Skip to main content
Category

GAZDASÁG

Könnyed korrekció vagy pénzügyi világvége?  

magyar pénz, infláció

A pénzügypiacokat szépen felforgatta, hogy hosszú idő után kétszer is kamatot emelt a magyar Jegybank, és nem titok, hogy a továbbiakban effektív kamatemelés, szigorítási ciklus várható. Érezhető a növekvő inflációs folyamat – nem csak Magyarországon, hanem az EU-ban és az USÁ-ban is – ami alkalmat ad a kérdésfeltevésre: az egészségügyi válság után/mellett fel kell-e készülnünk egy nagyobb pénzügyi válságra is? 

Jó olvasást! Krisán László

Teoretikus kérdés

A közgazdaságtan szilárd alaptételei szerint kamatemelés esetén a hitelezés drágul, a betétekért pénzt adnak, a megtakarítások ezzel párhuzamosan nőnek, így csökken a pénzmennyiség a gazdaságban, enyhítve az inflációt, de lassítva a gazdaságot. Ez az elmélet.

Jó-e, kell-e ez most nekünk, kérdezhetnénk, hiszen minden a gazdaság újraindításáról, felpörgetéséről szól, ezt a célt tűzte ki maga elé mellettünk számos más ország is – már ha egyáltalán vannak  olyan szerencsések, akik a járványkezelés közepette és az erősödő negyedik hullám potenciális félelem felhői alatt ezen gondolkodhatnak…

Gyakorlati válasz

Mindenképpen támogatható egy megfontolt, helyesen kommunikált kamatemelést – ezzel is horgonyozva az inflációs várakozásokat. Az okok pedig egyszerűek:

ad 1)

Az inflációval óvatosnak kell lenni, és az, ahogy ezt a folyamatot kezelni kezdte a Jegybank, jó iránynak látszik. Erre van is mandátuma, hiszen ez egyben az MNB elsődleges feladata is, az árstabilitás megőrzése.

ad 2)

A gazdaság lassulása persze abszolút nem kívánatos a jelen helyzetben sem, de nem is kell túltolni, hiszen mindent összevetve azért sokkal kisebb veszélye van ennek, mint egy elszabaduló inflációs hullámnak, ha és amennyiben határozott lépések születnek a gazdaság támogatására. Magyarországot nézve jól látszik, hogy van valós gazdasági növekedés, bár persze azért  mindig nézni kell a bázist is, azaz azt, hogy honnan, milyen szintről indul a növekedés.

ad 3)

Saját tapasztalatok alapján határozottan ki merem jelenteni, hogy az egyik legfontosabb kulcs és eszköz a hitelezés, abban pedig jól állunk. Erőteljes piaci alapú hitelezés van, és az állam is támogatóan beleállt a talán legfontosabb pénzügyi potenciálba. A számok makacs dolgok, és a Széchenyi Kártya előző évi és idei számai ragyogó lakmuszpapírja a hazai vállalkozói igényeknek. Mindez kedvező a növekedés szempontjából, és nem látok arra mutató jeleket, hogy ez a trend változna. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy ez a hitel boom talán még nőni is fog. Szilárd véleményem az, hogy rövidtávon biztosan nem várható olyan mértékű kamatemelés, ami jelentősen visszafogná a hiteldinamikát.

Résen kell lenni

A világviszonylatban erősödő infláció és a járvány negyedik hullámának közeledése adhat okot aggodalomra, különösen azért, mert a pandémia egészségügyi és gazdasági hatásai még velünk vannak, és visszaerősödhetnek. Ha pedig egy újabb beesés következne az árak növekedésével párhuzamosan, az veszélyes helyzetet teremtene, és sokak számára nehezítené meg a fejlődést, de talán a megélhetést is.

Előrejelzés

Nouriel Roubini amerikai közgazdász, aki arról híres, hogy előrevetítette a 2008-as pénzügyi világválságot, most újra jósolt: a stagfláció – recessziós + inflációs hatás egyidőben (olyan magas infláció, amely lassú gazdasági növekedéssel vagy akár recesszióval, illetve magas munkanélküliséggel párosul) – növekvő veszélyére hívja fel a figyelmet. Teszi ezt a kialakult nehéz helyzet mellett az elhatalmasodó államadósságokra alapozva, ami szintén növeli az országok kitettségét. Roubini szerint a pénzpolitika szigorításával nagy becsődölések következhetnek be, végül pedig az instabilabb államok akár a fizetésképtelenség felé is sodródhatnak.

Szerintem ez erős túlzás!

Habár Roubini egyszer tényleg eltalálta, hogy válság következik, viszont azóta is jó néhány alkalommal adott le később alaptalannak bizonyuló vészjelzést, illetve ki számolja, hányszor kongatta meg a vészharangot, mire bejött a jóslata.

De alapvetően nem emiatt gondolom, hogy engedjük el, amit mond. Meglátásom szerint jelenleg közel sem tartunk ott, hogy egy 2008-as méreteket öltő pénzügyi válság valós fenyegetés legyen, és ez a jelenlegi válsághelyzet – ahogy már több írásomban kifejtettem – teljesen más tőről fakad. Ezt  jól erősíti Janet Yellen, az USA pénzügyminisztere is, amikor azt hangsúlyozza, hogy az inflációtól nem kell félni: az ellátási zavarok miatti átmeneti jelenségre számít ezzel kapcsolatban, ezért nem is szabad satufékkel beleállni a gazdasági felpörgés ritmusába. Yellen asszony ráadásul nincs egyedül fenti véleményével, hiszen a különösen merev nézeteiről ismert Christine Lagarde IMF vezér is hasonlóan vélekedik annak ellenére, hogy az EU az USÁ-nál jellemzően konzervatívabb irányvonalat képvisel. És lássuk be, ez azért egy erős duó.

Az oltásról

Nekem pedig továbbra is meggyőződésem, hogy még most is jó esélyünk van arra, hogy Magyarországot egy erős átoltottsági szint közepette érhesse el egy esetleges pandémia negyedik hulláma, ezzel mérsékelve elsősorban az emberi életekben, másodsorban a gazdasági lehetőségekben mérhető károkat. Ezért igenis érdemes dolgozni, küzdeni, kampányolni és természetesen – akit érint – a választott oltást felvenni!

Az inflációról

Az inflációs várakozásaimat többször és részletesen, de főleg az áprilisi írásomban (https://krisanlaszlo.biz/inflacio-es-jarvany/ ) elemeztem, amikor még nem látszottak az infláció berobbanás jelei, de a gazdasági folyamatok már ilyen képet rajzoltak fel. Az akkori következtetés pedig egybecseng az azóta ténylegesen is beindult folyamatokkal, amire utaltam (történetesen, hogy egy átmeneti akár erőteljes inflációval mindenképp számolni kell), bekövetkezett; minden jel és közgazdasági törvényszerűség arra mutatott, hogy így fog reagálni a világ a COVID-korszak változásokkal teli körülményeire.

Minden összefügg, minden kapcsolódik

Ugyanakkor semmiképp sem haszontalan felhívni a figyelmet a veszélyekre, amelyek az országok eladósodottságából, egymástól való szoros függéséből és az esetleges gazdasági recesszió lehetőségéből következnek. A bizonytalanság ugyanis itt van a levegőben, a járvány kedvező alakulását pedig egyelőre csak remélni tudjuk, miközben erősödik egy negyedik hullám esélye is.

Mindezek miatt újra és újra hangsúlyozni kell: a pénzügyi tudatosság, tervezés, stabil menedzsment-képességek nem nélkülözhetők a gazdasági életben – és talán nyugodtan mondhatjuk, hogy a magánéletben sem. Itt van az ideje annak, hogy különösen a fiatalokhoz, de minden téma iránt fogékony emberhez juttassuk el azokat az ismereteket, amelyekkel alkalmazkodni tudnak az új kihívásokhoz, ezáltal képesek lehetnek hatékony, előre mutató módon gazdálkodni, kiemelve magukat – magunkat a mocsárból.

Kullogás helyett szárnyalás: hogyan erősítsük tovább versenyképességünket?

A versenyképességet, annak jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni – tettem és teszem ezt én is minden létező fórumon! Most pedig, hogy kijöttek a 2021-es listák a friss ország-besorolásokkal, érdemes kicsit mélyebbre evezni és fókuszba helyezni azt, hogy mit is mutatnak ezek az adatok, kinek fontosak, és ami talán a leglényegesebb: mi az output mindezekből, milyen beavatkozási pontokat érdemes mérlegelni?

Jó olvasást! Krisán László

Nemzetek viadala

A nemzetgazdaságok nagy küzdelemben állnak egymással a versenyképesség szempontjából (is), melynek eredményét különböző üzleti iskolák eltérő módszertanokkal igyekeznek évről évre megmérni. Van versenyképességi rangsora pl. a Világgazdasági Fórumnak (WEF) és a svájci IMD-nek is, utóbbi 2021 júniusában publikált adatai szerint Magyarország öt helyet lépett előre (így 42. helyen állunk). Ez nagy ugrás és jó hír, de vizsgáljuk meg először azt, hogy miért is érdemes foglalkoznunk ezekkel a jelzésekkel.

A versenyképességi listák egyfajta soft jelzőrendszerként, iránytűként működnek. A funkciójuk, hogy megmutassák, egy adott országban milyen erősségek, kitörési lehetőségek, fejlesztési irányok vannak. Ez nyilvánvalóan hasznos a külföldi beruházóknak, de nem csak ők, hanem – jó esetben – a hazai cégek, stratégia-alkotók is beletolják a megfelelő energiát az elemzések megismerésébe. Azonban tovább is kell gondolni mindezeket az ún. core-kompetenciák megtalálásának érdekében és a szükséges következtetések levonásában.

Miről szól az IMD listája?

Az IMD négy kulcs-kategóriát elemezve sorolja be az országokat: gazdasági teljesítmény, kormányzati teljesítmény, üzleti hatékonyság és infrastruktúra. Mind a négyben külön-külön is mérik a versenyképesség változásait.

Magyarország 2021-re mind a négy szempont szerint javított az eredményekben: a legjelentősebb előrelépést a gazdasági és a kormányzati teljesítmény kategóriáiban mérték. Egy üzleti blogban azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a legnagyobb lemaradásunk nem máshol, mint az üzleti hatékonyság területén van. Ez pontosan a menedzsment technikák, hozzáállás és értékek, termelékenység és hatékonyság, pénzügyek, munkaerő részterületeket jelenti.

A jövő vállalkozásai felé

Ennél a pontnál – ha komolyan akarjuk venni a jelzéseket – meg kell állni egy pillanatra; meg kell látni, hogy van itt egy szükséges beavatkozási pont, egy olyan terület, ahol sürgető a fejlődés. Másképpen szólva: azok a bizonyos, oly’ gyakran citált „ció”-végű fogalmak – innováció, digitalizáció, automatizáció és robotizáció – nem lesznek jók sima frázis-puffogtatásnak, és nem is maradhatnak meg a sci-fi-gondolatvilágban, hanem kőkeményen bele kell állni a legmodernebb, smart megoldások elterjesztésébe, ha tovább akarunk jutni a versenyképességi-ranglétrán.

Ennek most nagyon is itt van az ideje, hiszen egy válság utáni újrarendeződés zajlik éppen, ami esély a kiugrásra. A gazdaság szereplőinek valóban tanulniuk kell a válság utáni tapasztaltakból és idejekorán nekilátni a változtatásoknak.

Úgy vélem, mindenki tapasztalja a mindennapokban is, hogy Magyarországnak sok versenytárshoz képest sikerült helyzeti előnyt kiharcolnia. A hatékony vakcinációnak köszönhetően nagyon gyorsan újraindult az élet. Ezzel a lendülettel rá kell állítani a gazdaságot a versenyképességnek egy új dimenziójára, és egy valóban modern gazdaságot kell felépíteni.

De hogyan fordulhatunk rá erre az útra?

Ezzel kapcsolatban vannak abszolút kedvező együtthatók, hiszen makrogazdasági, kormányzati és gazdaságpolitikai oldalról tapasztalható a fejlődés. Ez egyben azt is jelenti, hogy a keretrendszer megvan hozzá, hogy ezeket a pozitív eredményeket lefordítsuk mikro, azaz vállalati oldalra.

Meggyőződésem, hogy ebben a pozitív irányú elmozdulásban a gazdaságvédelmi intézkedések erőteljesen jelen voltak és vannak továbbra is.

Az „okos gazdasághoz” okos (értsd: motivált, tájékozott, proaktív és nem utolsó sorban merész) cégvezetők és okos (vagyis ezeket segítő) támogatási rendszer szükséges.

Keressük a gócpontokat

Ha tehát azt látjuk, hogy a legnagyobb probléma a hatékonyság területén mutatható ki, akkor a cégvezetők nézetem szerint akkor járnak el helyesen, ha új lépéseket tesznek pl. az automatizációban, digitalizációban rejlő lehetőségek kiaknázása felé. Ezzel nem utolsó sorban támogathatják a fenntarthatósági, környezetvédelmi törekvéseket is. Ez sokféleképpen megvalósítható akár csak egy könyvviteli program lecserélésével, digitális felületek kialakításával. Magasabb szinteken jelentheti éppen digitális kommunikációs eszközök igénybevételét, akár pedig megfelelő élőmunkát segítő robotok bevetését. A lényeg: ha nagyon apró léptekkel is, de szinte minden cég profiljába beleilleszthető a jövő felé mozdulás. Nem szabad most kényelmesnek lenni és érdemi lépések helyett csak várni a mentőcsomagokra. Az ingyenpénz, a segély nem eredményre, hanem lustaságra ösztönöz –  az általam vállalkozói etalonnak tartott Demján Sándor szögezte le. Nem a „világot kell megváltani” hirtelen, de a fogaskerekeket igenis be kell indítani annak érdekében, hogy folyamatosan nagyobb sebességre lehessen kapcsolni a fejlődésben.

Másik téma a menedzsment technikák és a pénzügyek terén elfoglalt versenyképességi pozíció. Úgy gondolom, hogy a vállalati pénzügyi kultúra és tudatosság soha nem látott relevanciával bír napjaikban. Erre világított rá a koronavírus válság is, amikor a túléléshez nélkülözhetetlenek voltak a megfelelő tudatossággal meghozott, előremutató, stratégia megközelítésű pénzügyi döntések.

Az innovációra, megújulásra való nyitottság szintén kiemelt eleme a versenyképességnek. A legújabb, XXI. századi kihívások, a termelési és ellátási láncok bonyolultsága közepette már nem vonható kétségbe, hogy egyre több kockázati tényező vesz minket körül. Az üzleti életben sem csak a gazdasági válságokra kell felkészülni, hanem az élet más területéről induló, de gazdasági kihatással is bíró negatív eseményekre is. Ez pedig alkalmazkodást, megfelelő menedzsment tudást, gyakorlatot követel meg. Prognosztizálható, hogy a közeljövőben is egyre több új, még nem tapasztalt helyzettel fogjuk szembe találni magunkat. Az győz majd, aki gyorsabban talál professzionális megoldásokat.Itt tehát a vállalati elkötelezettség mellett kihagyhatatlan az oktatási rendszer. Fel kell tudni venni a fonalat, mert versenyképes, gyakorlati, skillekre és problémamegoldó képességre épülő tudást kell átadni a jövő generációnak.

Kihez szólunk?

Úgy vélem, ilyen és hasonló kezdeményezések elindításával és következetes végigvitelével van esélyünk. Fontos, hogy az üzleti világra nagy általánosságban inkább az önálló sikerek elérése, mint az állam után kullogás legyen jellemző.

Persze nincs kétségem afelől, hogy a magyar cégek felső 5-10 százalékát nézve mindez nem jelent újdonságot. Vannak fantasztikusan innovatív, világszinten is jegyzett, jól menő gazdasági társaságaink, nem beszélve a pezsgő start-up-világról, amelyből szintén kiveszik a részüket a magyarok.

Csakhogy a vállalkozások száma – nano, mikro, kis vagy közép – összesen mintegy 800 ezer. A gazdaság masszív, tartós megerősítéséhez pedig nem elég néhány zászlóshajó.

Tudjuk, minden lánc olyan erős, mint annak leggyengébb láncszeme. Valami hasonló történik a gazdasággal is: ahhoz, hogy áttörést érjünk el, a nagy átlagot kell elmozdítani egy magasabb színvonalú, modernebb, életképesebb üzleti kultúra felé.

 

Hiperugrásra készülhetnek a magyar vállalkozások, megérkeztek hozzá az új hitelek

hiperugrás

Ha valami a saját írásomból kimaradt volna, ami a magyar kkv-kat még érdekelheti, azt a Portfolio-val megválaszoltuk!

Jó olvasást! Krisán László

Ahogy korábban sem volt a Széchenyi Kártya a Növekedési Hitelprogram versenytársa vagy helyettesítője, úgy most sem fogja átvenni a teljes szerepét – mondta a Portfolio-nak adott interjújában Krisán László, a KAVOSZ vezérigazgatója, akit a Széchenyi Kártya GO! hitelprogramok július 1-jei indulása kapcsán kérdeztünk. A megújított hitelprogramok újdonságai mellett a koronavírus-válság tanulságairól is beszélt nekünk.

Hogy történt? Tényleg a Növekedési Hitelprogram tervezett lezárása adta az apropót a Széchenyi Kártya GO! elindításához?

Nem így történt. A Demján Sándor gondolatából született KAVOSZ húsz éve kész és képes arra, hogy a legjobb, legolcsóbb, legegyszerűbb hitelekhez segítse a vállalkozásokat. Mindezt békeidőben is és válságban is. Az elmúlt krízisévben például konkrétan közel ezermilliárd forint hitellel segítettük a vállalkozások túlélését. Tavaly, amikor kiderült, hogy a válság derékba kapja a magyar gazdaságot, a legkülönfélébb, egyébként egymással nem rivalizáló programokat dolgozott ki a kormányzat és a jegybank a vállalkozások számára. Április-májusban nagyjából egyszerre indultak el az MNB, az MFB, az EXIM és a KAVOSZ krízishitelei, amelyek célzottan az akkori gazdasági kihívásokra reagáltak. Ilyen volt például a foglalkoztatást segítő Széchenyi Munkahelymegtartó Hitel, amelyet most kivezetünk – hiszen az aktuális piaci körülmények már jelentősen megváltoztak, kedvezőbbé váltak – és a gazdaság újraindítása a fókusz.

Orbán Viktor június 9-én azt mondta, hogy a kieső NHP-t a KAVOSZ Széchenyi Kártya Programja tudja majd pótolni. A Széchenyi Kártya GO! keretében azonban legfeljebb 1 milliárd forintos beruházási hitel vehető fel, míg a most kifutó Növekedési Hitelprogram ezt 20 milliárd forintig tette lehetővé. Mégsem cél, hogy legalább részben átvegyék az MNB programjának a szerepét?

Valamennyi felelős szereplő közös célja a magyar gazdaság segítése. Egymást támogatva, kiegészítve és erősítve. Összehangoltan, de figyelemmel a gyorsan változó körülményekre. A két program eltérő gazdasági körülmények között került bevezetésre, eltérő prioritásokkal. A KAVOSZ valamennyi terméke a nano-, mikro- és kivállalkozások finanszírozására fókuszál – erre vezethető vissza az alacsonyabb finanszírozási plafon is. Körükben találhatók nagy számban olyan vállalkozások, amelyek a kedvezményes hiteleszközök segítségével egyszerre lehetnek résztvevői és haszonélvezői a gazdasági kilábalásnak. Ugyanakkor ahogy korábban sem volt a Széchenyi Kártya a Növekedési Hitelprogram versenytársa vagy helyettesítője, úgy most sem fogja átvenni a teljes szerepét. Tudomásul kellett venni, hogy a jegybank prioritásai változtak és a következő időszakban elsősorban az infláció elleni küzdelemre fókuszál.

A nulla százalék közeli kamatok és a felvehető hitelösszegek szempontjából is nagyon hasonlítanak a Széchenyi Kártya GO! termékek a tavaly bevezetett konstrukciókra. Miben változott az újracsomagolás közben a tartalom? Vannak-e könnyítések?

Szinte csak könnyítéseket hajtottunk végre. Az volt a cél, hogy megtartsuk a krízishiteleink és a békebeli hiteleink összes jó tulajdonságát, hozzászabva a feltételeket az aktuális vállalkozói igényekhez és a gazdasági környezethez A folyószámlahitelünk kondíciói például változatlanok, de ahol lehetett, ott megváltoztattuk a lehetséges hitelcélokat, így például a beruházási hitel esetében már nem zárjuk ki a hitelkiváltást vagy az ingatlanvásárlást. Szinte korlátlan felhasználásúvá tettük valamennyi hitelelemet, felülről nyitott keretösszegek mellett, hiszen itt a bankok a saját forrásaikat használják, nem pedig egy központi keretből történnek a forráslehívások.

A hozzáférési időtartam is „felülről nyitott”? Meddig kínálhatják ezek a hitelprogramokat az EU szabályai szerint?

2021 végéig biztosan elérhetőek lesznek a konstrukciók, de hogy utána mire lesz lehetőségünk, az az Európai Unión múlik, hiszen kamattámogatott hitelek lévén az állami támogatástartalmat az uniós szabályok határozzák meg. Az EU messze rugalmasabb a mostani válságban, mint korábban. A de minimis szabályok szerint kapcsolt vállalkozásaival együtt három év alatt 200 ezer euró értékű állami támogatást vehetett igénybe egy vállalkozás, ezt a koronavírus-válság hatására 800 ezerre emelték fel, idén pedig már 1,8 millió euró ez az összeghatár. Elhúzódó válságról és kilábalásról van szó, így furcsa lenne, ha december 31-ével hirtelen kellene megszüntetnünk ezeket a programokat. A de minimis korláttal függ össze az is, hogy nincsenek 1 milliárd forintnál nagyobb hitelösszegek nálunk. A medián hitelméret ennek a töredéke: 60 és 100 millió forint között mozog a Széchenyi Kártya Programban.

Többszörösére ugró hitelkeresletről számolt be a Széchenyi Kártya Program esetében a Portfolio tavalyi és idei Hitelezés konferenciáján. Minek köszönhető ez a fellendülés?

A Széchenyi Kártya egy igazi hungarikum, egy olyan öntanuló rendszer, amely rugalmasan követi a vállalkozók igényeit. Olyan, mint egy autó váltója, menet közben igazodik ahhoz, amire a motornak szüksége van. Napi 200-300 vállalkozó tér be valamelyik irodánkba, bemutatva igényeit, problémáit. Demján Sándornak köszönhetően ez a „technológia” immár 19 éve működik, azóta él a program, és ez óriási bizalmi tőke számunkra. A járvány első hullámában megkérdeztünk 5000 vállalkozást, hogy mit szeretnének, és a programok megjelenése után hetente-kéthetente finomhangoltuk a vállalkozók igényei szerint a termékeket. Sikerült a gazdasági kormányzat felé eljuttatni az üzenetet, hogy gondos tervezés mellett szükség van a rugalmasabb feltételek meghagyására, amit az unió is elfogadott. A vállalkozók igényeihez és a koronavírus-válság adottságaihoz való sokoldalú alkalmazkodásnak óriási szerepe volt a hiteleink iránti kereslet felfutásában.

Mire használják a vállalkozások a Széchenyi Kártya forrásait, és milyen elmozdulásra számít a pandémia elmúltával?

A járvány elején minden vállalkozás azonnal pénzt akart látni, így nagyon nagy számban fordultak hozzánk új ügyfelek: a vállalkozások közül több mint 50% új vállalkozás volt, amelyek korábban nem voltak hitel közelében, vagy más formában vettek igénybe finanszírozást. A korábbi 20-25%-ról 50% fölé emelkedett az új igénylők aránya. A hitelek 95%-a likviditási hitel volt, vagyis a likviditás pótlására, készletfinanszírozásra, munkabérek kifizetésére ment, tavaly a vállalkozóknak ez volt a legfontosabb. Arra számítok, hogy a Széchenyi Kártya GO! esetében jelentősen nő a beruházások aránya – jóval magasabb lesz, de várhatóan továbbra sem lesz domináns, nem fogja átvenni a vezető szerepet.

Változik-e a bankok szerepe a Széchenyi Kártya GO! bevezetésével?

A hitelkonstrukciók továbbra is a területi kereskedelmi és iparkamarák, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) és a KAVOSZ regisztráló irodáiban érhetők el, ugyanakkor a finanszírozást változatlanul a bankok végzik, a hitelt valójában ők nyújtják, hozzájuk már teljesen elkészített dokumentációval fordulunk. A nap végén tehát továbbra is a vállalkozóval szerződik a bank, de a megtalálását, informálását, a kapcsolattartást, a támogatását és a hiteladminisztráció jelentős részét az irodahálózatunk végzi, az állam és az EU felé történő elszámolást is beleértve. Mára szinte minden hazai bank részese a programnak.

Mivel a bankok nyújtják a hitelt, a hitelfeltételeket részben ők diktálják. A Széchenyi Turisztikai Kártya esetében például gyakran lehetett hallani, hogy bár maga a konstrukció bőkezű, a bankok annál kevésbé. Ezt mennyire érzi korlátozó tényezőnek?

Demján Sándor, a Program atyja és megálmodója azt mondta, hogy válságban nincs normativitás. Ki kell használni a meglévő pénzügyi rendszer adottságai mellett elképzelhető összes olyan eszközt, legyen tőke, hitel vagy garancia, amit elérhetnek a vállalkozások. A bankok egy válságban mindenképpen óvatossá válnak, főleg azokkal a szektorokkal szemben, amelyek sérülékenyek. Így például a Széchenyi Turisztikai Kártyánál valóban találkoztunk 20-30%-os elutasítási aránnyal, eltérően a békeidőben megszokott 10-20% közötti aránytól. A vidéki turizmus nem szenvedte meg annyira a járványt, így esetükben a bankok sem voltak olyan szigorúak, a fővárosi turizmusra azonban hosszú kilábalás vár, vele szemben továbbra is óvatosabbak. Jó hír, hogy az elmúlt hónapokban mindenütt igen jelentősen felgyorsultak a hitelbírálatok.

Milyen tanulságai vannak Ön szerint a koronavírus-válságnak a vállalkozások számára?

Nagyon jó konjunkturális éveink voltak a járvány előtt, amelyek szinte mindent elvittek a hátukon a gazdaságban, és sokakat kényelmessé tettek. Azt szeretném hinni, hogy nem esünk vissza a válság elmúltával a régi gyakorlathoz, hanem megragadjuk a lehetőségét annak, hogy nagyot váltsunk: hatékonyságban, innovatív szemléletben, modernizációban és alkalmazkodóképességben. A következő programozási ciklus EU-s programjait egyértelműen ezeknek a céloknak kellene alárendelni. Szerencsére olyan gazdaságstratégiát alakított ki a kormányzat, ami egyértelműen megfogalmazta, hogy a vállalkozásoknak ezt a hiperugrást kellene megtenniük. Mi a teljes egészében „vállalkozói” szemléletünkkel járulunk ehhez hozzá a vállalkozások, a vállalkozói szervezetek és a KAVOSZ nagyon szoros szimbiózisában.

A Széchenyi Kártya GO! 5 új hitelkonstrukciója

Széchenyi Kártya Folyószámlahitel GO!

  • Szabad felhasználású 2 éves futamidejű folyószámlahitel.
  • 1 millió forinttól akár 100 millió forint összegben.
  • Fix 0,1% kamat/év.

Széchenyi Likviditási Hitel GO!

  • Maximum 3 éves futamidejű, szabad felhasználású forgóeszközhitel (számla nélküli finanszírozással), a vállalkozások működéséhez kapcsolódó kiadások fedezésére (pl. mindennemű forgóeszköz beszerzésre, egyéb igénybe vett szolgáltatások finanszírozására, fennálló hiteltartozás kiváltására).
  • 1 millió forinttól akár 250 millió forint összegben.
  • Fix 0,2% kamat/év.
  • A tőke törlesztését a vállalkozásoknak elegendő a türelmi időt követően megkezdeni (amely akár 9 hónap is lehet).

Széchenyi Beruházási Hitel GO!

  • Maximum 10 éves futamidejű beruházási hitel. Segít a normál üzletmenet visszaállításában, a működés újraindításában és a jövőbeli növekedés lehetőségeinek biztosításában.
  • 1 milliótól akár 1 milliárd forint összegben.
  • Fix 0,5% kamat/év.
  • A tőke törlesztését elegendő a türelmi időt követően megkezdeni (amely akár 24 hónap is lehet).

Széchenyi Turisztika Kártya GO!

  • Szabad felhasználású, akár 3 éves futamidejű, kifejezetten a turisztikai szektorban működő vállalkozások részére kialakított folyószámlahitel.
  • 1 millió forinttól akár 250 millió forint összegben.
  • Fix 0% kamat/év.
  • 0 forint bírálati díj és 0 forint kezelési költség megfizetése mellett.

Agrár Széchenyi Beruházási Hitel GO!

  • Maximum 10 éves futamidejű, meghatározott agrár hitelcélok finanszírozására számára felhasználható beruházási hitel. Segít az üzletmenet zökkenőmentes folytatásában, visszaállításában és a jövőbeli növekedés lehetőségeinek biztosításában.
  • 1 milliótól 1 milliárd forint összegben.
  • Fix 0,5% kamat/év.
  • A tőke törlesztését elegendő a türelmi időt követően megkezdeni (amely akár 24 hónap is lehet).

2021.07.05. (portfolio.hu, Palkó István)

https://www.portfolio.hu/bank/20210705/hiperugrasra-keszulhetnek-a-magyar-vallalkozasok-megerkeztek-hozza-az-uj-hitelek-491044

SZKP GO!-val nagyot léphetnek előre a vállalkozások

előrelépés, lendület, nagy lépés

Sokat hallunk, beszélünk arról, hogy egy valóban ínséges időszak után soha nem látott források jutnak a cégek támogatására. Az alábbi írás ennek a folyamatnak a legújabb eleméről, az SZKP GO!-ról szól, ami – erős szakmai érintettségem okán engedtessék meg nekem – a szokásosnál talán kissé személyesebb lesz.

Jó olvasást! Krisán László  

  1. július 1-vel el egy újabb lendülettel folytatódhat a vállalati hitelezés, megtartva az elmúlt időszakban a mikro-, kis-, és középvállalkozásoknál tapasztalható látványos hitelállomány növekedési ütemet. A hír rendkívül kedvező, nem csak az igen széles vállalkozói érintetti kör, de a gyors magyar gazdasági fellendülésben bizakodók számára is, hiszen tudjuk, a korábbi válságokból tapasztaltuk, hogy a vállalati hitelezésnek milyen jelentős szerepe van egy nemzetgazdaság – beleértve a társadalmi rendszereket is – egészséges működésében.

Hitelek Vállalkozóknak

Meg kell jegyezni, hogy a magyar hiteldinamika nemzetközi összehasonlításban is robusztusnak tekinthető. Ahogyan az elmúlt időszakban – de kiemelten az elmúlt egy évben –, úgy a jövőben is fenn szükséges tartani a hitelezés dinamikus bővítését, és ebben kitüntetett szerepe lesz az új Széchenyi Kártya Programnak (SZKP), amely 2021. július elsejével megújult konstrukcióval kívánja támogatni a hazai vállalatokat.

Régi új

Persze kérdezhetnék, hogy milyen szempontból tekinthető mindez újnak, amikor lassan két évtizede velünk van az SZKP?

Abból a szempontból biztosan nem találkoznak új hozzáállással az érdeklődők, hogy továbbra is az elsődleges céljaink között szerepel a hazai KKV-szektor hathatós támogatása, természetesen nem kihagyva a legkisebb vállalatokat, gazdálkodókat.

Abban sem történt változás, hogy éppúgy, mint az elmúlt két évtizedben, jelenleg és a jövőben is igazodni kívánunk a gazdaságpolitikai, gazdaságstratégiai célkitűzésekhez, hiszen meggyőződésünk, hogy egy összehangolt gazdaságstratégiai mix képes legjobban támogatni a hazai vállalkozásokat.

Nem történt változás az árazásban sem, hiszen továbbra is nagyon olcsó, nullás vagy nulla körüli kamatszinten kínáljunk termékeinket az üzleti szféra részére.

A jövőben is megtartjuk a diverzifikált termékportfóliónkat, hiszen nem lehet csupán egyetlen ágazatot, egyetlen terméktípussal támogatni. Szükséges a széles bázisú megközelítés, ahogyan tettük ezt az eddigiekben is.

Startvonalon a GO! Program

A fentiek tükrében miért mondom mégis azt, hogy új Széchenyi Kártya Program indul július 1-vel?

A gazdasági körülmények egyértelműen mások, speciálisak most, a lendületre pedig talán nagyobb szükség van, mint valaha. Elemzéseinkből jól kivehető, hogy míg az elmúlt egy évben a védekezésen, a munkahelyek megtartásán, a biztonságos szintű működés biztosításán – és ennek mindennemű támogatásán – volt a fő hangsúly, addig mára már pozitívan előre lehet tekinteni. Azaz: bő egy évvel a koronavírus megjelenését követően újra vissza lehet térni  az alapvetően fejlődést mutató trendhez, ami jellemezte hazánkat. Ezt az időszakot a folyamatos likviditásigény és a fejlesztések együttes megvalósítása jellemezte, amit az SZKP GO termékeinkkel ismét meg akarunk – és reményeink szerint meg is fogunk – erősíteni.

Új Program indul, amivel a gazdaság újraindul

Csakhogy a korábbi kereteket meg kellett haladni, hiszen az ókor óta tudjuk, nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba! Így jött létre egy olyan konstrukció, amellyel az újraindítás szakaszában nyitni tudunk további vállalkozások irányába is, akiket lízingkonstrukciókkal és az uniós támogatásokhoz szükséges önerőhitellel szeretnénk elérni. Hamarosan berobbannak ugyanis a 2021-2027-es pályázatok, ami ráirányította a figyelmet arra az irányra, törekvésre, hogy legyen lehetőség a vállalatok számára önerőt biztosító források felvételére is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy vállalkozó, még ha forráshiányos állapotban is nyer el egy pályázatot, az önerő jelentős részét ki fogja tudni váltani ezzel az önerőhitellel.

Az újdonságnak van még egy fontos eleme, mégpedig az, hogy megfeszített elemző-értékelő munkával és a vállalati jelzések alapján hozzánk beérkező javaslatok figyelembe vételével az összes korábbi hitelünket megvizsgáltuk, a legjobb elemeket azokból kiemeltük, és beletettük a GO! Programba.

https://www.kavosz.hu/hirdetmenyek/szechenyi-kartya-ujrainditasi-program-sajtokozlemeny/

Azt is mondhatjuk tehát, hogy a Széchenyi Kártya GO! Program egy „best of” csomag, amely együttesen, sok elem és tapasztalat összeforrasztásával képes támogatni a vállalkozásokat, valamint a nemzetgazdasági növekedést, fejlődést. Hiszem, hogy ez a termék-paletta mind mikrogazdasági, mind pedig nemzetgazdasági szinten rengeteg pozitív eredményt fog magával hozni.

Újabb történelmi lehetőség a hiperugrásra

hiperugrás

Bár nem saját írás, de az én szavaim egytől egyig.

Jó olvasást! Krisán László

(forrás: AzÜzlet.hu

szerző: Érsek M. Zoltán)

 

Itt a nagy lehetőség a COVID-járvány után, hogy a vállalkozások a digitalizáció útján elindulva, megújuljanak és megváltoztassák üzleti tevékenységüket. A kormányzatnak ehhez olyan támogatási súlypontokat is meghatározó stratégiát érdemes kidolgozni, amire építve a gazdaság képes kihasználni a gyors átoltottság előnyét, akkora lendületet véve, amivel erőteljes versenyképességi fejlődést érhetünk el – mondta Krisán László a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója AzÜzlet.hu-nak adott interjúban.

– A magyar KKV-k helyzetének megértése nehezen lehetséges némi történelmi visszatekintés nélkül, amiből egyértelműen kiderül, hogy többségük alultőkésített. Mennyiben hátráltatta, hátráltatja ez az életképességüket, növekedésüket?

– Ha visszanézünk a magyar vállalkozási fejlődéstörténetre, figyelembe kell venni, hogy ötven évig, a kommunizmus alatt nem nagyon lehetett tőkésnek lenni. A rendszerváltozás után ugyan több hullámban is megindult a tőkeképzés, de a tömeges cégalapítások jórészét a kényszer motiválta, például a munkahelyek megszűnése; vagy éppen az, hogy sok cég számlásan akarta foglalkoztatni korábbi munkavállalóit. Azok sem rendelkeztek tartalékokkal, akik egyszerűen önállósodni akartak. Sajnos a mai napig nem változott jelentősen a helyzet, egyesek nem forgatnak vissza vagy tartalékolnak elegendő tőkét, mások pedig ma is kényszerből indítanak vállalkozást. Ezért mondhatjuk azt, hogy a hazai vállalkozások nagyon jelentős része egészen biztosan alultőkésített, vagy túl kevés szabad, azonnal felhasználható pénzügyi forrással rendelkezik.

Dolgozunk egy olyan képességelemző modellel, amely megmutatja az adott vállalkozás képességi szerkezetét és abban minden elem egymásra épül. Kiindulásképp fontos tudni, hogy minden bank alapból azt tekinti hitelezhető vállalkozásnak, amely rendelkezik tőkével, azaz tőkeképességet kér ahhoz, hogy hitelképessé tehesse az adott vállalkozást. A hitelképes vállalkozás pedig működőképes lesz, ezáltal pedig piacképes, és aki piacképes, az lehet csak versenyképes is. Aki viszont nem versenyképes, annak a cégnek nem lesz esélye, hogy stabilan működjön, növekedésképes legyen, és csak ha ezek fennállnak, akkor következhet a legfelső szint: a bővülésképesség és később az adott cég esetleges exportképessége és legvégül a tőzsdeképesség. És ami ritkán kerül elő ekkora súllyal, az pedig a túlélőképesség, ami válság időszakban a legerősebb mérőszám.

A KAVOSZ az elmúlt közel 20 évben a mindenkori gazdaságpolitikai irányokat és stratégiákat követve a Széchenyi Kártya Programmal ezekhez a képességekhez próbálja hozzásegíteni a vállalkozásokat klasszikus és krízishiteleivel. A számok tükrében ez eredményes is. Ezen felül pedig vállalkozásfejlesztési misszió is feladata a KAVOSZ-nak, és a tulajdonosainak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának, valamint Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének. Igyekszünk választ adni a KKV-szektor mindenkori piaci problémáira. Olyan hitelprogramokat készítve, amelyek a vállalkozások működőképességét, fejlődési képességét, túlélőképességét és versenyképességének javulását biztosítják.

A 2008-as és a mostani válság egyaránt megmutatta, hogy a Széchenyi Kártya Program olyan program, amely nem csak békeidőben, de a válsághelyzetekben is a vállalkozásokra szabottan válságálló módon van jelen, ennek köszönhetően komoly mértékben sikerült segítenie a vállalkozásokon. A mostani, drámai helyzetre rendkívül gyorsan – csupán néhány hét leforgása alatt –, többlet állami támogatással, konkrét válsághitel típusokkal reagáltunk, amelyek azonnal kézzelfogható hiteleszközök lettek a hirtelen válsághelyzetbe forduló vállalkozásoknak, akik azt is eldönthették, hogy a likviditásra, munkahelymegőrzésre vagy fejlesztési célokra van szükségük forrásra.

– Tapasztalatai szerint, akik túlélték a 2008-as válságot, tanultak a leckéből? Már óvatosabban gazdálkodtak? Válságállóbbak lettek?

– Sajnos miközben a 2008-as válságban mindenki égre-földre fogadkozott, hogy ezután mindent másképp csinál, logikusan gazdálkodik, tartalékolni fog – ez nem így lett és utána a többség ott folytatta, ahol előtte abbahagyta. Nagy szerencse volt mindenkinek, hogy jött hét év, egy olyan erős konjunktúrával, amikor a gazdaság szárnyalt és szinte mindent el lehetett adni. Ez a hullám azokat is elvitte a hátán, akik egyszerűen hátradőltek, és semmit sem változtattak az old school módszereiken. Most megint ott tartunk, hogy mindenki nagyon ígérget, hogy ha sikerül túlélni, mindent másként csinál, de tartok tőle, hogy a legtöbben ezúttal is megmaradnak a régi módszereknél, de ez most már nem lesz elég. A 2008-as válság után is történelmi lehetőség volt arra, hogy egy hiperugrással, a digitalizáció felé elindulva egy másik dimenzióba helyezzük a magyar gazdaságot, most pedig fel kell fognunk, hogy ez már nem is csak egy kihagyhatatlan lehetőség, hanem szükségesség. Nem véletlen, hogy azok a cégek, akik ezt korábban felismerték, a mostani időszakban is sikeresek. Most a többieken a sor.

Úgy kell kilépni a válságból a vállalkozásoknak, hogy közben tényleg végrehajtsák az alapkövetelménnyé vált transzformációt. Átalakult szemlélettel, a digitalizáció – ahol lehetséges a robotizáció és a mesterséges intelligencia – útjára lépve új stratégia mentén kell tovább haladnunk.

Nem is kell mindig nagy dolgokra gondolni. Csak egy példa a tartalékképzés kérdése. Amikor a mostani járvány első hulláma becsapott, nemcsak a legnagyobb vesztes, turisztikai szektor szereplőinek, hanem gyakorlatilag majdnem mindenkinek néhány hónap alatt elfogyott a tartaléka, mert a konjunktúra időszakában nem alakult ki a tudatos gazdálkodás, az elővigyázatosság. Egy vállalkozás élete ciklikus, ahogy a gazdaságé is, és nincs olyan, hogy mindig jó a helyzet.

– Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy a tőkehiány mellett a kellő menedzsment tudás hiánya is jellemzi a magyar KKV-k többségét.

– Van egy olyan modellünk is, ami különböző méretű és életfázisú vállalkozások bizonyos életszakaszaiban azt nézi, hogy milyen pénzügyi eszközre lehet szüksége. Egy kezdő vállalkozásnak, éppen úgy, mint a friss házasoknak egy induló csomag, egy start boksz kell, ami a közös élet elindításához legszükségesebb dolgokat tartalmazza. Így van ez egy induló vállalkozásnál is. Kis alaptőke, kis induló kölcsön, de ahogy növekszik a cég, úgy lesz szüksége a lehetséges pénzügyi és egyéb gazdasági eszközöket összefoglaló TTHPG (tőke, támogatás, hitel, pályázat, garancia) eszközeiből egyre többfélére. Szakmailag szólva azt is mondhatnám, hogy egy idő után a finanszírozás diverzifikáltsága is létfontosságúvá válik.

Kérdésére pedig válaszul: amíg egy frissen alakult céget még visz előre az ötlet, az akaraterő és a lendület, addig egy középvállalkozásnál már nem elsősorban az a kérdés, hogy forráshiányos-e a cég, mert ez ott már nem annyira probléma és általában kaphat annyi pénzt a bankjától, amennyi kellhet neki. Viszont ennél a szintnél konkrétan előkerülnek a menedzsment-tudással és a piaci növekedéssel kapcsolatos esetleges kérdések. Vagy akár a generációváltás témája, az, hogy rendelkezik-e a növekedéshez szükséges belföldi és nemzetközi piacismerettel, képes-e idegen nyelveken tárgyalni, felvette-e a modernizációs követelményeket, lezajlott-e a családi vagy piaci generációcsere, és ha létrejön az üzlet, a cég képes-e olyan mennyiséget legyártani (azaz kellő méretű termékalappal rendelkezik-e), amivel egy nagyobb piacon is komolyan veszik, tehát ténylegesen bővülésképes vagy akár exportképes-e? Ha mindez megvan, és képes rugalmasan alkalmazkodni a cég, akkor sikerülhet.

Kiemelve ezek közül a generációváltást, természetes hogy nagy döntés és komoly kihívás, hogy a manapság sikeres középvállalkozások jó része -, amelyek általában a rendszerváltás környékén indultak el, így azok tulajdonosai jellemzően 70 pluszos üzletemberek – tudja-e és ha igen, akkor hogyan lépi át az új szintre? Ezzel együtt pedig át tudnak-e állni a mai digitális technológiákra, egy új világra és az előző generáció ösztönös, főleg tapasztalati úton létrehozott sikerei, hogyan ötvözhetők az új kihívásokkal? Szerencsés esetben már egy második, új generáció képes átvenni feladatokat mentális és modernizációs transzformációval, ami ahhoz kell, hogy a XXI. században is sikeres legyen a cég. Az is egy út, ha olyan független, piaci menedzser lép a képbe, aki alkalmas arra, hogy sikeresen vigye a vállalkozást a tulajdonosok által kijelölt irány szerint. Az biztosnak látszik, hogy a hazai KKV-szektorban a generációváltás minősége alapjaiban fogja meghatározni a jövő vállalati szegmensét.

– Ha azt mondja, hogy a korábbi válságnál elszalasztott kiugrás után most talán az utolsó esély van arra, hogy a magyar cégek válságállóak és akár nemzetközileg is versenyképesek legyenek, mi kellene ahhoz, hogy mindez valósággá váljon?

– Nem lennék ennyire végletes, hogy utolsó esély. Vállalkozások és KKV-szektor mindig is volt, van és lesz, miközben változik a világ és a gazdaság – úgyhogy a vállalkozás mindig is a gazdaság vezető ereje. 2011-12 környékétől már jól látszódtak azok a makrogazdasági kormányzati intézkedések, amelyekben nagyon sok komoly eredmény elindult: a költségvetési hiány csökkentése, a devizaadósság kiütése, illetve adócsökkentés, minimálbér és a bérstruktúra általános emelkedése. Ezek mind azt szolgálták, hogy – a keresletet növelve -, az embereknél több pénz maradjon. Stabilizálódott a munkaerőpiac, megindultak a beruházások, és konstans gazdasági növekedésnek lehettünk szemtanúi. E mögött azonban nagyon komoly munka állt, mind a társadalom mind a kormányzat, mind az üzleti világ részéről. Ez is jelzi, hogy ha akarunk valamit, igen is azt el lehet érni, de a célhoz vezető út a nem mindegy. Azt gondolom, hogy a potenciál most is ott van a cégekben, de ezeket már „okos” (digitális) eszközökkel, módszertanokkal kell tudni megtámogatni.

Ami eddig kevésbé működött, az a vállalkozói mentalitás transzformációja: a vállalkozók egy része nem állt át fejben arra, hogy másképp kellene vinni a cégeket. A mai helyzet azért nagyon kemény és egyben nyomásgyakorló, mert a COVID a home office-szal együtt, egyszerűen kikényszerítette az alapfokú digitális tudás megszerzését, a cégek digitális infrastruktúrájának és a szervezetek fejlesztésének kényszerét is. Az úgynevezett új generációs vállalkozók számára már magától értetődő képesség a legújabb technológiai vívmányok használata (digitális eszközök, mesterséges intelligencia), most viszont az új helyzet felgyorsította ezt a folyamatot.

Azt, hogy minderre milyen ütemben kerül sor, ma még nehéz lenne megjósolni. De ebben nagyon jó indikátor lehet a gazdaságpolitika, amely mondhatja azt, hogy ezt a második történelmi lehetőséget ne hagyjuk ki. Ne feledjük, pont a 2021-27-es uniós pénzeknek az előszobájában vagyunk. A kormányzat meghatározhatja a prioritásokat az EU-s pénzek elosztásánál úgy, hogy előnyben részesíti a nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítását és a digitális átállást. Sőt, ezeket előre is hozhatja, és akár 2-3 év alatt is átcsoportosíthatja az uniós forrásokat úgy, hogy azok a válság után nagyon gyorsan tudjanak hatást kifejteni. Senki nem mondta, hogy egy hét éves uniós forrást valóban hét év alatt kell elkölteni, főleg nem egy válság-időszakban. Ezen források nagyon fontosak, kellenek, mert enélkül a cégek hosszú távon veszíthetnek a versenyképességi lehetőségükből hazai és nemzetközi színtéren, hiszen globális és regionális versenytársak egyaránt léteznek. Az győz most, aki gyorsabb, kreatívabb, innovatívabb és bátrabb.

Jómagam meg vagyok győződve a magyar vállalkozók alkalmazkodóképességéről és merészségéről, úgy mint a sikeréhségükről, úgyhogy nagyon nagy reményeket táplálok.

– Megítélése szerint mit tehet most a kormány a vállalkozások talpra állásáért, hosszútávú versenyképességük növeléséért.

– Egyetértek azzal a kormányzati modellel, amely szerint a tartalmatlan, munka nélkül adott, indokoltság nélküli segély nem visz előre és nem megoldás. Munkát kell adni az embereknek, a meglévő munkahelyeket kell megtartani és emellett újakat teremteni és azon keresztül motiválni az embereket. Az viszont, hogy egy kormánynak a sikeres kilábaláshoz, mit, milyen arányban és mennyit kell adnia támogatásra, adócsökkentésre vagy kedvezményes hitelre, most igazából azért senki sem tudja, mert erre a válságra nincsenek általános megoldások. Már csak azért sem, mert amíg a 2008-as globális válság fokozatosan kényszerítette térdre a világot, addig a COVID-járványban az egyik napról a másikra az egész világ egyszerre esett el. Ezért sincs egy varázspálca, egy egyedüli megoldás. A helyi viszonyokat, adottságokat is figyelembe véve viszont rengeteg opció, pénzügyi eszköz van, és ezáltal számtalan lehetőség létezik. Sokféle pénzügyi elemet kell tesztelni, kipróbálni és használni. Amelyek működnek, azokat vinni tovább, amelyek nem, azokat el kell engedni. Ebben az új helyzetben még az sem segítene, ha bármely jegybank-elnök kiállna az erkélyére és két kézzel szórná az emberek közé a pénzt. 2008-ban ez tudott segíteni, és a gazdaságba tolt többlet pénz nagyobb keresletet generált, a keresletnövelés pedig kihúzta a gazdaságot a bajból, most más helyzet van. Hiába nő a rendelkezésre álló pénz mennyisége, ha be van zárva a világ és az emberek nem tudják elkölteni a pénzüket úgy, ahogy szeretnék.

– Ahol viszont el tudják költeni, például a zöldségesnél, azt tapasztalják, hogy komoly mértékben megemelkedtek az árak és ez egyre inkább nem csak a zöldségre igaz.

– Az infláció megugrása valós veszély, hiszen az elmúlt egy évben a kereslet növelését erősítve, minden ország és maga az Európai Unió is rendkívül laza gazdaságpolitikát folytatott. Kérdés, mi fog történni akkor, amikor hirtelen felpattan majd a kereslet és belobban a gazdaság és a piac. Márpedig most már remélhetőleg felhajtottunk arra a gyorsítósávra, ami a teljes nyitás útjához vezet. Kérdéses, hogy képes lesz-e ugyanabban az ütemben követni a kínálat a jelentősen megugró keresletet. Ráadásul még kevés szó esik az olajárról, ami biztosan növekedni fog, ha újra beindul a mobilitás, a turizmus és vele a repülés. Ez is növeli az árakat. Az infláció persze önmagában nem az ördögtől való: nagyjából 3 százalék környékén kifejezetten segíti a növekedést, de 4 százalék felett már komolyabb pénzromlásról beszélhetünk, annak összes veszélyével együtt.

– Szerencsére a hétvégén a teraszok nyitásával együtt megtörtént a gazdaság teljes nyitása felé tett első lépés.

– Abszolút a fokozatos nyitás és emellett az oltás híve vagyok. Az oltás azért kell, hogy végre mindenki szabadon mozoghasson. Azt is látni kell, hogy aki beoltja magát, az figyel a másikra, figyel a családjára, a környezetére. Ez pedig menő dolog. Szerencsére azt tapasztalom, hogy egyre többen érzik ezt ugyanígy. Ha pedig ebben, a gyorsított ütemben folyik az átoltás, az óriási versenyelőnyt jelenthet, hiszen hamarabb indíthatjuk újra az országot, ami nemcsak pszichésen jelent felszabadulást, hanem az is fontos, hogy az emberek elmennek az éttermekbe, a szállodákba, a fürdőkbe, miközben a korábbinál többet vásárolnak. Erre viszont a vállalkozásoknak is fel kell készülniük a megfelelő minőségű és mennyiségű áruval és személyzettel. Más kérdés, hogy a turizmus területén ismét megkezdődött a szakemberek utáni hajsza és már látszik, hogy sokakat eltaszított a szakmától a járványhelyzet miatti kényszerű tétlenség és a kilátástalanság.

De végre megkezdődhet az újraindulás és a hosszútávú siker érdekében minden területen el kell indulni az új gazdasági modellek irányába, termelékenység javítással, innovációval, például a körforgásos gazdasági modell meghonosításával. Egyszerűen nem szabad egy helyben állni. Aktív stratégia kell, és elébe kell menni a változásoknak, mert máig igaz a darwini mondás: “Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.” Ezért túl kell lépni a komfortzónán és a vállalkozó klasszikus fogalmához hűen kockáztatni kell, meg kell újulni. A kormányzat kialakítja a gazdasági stratégiát, amely meghatározza azokat az értékeket, prioritásokat, amelyek a gazdaságfejlesztésben előnyt élvezhetnek. Ha ez megtörténik, ezzel a gazdasági stratégiával már komoly előnyre tehetnénk szert azért, mert az átoltottság miatt hamarabb indíthatjuk újra a gazdaságot, mint a többiek és a konkrét gazdaságfejlesztési koncepcióhoz nemcsak a hazai TTHPG eszközrendszert, hanem az újjáépítésre beérkező EU-s pénzeket is a legjobban hasznosítva, valóban esélyünk lehet a lépésváltásra.

Újabb történelmi lehetőség a hiperugrásra – interjú Krisán Lászlóval, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatójával

 

Infláció és járvány

Infláció

Egyre sűrűbben kínál beszédtémát a mindennapi életünkben tapasztalható lassú, de folyamatos áremelkedés, ami olyan alapvető szükségleteinket is érinti, mint az energia- és élelmiszerpiac.

Hogyan viselkednek a vállalkozók és a fogyasztók ebben a környezetben; van-e „jó” és „rossz” infláció; milyen mozgástere van a monetáris és fiskális politikának – erre keresem a válaszokat a következő írásban. Jó olvasást! Krisán László

Az egész világ nyakig áll a COVID-korszak által okozott ingoványban, és sajnos – akaratunk ellenére – egyre beljebb és beljebb evezünk a mocsárban. Most ott tartunk, hogy sokakat foglalkoztat erősen az infláció alakulása és a várható kilátások – nem is alaptalanul. Nézzük meg, miért lett ennyire aktuális ez a kérdés, miért kell tartanunk az infláció megugrásától?

Inflációt kiváltó folyamatok

Az infláció működési mechanizmusa nagyon komoly közgazdasági elveken, összefüggéseken alapszik, azonban van egy nagyon jelentős hétköznapi sajátossága, alakulása (csökkenése és emelkedése) egyértelműen megjelenik a mindennapi életünkben – a lakossági és az üzleti életben egyaránt. Márpedig, ha ennek valóban kézzel fogható következményei vannak, akkor kutya kötelességünk a dolgok mögé nézni és kellő komolysággal kezelni azt. Persze egyből megkérdezhetnénk, hogy mégis hogyan? Előzetesen elégedjünk meg annyival, hogy valamennyi – pénzügyi – döntés meghozatalakor igen is vegyük számításba az infláció várható alakulását.

Most pedig elsőként vegyük sorra, hogy napjainkban melyek azok a tényezők, amelyek tényleges erővel ruházzák fel ezt a „láthatatlan veszélyt”, vagy másik megközelítésben „láthatatlan lehetőséget” (ennek részletezésére a lentiekben még visszatérek).

Az alagút végén sem a fény vár?

Mindenki ugrásra készen várja a korlátozások feloldását, ami a várakozások szerint el fogja hozni az elmúlt egy évben elhalasztott költekezések megvalósítását: hirtelen, jelentős pénzköltés indulhat el (gondoljunk csak a kávézók-éttermek, nyaralási és szórakozási lehetőségek megnyílására). A gyors ütemű kereslet azonban nem biztos, hogy kellő mennyiségű kínálattal párosul, hiszen a repülőgépek, szállodák, éttermek férőhely-korlátosak, és akkor még nem számoltunk azokkal a szolgáltatókkal, akik esetlegesen végleg lezúzták a rolót, vagy nem tudják a kiáramlott munkaerőt pótolni.  Egyszerű közgazdasági képlet, hogy ha a kereslet jelentősen nő, a kínálat pedig nem tudja ezt lekövetni, az áremelkedéshez vezet.

Az infláció szempontjából fontos kérdés az is, hogyan alakul az áruk ás személyek szabad mozgása, a globalizáció (tartós korlátozása egyértelműen növeli az árakat). Az olcsó globális termékek előállítása úgy történik, hogy a gyártók megkeresik – és meg is találják, el is érik – a lehető legolcsóbb erőforrásokat és munkaerőt, így költséghatékony módon távoli országokba is elvihetik a termelést, globális ellátási láncot kialakítva. Minél hosszabb ideig és erőteljesebben érvényesülnek a globális termelést és kereskedelmet érintő korlátok, annál inkább számíthatunk az árak elszállására. Nem beszélve arról, hogy milyen változások következhetnek be ezen globális ellátási láncokban. Felvetődik a kérdés, hogy az, ami az elmúlt 20 évben jól működött, az a jövőben is kellő eredményességgel fog működni? Azt gondolom, hogy a globalizáció és lokalizáció – szuverenitás – kérdésköre (érdekellentéte?) most még inkább felszínre kerül.

Részben ezzel összefüggő kérdés a munkaerőpiac helyzete

Hogyan alakul a magas szintű, modern tudást igénylő munkakörök mennyisége, lesz-e ezekben munkaerőhiány, ami felfelé nyomhatja a béreket – ilyen módon is „fizethet” inflációval a gazdaság. Ellenkező esetben, ha munkanélküliséggel kell szembenézni (akár a COVID miatt, akár hosszabb távon az elöregedő társadalom okán), az elméletben csökkenti a béreket, dezinflációs hatást generálva.

Mindezeken túl – a teljesség igénye nélkül – hatással van az infláció alakulására a klímaváltozás miatt beálló élelmiszer és olajár-emelkedés, az egészségügyben és a gyógyszergyártásban tapasztalható nagyfokú keresletnövekedés. A bizalmatlanság és kiszámíthatatlanság okozta „védekező áremelésre” való hajlandóság a vállalkozók részéről, a rövid távú, carpe diem életszemlélet elharapódzása.

Monetáris és fiskális válságkezelés

Az infláció monetáris jelenség, ezért indokolt erről az oldalról is körüljárni a kérdéskört. Az infláció elsődleges és alapvető közgazdasági mozgató eleme a gazdaságban lévő pénzmennyiség, az árszínvonal emelkedésének lehetséges oka tehát lehet a pénzkínálat növekedése és a pénzkereslet csökkenése egyaránt. Nézzük meg, hogy mit is jelent ez a hétköznapjainkban.

A pénzpiac kínálati oldalát tekintve inflációra lehet számítani, ha a monetáris hatóság folyamatosan növeli a pénzmennyiséget, aminek növekedési üteme gyorsabb, mint a jövedelem-szint növekedési üteme.   Másrészről kevésbé egyértelmű, de létező indok lehet a jövedelemcsökkenés is, ami fizetési nehézségekben, a pénzügyi folyamatok akadályoztatásában nyilvánul meg – ez azonban kevéssé aktuális jelenleg.

A pénznek mindig ára van

A pénzmennyiség-bővítés, azaz likviditásbővítés az elmúlt egy évben jelen van mind a monetáris, mind pedig a fiskális oldalon. A monetáris lazítás és expanzív költségvetési politika egyaránt dedikált eszközei a koronavírus okozta gazdasági kihívásokra reagáló gazdaságpolitikai válság-menedzsmentnek. A kormányzatok 2020-ban – és jelenleg is – példátlanul gyors és jelentős mértékű költségvetési reagálással támogatták meg a monetáris lazító intézkedéseket. (Itt meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a fiskális költekezéssel elsősorban a kieső bevételeket pótolták, azaz nem addicionális transzfereket képeztek, ami a keresletnövekedés miatt fontos szempont). A koronavírus egész Európában áttörte az eddig szigorúan megkövetelt költségvetési korlátot. Az államháztartási szigor egyik pillanatról a másikra eltűnt, miközben az államoknak rá kellett döbbenni, hogy nem csak a kereslet zuhan, hanem az adóbevételek is zsugorodnak. Mindezek pedig összességében jelentősen megnövelik a központi hiány mértékét, azaz az adósságot.

Fontos rávilágítani azonban arra, hogy létezik „jó és rossz adósság” is

E mögött a jegybankok és kormányok tudatossága húzódik meg, azaz, hogy mennyire képesek felkészülni a jövőre, azaz mennyire képesek „skilful management”, azaz ügyes menedzsment alkalmazására. A jó adósság a jövő versenyképes iparágait finanszírozza, amelyek egyértelműen fedezetet jelentenek a felvett hitelekre, míg a rossz adósság a „múlt” befektetéseit jelenti. Rendkívül fontos tehát, hogy az egész világon hogyan döntenek a pénzek felhasználásáról, mennyiben segítik azok azt a szerkezeti váltást, ami nélkül tartósan nem tud kijönni a világ válságból. Azaz tartósítja, bebetonozza a költségvetési deficit a rossz, elavult, nem hatékony struktúrát, vagy segíti a transzformációt.

Összességében tehát az történik, hogy a gazdaságba rövid idő alatt hatalmas mennyiségű pénzt pumpálnak be és ez a rengeteg pénz beindítja az árak növekedését.

Mire számíthatunk?

Egy valami biztos: az inflációval a jelenlegi helyzetben mindenképpen számolnunk be. Az infláció, ha átmeneti is lesz – a jelenlegi folyamatokat elnézve legalább ennyi vélhetően be fog következni –, kedvező hatással lehet azon vállalkozások életére, amelyek az elmúlt egy évben jelentős bevételektől estek el. A gazdaság újbóli berobbanásakor magasabb árakon értékesíthetik termékeiket, szolgáltatásaikat, talpra állíthatják magukat.

A jövő alakulása, azaz az, hogy hosszabb távon hogyan fog alakulni az infláció, már nagyon kérdéses. E mögött pedig egy igen erőteljes gazdasági erőjátszma húzódik meg, a megnövekvő infláció visszaszorítása és a gazdasági növekedés támogatása érdekében. Az előző elkerüléséért egyértelmű kamatemelésre lenne szükség a jegybankok részéről, míg utóbbi esetben, a gazdaság helyreállása és felfűtése érdekében pedig az alacsony kamatkörnyezet lenne a kedvező. A monetáris hatóságnak azonban arra is van lehetősége, hogy elnézőbben kezelje a valamennyivel magasabb inflációt (az elvárt 3% mellett van egy 1%-os toleranciasáv), annak érdekében, hogy   a kibontakozó gazdasági növekedést, a beruházási kedvet még véletlenül se fékezze. A nagy eladósodottság közepette egy kisebb adósság-elinflálás jól jöhet, a többletinflációból származó adóbevétel-növekedés jó eszköz a központi költségvetés bevételi oldalának megtámogatására.

Két út

Fontos tehát feltenni a kérdést, hogy mi a jobb a jelenlegi helyzetben? Alacsonyan tartani az inflációt magasabb kamatkörnyezet mellett, vagy alacsony kamatkörnyezetben, rövid időn belül megszabadulni a kimagaslóan nehéz helyzettől, mindezt téve emelkedő inflációs környezetben. Körülnézve a világban azt láthatjuk, hogy fontosabb a gazdasági bővülés megindítása.

A gazdaság újraindulását érzékenyen kell követnie a fiskális és monetáris politikának egyaránt, és reagálni kell a folyamatokra. Ebben a megközelítésben pedig az inflációra úgy is lehet tekinteni, mint a gazdaságpolitikai eszköztár egyik lehetséges eszköze. Ha megfelelő módon járnak el a döntéshozók, akkor egy-másfél éven belül az államháztartási hiányráták csökkenése és a jegybanki likviditást bővítő politika visszaszorulása várható.

Alapvető szempont a gazdaságba pumpált pénz, a költségvetés megnövekedett kiadásainak felhasználása: sikerül-e a versenyképesebben termelni, a szükséges szerkezeti váltásokat megvalósítani, exportot növelni.

Úgy vélem, mindezekből jól érzékelhető: az infláció alakulása soktényezős egyenlet függvénye, amiben kulcskérdés, hogy milyen erős a kormányzat pozíciója, de az is ugyanilyen fontos, hogy a gazdaság szereplői hogyan viselkednek, miképpen alakul a kormányzati-civil párbeszéd. Ezért üdvözlendő minden kezdeményezés, amely a közös gondolkodás irányába mutat!

Aki korábbi elemzésekre is nyitott, ajánlom figyelmébe a következő írásokat:

Erősödik a szuverenitás iránti igény a járvány utáni új világban

Krisán László

Tudatosan és határozottan kell felkészülni vállalati és makrogazdasági szinten a nyitásra és a járvány utáni új világban rejlő lehetőségekre. Sok cégvezető nem tanult a 2008-as válságból. A mostani krízis is bizonyította, hogy a vállalkozásoknak mentális irányváltásra van szükségük, kiszámítható és tervezett üzletpolitika mellett. Makrogazdasági szinten pedig az országra szabott egyedi gazdaságpolitikával alapozható meg a poszt-Covid-korszak sikeressége.

Interjút adtam Nagy Kristófnak, a Magyar Nemzet újságírójának. Jó olvasást! Krisán László

– Korábban gyors gazdasági felpattanásban bíztak a vállalkozások, de jött a harmadik járványhullám, és ezek az ambíciók némileg szertefoszlottak. Mindent tönkretett a brit mutáns?

– Nem mindent. Ezért is létfontosságú, hogy folytatódjon az oltások ilyen ütemű beadása, amivel Magyarország Európában az első az átoltottságban, a 65 év felettiek beoltása pedig az alfája és az ómegája a nyitásnak. Ennek a kiemelkedően gyors oltási ütemnek pedig négyes hatása lehet: egyfelől determinálja a gazdaság fokozatos nyitásának ütemezését, másrészt elkezdhet erősödni a lakosság pszichés biztonságérzete. Harmadrészt ezzel fokozatosan csökkenthető a társadalmi és üzleti életben jelen lévő bizonytalanság. Ez utóbbi azért is kiemelkedően fontos, mert bizonytalan helyzetben a cégek kevésbé gondolkodnak a jövőn, elhalasztják beruházásaikat. Negyedik hatásaként pedig a vállalkozások felpörgő, teljes kapacitáson végezhetik újra tevékenységüket. Az átoltottságot és egy ütemezett, jól megtervezett nyitást követően hirtelen indul be a gazdaság, gyors és jelentős felpattanással. Az elhalasztott fogyasztás várhatóan dömpingszerűen jelenik meg, hiszen az emberek szeretnének végre újra élni, bepótolni az elmúlt egy évet.

– Mi várható a nyitás után? Hogyan sikerülhet jól a nyitás?

– Tudatosan, megfelelő sebességgel. A legfontosabb az emberi élet védelme, ehhez kell a vakcina, és fontos, hogy minél magasabb átoltottsággal beindulhasson a fogyasztás, ezzel pedig a gazdaság egésze. De nagyon fontos az is, hogy egy új világra, új gazdasági és üzleti lehetőségekre kell készülnünk mikro- és makrogazdasági szinten egyaránt. A járvány előtti világ már a múlt, a járvány utáni világ pedig komoly lehetőségeket hozhat. De ez nem megy felelős és tudatos hozzáállás nélkül. Ez már a második válság egy évtizeden belül, és be kell látni, hogy aggasztó a vállalati felkészülés a válsághelyzetekre. Ideje levonni végre a következtetéseket, és a jövőben tudatosan kell tervezni, fegyelmezett gazdálkodást kell folytatni és legfőképpen okosan kell tartalékolni. Minden cégnek kell, hogy legyen stratégiája és ehhez pénzügyi tudatossága. Egy éve tart a járvány, az emberek kimerültek, ezért a vállalkozásoknak különösen oda kell figyelniük dolgozóik lelki és pszichés állapotára. Makrogazdasági szinten is van teendő és tér is. A koronavírus hatalmas méretű és rendkívül gyors ütemű transzformációt hajtott végre a világon, amire gazdaságstratégiai szinten is érdemes reagálni és felkészülni. Egy jól megtervezett, országspecifikus, valamennyi ágazatra kiterjedő, diverzifikált gazdaságstratégia ebben sokat segíthet. Eddig az akut járvány- és válságkezelésen volt a fókusz, ezután viszont az újraindítás lehet a fő irány.

– Megvannak azok a makrogazdasági eszközök, amelyek kellő támogatást nyújtanak az új versenyben?

– Szerintem igen. De nemcsak eszközök kellenek, hanem erős akarat is arra, hogy az ország kimagaslóan tudja kezelni a válság utáni éveket. Tavaly 5,1 százalékkal csökkent a magyar GDP. Ez persze komoly zsugorodás, de még így is jobb eredmény, mint az Európai Unió 6,4 százalékos átlagos visszaesése. Egy ilyen szokatlan, ismeretlen válsághelyzetben egyébként szerintem minden fundamentum játszik. A hazai kkv-szektor motivált, a cégvezetőkben van tenni akarás. És ha mindehhez a gazdaságpolitika fiskális és monetáris oldalról egyaránt meg tudja teremteni a megfelelő támogató keretrendszert, akkor komoly esély nyílhat az újrakezdéshez. Ugyanakkor a gazdaság soha nem statikus, mindig történik valami, jönnek az újabb kihívások, amelyeket majd ismét le kell küzdeni.

– Láthatók már az új kihívások is?

– Itt van például az infláció, amely hamarosan fontos tényező lehet. A válság miatt rengeteg pénz került a gazdaságokba, ami óhatatlanul az árak emelkedéséhez vezet. Az újranyitás után hihetetlen mértékben megugrik a lakossági kereslet. Ugyanakkor lerövidülnek, így megdrágulnak az ellátási láncok, és az olajárak sem lesznek többé ennyire alacsonyan. A modernizáció magasabb tudást igénylő, azaz drágább munkaerőt igényel, és a beinduló beruházások szintén komoly munkaerőt fednek le, ami növekvő béreket eredményez. Azaz számos tényező az infláció növekedése felé mutat. Összehangolt és tudatos fiskális és monetáris politikával egyébként jól kezelhető az infláció, sőt még gazdaságpolitikai eszköz is lehet.

– Túléli a kkv-szektor az újabb korlátozásokat?

– A magyar vállalkozások nagy túlélők, ám mostanra komoly segítségre szorulnak. Fontos volt, hogy a magyar gazdaság motorját jelentő nano-, mikro-, kis- és középvállalkozások, vagyis a mintegy nyolcszázezer hazánkban működő cég problémáit, kéréseit meghallgatva, a kamarák és vállalkozói képviseletek javaslatait figyelembe véve hozta meg azokat a döntéseket a kormány, amelyekkel segítséget kapnak az érintettek ezen időszak átvészeléséhez. Ennek része az is, hogy a Széchenyi-kártya programot koordináló Kavosz Zrt. a járvány kitörését követően szinte azonnal elérhetővé tudta tenni állami támogatással, nulla és nulla százalék közeli kamatokkal speciális krízishitel-konstrukcióit. A számok elképesztőek: 1300 milliárd forint hitelt igényeltek a cégek a válság kezdete óta, tehát láthatóan találkozott a vállalkozói igény a kormányzat által nyújtott lehetőséggel.

– A gazdaság szereplői szinte egybehangzóan a gyors felfutást látják az egyetlen lehetőségnek. Ez mennyire lehet tartós?

– Én is a gyors felfutást látom az egyetlen lehetőségnek, tartós bővülésre ugyanakkor önmagában nincs garancia, azért meg kell dolgozni. Minden válság lehetőség is egyben, és a járvány hatására óriási változások kezdődtek a világban. A globalizáció problémáit kidomborította a vírus terjedése, várhatóan sok meghatározó multinacionális vállalat hozza haza a távol-keleti termelőegységeit, és a lokalizáció lesz az új irány, ami Magyarországnak komoly lehetőség lehet. Mind nemzeti, mind vállalati szinten felértékelődött az önfenntartás képessége, s erősödik a pénzügyi és az energiafüggetlenségre, valamint a nemzeti önellátásra, azaz a szuverenitásra való igény. Fontos a likviditás megtartása és egyben a beruházások élénkítése, valamint a digitális transzformáció, ami együtt kell, hogy járjon a vállalkozók fejében egy mentális transzformációval is.

– Milyen új szemlélet ösztönözheti a fejlesztésre a veszteségek után a cégeket?

– Elkerülhetetlen az elhalasztott beruházások megvalósítása, de nem a korábbi klisészerű újrakezdéssel, hanem komoly dimenzióváltással, ahol a vállalkozások megértik és alkalmazni kezdik a digitalizációt, az automatizációt, a K+F-et és a modernizációt, azaz a digitális transzformációt mint új elemeket, és megkezdik a tudatos munkaerőképzést. Mindezekhez természetesen forrásokra, ösztönzőkre van szükség, egyfajta pénzügyi mixre, amit a TTHPG, azaz a tőke, a támogatások, a hitelek, a pályázatok és a garanciák ötösének ötvözete adhat. Szinte nincs két egyforma vállalkozás, ezért szektoronként, területenként a vállalkozói szükségletek alapján egyedi programokat kell alkotni. Úgy látom, célt értek a válságkezelés pénzügyi hiteleszközei, beleértve a Széchenyi-kártya kríziskonstrukcióit, az NHP+ Hajrát vagy az Eximbank és az MFB krízishiteleit. De ugyanilyen fontos eszköz lehet a válság utáni stabilizálódáshoz a 2021–27-es uniós ciklus pénzeinek előrehozott mielőbbi lehívása.

– A lakosság fogyasztási kedvét, de leginkább az elkölthető pénzét nem emészti fel a válság hatása?

– Erre nehéz válaszolni. Nem egyenletesek a háztartási megtakarítások, de a fogyasztás egészen biztos, hogy lökés­szerű lesz, bár az is tény, hogy egyfajta óvatosság még velünk marad egy ideig. Egyfelől látható, hogy főleg az uniós döntéshozók tanultak a 2008-as válságból, és elengedték az akkori válságra adott megszorítós módszereket, valamint a békeidőkre alkotott, költségvetési hiány leszorítását célzó szabályokat. Ez jó. Az is hasznos, hogy szétterítődnek a válság terhei a szereplőkön az állam, a gazdasági szereplők, a munkavállalók között. Másfelől kifejezetten helyesnek tartom azt a kormányzati gondolkodást, ami nem a segéllyel, hanem a munkaalapú támogatásokkal kezeli a válságot. Ez egy furcsa válság, és a sikeres kezeléséhez senki sem ismeri a pontos receptet, a nagy jóslatok sorra elesnek, nekem pedig meggyőződésem, hogy nincs önmagában csodaszer. Több apró vagy nagyobb gazdasági és pénzügyi elemet kell kombinálni és ezeket tesztelni, amíg ki lehet belőlük alakítani az országra szabott hasznos módszert. Az mára teljesen egyértelmű, hogy felértékelődött a tudás, az innováció, a megújulás képessége, tehát azok az országok és vállalatok, amelyek most a tudásalapú tevékenységekbe invesztálnak, a jelenleg is zajló átalakulás nyertesei lehetnek.

Profitéhség vagy ellátásbiztonság – avagy „kici kínai cip nélkül nincen német merci”

Ellátási lánc

Ahogy egyre többet gondolkodunk arról, hogy a világjárvány hatására miként változtatjuk meg – akár önkéntes belátásból, akár kényszerből – az eddigi életstratégiánkat, ugyanez az üzleti döntéshozatalra is érvényes. Talán még inkább, mint a hétköznapi életvitelünk esetében. Az üzleti életben ugyanis magától értetődő, hogy mindig meg kell újulni, együtt kell élni a trendekkel, követni kell a változásokat. Ezért is olyan izgalmas, egyben kihívásokkal teli szakma ez…

A következő sorok azt foglalják össze, milyen szempontok írhatják felül a profitot, és mit hozhat ez a magyar gazdaság számára. Jó olvasást! Krisán László

Az ellátási lánc és annak kialakítása – esetenként pedig szükségszerű átalakítása – abszolút meghatározó, stratégiai kérdés minden iparágban, minden termelést és/vagy értékesítést folytató cégnél, melyek “patikamérlegen” számítják ki minden egyes döntésük következményeit. Éppen ezért ritkák, de annál “ütősebbek” a nagy fordulatok ezen a téren, húsz év kegyelmi időszak után pedig úgy tűnik, eljött az igazság és a ráébredés pillanata.

A globalizáció kora

A mai, globális ellátási lánc jellemezte gazdaság árnyoldalait sokan és sokat hangoztatták eddig is, elsősorban a protekcionista gazdaságpolitikát és a zöldfordulatot támogatók körében. Érveik azonban távolról sem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy érdemi fordulat álljon be az ellátási láncok alakításában, lerövidítésében. Hiszen a globalitás pénzt hoz, a zöld világ pedig pénzt visz.

A környezetvédők persze egyre hangosabban kritizálták a kész vagy félkész termékek, alkatrészek, élelmiszerek elképesztő távolságok közötti utaztatását, aminek az élővilágra gyakorolt hatásával sokáig senki nem számolt. A kisebb nemzetgazdaságokat féltő gondolkodók sem véletlenül hangoztatták a több lábon állás és a saját szükségletek megtermelésének fontosságát. A másoktól való függés rövid távon lehet kényelmes, messzebbre nézve azonban inkább veszélyesnek mondható. Amíg kijött a matek – azaz minden tekintetben rentábilisnak bizonyult a lehető “legolcsóbb” helyen gyártani és a “legdrágább” helyen eladni -, a fenti figyelmeztetések nagyrészt visszhang nélkül maradtak.

Mindez közgazdasági megközelítés szerint kétségtelenül érthető és racionális, így működik (működött?) az üzleti világ, és naivnak mondták, aki nem értette, mi ezzel a gond. Még a 2008-as válság sem bizonyult eléggé intő jelnek, és ahogy elmúltak a viharfelhők, minden visszaállt a régi menetrendbe.

Isteni/ördögi beavatkozás

Azután viszont jött egy vírus, ami talán soha nem látott sebességgel tornádóként söpört végig országokon és gazdaságokon, és átértékelődött a helyzet.

Hirtelen kincset ér(t) a hazai termelés (szinte bármilyen áron), miközben minden irányban bizonytalanná vált a tengerentúli kereskedelem. Kis leegyszerűsítéssel: hiába olcsó az a távol-keleti áru, ami nem érkezik meg. Ha akár csak egy kínai gyártású chip hiányzik egy autógyár just-in-time rendszerében, akkor a gyártási folyamat össze is omolhat. Vagy más példával élve, szerethetjük a déli gyümölcsöket, de ha nem kapjuk meg őket, villámgyorsan keresni fogjuk a hazait.

Felértékelődött tehát minden, ami helyben van, amiért nem kell utazni, ami a miénk és ami elérhető nekünk.

És hogy hogyan is hat mindez ránk, magyarokra?

Először is észre kell vennünk a hazai vállalkozásokban rejlő értéket, legyenek azok mikro-, kis-, közép- vagy nagyvállalatok. Erre irányítja a figyelmünket egyrészt az a megtapasztalás, hogy legnagyobb arányban bizony ezek adnak munkát a lakosságnak, és ha bajban vannak, akkor együtt vagyunk bajban. Másrészt tény, méghozzá kiemelten fontos, hogy minél közelebb kerül előállításra, megtermelésre egy árucikk, annál stabilabban érhető el, adódjon bármilyen helyzet.

Ezen felül azonban úgy vélem, alappal számíthatunk arra is, hogy földrajzi elhelyezkedésünk a most kezdődő évtizedben felértékelődik. Mi persze eddig is tudtuk, hogy jó helyen terül el kis hazánk, de egyre inkább remélhető, hogy ez másoknak is fel fog tűnni.

Nem várható, hogy teljes önellátásra álljanak át az országok és régiók, és hogy minden távol-keleti gyártás azonnal visszakerüljön az anyaországba. Az viszont már elvárható, hogy az ellátási láncokat részletesen, adatalapokon kielemzik, felülvizsgálják, és nagy valószínűséggel sok esetben lerövidítik. A rövid ellátási lánc kevesebb gazdasági szereplő elkötelezettebb együttműködésével valósul meg a termelők, feldolgozók és fogyasztók közötti szorosabb földrajzi és társadalmi kapcsolat mellett.

A fenntartható élhetőbb

Az utóbbi években az árképzésben és a társadalmi elfogadottságban, megítélésben – a pandémiától függetlenül is – egyre nagyobb jelentőségre tett szert a fenntarthatósági szempont. Ezt egyértelműen tovább erősítette a járványhelyzet, megfejelve az ellátás biztonságának, rezilienciájának előretörésével, hiszen testközelből tapasztalta meg szinte mindenki a meglévő, tökéletesnek hitt rendszerek sérülékenységeit. A kockázatelemzés szerepe egyre növekszik, a biztonság és a gyorsaság jelentőségével együtt.

Nem utópia tehát, hogy a kínai, távol-keleti gyártás egyeduralma megtörik, és egyfajta diverzifikáció alakul ki e téren. Itt van az alkalom, hogy a legnagyobb cégek haza, vagy legalábbis közelebb hozzák a gyártást. Ez  lehetőséget teremt a közép-kelet-európai országok, így Magyarország számára is, hogy növeljék részesedésüket a globális ellátási láncokban.

Nincs idő félreállni, nézelődni

Ugyanakkor tudatában kell lennünk, hogy mindezt nem kényelmes lelátókból szemlélhetjük majd végig. A most is tapasztalható erős versenyhelyzet nem megszűnni fog, hanem inkább átalakulni, sok esetben kiéleződni. Most fokozottan érvényes és fontos lesz a jól bevált mondás, miszerint nem elég jónak lenni, hanem jónak is kell látszani! Azaz: a kétségtelen újragondolás időszakát ki kell használni. A járvány okozta gazdasági sokkhatás alatt újratervező gigacégek látókörébe kell kerülni, reális alternatívát mutatva feléjük, hogy döntéseikben mi is ott lehessünk. Hiszen a lokális az új globális!

Nyakunkon a robotok kora! Digitalizáció – robotizáció – automatizáció

Bár legtöbben spontán természetűnek ismernek, fontosnak tartom a tervezéssel, a jövővel való foglalkozást; csak így tarthatunk lépést azokkal a trendekkel, amiket néha a mókuskereket tekerve észre sem veszünk. Úgy hiszem, 2021. egyik nagy meglepetése a digitalizáció, robotizáció, automatizáció előretörése, pontosabban ennek nagy sebessége lehet. Erről szól az alábbi írásom. Jó olvasást! Krisán László

A pandémiás világválság előtt alig pár hónappal állt a bál hazánkban a munkaerőpiacon, méghozzá azért, mert dübörgött a munkaerőhiány. Újabb és újabb kutatási jelentések szögezték le, hogy nincs más út: emelni kell a béreket, hosszabb távon pedig a robotizáció és a mesterséges intelligencia térnyerése lehet a megoldás.

Ebbe helyzetbe robbant be a koronavírus-válság, amely nyomán újra megjelent a munkanélküliség és a munkahely-hiány réme, így a robotok térnyerése egyesek számára nem megoldásnak, inkább a probléma forrásának tűnhet. Az autóipar jó példa erre, amely folyamatos fellendülésben volt, kis túlzással nem létezett az a munkaerő, amit ne tudott volna beszippantani. Mára azonban itt is megszűnt a munkaerőhiány. Emellett pedig egyre több szó esik arról, hogy előretörnek az Ipar 4.0 megoldásai, a várakozások elsöprően efelé mutatnak.

De mi is az az Ipar 4.0?

Röviden: az okostelefonok után az „okosgyárak” kora. Kicsit hosszabban: olyan termelési folyamatok elterjedése, ahol az eszközöket nem emberek kezelik és a döntéseket sem feltétlenül emberek hozzák, hanem a termelés során a gépek számítógép-vezérelt módon egymással kommunikálnak, és önszervező mechanizmusok alapján döntéseket is hoznak emberi közbeavatkozás nélkül.

Ma már kétségtelennek látszik, hogy ez a jövő, méghozzá az egyre közelebbi. A világjárvány következtében néhány hónap alatt a szemünk előtt ment végbe több évnyi fejlődés a digitalizációban, és úgy vélem, tévedés lenne azt várni, hogy ez visszafordulhat. A gyors átalakulás, illetve alkalmazkodás talán legnyilvánvalóbb, mindennapi életből vett példája a digitális oktatás, a gazdasági életben pedig a kereskedelem mellett a pénzügyi és biztosítói iparág fejlődésének jelenlegi iránya is ilyen.

A kis- és középvállalkozások közül sokan rádöbbentek az e téren meglévő hiányosságokra – a felmérések szerint mindössze harmaduk működött zavartalanul a koronavírus miatti korlátozások idején – ezért minden második KKV digitális fejlesztésre készül a járvány után. Még többen vannak azok, akik változtatni akarnak a korábban megszokott munkarendjükön. Ehhez hozzásegíthetik őket azok a kedvezményes támogatási formák is, melyek kifejezetten a mostani helyzetre lettek alakítva.

Mindezek miatt alappal számíthatunk arra, hogy a következő időszakban hónapokkal, évekkel előbb épülnek be a gazdaságba azok a technológiai irányok, megoldások, melyek a digitalizáció, automatizáció, valamint a robotizáció terjesztésében szerepet játszanak.

Mindez azonban lehetőségeket is rejt országunk, régiónk számára. A világjárvány erősen rávilágított a globális gazdaság árnyoldalaira, nevezetesen az ellátási láncok sérülékenységeire. A 2008-as válság hatásaként egyszer már megtörtént egyes távol-keleti kapacitások közép-kelet-európai régióba történő áttelepítése, ami most megismétlődhet. Ha pedig így lesz, akkor egy Magyarország méretű gazdaság számára előnyös lehet a 4.0-ás technológia térnyerése.

Mi lesz azokkal, akiknek a munkáját algoritmusok vehetik át?

Ez a kérdés kis különbséggel már az első ipari forradalom idején, az első gépek megjelenésekor is felmerült, de a körülmények akkor és az azóta bekövetkezett technológiai ugrások során is úgy alakultak, hogy a humán erőforrás nem veszett el a munkaerőpiacról, csak átalakult a helye, szerepe, feladatköre. A robotok, algoritmusok bizonyos területeken jóval hatékonyabbak, mint az emberek, gondoljunk a monoton vagy fizikailag megterhelő folyamatokra. Ezen változtatni aligha tudunk, és itt jön a képbe az alkalmazkodás, a tudatosság és a tervezés képessége.

A Világgazdasági Fórum előrejelzése szerint az elkövetkező öt évben a robotika fejlődése nyomán világszerte mintegy 85 millió munkahely szűnik meg, de 97 millió jön létre, a munkafolyamatokat pedig kb. fele-fele arányban végzik majd gépek és emberek. Fel kell tehát ébrednünk, itt vagyunk az új világ küszöbén! Ahol mindennél fontosabb és értékesebb lesz a képzett, a tanulásra és továbbképzésre hajlandó, alkalmazkodni képes munkaerő, hiszen a legkeresettebb készségek az elemző gondolkodás, a kreativitás és a rugalmasság lesznek.

És hogy utópia-e a munkahelyek nélküli világ?

Bizonyos elméletek szerint a robotok és algoritmusok egyszer képesek lesznek teljesen átvenni az emberi munkaerő szerepét, ami a mostani társadalmi és gazdasági berendezkedést olyan alapvetően alakítaná át, aminek a hatásait csak találgatni lehet (pl. alapjövedelem, középosztály eltűnése, társadalom kettészakadása stb.).

Az ehhez hasonló utópisztikus elképzelések a gyakorlatban ritkán valósulnak meg, a valóság sokkal összetettebb és általában egészen mást produkál, mint amit a jövőt fürkésző gondolkodók el tudnak képzelni. Mégsem érdemes szó nélkül elmenni az elsőre még oly hihetetlennek tűnő elméletek mellett sem, mert olyan szemléletre, szempontokra bukkanhatunk, amellyel mi is ki tudunk tekintetni saját buborékunkból.

Ami biztos, hogy a világra való nyitottság fontosabb, mint valaha, a folyamatos alkalmazkodás és újratervezés pedig még inkább az életünk részévé fog válni…

Koronavírus és államadósság, avagy mennyi az annyi?

Az idő pénz

Kijöttek a 2020-as GDP-adatok, ami alkalmat ad egy kis elmélkedésre arról, hogyan is alakult a tavalyi év a számok tükrében, mik az erősségek és hol vannak sérülékeny pontok. Kis magyar államadóssági és válságkezelési körkép következik. Jó olvasást! Krisán László

A friss adatok azt mutatják, hogy a magyar gazdaság teljesítménye 2020-ban mintegy 6,4%-kal csökkent. A GDP-arányos költségvetési hiány 8,6%, az adósságráta 81% körüli értékre nőtt. Ez az elmúlt évek tendenciáihoz viszonyítva nagy visszaesés, hiszen 2011 óta konzekvensen sikerült csökkenteni Magyarország államadósságának bruttó hazai termékhez viszonyított arányát, ami 2019. év végén 66,3%-ot mutatott. Bár az EU-s átlaghoz viszonyítva nem teljesítettünk rosszul (a várakozások szerint ugyanis az államadósság növekedése nem haladja meg az Unió átlagát), nem tagadhatjuk, hogy tíz év fejlődése és ember feletti munkája „ment a levesbe”.

Egyértelmű, hogy 2020-ban a termelés szinte valamennyi ágazatban visszaesett, amiből következik az adóbevételek csökkenése is, ezzel pedig együtt jár a költségvetési egyensúly romlása.

Járványkövető pénzügyi intézkedések

A kormány az adott körülmények között a költségvetésen belülről finanszírozta a járvány miatt szükségessé váló intézkedéseket, sűrűn alkalmazva az átcsoportosítások metodikáját. Az okok: jelentős adóbevétel csökkenés mellett kell a gazdaság stabilizálását szolgáló programokat finanszírozni.

Ez a jelen helyzetben nem szabadon választható program, hanem egyértelmű, nem megkerülhető kényszer, amit minden felelős döntéshozó magára kell, hogy vállaljon. 2020-ban változtak a játékszabályok, az ehhez történő alkalmazkodás pedig létkérdés – aki nem teszi, hibázik. A kormánynak most muszáj költekezni, pénzt pumpálni a gazdaságba, méghozzá a lehető leghatékonyabban.

Mik a legfőbb szempontok?

Az államadósság növekedése hosszú távon akkor nem fog gondot okozni, ha a mostani áldozatok hozzájárulnak a későbbi növekedés feltételeinek megteremtéséhez.

Ha az adósságon „nyert” források (persze távol van ez a lottónyereménytől) hatékonyan kerülnek felhasználásra: talpra áll a gazdaság, ami már rövidtávon is élénkítheti a versenyképességet. Több beruházás, versenyképes munkahely, nagyobb fogyasztás valósul meg.

Nem csak a beruházások fontosak azonban; ugyanilyen jelentős szempont a vállalkozói szektor likviditásának fenntartása, ami most a cégek túlélésének előfeltétele. A kormányzat az érintettek számára ebben is biztosít mozgásteret: példának okáért a különböző támogatott hitelprogramokkal. Ilyen – hogy hazabeszéljek – a Széchenyi Kártya Program, melynek szerepe a válságkezelésben az, hogy instant pénzt lapátol a rendszerbe, amivel áthidalhatóak a hosszabb–rövidebb szűkös időszakok, ráadásul ez az eszköz a vállalkozások számára már békében és válságban egyaránt bizonyított.

A válságra innováció kell legyen a válasz

Valamennyi válságkezelő intézkedés értékelésekor lényeges szempont az innovatív hozzáállás és a jövő ágazatainak kiemelt támogatása. Tudjuk és látjuk, hogy az egész világon strukturális átalakulások zajlanak a gazdaságban, folyamatos élénk figyelem szükséges tehát a döntések gyors, kellő időben történő meghozatalához – mindkét elem egyformán fontos.

Az, hogy mi a jó döntés, mire irányuljon a beruházás-, illetve gazdaság-élénkítés – amelyre a kormányzat több mint 3000 milliárd forintot áldoz – természetesen helyzet-függő és rendkívül összetett kérdés.

Beruházás-támogatás szempontjából a termelékenységet javító, innovatív technológiákat alkalmazó munkahelyek felturbózása kell, hogy prioritást élvezzen. A magas hozzáadott érték, a robotizáció, digitalizáció világviszonylatban is versenyképes és belátható időn belül az is marad. Ez az exporttevékenység növelésében is szerepet játszik, ami egy kis, nyitott gazdasággal rendelkező ország számára kulcsfontosságú.

Rövid távú feladat: életben maradni

Ugyanakkor nem lehet elvárni, hogy minden vállalkozó éppen most kezdjen beruházásokban gondolkodni, gyárakat és üzemeket építeni, hiszen az alapvető funkciójuktól mindez sok esetben távol áll. Szolgáltatni és az élet minden területén ott lenni – sokaknak ez a hivatása. Óriási hányadát adják ők a foglalkoztatási piacnak, így kulcsfontosságúak azok a programok, amelyek őket célozzák meg olcsó hitelekkel, vissza nem térítendő támogatásokkal és minden más, likviditást elősegítő eszközzel.

Ez a váratlanul bekövetkező világválság tehát mindenképp új szemléletet, más fordulatszámot kíván a politika alakítóitól, viszont megteremti a siker lehetőségét is – főképpen, ha rendelkezésre állnak azok a fundamentumok, amelyekkel az államadósság rövid-, illetve középtávon kezelhető és leépíthető. Legfontosabbnak pedig mindebben azt tartom, hogy a kormányzati pénzek a különféle gazdaság-élénkítő eszközök egyfajta szintézisével egyaránt segítsék a minőségi beruházásokat és a likviditás fenntartását.

Fellélegezni talán akkor lehet majd, amikor mindehhez csatlakozik a nemzetközi kereslet emelkedése és a megcsappant magánberuházások élénkülése is. Addig is igaz azonban, hogy nincs más választásunk, menetelni kell előre!

 

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás