Kábelkorbács-krízis, korom-hiány: olyan kifejezések, amelyekről az átlagember azt sem tudta eddig, hogy léteznek. A koromra legtöbben a jól odakozmált ételek vagy a tűzvészek felettébb kellemetlen maradványaként asszociálunk, és legkevésbé sem szoktuk hiányolni. A korbácsot inkább látjuk magunk előtt a kegyetlen rabszolgatartó telepesek kínzószerszámaként, mint az autónk alkatrészeként. Most akkor mit izgulnak ezen az állandósult borúlátást tanúsító gazdasági elemzők? Egyszerű kérdésekre egyszerű válaszok – lentebb, tőlem!
Jó olvasást! Krisán László
Összetett dolog az ipar és a kereskedelem, többek között erről szól ez az egész blogsorozat, amely a gazdasági összefüggéseket, az ellátási láncok kapcsolatait, a globális kereskedelem előnyeit és persze gyenge pontjait is igyekszik megvilágítani.
Helyzet van
Nem is akármilyen. Az Európa keleti szárnyát érintő súlyos fegyveres konfliktus rendkívüli körülményeket teremt az energiaellátásban, a mezőgazdasági termelésben, és nem utolsó sorban az autóipari gyártásban is, mivel súlyos nyersanyag-hiány lépett fel. Nem kellett sok idő, és olyan szlengek tódulnak az eseményeket figyelemmel kísérő nagyközönség elé, mint a kábelkorbács, amiről gyorsan kiderült az is, hogy hiánycikk lett.
Na de akkor mi is az a fránya kábelkorbács? Nem más, mint az autógyártás alapvető alkotóelemének számító kábelköteg, ami nélkül biztos, hogy nem gördül le a gyártósorról a csillogó, ropogósan új, szalonképes gépkocsi. Hol gyártják (vagy inkább múlt időben: gyártották)? Ukrajnában, amely ország ezen árucikk kiemelt fontosságú exportőre, kiszolgálva az európai autógyárakat, de ahol épp rommá lőtték a gyárakat, és/vagy katonává tették a munkásokat.
Ez pedig baj, ami – mint tudjuk – nem jár egyedül.
Merthogy a fenti krízis mellett a koromtermelés is jelentősen akadozik, hol máshol, mint Oroszországban; itt állítják elő ugyanis a korom jelentős részét, ami pedig alapanyaga a szintén az autógyártáshoz köthető gumiabroncsoknak.
A probléma súlyával a fogyasztó akkor szembesül, amikor hallja a híreket. Néhány héttel ezelőtt olvashattuk, hogy a Renault felfüggesztette a gyártást logisztikai problémákra hivatkozva, a napokban pedig leállt a Volkswagen-gyár Pozsonyban.
Újabb inflációs hullám
A helyzet tehát az, hogy a kereslet-kínálat megborulása nagyon meg fogja ütni az árakat, és ezt a végső felhasználók fogják megfizetni, drágább autók formájában, ami sajnálatos módon tovább fogja erősíteni a már így is felfelé mutató inflációs nyomásokat – nem csak nálunk, de egész Európában is, ha nem globálisan.
Van itt még egy rossz hír, mégpedig az, hogy ez a spirál nem fog beragadni az autóiparnál. Vannak jelek arra, hogy „felkészül” az összes olyan ágazat, ahol chipeket használnak, ugyanis az ezek előállításához szükséges palládium és neon szintén orosz és ukrán területről származik. A chip-hiány tehát rövid időn belül másodszor fog lesújtani az ún. fejlett világra, ami bizonyára nem lesz következmények nélküli…
Új piaci partnerek kerülnek a képbe
Amire úgy vélem, hogy e körben mindenképpen számíthatunk, az az észak-afrikai és közép-amerikai új beszállítók felkutatása és bekapcsolása a termelésbe – ez már önmagában a diverzifikációt fogja szolgálni; emellett tovább fog erősödni az önellátásra való törekvés. Mindenesetre a történések ismét bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a túlzott globalizáció minden szereplőre nézve komoly veszélyeket hordoz, és akár csak egyetlen ország megbénulása/megbénítása leállíthat számos más országot is. Mi ez, ha nem függőség, kitettség, egymásrautaltság?
