Tapasztalok némi felbolydulást a közelmúltban bejelentett adózási csomag nyomán, ami nem is csoda, hiszen a cégautó adó emelésétől kezdve a mamutcégeket érintő extraprofit adókig rengeteg változást hozott az új kormányzati ciklus. Ez az írás arról szól, hogy összevetve a korábbi tapasztalatokkal, mi várhat ránk és miért az új adózási szabályokkal – különösen pedig a rettegett inflációs hatásokkal – összefüggésben.
Jó olvasást! Krisán László
Adóemelés, pótadó, extraprofit adó… Valljuk be, nem hangzik jól. Összefüggésekben gondolkodó emberként viszont nem engedhetjük meg magunknak, hogy a veszteséget számolgatva ennél a pontnál megálljunk, és jó magyar szokás szerint a rendszert, a politikai vezetést, a háborút, a Nyugatot vagy éppen a Keletet célkeresztbe állítva szidjuk – ki-ki a maga szája íze szerint.
Igen, lehet azt is, csak nem visz előre, sőt, sehová sem visz. Amivel most megítélésem szerint foglalkozni érdemes, az adóemelések bevezetésének előzményei, okai, a múltban tapasztalt reakciók vizsgálata, mert mindezeket megnézve lehet beszélgetni arról, hogy mit várhatunk az előttünk álló időszakra nézve.
Adók voltak vannak és lesznek
Először is szögezzük tehát le, hogy a most behozott adóterhek a 2010-es ún. válságadók mintáját követik. Akkor a meghatározott szektorokra (pénzintézetek, energia, telekommunikáció, kiskereskedelem) kirótt adók összege a 2010-es GDP nagyjából 1,3 százalékát érte el, most is körülbelül erre lehet számítani. 2010-ben csődöket, szektorális összeomlásokat vizionáltak sokan, ahogy most is megy az össznépi borúlátás, gazdasági pesszimizmus, de véleményem szerint mindezek előtt meg kell nézni, hogy hosszútávon milyen eredményt hozott a kiválasztott területek kemény megadóztatása!
Az adóterhek és az infláció nem járnak kéz a kézben
Az ország kimászott a csődközeli helyzetből, a gazdaság fellendült, a bérek emelkedtek, és összességében egy gazdaságilag abszolút felívelő pályára sikerült ráállni. Az infláció ugyan enyhén megemelkedett (a 2009-es 4,2 százalék után a következő évben 4,9 százalék volt az általános áremelkedés üteme), de nem szállt el. Magyarán szólva az extraprofit adó és az adórendszert érintő más szigorítások nem járnak automatikusan kimagasló inflációval!
Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról – pont a 2010-es és a 2022-es helyzet eltérő kiindulási alapja miatt –, hogy meglehetősen nagy a különbség a korábbi és a mostani gazdasági környezet között. Ez a körülmény nyilvánvalóan eltérő hatásokat eredményezhet.
Lássuk, miért is!
A 2010 előtti válságokkal terhelt időszakban a hitelezés befagyott, a fogyasztás beszakadt, mind a lakosság, mind a vállalatok a hitel-kamatok visszafizetését nyögték. Ennél fogva a vállalatoknak nem volt valódi átárazási ereje, nagy versenyről nem beszélhettünk az áru- és szolgáltatási piacon, a kínálat bőséges volt. Most ehhez képest mit tapasztalunk? Az elmúlt évek érzékelhető reálbér-emelkedést hoztak, a munkanélküliségi ráta közelíti a történelmi mélypontot (a magyar gazdaság szinte elérte a teljes foglalkoztatottságot, gyakorlatilag rengeteg területen munkaerőhiány van). A hitelezés továbbra is rendkívüli mértékben bővül, köszönhetően a különböző gazdaságpolitikai támogatásoknak, és ehhez még nyugodtan hozzávehetjük a kínálati korlátokat, vagyis azt a tényt, hogy a fogyasztók bizony versenyeznek a termékek és szolgáltatások megvásárlásáért.
Ebben a gazdasági környezetben természetesen nem lehet azt várni, hogy a vállalatok ugyanúgy viselkedjenek, mint a 2010-es évek elején. Így aztán, mindezen okok együttes fennállása miatt könnyen lehet, hogy lesz átárazás, lesz általános áremelkedés bizonyos területeken, azonban az infláció alakulását tapasztalva biztos, hogy nem választható szét egyértelműen, hogy az áremelés mekkora része fakad az emelkedő bérköltségekből, a növekvő adóterhekből, az alapanyagok és félkész termékek drágulásából, az energiaszámla növekedéséből, vagy épp a logisztikai és tárolási költségek emelkedéséből.
Összetett kérdésről van tehát szó ismét, ne elégedjünk meg az egyszeregy-típusú, leegyszerűsítő magyarázatokkal.
