Skip to main content
All Posts By

saritundi

Minimálbéremelés: áldás vagy átok a gazdálkodóknak?

fizetés, pénz, bér

A mostani időszak gazdasági közbeszédében meghatározó téma a várható minimálbéremelés ügye, ami persze nem csak a munkáltatóként piacon lévő gazdasági szereplőket érinti, hanem nagyon sokakat. Minimálbért keresőket éppúgy, mint átlagjövedelem-körüli szinten élőket, nem beszélve azokról, akik azon dolgoznak, hogy az előbbiek bérét hónapról hónapra kigazdálkodják. 

Jöjjenek hát a pro és kontra érvek, melyeket mindenképp érdemes megfontolni, mielőtt állást foglalunk.

Jó olvasást! Krisán László

Kezdjük a tényekkel.

2021. június: a magyar Jegybank tíz év után kamatot emel, amit egy folyamatos kamatemelési trend követ. A korábban megjósolt infláció ténylegesen, érezhetően megjelenik. A Kormány bejelenti, hogy januártól komoly minimálbér-emelés várható.

Nyilvánvalóan vannak ok-okozati összefüggések: a koronavírus-világválság okozta gazdasági válság beindította az inflációs folyamatokat, szükségessé vált a kamatemelés, ami viszont a bérek reálértékének biztos mérséklődését hozza magával. Nem kerülhető meg tehát a béremelés; egy szemmel jól látható emelésre van szükség.

A mérleg másik serpenyőjében azonban egy még keményebb kérdéskör, a fizetések vállalati kigazdálkodásának problematikája ül. Könnyű egyetérteni az alacsony keresetek megemelésével, ha „jól fut a szekér”, ha van miből. Viszont akkor, amikor több mint egy válságéven át vállalkozások ezrei voltak kénytelenek folyamatos bizonytalanságban gazdálkodni, talpon maradni… így bizony nem mindenki tart időszerűnek egy jelentős, akár a 20%-ot is elérő béremelést. Érthető ez a nézőpont is, különösen, ha belegondolunk, mennyi mindent hoz magával a minimálbér megemelése. Nem csak a szociális ellátások összegének, de az általános bérszínvonal fix emelkedésére is számíthatunk. Nem engedhető meg a szakképzett és szakképzetlen munkaerő bérezésének összeérése, hiszen a munkahelyeken ez rendkívül kontraproduktív.

Hogy mit gondolok én minderről?

Azt, hogy bizonyos szempontból mindkét érvelés valid; ezért ki kell emelni a fejünket a saját homokozónkból, keresve a stratégiai okokat és távlatokat, amelyek egy-egy ilyen intézkedést megalapoznak.

A béremelés ugyanis gazdaságstratégiai eszköz is egyben. Arra sarkallja (de mondhatom azt is, hogy kényszeríti) a cégeket, hogy versenyképesebbé váljanak, javítsanak a hatékonysági, termelékenységi mutatóikon. Ha a Kormány jelentős béremelést tervez, az azt is jelenti, hogy várakozásai szerint a magyar gazdaság újra növekedési szakaszba lép, képes visszatérni a válság előtti konjunktúra-állapothoz,ami elviselhetővé teszi akár a bruttó 200.000 Ft-ra történő minimálbér-emelést is.

A béremelés innen nézve gazdaságfejlesztést is jelent. Hogyan? Úgy, hogy keresletet, ezáltal pedig adóbevételt növel, amit azután az állam visszaoszthat – többek között adókedvezmény formájában azoknak a vállalkozásoknak, akiknek nem könnyű kigazdálkodni a béreket. De továbbmenve és kicsit hosszabb távon gondolkodva, a béremelés egyenesen versenyképességet növelő tényező is lehet.

Mire alapozom ezt a sokak számára talán meglepő állítást?

Magyarországon régi beidegződés, hogy versenyképes az, ami olcsó. Legyen az áru, szolgáltatás, munkaerő, lényeg, hogy jó áron jussunk hozzá.  Ez a felfogás nem számol azzal, hogy az olcsóság mellett vannak más, nagyon komoly versenyképességi tényezők is; ilyen a nyersanyag (ld. pl. az arab országokat, melyek ezen a téren versenyképesek), de ilyen a tudás, az innováció is (Észtország pl. ezzel tört előre az utóbbi időben).

A kérdés tehát az, hogy mi melyik területen kívánunk versenyképesek lenni? A magam részéről határozottan arra voksolok, amit évek-évtizedek óta képviselek, hogy a jól megfizetett szakemberekkel és a magas hozzáadott értékkel elérhető versenyképességet szükséges megcéloznunk, nem pedig a minden körülmények közötti olcsóságot. Nem csak azért, mert ez visz minket előre, hanem azért is, mert olcsóbb termék/szolgáltatás/munkaerő mindig lesz.

Dönteni lehet könnyen, de az út nehéz

Azt viszont nem mondom, hogy a jó út könnyű is, és itt vissza kell térnünk oda, hogy a nap végén a magasabb béreket ki kell tudni gazdálkodni. És ez csak bizonyos szintig történhet áremeléssel, de ideális és hosszabb távon is fenntartható módon csakis a már említett termelékenység-javulással képzelhető el – ami sajnálatos módon a magyar gazdaság egészét nézve az elmúlt néhány évben azért érdemben nem nagyon változott. Ha pedig ez így marad, és remélem, hogy nem, akkor ennek kedvezőtlen mellékhatásai állhatnak elő akár vállalati nehézségek, sőt, csődök formájában,  amivel szembe kell nézni.

Ezt elkerülendő, nagyon fontos egy megfelelő mértékben beállított minimálbér-emelési szintet – ami még nem terheli túl a munkáltatókat, viszont a V4-ek minimálbér szintjeihez is közelít – megállapítani, és az ahhoz kapcsolódó intézkedések meghozatala során szem előtt tartani a következőket.

Miközben nem kétséges, hogy az infláció káros hatásainak a kis keresetűek vannak leginkább kitéve, a béremelések következményeinek főleg a kisebb, alacsony tőkével futó magyar tulajdonú vállalkozások láthatják kárát. Éppen ezért kulcsfontosságú a segítségnyújtás a minimálbér emelésének kigazdálkodásában. Akár vállalatok számára járulék- és adócsökkentéssel, de akár a személyi jövedelemadó egy számjegyűvé tételével, vagy más beavatkozási irányokkal. Véleményem szerint a kétszázezer forintos minimálbér emelés és kétszázhatvan-ezer forintos garantált bérminimum legalább 4%-os járulékcsökkentést igényelne ahhoz, hogy ez mindenki számára vállalható maradjon.

Hogyan lehet tehát win-win szituációt létrehozni egy ilyen kényes helyzetben?

Ha a nagyobb minimálbérhez jobb vállalati hatékonysági, termelékenységi, versenyképességi mutatók társulnak, amit egy jól irányzott járulékcsökkentés képes megalapozni,  akkor a munkáltató több bért ad, de kevesebb járulékot fizet, az alkalmazottak bérszínvonala – ezzel párhuzamosan az elégedettsége – növekszik, fizetőképessége javul, fogyasztása nő. Az állam pedig a kevesebb befolyó járulék mellett is jól járhat, ha a többlet fogyasztásból befolyó adóbevételek mértékét sikerül növelni.

Ezt kívánom mindannyiunknak!

In Memoriam Kornai János – Távozott a közgazdaságtan egyik nagy tanítómestere

Kornai János MTA/Szigeti Tamás
Nem túlzás azt állítani, hogy a Széchenyi-díjas Kornai János vezette a legnagyobb magyar közgazdászok listáját.

Mindezt a mély szakmai eredményein felül igazolják többek között az alábbiak is: Kornai azon túl, hogy a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt, a svéd, amerikai, finn és más akadémiák is tiszteletbeli tagjuknak, így „sajátjuknak” tekintették, de bírt a francia becsületrend kitüntetéssel is. 2010-ben életművéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje polgári tagozata kitüntetést. Nem csak itthon, de világszerte elismerték szakmaiságát. Meglehetősen kevesen mondhatják el magukról, hogy a Harvard Egyetemen is vezetnek kurzust. Kornai a Stanford és Princeton Egyetem mellett ezen világhírű felősoktatási intézmény elismert professzora is volt.

Munkássága erőteljesen határozta meg a hazai és nemzetközi közgazdasági gondolkodást.

Kornai volt talán a legjobb és legelismertebb szakértője a szocialista tervgazdaságnak. Legismertebb írása az 1980-ban megjelent „Hiány” című könyv volt, amelyet több nyelvre is lefordítottak – még kínai nyelvre is. Kornai vezette be a puha költségvetési korlát fogalmát és mechanizmusát, Ő teremtette meg a bürokratikus koordináció – azaz az állami mechanizmus speciális megközelítése – és a harmonikus növekedés elméleteit is, amelyeket még ma is oktatnak az egyetemeken. Munkásságának jelentős része az intézményrendszerek elemzésére terjedt ki, ami alapvetően határozta meg az intézményi közgazdaságtan fejlődését.

Az elmúlt évtizedekben sokan tekintették Kornait a közgazdasági Nobel emlékdíj jogos várományosaként, amit azonban végül sohasem ítéltek neki oda. Ennek ellenére világszerte ismerik és elismerik munkásságát – talán ez még a Nobel díjtól is fontosabb érdem és elismerés.

Távozása ellenére munkássága megmarad nem csak a hazai, de a nemzetközi közgazdász társadalom számára is.

Kornai a nemzetközi közgazdasági gondolkodás és a gazdasági rendszerek olyan világhírű tudósa marad, akinek az írásai és gazdasági módszerei a jövő elméleti közgazdász-generációk számára is alapművek lesznek.

R.I.P.

Rémálmaim vannak. Vagy ez nem is csak álom, hanem akár egy lehetséges valóság?

wall street

Napok óta visszatérő álmom, hogy e hónap végén történni fog valami a világgazdaságban. Nem tudom, honnan jön ez bennem, de az a furcsa érzés kerülget, hogy valamilyen gazdasági megrázkódtatás közelít. Mivel foglalkoztat és nyomaszt ez a gondolat, valahogy az is bevillant, hogy talán ezek nem véletlen zsigeri megérzések és jobban utánagondolva van nem is egy olyan fejlemény jelenleg, amitől akar csövön lehet egy komolyabb visszaesés vagy akár egy újabb krach is.

Mozog a teljes tőzsdepiac,

minden volatilis, mindenki kétségbeesetten vár piaci információmorzsákra. Az amerikai tőzsdét emellett kifejezetten bizonytalan, pesszimista befektetői hangulat jellemzi. A kínai és az amerikai gazdaság szoros összekötöttsége pedig ehhez még minden mozgást azonnal áttétessé tesz. Csak példaként jelzem, hogy ha az Evergrande (Kína legnagyobb ingatlanfejlesztője) bedől, ami sajnos lehet egy reális forgatókönyv is az komoly pofont adhat a tőzsdei ingatlanpiaci cégek árfolyamainak. És nem csak Kínában.

Felsőbb pénzügyi hatalmak

Van persze újszerű monetáris kommunikáció is, hisz bár az amerikai Fed még nem állította le a gazdaságélénkítési szakaszt, de tegnap azért Powell elnök már csak belengette azt, hogy hamarosan megkezdődhet az eszközvásárlási program kivezetése, ezzel párhuzamosan pedig ebből következően a QE (Quantitative Easing) visszább nyesése is megindulhat. Ezek után persze az EKB (Európai Központi Bank) is várhatóan meg fog szólalni rövidesen és ilyen mondásokkal lépésekkel azt el lehet érni, hogy akár a tőzsdék emelkedéssel zárjanak, azonban kérdés, meddig van bennük kraft, és mekkora pontosan a mozgástér.

Ezzel együtt a világ e két legnagyobb gazdaságát adósságválság fenyegetheti, hiszen soha nem látott mértékű pénznyomtatás zajlik a járvány kitörése óta. De mi is van akkor, ha ezzel párhuzamosan nem következik be egy államadósság-plafon felfüggesztés vagy emelés? Ezek mellett pedig még szóba sem hoztam az infláció durva megugrását, ami még jó ideig rongálja pénzünk vásárlóértékét és azt sem látjuk jelenleg, hogy mennyire lesz durva a Covid negyedik hulláma, ami már el is kapta az USÁ-t, és nagyon keményen lelassíthatja a világgazdaság talpra állását.

Tarol a delta variáns, miközben válságkezelési ötlethegyek, elméleti és gyakorlati tapasztalatok feszülnek egymásnak.

És ilyenkor, ha csak egy kicsit is túlszalad a szike vagy esetleg alulmérik az infúzió dózisát, azaz elszámítják magukat a pénzügyi okosok, akkor ott komoly zavar lesz és tartok tőle, hogy nem lesz “happy end” az álom végén.

Szóval van azért sajnos némi alapja a rossz álmaimnak és bár továbbra is az az érzésem, hogy közel vagyunk egy törésponthoz, de azt kívánom magunknak, hogy maradjon ez meg csupán az én rémálmomnak!

Körbe-körbe karika, azaz mi a csoda az a körforgásos gazdaság

bolygó csak egy van

Klímakatasztrófa, olvadó sarkvidék,  ENSZ-jelentés, erdőtüzek, világvége… Ha a koronavírus-járvány nem lenne elég, ezek a képek borzolják most már szinte kikerülhetetlenül a kedélyünket. Alaptalan pánikkeltés, vagy valóban vége a hagyományos világnak? Gyors, sőt azonnali változást sürgetnek a tudósok, amit gazdasági reformokkal kellene összekötni. Mit jelent mindez a gyakorlatban, mi az a körforgásos modell és mit szólnak ehhez a magyar emberek? Az alábbi sorok ezt fogják megvilágítani.

Jó olvasást! Krisán László

A világ vezető tudósai között egyetértés van abban, hogy az éghajlatváltozás, a tendenciózusan egyre gyakoribb természeti katasztrófák, a biológiai sokszínűség csökkenése az emberi tevékenység számlájára írhatók, még akkor is, ha évezredek-milliók távlatában már voltak ilyen folyamatok. Csak nem ilyen ütemben. Sokat lehetne erről (is) beszélni, de ez a cikk nem a Föld pusztulásáról, az emberiség jövőjéről, a föld alá vagy a Mars bolygóra költözésről fog szólni. Amit itt vizsgálok, nem más, mint az a modell, amellyel – remélhetőleg – alkalmazkodni lehet a már megindult folyamatokhoz, lassítani lehet a negatív hatások begyűrűzését, ezzel pedig elérni, hogy a következő generáció is emberhez méltó, viszonylag egészséges feltételek között élhessen.

A tudás hatalom

Egy – a Reacty Digital piackutató által, ezerfős mintán végzett – felmérés szerint a magyar lakosság 51 százalékának ismeretlen a körforgásos gazdaság, mint kifejezés, 34 százalék pedig bár hallotta a fogalmat, nem tudja annak jelentését. Ezek alapján nem azzal kellene kezdeni az erről való diskurzust, hogy megpróbáljuk megértetni mindenkivel, mi is ez az egész? Nagyon nehéz lesz támogatókat találni ezekhez az új eszmékhez, ha az ország – de mondhatom azt, hogy a világ – felének fogalma sincs arról, hogy mi is ez, miért is jó és mit lehetne, kellene tenni érte.

A körforgásos (KF) gazdasági modellel ellentétben van egy másik fogalom, a fenntarthatóság (FT) amivel viszont talán már sokan találkoztak (vagy legalábbis az előző csoportnál jóval többen). Leginkább talán egyfajta „addig nyújtózkodom, míg a takaró ér” hozzáállással lehet megfogni, mit is értünk egyezményesen alatta. Vagyis hogy nem éljük fel,  nem pazaroljuk el a jövő generációk életterét, tartalékait, nem exportáljuk máshová a szemetet, nem zsigereljük ki a meg nem újuló erőforrásokat, nem fogyasztunk bután és mértéktelenül – és sorolhatnánk. Nagyon fontos, de ez bizony (rövid távon) drága szemléletmód, ami éppen ezért nem tud(ott) ez idáig főiránnyá válni. Egy dolog azért biztos: ha még sokáig szórakozunk a természettel, akkor az büntetni fog, és rengeteg fantasy film és katasztrófa film véres valósággá válhat. Ne feledjük, hogy a vírusokról szóló, 10-20-30 éve készült mozifilmek 2020 óta valóságként itt játszódnak közöttünk…

A fenntarthatósághoz kapcsolódik a körforgásos gazdaság fogalma is, ami szintén nagyon sokféle üzleti, termelési, gazdálkodási metódust foglalhat magába. Nem kell bonyolult, és főleg nem soha nem látott dolgokra gondolni. Lehet akár egy visszanyúlás az iparosodás előtti megoldásokhoz, de lehet új ötlet is; értelmezhető egy-egy üzem működtetésének a módjára, módszereire, de egész nemzetgazdaságokra vagy akár a globális piacra is

De mi a közös nevező ezekben? Mi a körforgásos gazdaság lényege?

Nos, az nem más, mint a termelés-fogyasztás-hulladék egyirányú utcájából való letérés, ami  növeli ugyan a GDP-t, de a fölösleget, szemetet sokkal durvábban. Ehelyett a szóban forgó modell a természet körforgásos megújulásához akarja közelíteni a gazdasági folyamatokat. Azaz: úgy tervezi meg a teljes termelési, értékesítési, fogyasztási láncokat, hogy azok eleve újrahasznosítható részekből álljanak. Így maradhat el a megsemmisítés, mint előre tudott és célzott utolsó állomás a folyamatban.

Olyan termékek gyártásánál beszélhetünk körforgásos modellről, amelyek az elsődleges felhasználás után is hasznosak maradnak. Újra alapanyaggá válnak és így visszakerülnek a nagy rendszerekbe.

A kulcs tehát egyértelműen a tervezés.

Cél az életciklus és a visszaforgathatóság növelése, amivel elkerülhető az anyag- és az energiaveszteség.

Mindezekből már látható, hogy a körforgásos gazdasági modell a hulladékmentesség és a sharing economy (közösségi gazdaság) terjedő gondolatiságával is közeli rokonságban áll.

Jelzem, hogy itt nem csupán egyszerűen szelektív hulladékgyűjtésről vagy spórolásról van szó.

Ezek helyett a szemét, a fölösleg keletkezésének tudatos, tervezés útján történő elkerülése az, ami igazán fontos. Tehát, amiről tudom, hogy nem lesz rá szükségem, azt meg sem veszem; amiről látom, hogy hulladékként fogja végezni, le sem gyártom (vagy nem úgy gyártom le), ami fölösleges pazarlás, azt visszafogom.

Aki azt hiszi, hogy naiv utópiáról van szó, hatalmasat téved.

Bizonyos szinten már most is jelen vannak ezek az elvek a gazdaságban, csak talán nem annyira nyilvánvaló, hogy erről van szó. Amikor a gyártók saját szervizek üzemeltetésével hosszítják termékeik életciklusát, amikor egy autót vagy háztartási gépet vásárlás helyett rövidebb-hosszabb távra bérbe veszünk, amikor egy külső hordozón tárolás helyett streaming szolgáltatón keresztül nézünk filmeket, amikor vezető üzletláncok készülnek saját termékeik használt formában történő értékesítésre, ezek mind-mind a körforgásos, fenntarthatóbb gazdaság irányába mutatnak.

Közgazdasági törvényszerűség továbbá, hogy a gigacégek annál inkább érvényesíteni fogják a fenti elveket a működésükben, minél szűkösebbé válik az általuk felhasznált energia és nyersanyag forrása, mindemellett pedig a globális ellátási lánc sérülékenysége is ebbe az irányba tereli őket – azon nyersanyag megléte a biztos, amiről maguk gondoskodnak… Ez különösen aktuális kérdés jelenleg, nem először hangsúlyozom én sem, hogy zajlik az átalakulás e téren is!

Magyar körkép

Ahogy látható, nagy még az űr, az ismerethiány a fejekben, és ez egyformán vonatkozik a lakosságra és a mikro-, kis- és középvállalati szektorra is. Keveseknél jön a szikra, hogy unokáik sorsán, a föld túlélésén és a gazdaság jövőjén merengjenek, amikor napi megélhetési kérdések foglalkoztatják őket…

Innen indulunk tehát, és ez nem sok bizakodásra adna okot, az pedig biztos, hogy feladathegyek állnak előttünk. Edukálni kell az embereket, tisztába tenni azt, hogy miért létszükséglet megtanulni, mik is ezek a fogalmak és ráébreszteni a társadalmakat arra, hogy nem eldöntendő kérdés többé, hogy szükség van-e ezekre az új gondolatokra.

Azt gondolom emellett, hogy ahogy elítélendő és ciki lett a szemetelés, a szelektív kuka ignorálása és sok más káros tevékenység, úgy fog beszivárogni a cégek életébe is a fenntartható, a körforgásos gazdálkodási modell a nagyoktól egészen a legkisebbekig.

Tudomásul kell viszont venni azt is, hogy elsősorban nem a közvéleménynek kell tisztában lenni ezen a téren ezekkel a fogalmakkal, hanem a gazdasági szakértőknek. Kiemelten a döntéshozóknak, valamint a piacokat befolyásolni képes szereplőknek kell tudásuk legyen, mert a valódi fordulat innen kell, hogy elinduljon. Máshonnan ugyanis kezdeményezni nem lehet.

Zöldnek lenni menő

Úgy gondolom, nem kell soká várni arra, hogy a témával foglalkozó (növekvő számú) civil szervezetek mellett az állam is teljes erővel az ügy mellé álljon. Rövid idő kérdése, hogy trendi legyen, menő legyen, sőt elvárás legyen a zöld megújulás. Minden, a jövőt komolyan vevő szereplő is várhatóan teljes mellszélességgel bele fog állni ebbe a fősodorba. Az Unió komolyan felül fogja súlyozni a támogatásoknál a KF/FT programokat, a jegybankok és kereskedelmi bankok ösztönözni fogják a zöld projekteket. Az állam és a szakpolitika már most kiemelten támogatja az ilyen fókuszú beruházásokat. Ki merem jelenteni, hogy a vállalkozói hitelek esetén is kifejezetten prioritást fog élvezni az ezekre kihegyezett pénzügyi eszközök, így főleg hitelprogramok indítása.

Biztosra veszem, hogy a körforgásos, fenntartható gazdálkodást képviselő új irányvonalak elterjedése, megismertetése a szélesebb nyilvánossággal már a közeli jövőben be fog robbanni. Ez a nemzetközi trend. Ebbe az új „sodorba” illeszkedve, a magyar Kormány is kiemelt iránnyá tette az ügyet, hangsúlyozva azt, hogy a magyar gazdaság 2030-ra digitalizált és körforgásos lesz.

Ez egy kétségtelenül komoly és ambiciózus vállalás, amivel azonban csak a legmesszebbmenőkig egyetérteni tudok, tekintve hogy a „merjünk kicsik lenni” korszak egy jó ideje már lezárult, és ebben az ügyben csakis határozott és eltökélt döntés mentén lehet, kell és érdemes belevágni az új világba.

 

Könnyed korrekció vagy pénzügyi világvége?  

magyar pénz, infláció

A pénzügypiacokat szépen felforgatta, hogy hosszú idő után kétszer is kamatot emelt a magyar Jegybank, és nem titok, hogy a továbbiakban effektív kamatemelés, szigorítási ciklus várható. Érezhető a növekvő inflációs folyamat – nem csak Magyarországon, hanem az EU-ban és az USÁ-ban is – ami alkalmat ad a kérdésfeltevésre: az egészségügyi válság után/mellett fel kell-e készülnünk egy nagyobb pénzügyi válságra is? 

Jó olvasást! Krisán László

Teoretikus kérdés

A közgazdaságtan szilárd alaptételei szerint kamatemelés esetén a hitelezés drágul, a betétekért pénzt adnak, a megtakarítások ezzel párhuzamosan nőnek, így csökken a pénzmennyiség a gazdaságban, enyhítve az inflációt, de lassítva a gazdaságot. Ez az elmélet.

Jó-e, kell-e ez most nekünk, kérdezhetnénk, hiszen minden a gazdaság újraindításáról, felpörgetéséről szól, ezt a célt tűzte ki maga elé mellettünk számos más ország is – már ha egyáltalán vannak  olyan szerencsések, akik a járványkezelés közepette és az erősödő negyedik hullám potenciális félelem felhői alatt ezen gondolkodhatnak…

Gyakorlati válasz

Mindenképpen támogatható egy megfontolt, helyesen kommunikált kamatemelést – ezzel is horgonyozva az inflációs várakozásokat. Az okok pedig egyszerűek:

ad 1)

Az inflációval óvatosnak kell lenni, és az, ahogy ezt a folyamatot kezelni kezdte a Jegybank, jó iránynak látszik. Erre van is mandátuma, hiszen ez egyben az MNB elsődleges feladata is, az árstabilitás megőrzése.

ad 2)

A gazdaság lassulása persze abszolút nem kívánatos a jelen helyzetben sem, de nem is kell túltolni, hiszen mindent összevetve azért sokkal kisebb veszélye van ennek, mint egy elszabaduló inflációs hullámnak, ha és amennyiben határozott lépések születnek a gazdaság támogatására. Magyarországot nézve jól látszik, hogy van valós gazdasági növekedés, bár persze azért  mindig nézni kell a bázist is, azaz azt, hogy honnan, milyen szintről indul a növekedés.

ad 3)

Saját tapasztalatok alapján határozottan ki merem jelenteni, hogy az egyik legfontosabb kulcs és eszköz a hitelezés, abban pedig jól állunk. Erőteljes piaci alapú hitelezés van, és az állam is támogatóan beleállt a talán legfontosabb pénzügyi potenciálba. A számok makacs dolgok, és a Széchenyi Kártya előző évi és idei számai ragyogó lakmuszpapírja a hazai vállalkozói igényeknek. Mindez kedvező a növekedés szempontjából, és nem látok arra mutató jeleket, hogy ez a trend változna. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy ez a hitel boom talán még nőni is fog. Szilárd véleményem az, hogy rövidtávon biztosan nem várható olyan mértékű kamatemelés, ami jelentősen visszafogná a hiteldinamikát.

Résen kell lenni

A világviszonylatban erősödő infláció és a járvány negyedik hullámának közeledése adhat okot aggodalomra, különösen azért, mert a pandémia egészségügyi és gazdasági hatásai még velünk vannak, és visszaerősödhetnek. Ha pedig egy újabb beesés következne az árak növekedésével párhuzamosan, az veszélyes helyzetet teremtene, és sokak számára nehezítené meg a fejlődést, de talán a megélhetést is.

Előrejelzés

Nouriel Roubini amerikai közgazdász, aki arról híres, hogy előrevetítette a 2008-as pénzügyi világválságot, most újra jósolt: a stagfláció – recessziós + inflációs hatás egyidőben (olyan magas infláció, amely lassú gazdasági növekedéssel vagy akár recesszióval, illetve magas munkanélküliséggel párosul) – növekvő veszélyére hívja fel a figyelmet. Teszi ezt a kialakult nehéz helyzet mellett az elhatalmasodó államadósságokra alapozva, ami szintén növeli az országok kitettségét. Roubini szerint a pénzpolitika szigorításával nagy becsődölések következhetnek be, végül pedig az instabilabb államok akár a fizetésképtelenség felé is sodródhatnak.

Szerintem ez erős túlzás!

Habár Roubini egyszer tényleg eltalálta, hogy válság következik, viszont azóta is jó néhány alkalommal adott le később alaptalannak bizonyuló vészjelzést, illetve ki számolja, hányszor kongatta meg a vészharangot, mire bejött a jóslata.

De alapvetően nem emiatt gondolom, hogy engedjük el, amit mond. Meglátásom szerint jelenleg közel sem tartunk ott, hogy egy 2008-as méreteket öltő pénzügyi válság valós fenyegetés legyen, és ez a jelenlegi válsághelyzet – ahogy már több írásomban kifejtettem – teljesen más tőről fakad. Ezt  jól erősíti Janet Yellen, az USA pénzügyminisztere is, amikor azt hangsúlyozza, hogy az inflációtól nem kell félni: az ellátási zavarok miatti átmeneti jelenségre számít ezzel kapcsolatban, ezért nem is szabad satufékkel beleállni a gazdasági felpörgés ritmusába. Yellen asszony ráadásul nincs egyedül fenti véleményével, hiszen a különösen merev nézeteiről ismert Christine Lagarde IMF vezér is hasonlóan vélekedik annak ellenére, hogy az EU az USÁ-nál jellemzően konzervatívabb irányvonalat képvisel. És lássuk be, ez azért egy erős duó.

Az oltásról

Nekem pedig továbbra is meggyőződésem, hogy még most is jó esélyünk van arra, hogy Magyarországot egy erős átoltottsági szint közepette érhesse el egy esetleges pandémia negyedik hulláma, ezzel mérsékelve elsősorban az emberi életekben, másodsorban a gazdasági lehetőségekben mérhető károkat. Ezért igenis érdemes dolgozni, küzdeni, kampányolni és természetesen – akit érint – a választott oltást felvenni!

Az inflációról

Az inflációs várakozásaimat többször és részletesen, de főleg az áprilisi írásomban (https://krisanlaszlo.biz/inflacio-es-jarvany/ ) elemeztem, amikor még nem látszottak az infláció berobbanás jelei, de a gazdasági folyamatok már ilyen képet rajzoltak fel. Az akkori következtetés pedig egybecseng az azóta ténylegesen is beindult folyamatokkal, amire utaltam (történetesen, hogy egy átmeneti akár erőteljes inflációval mindenképp számolni kell), bekövetkezett; minden jel és közgazdasági törvényszerűség arra mutatott, hogy így fog reagálni a világ a COVID-korszak változásokkal teli körülményeire.

Minden összefügg, minden kapcsolódik

Ugyanakkor semmiképp sem haszontalan felhívni a figyelmet a veszélyekre, amelyek az országok eladósodottságából, egymástól való szoros függéséből és az esetleges gazdasági recesszió lehetőségéből következnek. A bizonytalanság ugyanis itt van a levegőben, a járvány kedvező alakulását pedig egyelőre csak remélni tudjuk, miközben erősödik egy negyedik hullám esélye is.

Mindezek miatt újra és újra hangsúlyozni kell: a pénzügyi tudatosság, tervezés, stabil menedzsment-képességek nem nélkülözhetők a gazdasági életben – és talán nyugodtan mondhatjuk, hogy a magánéletben sem. Itt van az ideje annak, hogy különösen a fiatalokhoz, de minden téma iránt fogékony emberhez juttassuk el azokat az ismereteket, amelyekkel alkalmazkodni tudnak az új kihívásokhoz, ezáltal képesek lehetnek hatékony, előre mutató módon gazdálkodni, kiemelve magukat – magunkat a mocsárból.

Kullogás helyett szárnyalás: hogyan erősítsük tovább versenyképességünket?

A versenyképességet, annak jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni – tettem és teszem ezt én is minden létező fórumon! Most pedig, hogy kijöttek a 2021-es listák a friss ország-besorolásokkal, érdemes kicsit mélyebbre evezni és fókuszba helyezni azt, hogy mit is mutatnak ezek az adatok, kinek fontosak, és ami talán a leglényegesebb: mi az output mindezekből, milyen beavatkozási pontokat érdemes mérlegelni?

Jó olvasást! Krisán László

Nemzetek viadala

A nemzetgazdaságok nagy küzdelemben állnak egymással a versenyképesség szempontjából (is), melynek eredményét különböző üzleti iskolák eltérő módszertanokkal igyekeznek évről évre megmérni. Van versenyképességi rangsora pl. a Világgazdasági Fórumnak (WEF) és a svájci IMD-nek is, utóbbi 2021 júniusában publikált adatai szerint Magyarország öt helyet lépett előre (így 42. helyen állunk). Ez nagy ugrás és jó hír, de vizsgáljuk meg először azt, hogy miért is érdemes foglalkoznunk ezekkel a jelzésekkel.

A versenyképességi listák egyfajta soft jelzőrendszerként, iránytűként működnek. A funkciójuk, hogy megmutassák, egy adott országban milyen erősségek, kitörési lehetőségek, fejlesztési irányok vannak. Ez nyilvánvalóan hasznos a külföldi beruházóknak, de nem csak ők, hanem – jó esetben – a hazai cégek, stratégia-alkotók is beletolják a megfelelő energiát az elemzések megismerésébe. Azonban tovább is kell gondolni mindezeket az ún. core-kompetenciák megtalálásának érdekében és a szükséges következtetések levonásában.

Miről szól az IMD listája?

Az IMD négy kulcs-kategóriát elemezve sorolja be az országokat: gazdasági teljesítmény, kormányzati teljesítmény, üzleti hatékonyság és infrastruktúra. Mind a négyben külön-külön is mérik a versenyképesség változásait.

Magyarország 2021-re mind a négy szempont szerint javított az eredményekben: a legjelentősebb előrelépést a gazdasági és a kormányzati teljesítmény kategóriáiban mérték. Egy üzleti blogban azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a legnagyobb lemaradásunk nem máshol, mint az üzleti hatékonyság területén van. Ez pontosan a menedzsment technikák, hozzáállás és értékek, termelékenység és hatékonyság, pénzügyek, munkaerő részterületeket jelenti.

A jövő vállalkozásai felé

Ennél a pontnál – ha komolyan akarjuk venni a jelzéseket – meg kell állni egy pillanatra; meg kell látni, hogy van itt egy szükséges beavatkozási pont, egy olyan terület, ahol sürgető a fejlődés. Másképpen szólva: azok a bizonyos, oly’ gyakran citált „ció”-végű fogalmak – innováció, digitalizáció, automatizáció és robotizáció – nem lesznek jók sima frázis-puffogtatásnak, és nem is maradhatnak meg a sci-fi-gondolatvilágban, hanem kőkeményen bele kell állni a legmodernebb, smart megoldások elterjesztésébe, ha tovább akarunk jutni a versenyképességi-ranglétrán.

Ennek most nagyon is itt van az ideje, hiszen egy válság utáni újrarendeződés zajlik éppen, ami esély a kiugrásra. A gazdaság szereplőinek valóban tanulniuk kell a válság utáni tapasztaltakból és idejekorán nekilátni a változtatásoknak.

Úgy vélem, mindenki tapasztalja a mindennapokban is, hogy Magyarországnak sok versenytárshoz képest sikerült helyzeti előnyt kiharcolnia. A hatékony vakcinációnak köszönhetően nagyon gyorsan újraindult az élet. Ezzel a lendülettel rá kell állítani a gazdaságot a versenyképességnek egy új dimenziójára, és egy valóban modern gazdaságot kell felépíteni.

De hogyan fordulhatunk rá erre az útra?

Ezzel kapcsolatban vannak abszolút kedvező együtthatók, hiszen makrogazdasági, kormányzati és gazdaságpolitikai oldalról tapasztalható a fejlődés. Ez egyben azt is jelenti, hogy a keretrendszer megvan hozzá, hogy ezeket a pozitív eredményeket lefordítsuk mikro, azaz vállalati oldalra.

Meggyőződésem, hogy ebben a pozitív irányú elmozdulásban a gazdaságvédelmi intézkedések erőteljesen jelen voltak és vannak továbbra is.

Az „okos gazdasághoz” okos (értsd: motivált, tájékozott, proaktív és nem utolsó sorban merész) cégvezetők és okos (vagyis ezeket segítő) támogatási rendszer szükséges.

Keressük a gócpontokat

Ha tehát azt látjuk, hogy a legnagyobb probléma a hatékonyság területén mutatható ki, akkor a cégvezetők nézetem szerint akkor járnak el helyesen, ha új lépéseket tesznek pl. az automatizációban, digitalizációban rejlő lehetőségek kiaknázása felé. Ezzel nem utolsó sorban támogathatják a fenntarthatósági, környezetvédelmi törekvéseket is. Ez sokféleképpen megvalósítható akár csak egy könyvviteli program lecserélésével, digitális felületek kialakításával. Magasabb szinteken jelentheti éppen digitális kommunikációs eszközök igénybevételét, akár pedig megfelelő élőmunkát segítő robotok bevetését. A lényeg: ha nagyon apró léptekkel is, de szinte minden cég profiljába beleilleszthető a jövő felé mozdulás. Nem szabad most kényelmesnek lenni és érdemi lépések helyett csak várni a mentőcsomagokra. Az ingyenpénz, a segély nem eredményre, hanem lustaságra ösztönöz –  az általam vállalkozói etalonnak tartott Demján Sándor szögezte le. Nem a „világot kell megváltani” hirtelen, de a fogaskerekeket igenis be kell indítani annak érdekében, hogy folyamatosan nagyobb sebességre lehessen kapcsolni a fejlődésben.

Másik téma a menedzsment technikák és a pénzügyek terén elfoglalt versenyképességi pozíció. Úgy gondolom, hogy a vállalati pénzügyi kultúra és tudatosság soha nem látott relevanciával bír napjaikban. Erre világított rá a koronavírus válság is, amikor a túléléshez nélkülözhetetlenek voltak a megfelelő tudatossággal meghozott, előremutató, stratégia megközelítésű pénzügyi döntések.

Az innovációra, megújulásra való nyitottság szintén kiemelt eleme a versenyképességnek. A legújabb, XXI. századi kihívások, a termelési és ellátási láncok bonyolultsága közepette már nem vonható kétségbe, hogy egyre több kockázati tényező vesz minket körül. Az üzleti életben sem csak a gazdasági válságokra kell felkészülni, hanem az élet más területéről induló, de gazdasági kihatással is bíró negatív eseményekre is. Ez pedig alkalmazkodást, megfelelő menedzsment tudást, gyakorlatot követel meg. Prognosztizálható, hogy a közeljövőben is egyre több új, még nem tapasztalt helyzettel fogjuk szembe találni magunkat. Az győz majd, aki gyorsabban talál professzionális megoldásokat.Itt tehát a vállalati elkötelezettség mellett kihagyhatatlan az oktatási rendszer. Fel kell tudni venni a fonalat, mert versenyképes, gyakorlati, skillekre és problémamegoldó képességre épülő tudást kell átadni a jövő generációnak.

Kihez szólunk?

Úgy vélem, ilyen és hasonló kezdeményezések elindításával és következetes végigvitelével van esélyünk. Fontos, hogy az üzleti világra nagy általánosságban inkább az önálló sikerek elérése, mint az állam után kullogás legyen jellemző.

Persze nincs kétségem afelől, hogy a magyar cégek felső 5-10 százalékát nézve mindez nem jelent újdonságot. Vannak fantasztikusan innovatív, világszinten is jegyzett, jól menő gazdasági társaságaink, nem beszélve a pezsgő start-up-világról, amelyből szintén kiveszik a részüket a magyarok.

Csakhogy a vállalkozások száma – nano, mikro, kis vagy közép – összesen mintegy 800 ezer. A gazdaság masszív, tartós megerősítéséhez pedig nem elég néhány zászlóshajó.

Tudjuk, minden lánc olyan erős, mint annak leggyengébb láncszeme. Valami hasonló történik a gazdasággal is: ahhoz, hogy áttörést érjünk el, a nagy átlagot kell elmozdítani egy magasabb színvonalú, modernebb, életképesebb üzleti kultúra felé.

 

Ha az alapok fixek, a változás mindig egy új esély

Új esély a változás

A változásokkal kapcsolatban – melyekből jelenleg is kijut bőven mindannyiunk számára – alapvetően kétféle reakcióval találkozhatunk. A kézifék behúzásával, amit a félelem motivál, és a még magasabb sebességre kapcsolással, amit a pozitív jövőkép táplál.

Miközben helytől és időtől függően mindkét felfogás érthető és indokolt lehet, ebben az írásban – személyes és üzleti hozzáállásom, meggyőződésem okán – egyértelműen az utóbbival fogunk foglalkozni!

Jó olvasást! Krisán László

Első a figyelem

Úgy hiszem, a változás mindig tartogat új esélyeket, amiket azonban sokszor nem könnyű észrevenni. Külön energiát, figyelmet kell fordítani arra, hogy a lehetőségeket meglássuk, beazonosítsuk, és ezután jön csak a java, a nekirugaszkodás, majd a megvalósítás folyamata. Ez az, amit magába kell, hogy foglaljon a modern menedzser-szemlélet, ettől lesz igazán fejlődés- és versenyképes egy szervezet, hiszen nem az a valódi kihívás, hogy megszokott, nyugodt körülmények között működtessünk egy gazdasági entitást; a munka java és minősége akkor mutatkozik meg, amikor változó körülmények között kell talpon maradni.

Mik is a kihívások az ilyen helyzetekben?

Elsősorban talán az, hogy egyszerre kell szervezeten belüli és azon kívüli, mozgásban lévő rendszerekhez, szabályozásokhoz, elvárásokhoz alkalmazkodni, közben pedig folyamatosan finomhangolást végezni. Adódik tehát egy kettős nyomás: változik a külső környezet, amire változással, módosítással kell reagálni. Ennek megoldása, illetve az ehhez történő megfelelő adaptáció egyfajta gazdasági mélyfúrással jár együtt: elméleti és gyakorlati síkon egyaránt bele kell helyezkedni az aktuális problémába, kihívásba ahhoz, hogy jó válaszokat adhassunk. Akik ezt időben nem ismerik fel, vagy nem kezelik a helyén a kihívásokat, azok biztos lemaradásra vagy bukásra számíthatnak.

Alkalmazkodóképesség

A 2020. év elején az egész világot pillanatok alatt elérő válság rávilágított arra, hogy az alkalmazkodáson múlik a vállalkozások túlélése. Előtérbe kerültek tehát az olyan skillek, amelyek ezt tudják erősíteni, mint például a gyorsaság, helyzetfelismerés, elemző-képesség, újító-hajlam. A jó pozíció kialakításához az eddig legfontosabbnak számító értékeken, elvárásokon, mint pl. a versenyképes árak kalkulálása, jó szállítói kapcsolatok létrehozása, ápolása lényegesen túl kell lépni.

Fejlődés

Az új alapelvárások között biztosan ott van a digitalizáció (adott esetben a robotizációval és az MI-val kiegészülve), amit a változások dinamikája nyilvánvalóan egyre több szektorban kikényszerít. Előtérbe kerül a fogyasztói attitűd megértése, elsajátítása, az érzelmi alapon is megfogható ügyfélélmény átadása. Ilyen tényezőkön múlik ugyanis a vásárlói elköteleződés, ami rendkívüli módon felértékelődött az elmúlt időszakban.

A változásnak persze szervezeten belül is jelen kell lennie, aminek egyik nagy alkotóeleme a vállalati kultúra fejlesztése. Bizonyított, hogy ezáltal növelhető a működési hatékonyság, ami a döntéshozatali mechanizmus javulását és felgyorsulását is eredményezheti. Gondoljunk csak bele: egy munkavállaló csak akkor tudja autentikusan növelni az ügyfélélményt és fokozni a vásárlói elköteleződést, ha ő maga is úgy érzi, megfelelő környezetben van, megfelelő belső motivációval és külső ösztönzéssel tud dolgozni.

Előrelátás

Tervezni márpedig kell! Mindez a pozitív attitűd aligha vezet eredményre pénzügyi tudatosság nélkül – ami persze nem a válság időszakban kezdődik, hanem sokkal korábban, ideális esetben a vállalkozás indulásánál.

A tartalékolás kulcs-kérdés volt a COVID-pandémia kezdeti sokkja közepette is, és rávilágított a magyar céges világ egyik fő problémájára: nevezetesen arra, hogy sok a kényszervállalkozás, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek tartalékokkal. Ezek a cégek akár még prosperálóak is lehetnek jó gazdasági körülmények között, azonban rendkívüli módon kitettek a külső körülményeknek, ingadozásoknak, válságoknak.

Nagy tanulsága tehát az elmúlt időszaknak, hogy a pénzügyi tudatosságot prioritásként kell kezelni, a tervezés, stratégia-alkotás pedig nem egy „szükséges rossz”, amit a különféle forráshoz jutások érdekében időnként el kell végezni. Ha jól csináljuk, tartalékolunk, előre gondolkodunk, az igenis a túlélést jelentheti, ha hirtelen hullámvölgybe kerülünk!

Hol tartunk most?

A kellő számú vakcina rendelkezésre állásáig a pandémia által érintett ágazatok számára egyértelműen a válság-menedzselésen volt a hangsúly, mára azonban elérkezett az idő a fejlesztésre, a tervek, álmok megvalósítására, és talán egyre többek számára van lehetőség a kiemelkedésre, egy-egy nagy lépés megtételére.

Ha pedig van elszántság, minőségi munka és jó termék, akkor nagy eséllyel lesz forrás is.

Persze más és más igénye van egy kezdeti szakban lévő vállalkozásnak (kis alaptőkéhez kisebb induló kölcsönök), és egy növekedésben lévő cégnek. Utóbbinál összetettebb, differenciált eszközöket kell bevetni; a támogatás akkor lesz hatékony és ösztönző, ha a TTHPG (tőke, támogatás, hitel, pályázat, garanciavállalás) összes eleme megjelenik a palettán, méghozzá olyan módon, hogy a smart megoldások, digitális fejlesztések előtérbe kerüljenek.

Külső segítség

Támogatások, programok pedig vannak: erről szól most minden, erre szolgál a gazdaság-újraindítási akcióterv, amely soha nem látott forrásokat megmozgatva járul hozzá az újranyitás, talpra állás és fejlődés elősegítéséhez. Mindemellett nem feledkezhetünk meg arról a szerencsés helyzetről sem, hogy az Európai Unió hét éves programozási időszakának elején vagyunk. Azaz: nagy mennyiségű forrás beáramlása várható, amelynek elosztása során kitűnően lehet érvényesíteni az aktuális szempontokat, van tér a versenyképes, jó hozzáadott értéket előállító vállalkozások helyzetbe hozására.

Konklúzió

Mindezek alapján arra buzdítok mindenkit, hogy ne hagyja ki a lehetőséget, és a régi, bevett módszerekhez való ragaszkodás helyett keresse meg az alternatívákat, lássa meg a változásban rejlő esélyt. Legyünk bátrak és fogékonyak arra, hogy tevékenyen részt vegyünk a gazdaságfejlesztésre irányuló stratégia megvalósításában, mert meggyőződésem szerint most van itt az ideje egy lehetséges elrugaszkodásnak, ami nem csak az egyes cégek számára jelenthet szint-ugrást, hanem az ország számára is meghozhatja a sikert a versenyképes, tudás-alapú gazdaság megteremtésében.

 

 

Hiperugrásra készülhetnek a magyar vállalkozások, megérkeztek hozzá az új hitelek

hiperugrás

Ha valami a saját írásomból kimaradt volna, ami a magyar kkv-kat még érdekelheti, azt a Portfolio-val megválaszoltuk!

Jó olvasást! Krisán László

Ahogy korábban sem volt a Széchenyi Kártya a Növekedési Hitelprogram versenytársa vagy helyettesítője, úgy most sem fogja átvenni a teljes szerepét – mondta a Portfolio-nak adott interjújában Krisán László, a KAVOSZ vezérigazgatója, akit a Széchenyi Kártya GO! hitelprogramok július 1-jei indulása kapcsán kérdeztünk. A megújított hitelprogramok újdonságai mellett a koronavírus-válság tanulságairól is beszélt nekünk.

Hogy történt? Tényleg a Növekedési Hitelprogram tervezett lezárása adta az apropót a Széchenyi Kártya GO! elindításához?

Nem így történt. A Demján Sándor gondolatából született KAVOSZ húsz éve kész és képes arra, hogy a legjobb, legolcsóbb, legegyszerűbb hitelekhez segítse a vállalkozásokat. Mindezt békeidőben is és válságban is. Az elmúlt krízisévben például konkrétan közel ezermilliárd forint hitellel segítettük a vállalkozások túlélését. Tavaly, amikor kiderült, hogy a válság derékba kapja a magyar gazdaságot, a legkülönfélébb, egyébként egymással nem rivalizáló programokat dolgozott ki a kormányzat és a jegybank a vállalkozások számára. Április-májusban nagyjából egyszerre indultak el az MNB, az MFB, az EXIM és a KAVOSZ krízishitelei, amelyek célzottan az akkori gazdasági kihívásokra reagáltak. Ilyen volt például a foglalkoztatást segítő Széchenyi Munkahelymegtartó Hitel, amelyet most kivezetünk – hiszen az aktuális piaci körülmények már jelentősen megváltoztak, kedvezőbbé váltak – és a gazdaság újraindítása a fókusz.

Orbán Viktor június 9-én azt mondta, hogy a kieső NHP-t a KAVOSZ Széchenyi Kártya Programja tudja majd pótolni. A Széchenyi Kártya GO! keretében azonban legfeljebb 1 milliárd forintos beruházási hitel vehető fel, míg a most kifutó Növekedési Hitelprogram ezt 20 milliárd forintig tette lehetővé. Mégsem cél, hogy legalább részben átvegyék az MNB programjának a szerepét?

Valamennyi felelős szereplő közös célja a magyar gazdaság segítése. Egymást támogatva, kiegészítve és erősítve. Összehangoltan, de figyelemmel a gyorsan változó körülményekre. A két program eltérő gazdasági körülmények között került bevezetésre, eltérő prioritásokkal. A KAVOSZ valamennyi terméke a nano-, mikro- és kivállalkozások finanszírozására fókuszál – erre vezethető vissza az alacsonyabb finanszírozási plafon is. Körükben találhatók nagy számban olyan vállalkozások, amelyek a kedvezményes hiteleszközök segítségével egyszerre lehetnek résztvevői és haszonélvezői a gazdasági kilábalásnak. Ugyanakkor ahogy korábban sem volt a Széchenyi Kártya a Növekedési Hitelprogram versenytársa vagy helyettesítője, úgy most sem fogja átvenni a teljes szerepét. Tudomásul kellett venni, hogy a jegybank prioritásai változtak és a következő időszakban elsősorban az infláció elleni küzdelemre fókuszál.

A nulla százalék közeli kamatok és a felvehető hitelösszegek szempontjából is nagyon hasonlítanak a Széchenyi Kártya GO! termékek a tavaly bevezetett konstrukciókra. Miben változott az újracsomagolás közben a tartalom? Vannak-e könnyítések?

Szinte csak könnyítéseket hajtottunk végre. Az volt a cél, hogy megtartsuk a krízishiteleink és a békebeli hiteleink összes jó tulajdonságát, hozzászabva a feltételeket az aktuális vállalkozói igényekhez és a gazdasági környezethez A folyószámlahitelünk kondíciói például változatlanok, de ahol lehetett, ott megváltoztattuk a lehetséges hitelcélokat, így például a beruházási hitel esetében már nem zárjuk ki a hitelkiváltást vagy az ingatlanvásárlást. Szinte korlátlan felhasználásúvá tettük valamennyi hitelelemet, felülről nyitott keretösszegek mellett, hiszen itt a bankok a saját forrásaikat használják, nem pedig egy központi keretből történnek a forráslehívások.

A hozzáférési időtartam is „felülről nyitott”? Meddig kínálhatják ezek a hitelprogramokat az EU szabályai szerint?

2021 végéig biztosan elérhetőek lesznek a konstrukciók, de hogy utána mire lesz lehetőségünk, az az Európai Unión múlik, hiszen kamattámogatott hitelek lévén az állami támogatástartalmat az uniós szabályok határozzák meg. Az EU messze rugalmasabb a mostani válságban, mint korábban. A de minimis szabályok szerint kapcsolt vállalkozásaival együtt három év alatt 200 ezer euró értékű állami támogatást vehetett igénybe egy vállalkozás, ezt a koronavírus-válság hatására 800 ezerre emelték fel, idén pedig már 1,8 millió euró ez az összeghatár. Elhúzódó válságról és kilábalásról van szó, így furcsa lenne, ha december 31-ével hirtelen kellene megszüntetnünk ezeket a programokat. A de minimis korláttal függ össze az is, hogy nincsenek 1 milliárd forintnál nagyobb hitelösszegek nálunk. A medián hitelméret ennek a töredéke: 60 és 100 millió forint között mozog a Széchenyi Kártya Programban.

Többszörösére ugró hitelkeresletről számolt be a Széchenyi Kártya Program esetében a Portfolio tavalyi és idei Hitelezés konferenciáján. Minek köszönhető ez a fellendülés?

A Széchenyi Kártya egy igazi hungarikum, egy olyan öntanuló rendszer, amely rugalmasan követi a vállalkozók igényeit. Olyan, mint egy autó váltója, menet közben igazodik ahhoz, amire a motornak szüksége van. Napi 200-300 vállalkozó tér be valamelyik irodánkba, bemutatva igényeit, problémáit. Demján Sándornak köszönhetően ez a „technológia” immár 19 éve működik, azóta él a program, és ez óriási bizalmi tőke számunkra. A járvány első hullámában megkérdeztünk 5000 vállalkozást, hogy mit szeretnének, és a programok megjelenése után hetente-kéthetente finomhangoltuk a vállalkozók igényei szerint a termékeket. Sikerült a gazdasági kormányzat felé eljuttatni az üzenetet, hogy gondos tervezés mellett szükség van a rugalmasabb feltételek meghagyására, amit az unió is elfogadott. A vállalkozók igényeihez és a koronavírus-válság adottságaihoz való sokoldalú alkalmazkodásnak óriási szerepe volt a hiteleink iránti kereslet felfutásában.

Mire használják a vállalkozások a Széchenyi Kártya forrásait, és milyen elmozdulásra számít a pandémia elmúltával?

A járvány elején minden vállalkozás azonnal pénzt akart látni, így nagyon nagy számban fordultak hozzánk új ügyfelek: a vállalkozások közül több mint 50% új vállalkozás volt, amelyek korábban nem voltak hitel közelében, vagy más formában vettek igénybe finanszírozást. A korábbi 20-25%-ról 50% fölé emelkedett az új igénylők aránya. A hitelek 95%-a likviditási hitel volt, vagyis a likviditás pótlására, készletfinanszírozásra, munkabérek kifizetésére ment, tavaly a vállalkozóknak ez volt a legfontosabb. Arra számítok, hogy a Széchenyi Kártya GO! esetében jelentősen nő a beruházások aránya – jóval magasabb lesz, de várhatóan továbbra sem lesz domináns, nem fogja átvenni a vezető szerepet.

Változik-e a bankok szerepe a Széchenyi Kártya GO! bevezetésével?

A hitelkonstrukciók továbbra is a területi kereskedelmi és iparkamarák, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) és a KAVOSZ regisztráló irodáiban érhetők el, ugyanakkor a finanszírozást változatlanul a bankok végzik, a hitelt valójában ők nyújtják, hozzájuk már teljesen elkészített dokumentációval fordulunk. A nap végén tehát továbbra is a vállalkozóval szerződik a bank, de a megtalálását, informálását, a kapcsolattartást, a támogatását és a hiteladminisztráció jelentős részét az irodahálózatunk végzi, az állam és az EU felé történő elszámolást is beleértve. Mára szinte minden hazai bank részese a programnak.

Mivel a bankok nyújtják a hitelt, a hitelfeltételeket részben ők diktálják. A Széchenyi Turisztikai Kártya esetében például gyakran lehetett hallani, hogy bár maga a konstrukció bőkezű, a bankok annál kevésbé. Ezt mennyire érzi korlátozó tényezőnek?

Demján Sándor, a Program atyja és megálmodója azt mondta, hogy válságban nincs normativitás. Ki kell használni a meglévő pénzügyi rendszer adottságai mellett elképzelhető összes olyan eszközt, legyen tőke, hitel vagy garancia, amit elérhetnek a vállalkozások. A bankok egy válságban mindenképpen óvatossá válnak, főleg azokkal a szektorokkal szemben, amelyek sérülékenyek. Így például a Széchenyi Turisztikai Kártyánál valóban találkoztunk 20-30%-os elutasítási aránnyal, eltérően a békeidőben megszokott 10-20% közötti aránytól. A vidéki turizmus nem szenvedte meg annyira a járványt, így esetükben a bankok sem voltak olyan szigorúak, a fővárosi turizmusra azonban hosszú kilábalás vár, vele szemben továbbra is óvatosabbak. Jó hír, hogy az elmúlt hónapokban mindenütt igen jelentősen felgyorsultak a hitelbírálatok.

Milyen tanulságai vannak Ön szerint a koronavírus-válságnak a vállalkozások számára?

Nagyon jó konjunkturális éveink voltak a járvány előtt, amelyek szinte mindent elvittek a hátukon a gazdaságban, és sokakat kényelmessé tettek. Azt szeretném hinni, hogy nem esünk vissza a válság elmúltával a régi gyakorlathoz, hanem megragadjuk a lehetőségét annak, hogy nagyot váltsunk: hatékonyságban, innovatív szemléletben, modernizációban és alkalmazkodóképességben. A következő programozási ciklus EU-s programjait egyértelműen ezeknek a céloknak kellene alárendelni. Szerencsére olyan gazdaságstratégiát alakított ki a kormányzat, ami egyértelműen megfogalmazta, hogy a vállalkozásoknak ezt a hiperugrást kellene megtenniük. Mi a teljes egészében „vállalkozói” szemléletünkkel járulunk ehhez hozzá a vállalkozások, a vállalkozói szervezetek és a KAVOSZ nagyon szoros szimbiózisában.

A Széchenyi Kártya GO! 5 új hitelkonstrukciója

Széchenyi Kártya Folyószámlahitel GO!

  • Szabad felhasználású 2 éves futamidejű folyószámlahitel.
  • 1 millió forinttól akár 100 millió forint összegben.
  • Fix 0,1% kamat/év.

Széchenyi Likviditási Hitel GO!

  • Maximum 3 éves futamidejű, szabad felhasználású forgóeszközhitel (számla nélküli finanszírozással), a vállalkozások működéséhez kapcsolódó kiadások fedezésére (pl. mindennemű forgóeszköz beszerzésre, egyéb igénybe vett szolgáltatások finanszírozására, fennálló hiteltartozás kiváltására).
  • 1 millió forinttól akár 250 millió forint összegben.
  • Fix 0,2% kamat/év.
  • A tőke törlesztését a vállalkozásoknak elegendő a türelmi időt követően megkezdeni (amely akár 9 hónap is lehet).

Széchenyi Beruházási Hitel GO!

  • Maximum 10 éves futamidejű beruházási hitel. Segít a normál üzletmenet visszaállításában, a működés újraindításában és a jövőbeli növekedés lehetőségeinek biztosításában.
  • 1 milliótól akár 1 milliárd forint összegben.
  • Fix 0,5% kamat/év.
  • A tőke törlesztését elegendő a türelmi időt követően megkezdeni (amely akár 24 hónap is lehet).

Széchenyi Turisztika Kártya GO!

  • Szabad felhasználású, akár 3 éves futamidejű, kifejezetten a turisztikai szektorban működő vállalkozások részére kialakított folyószámlahitel.
  • 1 millió forinttól akár 250 millió forint összegben.
  • Fix 0% kamat/év.
  • 0 forint bírálati díj és 0 forint kezelési költség megfizetése mellett.

Agrár Széchenyi Beruházási Hitel GO!

  • Maximum 10 éves futamidejű, meghatározott agrár hitelcélok finanszírozására számára felhasználható beruházási hitel. Segít az üzletmenet zökkenőmentes folytatásában, visszaállításában és a jövőbeli növekedés lehetőségeinek biztosításában.
  • 1 milliótól 1 milliárd forint összegben.
  • Fix 0,5% kamat/év.
  • A tőke törlesztését elegendő a türelmi időt követően megkezdeni (amely akár 24 hónap is lehet).

2021.07.05. (portfolio.hu, Palkó István)

https://www.portfolio.hu/bank/20210705/hiperugrasra-keszulhetnek-a-magyar-vallalkozasok-megerkeztek-hozza-az-uj-hitelek-491044

SZKP GO!-val nagyot léphetnek előre a vállalkozások

előrelépés, lendület, nagy lépés

Sokat hallunk, beszélünk arról, hogy egy valóban ínséges időszak után soha nem látott források jutnak a cégek támogatására. Az alábbi írás ennek a folyamatnak a legújabb eleméről, az SZKP GO!-ról szól, ami – erős szakmai érintettségem okán engedtessék meg nekem – a szokásosnál talán kissé személyesebb lesz.

Jó olvasást! Krisán László  

  1. július 1-vel el egy újabb lendülettel folytatódhat a vállalati hitelezés, megtartva az elmúlt időszakban a mikro-, kis-, és középvállalkozásoknál tapasztalható látványos hitelállomány növekedési ütemet. A hír rendkívül kedvező, nem csak az igen széles vállalkozói érintetti kör, de a gyors magyar gazdasági fellendülésben bizakodók számára is, hiszen tudjuk, a korábbi válságokból tapasztaltuk, hogy a vállalati hitelezésnek milyen jelentős szerepe van egy nemzetgazdaság – beleértve a társadalmi rendszereket is – egészséges működésében.

Hitelek Vállalkozóknak

Meg kell jegyezni, hogy a magyar hiteldinamika nemzetközi összehasonlításban is robusztusnak tekinthető. Ahogyan az elmúlt időszakban – de kiemelten az elmúlt egy évben –, úgy a jövőben is fenn szükséges tartani a hitelezés dinamikus bővítését, és ebben kitüntetett szerepe lesz az új Széchenyi Kártya Programnak (SZKP), amely 2021. július elsejével megújult konstrukcióval kívánja támogatni a hazai vállalatokat.

Régi új

Persze kérdezhetnék, hogy milyen szempontból tekinthető mindez újnak, amikor lassan két évtizede velünk van az SZKP?

Abból a szempontból biztosan nem találkoznak új hozzáállással az érdeklődők, hogy továbbra is az elsődleges céljaink között szerepel a hazai KKV-szektor hathatós támogatása, természetesen nem kihagyva a legkisebb vállalatokat, gazdálkodókat.

Abban sem történt változás, hogy éppúgy, mint az elmúlt két évtizedben, jelenleg és a jövőben is igazodni kívánunk a gazdaságpolitikai, gazdaságstratégiai célkitűzésekhez, hiszen meggyőződésünk, hogy egy összehangolt gazdaságstratégiai mix képes legjobban támogatni a hazai vállalkozásokat.

Nem történt változás az árazásban sem, hiszen továbbra is nagyon olcsó, nullás vagy nulla körüli kamatszinten kínáljunk termékeinket az üzleti szféra részére.

A jövőben is megtartjuk a diverzifikált termékportfóliónkat, hiszen nem lehet csupán egyetlen ágazatot, egyetlen terméktípussal támogatni. Szükséges a széles bázisú megközelítés, ahogyan tettük ezt az eddigiekben is.

Startvonalon a GO! Program

A fentiek tükrében miért mondom mégis azt, hogy új Széchenyi Kártya Program indul július 1-vel?

A gazdasági körülmények egyértelműen mások, speciálisak most, a lendületre pedig talán nagyobb szükség van, mint valaha. Elemzéseinkből jól kivehető, hogy míg az elmúlt egy évben a védekezésen, a munkahelyek megtartásán, a biztonságos szintű működés biztosításán – és ennek mindennemű támogatásán – volt a fő hangsúly, addig mára már pozitívan előre lehet tekinteni. Azaz: bő egy évvel a koronavírus megjelenését követően újra vissza lehet térni  az alapvetően fejlődést mutató trendhez, ami jellemezte hazánkat. Ezt az időszakot a folyamatos likviditásigény és a fejlesztések együttes megvalósítása jellemezte, amit az SZKP GO termékeinkkel ismét meg akarunk – és reményeink szerint meg is fogunk – erősíteni.

Új Program indul, amivel a gazdaság újraindul

Csakhogy a korábbi kereteket meg kellett haladni, hiszen az ókor óta tudjuk, nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba! Így jött létre egy olyan konstrukció, amellyel az újraindítás szakaszában nyitni tudunk további vállalkozások irányába is, akiket lízingkonstrukciókkal és az uniós támogatásokhoz szükséges önerőhitellel szeretnénk elérni. Hamarosan berobbannak ugyanis a 2021-2027-es pályázatok, ami ráirányította a figyelmet arra az irányra, törekvésre, hogy legyen lehetőség a vállalatok számára önerőt biztosító források felvételére is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy vállalkozó, még ha forráshiányos állapotban is nyer el egy pályázatot, az önerő jelentős részét ki fogja tudni váltani ezzel az önerőhitellel.

Az újdonságnak van még egy fontos eleme, mégpedig az, hogy megfeszített elemző-értékelő munkával és a vállalati jelzések alapján hozzánk beérkező javaslatok figyelembe vételével az összes korábbi hitelünket megvizsgáltuk, a legjobb elemeket azokból kiemeltük, és beletettük a GO! Programba.

https://www.kavosz.hu/hirdetmenyek/szechenyi-kartya-ujrainditasi-program-sajtokozlemeny/

Azt is mondhatjuk tehát, hogy a Széchenyi Kártya GO! Program egy „best of” csomag, amely együttesen, sok elem és tapasztalat összeforrasztásával képes támogatni a vállalkozásokat, valamint a nemzetgazdasági növekedést, fejlődést. Hiszem, hogy ez a termék-paletta mind mikrogazdasági, mind pedig nemzetgazdasági szinten rengeteg pozitív eredményt fog magával hozni.

Júliustól igényelhetők a kedvezményes újraindulási kölcsönök

Bár nem saját írás, de van benne részem és büszkén vállalom.

Jó olvasást! Krisán László

(forrás: magyarnemzet.hu

szerző: Nagy Kristóf)

– Lezárul a gazdaságvédelmi akcióterv, a járvány elleni védekezés szakaszából átléptünk a gazdaság újraindításának időszakába. Ehhez új pénzügyi programokra van szükség, tovább támogatva a vállalkozásokat.

A Széchenyi-kártya program új, újraindítási, Go! elnevezésű konstrukcióival továbbra is kedvező, fix 0-0,5 százalékos kamatozású, államilag támogatott kölcsönhöz juthatnak a kkv-k

– hangsúlyozta lapunk megkeresésére Krisán László. A KAVOSZ Zrt. ­vezérigazgatója kiemelte:

júliustól az újraindítási hitelprogramok váltják a cégek likviditásának megőrzését támogató kríziskonstrukciókat a Széchenyi-kártya programban.

Krisán László ezt annak kapcsán részletezte lapunknak, hogy Orbán Viktor a Világgazdaság tegnapi konferenciáján bejelentette: a költségvetésnek ellensúlyoznia kell a Magyar Nemzeti Bank NHP Hajrá! programjának kivezetését.

Ehhez az állam kedvező, legfeljebb fél százalék kamatozású hitelkonstruk­ciókat biztosít, amelyek a mikro-, kis- és középvállalkozások újraindítását segítik – jelentette be Orbán Viktor.

A miniszterelnök kiemelte, hogy erre a célra a KAVOSZ Zrt. Széchenyi Kártya Programja a legrugalmasabb eszköz.

Krisán László a részletekről elmondta: a krízistermékek helyett július 1-jétől négy új konstrukciót vehetnek igénybe a vállalkozások, szeptembertől pedig újabb kétféle termékkel bővül a Széchenyi-kártya program.

Júliustól elérhető a Széchenyi Folyószámlahitel Go!, amely kétéves, 0,1 százalékos fix kamatozású, legfeljebb százmillió forintos hitelkeretet tesz elérhetővé a gazdaság szereplőinek.

Szintén rendkívül kedvező kamatozású termékként igényelhető a következő hónaptól a Széchenyi Likviditási Hitel Go!, amely szabadon felhasználható forgóeszközhitel. A maximum hároméves futamidejű hitel kamata fix nettó 0,2 százalék.

Számos hitelcélra használható fel a magasabb összegű, legfeljebb egy mil­liárd forintig igényelhető Széchenyi Beruházási hitel Go! és az Agrár Széchenyi Beruházási Hitel Go!. Az újraindulást támogató, maximum tízéves futamidejű hitel kamata a futamidő végéig fix nettó 0,5 százalék. Felhasználható hitelkiváltásra és szinte minden beruházási típusú finanszírozásra.

A legnehezebb helyzetbe sodródott ágazatot segítő Széchenyi turisztikai kártya Go! maximum 250 millió forintos folyószámlahitel-keretet nyújt az érintett szereplőknek, a futamideje akár három év.

A konstrukció szinte teljes egészében ingyenes, vagyis a nettó kamat, illetve egyéb díjtételek mértéke nullaszázalékos, és csupán a nettó kezességi díjat kell a vállalkozásoknak megfizetniük.

– Szeptembertől pedig két új konstrukcióval bővül az Újraindítási program – jelentette be Krisán László. A többi hitelhez hasonlóan a Széchenyi Lízingkonstrukcióhoz is kiemelt állami támogatás jár, ezért a termék fix nettó 0,5 százalékos kamattal lesz elérhető.

A Széchenyi Önerő Kiegészítő Hitel célja pedig az, hogy a 2021–2027-es ­uniós programokhoz, pályázatokhoz szükséges önrész a vállalkozások rendelkezésére álljon.

Krisán László emlékeztetett, nincs olyan eszköz, amellyel önmagában kezelhető a válság. A krízisre a TTHPG, azaz a tőke, a támogatások, a hitelek, a pályázatok és a garanciák ötösének ötvözete adhat választ.

Júliustól igényelhetők a kedvezményes újraindulási kölcsönök

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás