvany/ ) elemeztem, amikor még nem látszottak az infláció berobbanás jelei, de a gazdasági folyamatok már ilyen képet rajzoltak fel. Az akkori következtetés pedig egybecseng az azóta ténylegesen is beindult folyamatokkal, amire utaltam (történetesen, hogy egy átmeneti akár erőteljes inflációval mindenképp számolni kell), bekövetkezett; minden jel és közgazdasági törvényszerűség arra mutatott, hogy így fog reagálni a világ a COVID-korszak változásokkal teli körülményeire.

Minden összefügg, minden kapcsolódik

Ugyanakkor semmiképp sem haszontalan felhívni a figyelmet a veszélyekre, amelyek az országok eladósodottságából, egymástól való szoros függéséből és az esetleges gazdasági recesszió lehetőségéből következnek. A bizonytalanság ugyanis itt van a levegőben, a járvány kedvező alakulását pedig egyelőre csak remélni tudjuk, miközben erősödik egy negyedik hullám esélye is.

Mindezek miatt újra és újra hangsúlyozni kell: a pénzügyi tudatosság, tervezés, stabil menedzsment-képességek nem nélkülözhetők a gazdasági életben – és talán nyugodtan mondhatjuk, hogy a magánéletben sem. Itt van az ideje annak, hogy különösen a fiatalokhoz, de minden téma iránt fogékony emberhez juttassuk el azokat az ismereteket, amelyekkel alkalmazkodni tudnak az új kihívásokhoz, ezáltal képesek lehetnek hatékony, előre mutató módon gazdálkodni, kiemelve magukat – magunkat a mocsárból.

A versenyképességet, annak jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni – tettem és teszem ezt én is minden létező fórumon! Most pedig, hogy kijöttek a 2021-es listák a friss ország-besorolásokkal, érdemes kicsit mélyebbre evezni és fókuszba helyezni azt, hogy mit is mutatnak ezek az adatok, kinek fontosak, és ami talán a leglényegesebb: mi az output mindezekből, milyen beavatkozási pontokat érdemes mérlegelni?

Jó olvasást! Krisán László

Nemzetek viadala

A nemzetgazdaságok nagy küzdelemben állnak egymással a versenyképesség szempontjából (is), melynek eredményét különböző üzleti iskolák eltérő módszertanokkal igyekeznek évről évre megmérni. Van versenyképességi rangsora pl. a Világgazdasági Fórumnak (WEF) és a svájci IMD-nek is, utóbbi 2021 júniusában publikált adatai szerint Magyarország öt helyet lépett előre (így 42. helyen állunk). Ez nagy ugrás és jó hír, de vizsgáljuk meg először azt, hogy miért is érdemes foglalkoznunk ezekkel a jelzésekkel.

A versenyképességi listák egyfajta soft jelzőrendszerként, iránytűként működnek. A funkciójuk, hogy megmutassák, egy adott országban milyen erősségek, kitörési lehetőségek, fejlesztési irányok vannak. Ez nyilvánvalóan hasznos a külföldi beruházóknak, de nem csak ők, hanem – jó esetben – a hazai cégek, stratégia-alkotók is beletolják a megfelelő energiát az elemzések megismerésébe. Azonban tovább is kell gondolni mindezeket az ún. core-kompetenciák megtalálásának érdekében és a szükséges következtetések levonásában.

Miről szól az IMD listája?

Az IMD négy kulcs-kategóriát elemezve sorolja be az országokat: gazdasági teljesítmény, kormányzati teljesítmény, üzleti hatékonyság és infrastruktúra. Mind a négyben külön-külön is mérik a versenyképesség változásait.

Magyarország 2021-re mind a négy szempont szerint javított az eredményekben: a legjelentősebb előrelépést a gazdasági és a kormányzati teljesítmény kategóriáiban mérték. Egy üzleti blogban azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a legnagyobb lemaradásunk nem máshol, mint az üzleti hatékonyság területén van. Ez pontosan a menedzsment technikák, hozzáállás és értékek, termelékenység és hatékonyság, pénzügyek, munkaerő részterületeket jelenti.

A jövő vállalkozásai felé

Ennél a pontnál – ha komolyan akarjuk venni a jelzéseket – meg kell állni egy pillanatra; meg kell látni, hogy van itt egy szükséges beavatkozási pont, egy olyan terület, ahol sürgető a fejlődés. Másképpen szólva: azok a bizonyos, oly’ gyakran citált „ció”-végű fogalmak – innováció, digitalizáció, automatizáció és robotizáció – nem lesznek jók sima frázis-puffogtatásnak, és nem is maradhatnak meg a sci-fi-gondolatvilágban, hanem kőkeményen bele kell állni a legmodernebb, smart megoldások elterjesztésébe, ha tovább akarunk jutni a versenyképességi-ranglétrán.

Ennek most nagyon is itt van az ideje, hiszen egy válság utáni újrarendeződés zajlik éppen, ami esély a kiugrásra. A gazdaság szereplőinek valóban tanulniuk kell a válság utáni tapasztaltakból és idejekorán nekilátni a változtatásoknak.

Úgy vélem, mindenki tapasztalja a mindennapokban is, hogy Magyarországnak sok versenytárshoz képest sikerült helyzeti előnyt kiharcolnia. A hatékony vakcinációnak köszönhetően nagyon gyorsan újraindult az élet. Ezzel a lendülettel rá kell állítani a gazdaságot a versenyképességnek egy új dimenziójára, és egy valóban modern gazdaságot kell felépíteni.

De hogyan fordulhatunk rá erre az útra?

Ezzel kapcsolatban vannak abszolút kedvező együtthatók, hiszen makrogazdasági, kormányzati és gazdaságpolitikai oldalról tapasztalható a fejlődés. Ez egyben azt is jelenti, hogy a keretrendszer megvan hozzá, hogy ezeket a pozitív eredményeket lefordítsuk mikro, azaz vállalati oldalra.

Meggyőződésem, hogy ebben a pozitív irányú elmozdulásban a gazdaságvédelmi intézkedések erőteljesen jelen voltak és vannak továbbra is.

Az „okos gazdasághoz” okos (értsd: motivált, tájékozott, proaktív és nem utolsó sorban merész) cégvezetők és okos (vagyis ezeket segítő) támogatási rendszer szükséges.

Keressük a gócpontokat

Ha tehát azt látjuk, hogy a legnagyobb probléma a hatékonyság területén mutatható ki, akkor a cégvezetők nézetem szerint akkor járnak el helyesen, ha új lépéseket tesznek pl. az automatizációban, digitalizációban rejlő lehetőségek kiaknázása felé. Ezzel nem utolsó sorban támogathatják a fenntarthatósági, környezetvédelmi törekvéseket is. Ez sokféleképpen megvalósítható akár csak egy könyvviteli program lecserélésével, digitális felületek kialakításával. Magasabb szinteken jelentheti éppen digitális kommunikációs eszközök igénybevételét, akár pedig megfelelő élőmunkát segítő robotok bevetését. A lényeg: ha nagyon apró léptekkel is, de szinte minden cég profiljába beleilleszthető a jövő felé mozdulás. Nem szabad most kényelmesnek lenni és érdemi lépések helyett csak várni a mentőcsomagokra. Az ingyenpénz, a segély nem eredményre, hanem lustaságra ösztönöz –  az általam vállalkozói etalonnak tartott Demján Sándor szögezte le. Nem a „világot kell megváltani” hirtelen, de a fogaskerekeket igenis be kell indítani annak érdekében, hogy folyamatosan nagyobb sebességre lehessen kapcsolni a fejlődésben.

Másik téma a menedzsment technikák és a pénzügyek terén elfoglalt versenyképességi pozíció. Úgy gondolom, hogy a vállalati pénzügyi kultúra és tudatosság soha nem látott relevanciával bír napjaikban. Erre világított rá a koronavírus válság is, amikor a túléléshez nélkülözhetetlenek voltak a megfelelő tudatossággal meghozott, előremutató, stratégia megközelítésű pénzügyi döntések.

Az innovációra, megújulásra való nyitottság szintén kiemelt eleme a versenyképességnek. A legújabb, XXI. századi kihívások, a termelési és ellátási láncok bonyolultsága közepette már nem vonható kétségbe, hogy egyre több kockázati tényező vesz minket körül. Az üzleti életben sem csak a gazdasági válságokra kell felkészülni, hanem az élet más területéről induló, de gazdasági kihatással is bíró negatív eseményekre is. Ez pedig alkalmazkodást, megfelelő menedzsment tudást, gyakorlatot követel meg. Prognosztizálható, hogy a közeljövőben is egyre több új, még nem tapasztalt helyzettel fogjuk szembe találni magunkat. Az győz majd, aki gyorsabban talál professzionális megoldásokat.Itt tehát a vállalati elkötelezettség mellett kihagyhatatlan az oktatási rendszer. Fel kell tudni venni a fonalat, mert versenyképes, gyakorlati, skillekre és problémamegoldó képességre épülő tudást kell átadni a jövő generációnak.

Kihez szólunk?

Úgy vélem, ilyen és hasonló kezdeményezések elindításával és következetes végigvitelével van esélyünk. Fontos, hogy az üzleti világra nagy általánosságban inkább az önálló sikerek elérése, mint az állam után kullogás legyen jellemző.

Persze nincs kétségem afelől, hogy a magyar cégek felső 5-10 százalékát nézve mindez nem jelent újdonságot. Vannak fantasztikusan innovatív, világszinten is jegyzett, jól menő gazdasági társaságaink, nem beszélve a pezsgő start-up-világról, amelyből szintén kiveszik a részüket a magyarok.

Csakhogy a vállalkozások száma – nano, mikro, kis vagy közép – összesen mintegy 800 ezer. A gazdaság masszív, tartós megerősítéséhez pedig nem elég néhány zászlóshajó.

Tudjuk, minden lánc olyan erős, mint annak leggyengébb láncszeme. Valami hasonló történik a gazdasággal is: ahhoz, hogy áttörést érjünk el, a nagy átlagot kell elmozdítani egy magasabb színvonalú, modernebb, életképesebb üzleti kultúra felé.

 

Ha valami a saját írásomból kimaradt volna, ami a magyar kkv-kat még érdekelheti, azt a Portfolio-val megválaszoltuk!

Jó olvasást! Krisán László

Ahogy korábban sem volt a Széchenyi Kártya a Növekedési Hitelprogram versenytársa vagy helyettesítője, úgy most sem fogja átvenni a teljes szerepét – mondta a Portfolio-nak adott interjújában Krisán László, a KAVOSZ vezérigazgatója, akit a Széchenyi Kártya GO! hitelprogramok július 1-jei indulása kapcsán kérdeztünk. A megújított hitelprogramok újdonságai mellett a koronavírus-válság tanulságairól is beszélt nekünk.

Hogy történt? Tényleg a Növekedési Hitelprogram tervezett lezárása adta az apropót a Széchenyi Kártya GO! elindításához?

Nem így történt. A Demján Sándor gondolatából született KAVOSZ húsz éve kész és képes arra, hogy a legjobb, legolcsóbb, legegyszerűbb hitelekhez segítse a vállalkozásokat. Mindezt békeidőben is és válságban is. Az elmúlt krízisévben például konkrétan közel ezermilliárd forint hitellel segítettük a vállalkozások túlélését. Tavaly, amikor kiderült, hogy a válság derékba kapja a magyar gazdaságot, a legkülönfélébb, egyébként egymással nem rivalizáló programokat dolgozott ki a kormányzat és a jegybank a vállalkozások számára. Április-májusban nagyjából egyszerre indultak el az MNB, az MFB, az EXIM és a KAVOSZ krízishitelei, amelyek célzottan az akkori gazdasági kihívásokra reagáltak. Ilyen volt például a foglalkoztatást segítő Széchenyi Munkahelymegtartó Hitel, amelyet most kivezetünk – hiszen az aktuális piaci körülmények már jelentősen megváltoztak, kedvezőbbé váltak – és a gazdaság újraindítása a fókusz.

Orbán Viktor június 9-én azt mondta, hogy a kieső NHP-t a KAVOSZ Széchenyi Kártya Programja tudja majd pótolni. A Széchenyi Kártya GO! keretében azonban legfeljebb 1 milliárd forintos beruházási hitel vehető fel, míg a most kifutó Növekedési Hitelprogram ezt 20 milliárd forintig tette lehetővé. Mégsem cél, hogy legalább részben átvegyék az MNB programjának a szerepét?

Valamennyi felelős szereplő közös célja a magyar gazdaság segítése. Egymást támogatva, kiegészítve és erősítve. Összehangoltan, de figyelemmel a gyorsan változó körülményekre. A két program eltérő gazdasági körülmények között került bevezetésre, eltérő prioritásokkal. A KAVOSZ valamennyi terméke a nano-, mikro- és kivállalkozások finanszírozására fókuszál – erre vezethető vissza az alacsonyabb finanszírozási plafon is. Körükben találhatók nagy számban olyan vállalkozások, amelyek a kedvezményes hiteleszközök segítségével egyszerre lehetnek résztvevői és haszonélvezői a gazdasági kilábalásnak. Ugyanakkor ahogy korábban sem volt a Széchenyi Kártya a Növekedési Hitelprogram versenytársa vagy helyettesítője, úgy most sem fogja átvenni a teljes szerepét. Tudomásul kellett venni, hogy a jegybank prioritásai változtak és a következő időszakban elsősorban az infláció elleni küzdelemre fókuszál.

A nulla százalék közeli kamatok és a felvehető hitelösszegek szempontjából is nagyon hasonlítanak a Széchenyi Kártya GO! termékek a tavaly bevezetett konstrukciókra. Miben változott az újracsomagolás közben a tartalom? Vannak-e könnyítések?

Szinte csak könnyítéseket hajtottunk végre. Az volt a cél, hogy megtartsuk a krízishiteleink és a békebeli hiteleink összes jó tulajdonságát, hozzászabva a feltételeket az aktuális vállalkozói igényekhez és a gazdasági környezethez A folyószámlahitelünk kondíciói például változatlanok, de ahol lehetett, ott megváltoztattuk a lehetséges hitelcélokat, így például a beruházási hitel esetében már nem zárjuk ki a hitelkiváltást vagy az ingatlanvásárlást. Szinte korlátlan felhasználásúvá tettük valamennyi hitelelemet, felülről nyitott keretösszegek mellett, hiszen itt a bankok a saját forrásaikat használják, nem pedig egy központi keretből történnek a forráslehívások.

A hozzáférési időtartam is „felülről nyitott”? Meddig kínálhatják ezek a hitelprogramokat az EU szabályai szerint?

2021 végéig biztosan elérhetőek lesznek a konstrukciók, de hogy utána mire lesz lehetőségünk, az az Európai Unión múlik, hiszen kamattámogatott hitelek lévén az állami támogatástartalmat az uniós szabályok határozzák meg. Az EU messze rugalmasabb a mostani válságban, mint korábban. A de minimis szabályok szerint kapcsolt vállalkozásaival együtt három év alatt 200 ezer euró értékű állami támogatást vehetett igénybe egy vállalkozás, ezt a koronavírus-válság hatására 800 ezerre emelték fel, idén pedig már 1,8 millió euró ez az összeghatár. Elhúzódó válságról és kilábalásról van szó, így furcsa lenne, ha december 31-ével hirtelen kellene megszüntetnünk ezeket a programokat. A de minimis korláttal függ össze az is, hogy nincsenek 1 milliárd forintnál nagyobb hitelösszegek nálunk. A medián hitelméret ennek a töredéke: 60 és 100 millió forint között mozog a Széchenyi Kártya Programban.

Többszörösére ugró hitelkeresletről számolt be a Széchenyi Kártya Program esetében a Portfolio tavalyi és idei Hitelezés konferenciáján. Minek köszönhető ez a fellendülés?

A Széchenyi Kártya egy igazi hungarikum, egy olyan öntanuló rendszer, amely rugalmasan követi a vállalkozók igényeit. Olyan, mint egy autó váltója, menet közben igazodik ahhoz, amire a motornak szüksége van. Napi 200-300 vállalkozó tér be valamelyik irodánkba, bemutatva igényeit, problémáit. Demján Sándornak köszönhetően ez a „technológia” immár 19 éve működik, azóta él a program, és ez óriási bizalmi tőke számunkra. A járvány első hullámában megkérdeztünk 5000 vállalkozást, hogy mit szeretnének, és a programok megjelenése után hetente-kéthetente finomhangoltuk a vállalkozók igényei szerint a termékeket. Sikerült a gazdasági kormányzat felé eljuttatni az üzenetet, hogy gondos tervezés mellett szükség van a rugalmasabb feltételek meghagyására, amit az unió is elfogadott. A vállalkozók igényeihez és a koronavírus-válság adottságaihoz való sokoldalú alkalmazkodásnak óriási szerepe volt a hiteleink iránti kereslet felfutásában.

Mire használják a vállalkozások a Széchenyi Kártya forrásait, és milyen elmozdulásra számít a pandémia elmúltával?

A járvány elején minden vállalkozás azonnal pénzt akart látni, így nagyon nagy számban fordultak hozzánk új ügyfelek: a vállalkozások közül több mint 50% új vállalkozás volt, amelyek korábban nem voltak hitel közelében, vagy más formában vettek igénybe finanszírozást. A korábbi 20-25%-ról 50% fölé emelkedett az új igénylők aránya. A hitelek 95%-a likviditási hitel volt, vagyis a likviditás pótlására, készletfinanszírozásra, munkabérek kifizetésére ment, tavaly a vállalkozóknak ez volt a legfontosabb. Arra számítok, hogy a Széchenyi Kártya GO! esetében jelentősen nő a beruházások aránya – jóval magasabb lesz, de várhatóan továbbra sem lesz domináns, nem fogja átvenni a vezető szerepet.

Változik-e a bankok szerepe a Széchenyi Kártya GO! bevezetésével?

A hitelkonstrukciók továbbra is a területi kereskedelmi és iparkamarák, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) és a KAVOSZ regisztráló irodáiban érhetők el, ugyanakkor a finanszírozást változatlanul a bankok végzik, a hitelt valójában ők nyújtják, hozzájuk már teljesen elkészített dokumentációval fordulunk. A nap végén tehát továbbra is a vállalkozóval szerződik a bank, de a megtalálását, informálását, a kapcsolattartást, a támogatását és a hiteladminisztráció jelentős részét az irodahálózatunk végzi, az állam és az EU felé történő elszámolást is beleértve. Mára szinte minden hazai bank részese a programnak.

Mivel a bankok nyújtják a hitelt, a hitelfeltételeket részben ők diktálják. A Széchenyi Turisztikai Kártya esetében például gyakran lehetett hallani, hogy bár maga a konstrukció bőkezű, a bankok annál kevésbé. Ezt mennyire érzi korlátozó tényezőnek?

Demján Sándor, a Program atyja és megálmodója azt mondta, hogy válságban nincs normativitás. Ki kell használni a meglévő pénzügyi rendszer adottságai mellett elképzelhető összes olyan eszközt, legyen tőke, hitel vagy garancia, amit elérhetnek a vállalkozások. A bankok egy válságban mindenképpen óvatossá válnak, főleg azokkal a szektorokkal szemben, amelyek sérülékenyek. Így például a Széchenyi Turisztikai Kártyánál valóban találkoztunk 20-30%-os elutasítási aránnyal, eltérően a békeidőben megszokott 10-20% közötti aránytól. A vidéki turizmus nem szenvedte meg annyira a járványt, így esetükben a bankok sem voltak olyan szigorúak, a fővárosi turizmusra azonban hosszú kilábalás vár, vele szemben továbbra is óvatosabbak. Jó hír, hogy az elmúlt hónapokban mindenütt igen jelentősen felgyorsultak a hitelbírálatok.

Milyen tanulságai vannak Ön szerint a koronavírus-válságnak a vállalkozások számára?

Nagyon jó konjunkturális éveink voltak a járvány előtt, amelyek szinte mindent elvittek a hátukon a gazdaságban, és sokakat kényelmessé tettek. Azt szeretném hinni, hogy nem esünk vissza a válság elmúltával a régi gyakorlathoz, hanem megragadjuk a lehetőségét annak, hogy nagyot váltsunk: hatékonyságban, innovatív szemléletben, modernizációban és alkalmazkodóképességben. A következő programozási ciklus EU-s programjait egyértelműen ezeknek a céloknak kellene alárendelni. Szerencsére olyan gazdaságstratégiát alakított ki a kormányzat, ami egyértelműen megfogalmazta, hogy a vállalkozásoknak ezt a hiperugrást kellene megtenniük. Mi a teljes egészében „vállalkozói” szemléletünkkel járulunk ehhez hozzá a vállalkozások, a vállalkozói szervezetek és a KAVOSZ nagyon szoros szimbiózisában.

A Széchenyi Kártya GO! 5 új hitelkonstrukciója

Széchenyi Kártya Folyószámlahitel GO!

• Szabad felhasználású 2 éves futamidejű folyószámlahitel.
• 1 millió forinttól akár 100 millió forint összegben.
• Fix 0,1% kamat/év.

Széchenyi Likviditási Hitel GO!

• Maximum 3 éves futamidejű, szabad felhasználású forgóeszközhitel (számla nélküli finanszírozással), a vállalkozások működéséhez kapcsolódó kiadások fedezésére (pl. mindennemű forgóeszköz beszerzésre, egyéb igénybe vett szolgáltatások finanszírozására, fennálló hiteltartozás kiváltására).
• 1 millió forinttól akár 250 millió forint összegben.
• Fix 0,2% kamat/év.
• A tőke törlesztését a vállalkozásoknak elegendő a türelmi időt követően megkezdeni (amely akár 9 hónap is lehet).

Széchenyi Beruházási Hitel GO!

• Maximum 10 éves futamidejű beruházási hitel. Segít a normál üzletmenet visszaállításában, a működés újraindításában és a jövőbeli növekedés lehetőségeinek biztosításában.
• 1 milliótól akár 1 milliárd forint összegben.
• Fix 0,5% kamat/év.
• A tőke törlesztését elegendő a türelmi időt követően megkezdeni (amely akár 24 hónap is lehet).

Széchenyi Turisztika Kártya GO!

• Szabad felhasználású, akár 3 éves futamidejű, kifejezetten a turisztikai szektorban működő vállalkozások részére kialakított folyószámlahitel.
• 1 millió forinttól akár 250 millió forint összegben.
• Fix 0% kamat/év.
• 0 forint bírálati díj és 0 forint kezelési költség megfizetése mellett.

Agrár Széchenyi Beruházási Hitel GO!

• Maximum 10 éves futamidejű, meghatározott agrár hitelcélok finanszírozására számára felhasználható beruházási hitel. Segít az üzletmenet zökkenőmentes folytatásában, visszaállításában és a jövőbeli növekedés lehetőségeinek biztosításában.
• 1 milliótól 1 milliárd forint összegben.
• Fix 0,5% kamat/év.
• A tőke törlesztését elegendő a türelmi időt követően megkezdeni (amely akár 24 hónap is lehet).

2021.07.05. (portfolio.hu, Palkó István)

https://www.portfolio.hu/bank/20210705/hiperugrasra-keszulhetnek-a-magyar-vallalkozasok-megerkeztek-hozza-az-uj-hitelek-491044

Sokat hallunk, beszélünk arról, hogy egy valóban ínséges időszak után soha nem látott források jutnak a cégek támogatására. Az alábbi írás ennek a folyamatnak a legújabb eleméről, az SZKP GO!-ról szól, ami – erős szakmai érintettségem okán engedtessék meg nekem – a szokásosnál talán kissé személyesebb lesz.

Jó olvasást! Krisán László  

2021. július 1-vel el egy újabb lendülettel folytatódhat a vállalati hitelezés, megtartva az elmúlt időszakban a mikro-, kis-, és középvállalkozásoknál tapasztalható látványos hitelállomány növekedési ütemet. A hír rendkívül kedvező, nem csak az igen széles vállalkozói érintetti kör, de a gyors magyar gazdasági fellendülésben bizakodók számára is, hiszen tudjuk, a korábbi válságokból tapasztaltuk, hogy a vállalati hitelezésnek milyen jelentős szerepe van egy nemzetgazdaság – beleértve a társadalmi rendszereket is – egészséges működésében.

Hitelek Vállalkozóknak

Meg kell jegyezni, hogy a magyar hiteldinamika nemzetközi összehasonlításban is robusztusnak tekinthető. Ahogyan az elmúlt időszakban – de kiemelten az elmúlt egy évben –, úgy a jövőben is fenn szükséges tartani a hitelezés dinamikus bővítését, és ebben kitüntetett szerepe lesz az új Széchenyi Kártya Programnak (SZKP), amely 2021. július elsejével megújult konstrukcióval kívánja támogatni a hazai vállalatokat.

Régi új

Persze kérdezhetnék, hogy milyen szempontból tekinthető mindez újnak, amikor lassan két évtizede velünk van az SZKP?

Abból a szempontból biztosan nem találkoznak új hozzáállással az érdeklődők, hogy továbbra is az elsődleges céljaink között szerepel a hazai KKV-szektor hathatós támogatása, természetesen nem kihagyva a legkisebb vállalatokat, gazdálkodókat.

Abban sem történt változás, hogy éppúgy, mint az elmúlt két évtizedben, jelenleg és a jövőben is igazodni kívánunk a gazdaságpolitikai, gazdaságstratégiai célkitűzésekhez, hiszen meggyőződésünk, hogy egy összehangolt gazdaságstratégiai mix képes legjobban támogatni a hazai vállalkozásokat.

Nem történt változás az árazásban sem, hiszen továbbra is nagyon olcsó, nullás vagy nulla körüli kamatszinten kínáljunk termékeinket az üzleti szféra részére.

A jövőben is megtartjuk a diverzifikált termékportfóliónkat, hiszen nem lehet csupán egyetlen ágazatot, egyetlen terméktípussal támogatni. Szükséges a széles bázisú megközelítés, ahogyan tettük ezt az eddigiekben is.

Startvonalon a GO! Program

A fentiek tükrében miért mondom mégis azt, hogy új Széchenyi Kártya Program indul július 1-vel?

A gazdasági körülmények egyértelműen mások, speciálisak most, a lendületre pedig talán nagyobb szükség van, mint valaha. Elemzéseinkből jól kivehető, hogy míg az elmúlt egy évben a védekezésen, a munkahelyek megtartásán, a biztonságos szintű működés biztosításán – és ennek mindennemű támogatásán – volt a fő hangsúly, addig mára már pozitívan előre lehet tekinteni. Azaz: bő egy évvel a koronavírus megjelenését követően újra vissza lehet térni  az alapvetően fejlődést mutató trendhez, ami jellemezte hazánkat. Ezt az időszakot a folyamatos likviditásigény és a fejlesztések együttes megvalósítása jellemezte, amit az SZKP GO termékeinkkel ismét meg akarunk – és reményeink szerint meg is fogunk – erősíteni.

Új Program indul, amivel a gazdaság újraindul

Csakhogy a korábbi kereteket meg kellett haladni, hiszen az ókor óta tudjuk, nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba! Így jött létre egy olyan konstrukció, amellyel az újraindítás szakaszában nyitni tudunk további vállalkozások irányába is, akiket lízingkonstrukciókkal és az uniós támogatásokhoz szükséges önerőhitellel szeretnénk elérni. Hamarosan berobbannak ugyanis a 2021-2027-es pályázatok, ami ráirányította a figyelmet arra az irányra, törekvésre, hogy legyen lehetőség a vállalatok számára önerőt biztosító források felvételére is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy vállalkozó, még ha forráshiányos állapotban is nyer el egy pályázatot, az önerő jelentős részét ki fogja tudni váltani ezzel az önerőhitellel.

Az újdonságnak van még egy fontos eleme, mégpedig az, hogy megfeszített elemző-értékelő munkával és a vállalati jelzések alapján hozzánk beérkező javaslatok figyelembe vételével az összes korábbi hitelünket megvizsgáltuk, a legjobb elemeket azokból kiemeltük, és beletettük a GO! Programba.

https://www.kavosz.hu/hirdetmenyek/szechenyi-kartya-ujrainditasi-program-sajtokozlemeny/

Azt is mondhatjuk tehát, hogy a Széchenyi Kártya GO! Program egy „best of” csomag, amely együttesen, sok elem és tapasztalat összeforrasztásával képes támogatni a vállalkozásokat, valamint a nemzetgazdasági növekedést, fejlődést. Hiszem, hogy ez a termék-paletta mind mikrogazdasági, mind pedig nemzetgazdasági szinten rengeteg pozitív eredményt fog magával hozni.

Bár nem saját írás, de az én szavaim egytől egyig.

Jó olvasást! Krisán László

(forrás: AzÜzlet.hu

szerző: Érsek M. Zoltán)

 

Itt a nagy lehetőség a COVID-járvány után, hogy a vállalkozások a digitalizáció útján elindulva, megújuljanak és megváltoztassák üzleti tevékenységüket. A kormányzatnak ehhez olyan támogatási súlypontokat is meghatározó stratégiát érdemes kidolgozni, amire építve a gazdaság képes kihasználni a gyors átoltottság előnyét, akkora lendületet véve, amivel erőteljes versenyképességi fejlődést érhetünk el – mondta Krisán László a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója AzÜzlet.hu-nak adott interjúban.

– A magyar KKV-k helyzetének megértése nehezen lehetséges némi történelmi visszatekintés nélkül, amiből egyértelműen kiderül, hogy többségük alultőkésített. Mennyiben hátráltatta, hátráltatja ez az életképességüket, növekedésüket?

– Ha visszanézünk a magyar vállalkozási fejlődéstörténetre, figyelembe kell venni, hogy ötven évig, a kommunizmus alatt nem nagyon lehetett tőkésnek lenni. A rendszerváltozás után ugyan több hullámban is megindult a tőkeképzés, de a tömeges cégalapítások jórészét a kényszer motiválta, például a munkahelyek megszűnése; vagy éppen az, hogy sok cég számlásan akarta foglalkoztatni korábbi munkavállalóit. Azok sem rendelkeztek tartalékokkal, akik egyszerűen önállósodni akartak. Sajnos a mai napig nem változott jelentősen a helyzet, egyesek nem forgatnak vissza vagy tartalékolnak elegendő tőkét, mások pedig ma is kényszerből indítanak vállalkozást. Ezért mondhatjuk azt, hogy a hazai vállalkozások nagyon jelentős része egészen biztosan alultőkésített, vagy túl kevés szabad, azonnal felhasználható pénzügyi forrással rendelkezik.

Dolgozunk egy olyan képességelemző modellel, amely megmutatja az adott vállalkozás képességi szerkezetét és abban minden elem egymásra épül. Kiindulásképp fontos tudni, hogy minden bank alapból azt tekinti hitelezhető vállalkozásnak, amely rendelkezik tőkével, azaz tőkeképességet kér ahhoz, hogy hitelképessé tehesse az adott vállalkozást. A hitelképes vállalkozás pedig működőképes lesz, ezáltal pedig piacképes, és aki piacképes, az lehet csak versenyképes is. Aki viszont nem versenyképes, annak a cégnek nem lesz esélye, hogy stabilan működjön, növekedésképes legyen, és csak ha ezek fennállnak, akkor következhet a legfelső szint: a bővülésképesség és később az adott cég esetleges exportképessége és legvégül a tőzsdeképesség. És ami ritkán kerül elő ekkora súllyal, az pedig a túlélőképesség, ami válság időszakban a legerősebb mérőszám.

A KAVOSZ az elmúlt közel 20 évben a mindenkori gazdaságpolitikai irányokat és stratégiákat követve a Széchenyi Kártya Programmal ezekhez a képességekhez próbálja hozzásegíteni a vállalkozásokat klasszikus és krízishiteleivel. A számok tükrében ez eredményes is. Ezen felül pedig vállalkozásfejlesztési misszió is feladata a KAVOSZ-nak, és a tulajdonosainak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának, valamint Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének. Igyekszünk választ adni a KKV-szektor mindenkori piaci problémáira. Olyan hitelprogramokat készítve, amelyek a vállalkozások működőképességét, fejlődési képességét, túlélőképességét és versenyképességének javulását biztosítják.

A 2008-as és a mostani válság egyaránt megmutatta, hogy a Széchenyi Kártya Program olyan program, amely nem csak békeidőben, de a válsághelyzetekben is a vállalkozásokra szabottan válságálló módon van jelen, ennek köszönhetően komoly mértékben sikerült segítenie a vállalkozásokon. A mostani, drámai helyzetre rendkívül gyorsan – csupán néhány hét leforgása alatt –, többlet állami támogatással, konkrét válsághitel típusokkal reagáltunk, amelyek azonnal kézzelfogható hiteleszközök lettek a hirtelen válsághelyzetbe forduló vállalkozásoknak, akik azt is eldönthették, hogy a likviditásra, munkahelymegőrzésre vagy fejlesztési célokra van szükségük forrásra.

– Tapasztalatai szerint, akik túlélték a 2008-as válságot, tanultak a leckéből? Már óvatosabban gazdálkodtak? Válságállóbbak lettek?

– Sajnos miközben a 2008-as válságban mindenki égre-földre fogadkozott, hogy ezután mindent másképp csinál, logikusan gazdálkodik, tartalékolni fog – ez nem így lett és utána a többség ott folytatta, ahol előtte abbahagyta. Nagy szerencse volt mindenkinek, hogy jött hét év, egy olyan erős konjunktúrával, amikor a gazdaság szárnyalt és szinte mindent el lehetett adni. Ez a hullám azokat is elvitte a hátán, akik egyszerűen hátradőltek, és semmit sem változtattak az old school módszereiken. Most megint ott tartunk, hogy mindenki nagyon ígérget, hogy ha sikerül túlélni, mindent másként csinál, de tartok tőle, hogy a legtöbben ezúttal is megmaradnak a régi módszereknél, de ez most már nem lesz elég. A 2008-as válság után is történelmi lehetőség volt arra, hogy egy hiperugrással, a digitalizáció felé elindulva egy másik dimenzióba helyezzük a magyar gazdaságot, most pedig fel kell fognunk, hogy ez már nem is csak egy kihagyhatatlan lehetőség, hanem szükségesség. Nem véletlen, hogy azok a cégek, akik ezt korábban felismerték, a mostani időszakban is sikeresek. Most a többieken a sor.

Úgy kell kilépni a válságból a vállalkozásoknak, hogy közben tényleg végrehajtsák az alapkövetelménnyé vált transzformációt. Átalakult szemlélettel, a digitalizáció – ahol lehetséges a robotizáció és a mesterséges intelligencia – útjára lépve új stratégia mentén kell tovább haladnunk.

Nem is kell mindig nagy dolgokra gondolni. Csak egy példa a tartalékképzés kérdése. Amikor a mostani járvány első hulláma becsapott, nemcsak a legnagyobb vesztes, turisztikai szektor szereplőinek, hanem gyakorlatilag majdnem mindenkinek néhány hónap alatt elfogyott a tartaléka, mert a konjunktúra időszakában nem alakult ki a tudatos gazdálkodás, az elővigyázatosság. Egy vállalkozás élete ciklikus, ahogy a gazdaságé is, és nincs olyan, hogy mindig jó a helyzet.

– Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy a tőkehiány mellett a kellő menedzsment tudás hiánya is jellemzi a magyar KKV-k többségét.

– Van egy olyan modellünk is, ami különböző méretű és életfázisú vállalkozások bizonyos életszakaszaiban azt nézi, hogy milyen pénzügyi eszközre lehet szüksége. Egy kezdő vállalkozásnak, éppen úgy, mint a friss házasoknak egy induló csomag, egy start boksz kell, ami a közös élet elindításához legszükségesebb dolgokat tartalmazza. Így van ez egy induló vállalkozásnál is. Kis alaptőke, kis induló kölcsön, de ahogy növekszik a cég, úgy lesz szüksége a lehetséges pénzügyi és egyéb gazdasági eszközöket összefoglaló TTHPG (tőke, támogatás, hitel, pályázat, garancia) eszközeiből egyre többfélére. Szakmailag szólva azt is mondhatnám, hogy egy idő után a finanszírozás diverzifikáltsága is létfontosságúvá válik.

Kérdésére pedig válaszul: amíg egy frissen alakult céget még visz előre az ötlet, az akaraterő és a lendület, addig egy középvállalkozásnál már nem elsősorban az a kérdés, hogy forráshiányos-e a cég, mert ez ott már nem annyira probléma és általában kaphat annyi pénzt a bankjától, amennyi kellhet neki. Viszont ennél a szintnél konkrétan előkerülnek a menedzsment-tudással és a piaci növekedéssel kapcsolatos esetleges kérdések. Vagy akár a generációváltás témája, az, hogy rendelkezik-e a növekedéshez szükséges belföldi és nemzetközi piacismerettel, képes-e idegen nyelveken tárgyalni, felvette-e a modernizációs követelményeket, lezajlott-e a családi vagy piaci generációcsere, és ha létrejön az üzlet, a cég képes-e olyan mennyiséget legyártani (azaz kellő méretű termékalappal rendelkezik-e), amivel egy nagyobb piacon is komolyan veszik, tehát ténylegesen bővülésképes vagy akár exportképes-e? Ha mindez megvan, és képes rugalmasan alkalmazkodni a cég, akkor sikerülhet.

Kiemelve ezek közül a generációváltást, természetes hogy nagy döntés és komoly kihívás, hogy a manapság sikeres középvállalkozások jó része -, amelyek általában a rendszerváltás környékén indultak el, így azok tulajdonosai jellemzően 70 pluszos üzletemberek – tudja-e és ha igen, akkor hogyan lépi át az új szintre? Ezzel együtt pedig át tudnak-e állni a mai digitális technológiákra, egy új világra és az előző generáció ösztönös, főleg tapasztalati úton létrehozott sikerei, hogyan ötvözhetők az új kihívásokkal? Szerencsés esetben már egy második, új generáció képes átvenni feladatokat mentális és modernizációs transzformációval, ami ahhoz kell, hogy a XXI. században is sikeres legyen a cég. Az is egy út, ha olyan független, piaci menedzser lép a képbe, aki alkalmas arra, hogy sikeresen vigye a vállalkozást a tulajdonosok által kijelölt irány szerint. Az biztosnak látszik, hogy a hazai KKV-szektorban a generációváltás minősége alapjaiban fogja meghatározni a jövő vállalati szegmensét.

– Ha azt mondja, hogy a korábbi válságnál elszalasztott kiugrás után most talán az utolsó esély van arra, hogy a magyar cégek válságállóak és akár nemzetközileg is versenyképesek legyenek, mi kellene ahhoz, hogy mindez valósággá váljon?

– Nem lennék ennyire végletes, hogy utolsó esély. Vállalkozások és KKV-szektor mindig is volt, van és lesz, miközben változik a világ és a gazdaság – úgyhogy a vállalkozás mindig is a gazdaság vezető ereje. 2011-12 környékétől már jól látszódtak azok a makrogazdasági kormányzati intézkedések, amelyekben nagyon sok komoly eredmény elindult: a költségvetési hiány csökkentése, a devizaadósság kiütése, illetve adócsökkentés, minimálbér és a bérstruktúra általános emelkedése. Ezek mind azt szolgálták, hogy – a keresletet növelve -, az embereknél több pénz maradjon. Stabilizálódott a munkaerőpiac, megindultak a beruházások, és konstans gazdasági növekedésnek lehettünk szemtanúi. E mögött azonban nagyon komoly munka állt, mind a társadalom mind a kormányzat, mind az üzleti világ részéről. Ez is jelzi, hogy ha akarunk valamit, igen is azt el lehet érni, de a célhoz vezető út a nem mindegy. Azt gondolom, hogy a potenciál most is ott van a cégekben, de ezeket már „okos” (digitális) eszközökkel, módszertanokkal kell tudni megtámogatni.

Ami eddig kevésbé működött, az a vállalkozói mentalitás transzformációja: a vállalkozók egy része nem állt át fejben arra, hogy másképp kellene vinni a cégeket. A mai helyzet azért nagyon kemény és egyben nyomásgyakorló, mert a COVID a home office-szal együtt, egyszerűen kikényszerítette az alapfokú digitális tudás megszerzését, a cégek digitális infrastruktúrájának és a szervezetek fejlesztésének kényszerét is. Az úgynevezett új generációs vállalkozók számára már magától értetődő képesség a legújabb technológiai vívmányok használata (digitális eszközök, mesterséges intelligencia), most viszont az új helyzet felgyorsította ezt a folyamatot.

Azt, hogy minderre milyen ütemben kerül sor, ma még nehéz lenne megjósolni. De ebben nagyon jó indikátor lehet a gazdaságpolitika, amely mondhatja azt, hogy ezt a második történelmi lehetőséget ne hagyjuk ki. Ne feledjük, pont a 2021-27-es uniós pénzeknek az előszobájában vagyunk. A kormányzat meghatározhatja a prioritásokat az EU-s pénzek elosztásánál úgy, hogy előnyben részesíti a nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítását és a digitális átállást. Sőt, ezeket előre is hozhatja, és akár 2-3 év alatt is átcsoportosíthatja az uniós forrásokat úgy, hogy azok a válság után nagyon gyorsan tudjanak hatást kifejteni. Senki nem mondta, hogy egy hét éves uniós forrást valóban hét év alatt kell elkölteni, főleg nem egy válság-időszakban. Ezen források nagyon fontosak, kellenek, mert enélkül a cégek hosszú távon veszíthetnek a versenyképességi lehetőségükből hazai és nemzetközi színtéren, hiszen globális és regionális versenytársak egyaránt léteznek. Az győz most, aki gyorsabb, kreatívabb, innovatívabb és bátrabb.

Jómagam meg vagyok győződve a magyar vállalkozók alkalmazkodóképességéről és merészségéről, úgy mint a sikeréhségükről, úgyhogy nagyon nagy reményeket táplálok.

– Megítélése szerint mit tehet most a kormány a vállalkozások talpra állásáért, hosszútávú versenyképességük növeléséért.

– Egyetértek azzal a kormányzati modellel, amely szerint a tartalmatlan, munka nélkül adott, indokoltság nélküli segély nem visz előre és nem megoldás. Munkát kell adni az embereknek, a meglévő munkahelyeket kell megtartani és emellett újakat teremteni és azon keresztül motiválni az embereket. Az viszont, hogy egy kormánynak a sikeres kilábaláshoz, mit, milyen arányban és mennyit kell adnia támogatásra, adócsökkentésre vagy kedvezményes hitelre, most igazából azért senki sem tudja, mert erre a válságra nincsenek általános megoldások. Már csak azért sem, mert amíg a 2008-as globális válság fokozatosan kényszerítette térdre a világot, addig a COVID-járványban az egyik napról a másikra az egész világ egyszerre esett el. Ezért sincs egy varázspálca, egy egyedüli megoldás. A helyi viszonyokat, adottságokat is figyelembe véve viszont rengeteg opció, pénzügyi eszköz van, és ezáltal számtalan lehetőség létezik. Sokféle pénzügyi elemet kell tesztelni, kipróbálni és használni. Amelyek működnek, azokat vinni tovább, amelyek nem, azokat el kell engedni. Ebben az új helyzetben még az sem segítene, ha bármely jegybank-elnök kiállna az erkélyére és két kézzel szórná az emberek közé a pénzt. 2008-ban ez tudott segíteni, és a gazdaságba tolt többlet pénz nagyobb keresletet generált, a keresletnövelés pedig kihúzta a gazdaságot a bajból, most más helyzet van. Hiába nő a rendelkezésre álló pénz mennyisége, ha be van zárva a világ és az emberek nem tudják elkölteni a pénzüket úgy, ahogy szeretnék.

– Ahol viszont el tudják költeni, például a zöldségesnél, azt tapasztalják, hogy komoly mértékben megemelkedtek az árak és ez egyre inkább nem csak a zöldségre igaz.

– Az infláció megugrása valós veszély, hiszen az elmúlt egy évben a kereslet növelését erősítve, minden ország és maga az Európai Unió is rendkívül laza gazdaságpolitikát folytatott. Kérdés, mi fog történni akkor, amikor hirtelen felpattan majd a kereslet és belobban a gazdaság és a piac. Márpedig most már remélhetőleg felhajtottunk arra a gyorsítósávra, ami a teljes nyitás útjához vezet. Kérdéses, hogy képes lesz-e ugyanabban az ütemben követni a kínálat a jelentősen megugró keresletet. Ráadásul még kevés szó esik az olajárról, ami biztosan növekedni fog, ha újra beindul a mobilitás, a turizmus és vele a repülés. Ez is növeli az árakat. Az infláció persze önmagában nem az ördögtől való: nagyjából 3 százalék környékén kifejezetten segíti a növekedést, de 4 százalék felett már komolyabb pénzromlásról beszélhetünk, annak összes veszélyével együtt.

– Szerencsére a hétvégén a teraszok nyitásával együtt megtörtént a gazdaság teljes nyitása felé tett első lépés.

– Abszolút a fokozatos nyitás és emellett az oltás híve vagyok. Az oltás azért kell, hogy végre mindenki szabadon mozoghasson. Azt is látni kell, hogy aki beoltja magát, az figyel a másikra, figyel a családjára, a környezetére. Ez pedig menő dolog. Szerencsére azt tapasztalom, hogy egyre többen érzik ezt ugyanígy. Ha pedig ebben, a gyorsított ütemben folyik az átoltás, az óriási versenyelőnyt jelenthet, hiszen hamarabb indíthatjuk újra az országot, ami nemcsak pszichésen jelent felszabadulást, hanem az is fontos, hogy az emberek elmennek az éttermekbe, a szállodákba, a fürdőkbe, miközben a korábbinál többet vásárolnak. Erre viszont a vállalkozásoknak is fel kell készülniük a megfelelő minőségű és mennyiségű áruval és személyzettel. Más kérdés, hogy a turizmus területén ismét megkezdődött a szakemberek utáni hajsza és már látszik, hogy sokakat eltaszított a szakmától a járványhelyzet miatti kényszerű tétlenség és a kilátástalanság.

De végre megkezdődhet az újraindulás és a hosszútávú siker érdekében minden területen el kell indulni az új gazdasági modellek irányába, termelékenység javítással, innovációval, például a körforgásos gazdasági modell meghonosításával. Egyszerűen nem szabad egy helyben állni. Aktív stratégia kell, és elébe kell menni a változásoknak, mert máig igaz a darwini mondás: “Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.” Ezért túl kell lépni a komfortzónán és a vállalkozó klasszikus fogalmához hűen kockáztatni kell, meg kell újulni. A kormányzat kialakítja a gazdasági stratégiát, amely meghatározza azokat az értékeket, prioritásokat, amelyek a gazdaságfejlesztésben előnyt élvezhetnek. Ha ez megtörténik, ezzel a gazdasági stratégiával már komoly előnyre tehetnénk szert azért, mert az átoltottság miatt hamarabb indíthatjuk újra a gazdaságot, mint a többiek és a konkrét gazdaságfejlesztési koncepcióhoz nemcsak a hazai TTHPG eszközrendszert, hanem az újjáépítésre beérkező EU-s pénzeket is a legjobban hasznosítva, valóban esélyünk lehet a lépésváltásra.

Újabb történelmi lehetőség a hiperugrásra – interjú Krisán Lászlóval, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatójával