Skip to main content
Category

ÜZLET

Ha az alapok fixek, a változás mindig egy új esély

Új esély a változás

A változásokkal kapcsolatban – melyekből jelenleg is kijut bőven mindannyiunk számára – alapvetően kétféle reakcióval találkozhatunk. A kézifék behúzásával, amit a félelem motivál, és a még magasabb sebességre kapcsolással, amit a pozitív jövőkép táplál.

Miközben helytől és időtől függően mindkét felfogás érthető és indokolt lehet, ebben az írásban – személyes és üzleti hozzáállásom, meggyőződésem okán – egyértelműen az utóbbival fogunk foglalkozni!

Jó olvasást! Krisán László

Első a figyelem

Úgy hiszem, a változás mindig tartogat új esélyeket, amiket azonban sokszor nem könnyű észrevenni. Külön energiát, figyelmet kell fordítani arra, hogy a lehetőségeket meglássuk, beazonosítsuk, és ezután jön csak a java, a nekirugaszkodás, majd a megvalósítás folyamata. Ez az, amit magába kell, hogy foglaljon a modern menedzser-szemlélet, ettől lesz igazán fejlődés- és versenyképes egy szervezet, hiszen nem az a valódi kihívás, hogy megszokott, nyugodt körülmények között működtessünk egy gazdasági entitást; a munka java és minősége akkor mutatkozik meg, amikor változó körülmények között kell talpon maradni.

Mik is a kihívások az ilyen helyzetekben?

Elsősorban talán az, hogy egyszerre kell szervezeten belüli és azon kívüli, mozgásban lévő rendszerekhez, szabályozásokhoz, elvárásokhoz alkalmazkodni, közben pedig folyamatosan finomhangolást végezni. Adódik tehát egy kettős nyomás: változik a külső környezet, amire változással, módosítással kell reagálni. Ennek megoldása, illetve az ehhez történő megfelelő adaptáció egyfajta gazdasági mélyfúrással jár együtt: elméleti és gyakorlati síkon egyaránt bele kell helyezkedni az aktuális problémába, kihívásba ahhoz, hogy jó válaszokat adhassunk. Akik ezt időben nem ismerik fel, vagy nem kezelik a helyén a kihívásokat, azok biztos lemaradásra vagy bukásra számíthatnak.

Alkalmazkodóképesség

A 2020. év elején az egész világot pillanatok alatt elérő válság rávilágított arra, hogy az alkalmazkodáson múlik a vállalkozások túlélése. Előtérbe kerültek tehát az olyan skillek, amelyek ezt tudják erősíteni, mint például a gyorsaság, helyzetfelismerés, elemző-képesség, újító-hajlam. A jó pozíció kialakításához az eddig legfontosabbnak számító értékeken, elvárásokon, mint pl. a versenyképes árak kalkulálása, jó szállítói kapcsolatok létrehozása, ápolása lényegesen túl kell lépni.

Fejlődés

Az új alapelvárások között biztosan ott van a digitalizáció (adott esetben a robotizációval és az MI-val kiegészülve), amit a változások dinamikája nyilvánvalóan egyre több szektorban kikényszerít. Előtérbe kerül a fogyasztói attitűd megértése, elsajátítása, az érzelmi alapon is megfogható ügyfélélmény átadása. Ilyen tényezőkön múlik ugyanis a vásárlói elköteleződés, ami rendkívüli módon felértékelődött az elmúlt időszakban.

A változásnak persze szervezeten belül is jelen kell lennie, aminek egyik nagy alkotóeleme a vállalati kultúra fejlesztése. Bizonyított, hogy ezáltal növelhető a működési hatékonyság, ami a döntéshozatali mechanizmus javulását és felgyorsulását is eredményezheti. Gondoljunk csak bele: egy munkavállaló csak akkor tudja autentikusan növelni az ügyfélélményt és fokozni a vásárlói elköteleződést, ha ő maga is úgy érzi, megfelelő környezetben van, megfelelő belső motivációval és külső ösztönzéssel tud dolgozni.

Előrelátás

Tervezni márpedig kell! Mindez a pozitív attitűd aligha vezet eredményre pénzügyi tudatosság nélkül – ami persze nem a válság időszakban kezdődik, hanem sokkal korábban, ideális esetben a vállalkozás indulásánál.

A tartalékolás kulcs-kérdés volt a COVID-pandémia kezdeti sokkja közepette is, és rávilágított a magyar céges világ egyik fő problémájára: nevezetesen arra, hogy sok a kényszervállalkozás, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek tartalékokkal. Ezek a cégek akár még prosperálóak is lehetnek jó gazdasági körülmények között, azonban rendkívüli módon kitettek a külső körülményeknek, ingadozásoknak, válságoknak.

Nagy tanulsága tehát az elmúlt időszaknak, hogy a pénzügyi tudatosságot prioritásként kell kezelni, a tervezés, stratégia-alkotás pedig nem egy „szükséges rossz”, amit a különféle forráshoz jutások érdekében időnként el kell végezni. Ha jól csináljuk, tartalékolunk, előre gondolkodunk, az igenis a túlélést jelentheti, ha hirtelen hullámvölgybe kerülünk!

Hol tartunk most?

A kellő számú vakcina rendelkezésre állásáig a pandémia által érintett ágazatok számára egyértelműen a válság-menedzselésen volt a hangsúly, mára azonban elérkezett az idő a fejlesztésre, a tervek, álmok megvalósítására, és talán egyre többek számára van lehetőség a kiemelkedésre, egy-egy nagy lépés megtételére.

Ha pedig van elszántság, minőségi munka és jó termék, akkor nagy eséllyel lesz forrás is.

Persze más és más igénye van egy kezdeti szakban lévő vállalkozásnak (kis alaptőkéhez kisebb induló kölcsönök), és egy növekedésben lévő cégnek. Utóbbinál összetettebb, differenciált eszközöket kell bevetni; a támogatás akkor lesz hatékony és ösztönző, ha a TTHPG (tőke, támogatás, hitel, pályázat, garanciavállalás) összes eleme megjelenik a palettán, méghozzá olyan módon, hogy a smart megoldások, digitális fejlesztések előtérbe kerüljenek.

Külső segítség

Támogatások, programok pedig vannak: erről szól most minden, erre szolgál a gazdaság-újraindítási akcióterv, amely soha nem látott forrásokat megmozgatva járul hozzá az újranyitás, talpra állás és fejlődés elősegítéséhez. Mindemellett nem feledkezhetünk meg arról a szerencsés helyzetről sem, hogy az Európai Unió hét éves programozási időszakának elején vagyunk. Azaz: nagy mennyiségű forrás beáramlása várható, amelynek elosztása során kitűnően lehet érvényesíteni az aktuális szempontokat, van tér a versenyképes, jó hozzáadott értéket előállító vállalkozások helyzetbe hozására.

Konklúzió

Mindezek alapján arra buzdítok mindenkit, hogy ne hagyja ki a lehetőséget, és a régi, bevett módszerekhez való ragaszkodás helyett keresse meg az alternatívákat, lássa meg a változásban rejlő esélyt. Legyünk bátrak és fogékonyak arra, hogy tevékenyen részt vegyünk a gazdaságfejlesztésre irányuló stratégia megvalósításában, mert meggyőződésem szerint most van itt az ideje egy lehetséges elrugaszkodásnak, ami nem csak az egyes cégek számára jelenthet szint-ugrást, hanem az ország számára is meghozhatja a sikert a versenyképes, tudás-alapú gazdaság megteremtésében.

 

 

Állóvíz helyett változás-cunami

állóvíz, változás

Új alapvetés: ma már nem a nagy hal eszi meg a kis halat, hanem a gyors a lassút. Mit jelent ma a gyorsaság, mi kell ahhoz, hogy a vállalkozás versenyben maradhasson, és főleg: mi az, amit az elmúlt év tapasztalatából bele kell forgatni a jövőbe? 

Ezekről a témákról hívok most gondolkodásra minden vállalkozások iránt érdeklődőt!

Jó olvasást! Krisán László

Évek, talán évtizedek tapasztalata az életünk felgyorsulása, az eszméletlen tempóval pörgő üzleti világ. Állandóan ott motoszkált, azután meg egyenesen ott tombolt egyre inkább  a kérdés: hová, meddig lehet ezt még tolni, fokozni? A válasz pedig hidegzuhanyként érkezett meg, amikor a világ nyakába zúdult a COVID-válság, és szembe kellett nézni a jól bejáratott utak, módszerek hol átmeneti, hol tartósabb csődjével: a gyorsulás, a verseny folytatódik, miközben persze újra kell gondolni, mit is jelent gyorsnak lenni, mit nyerhetünk és mit veszíthetünk az erre irányuló gondolkodással.

Mára azt gondolom legfontosabbnak,  hogy a gyorsaság mellé feltétlenül oda kell tenni a körülményekhez való alkalmazkodásra irányuló, ahhoz nélkülözhetetlen innovációs képességet – ennek hiányában nem beszélhetünk versenyképességről. Miközben tehát gyorsnak, folyamatosan up-to-date-nek kell lenni, a smart megoldások kialakítására is egyre inkább gondolni kell, sőt, az üzletmenet részévé kell tenni ezeket.

Mert a világ nagyon gyorsan változik, nem rendezkedhetünk már be túlságosan hosszú, egyforma periódusokra. A pandémiás helyzet egyértelműen rámutatott erre. És ne feledjük, jöhet még negyedik hullám, jöhet még kijózanító pofon.

Mit hozott magával a COVID?

Változtak, jellemzően rövidültek az ellátási láncok, a szituációhoz pedig napokon-heteken belül kellett alkalmazkodni, ha egy érintett vállalkozás nem akarta lehúzni a redőnyt; ez a folyamat is a gyorsaságot helyezte előtérbe. Aki felismerte, hogy a hazai áruforgalom, a megbízható, közeli bázisok felértékelődnek, előnyt kovácsolhatott a helyzetből.

Elsöprő bővülés következett be az online kiskereskedelemben is: 45%-os rekord növekedést produkálva 909 milliárd forintos forgalmat bonyolított ez a szektor. Ez egy gigantikus szám, ami sok lehetőséget hordoz magában, de ott van a bukás, a nagy magasságból történő szabadesés veszélye is.

Hogyan élhetünk a válság-adta lehetőségekkel?

A fenti példákat nézve mindkettő jó esélyt teremt a vállalkozásoknak, ami azonban csak akkor tartható fenn hosszabb távon, ha tudatosan, felkészülten állunk a kihívások elé és képesek vagyunk kihasználni az adódó lehetőségeket.

Ha az első példát, az ellátási láncok változása adta potenciált nézzük, egészen biztos, hogy sokat kell tenni azért, hogy a hazai termelőkbe, szállítókba vetett bizalom továbbra is meghatározó tényező maradjon. Talán soha vissza nem térő lehetőség, hogy megízlelhettük, milyen az, amikor egy kis időre a külföldi áruforgalom valamelyest háttérbe szorul, a hazai pedig felértékelődik. Használjuk hát ki a továbbiakban is, hogy a magyar termékek esetében nem beszélhetünk hosszú ellátási láncokról, nem tart hetekig egy rendelés teljesítése. Lássuk meg: ez igenis versenyelőny, ráadásul az ország szuverenitását, ellenállóképességét is pozitívan befolyásolja, ha kialakul a hazai termékek, hazai szállítók tudatos előnyben részesítése. (És itt annyi szubjektív véleményt engedjen meg nekem az Olvasó, hogy mennyivel finomabb a magyar eper, a mézédes dinnye, a napérlelte paradicsom, a friss hazai tej…) Miért is ne határozhatnánk el, hogy erősíteni akarjuk saját magunkat, a saját gazdaságunkat minden területen, így a kereskedelemben is?

Az online kereskedelem szárnyalását tekintve azt gondolom, minden pillanatban tudatában kell lennünk, hogy az e-vásárlás nem marad ilyen mértékben egyeduralkodó. Habár az elmúlt évben kényszerből, majd egyre inkább kényelemből is jellemző volt, hogy ezen a csatornán vásárolnak az emberek, lesz ennek egy leszálló ága.

Így hát nem elég meglovagolni a hullámokat, közeledik a lendület megtartásának az ideje. Ha tartósan magas szinten akarjuk tartani az online kiskereskedelmet, akkor egyrészt proaktívan, hibrid konstrukciókban kell gondolkodni, másrészt már most erősíteni kell a marketing-tevékenységet, fokozni az ügyfélélményt, csökkenteni az adminisztrációt, és nem utolsó sorban, foglalkozni kell a digitális fejlesztésekkel (pl. Internet of Thing, applikáció, chatbot, adatbázisok építése, 5G).

Küzdelmek a változó gazdaságban…

Úgy vélem tehát, hogy a legkevésbé sem számíthatunk gazdasági értelemben vett állóvízre, így talán sosem volt szükség annyira a tudatos építkezésre, mint most. A piaci átrendeződést már most is érzékelhetjük, és ez minden bizonnyal fokozódni fog.

Mindez nagyon is megköveteli az „okos menedzsmentet”, az agilitást, a gyorsaságot, a vállalkozói szellemet. Nem szabad egy helyben állni, aktív stratégiákra van szükség: elébe kell menni a változásoknak, de ha erre adott esetben nincs is lehetőségünk, a minimum az, hogy azonnal lekövessük a trendeket és reagáljunk rájuk.

A verseny fogalmát és jelentőségét egy ilyen helyzetben újra kell értelmezni. Versenyezni ma már kötelező, ehhez pedig szükséges a modernizáció és a fejlesztés mind eszközoldalon, mind pedig HR terén. Kell a jó munkavállaló, akinek megfelelő bért kell fizetni, meg kell becsülni emberileg, erkölcsileg és anyagilag. Hamarosan újra nagyon feszes lesz a munkaerőpiac (belföldön és külföldön egyaránt), így aki nem elég ügyes, az hamar embert veszíthet. Tudjuk azonban: nem elég ezt mondani, stabil anyagi hátteret kell teremteni. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a termelékenység javítása, ami általában innovatív megoldásokkal, új gazdasági rendszerek irányába történő elmozdulással képzelhető el.

Azok a cégek, akik mindezt nem veszik komolyan, a megváltozott üzleti környezetet, modelleket, megatrendeket hagyják figyelmen kívül. Van is erre egy jó mondás – nem új keletű, de kétségtelenül érvényes: „Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.” (Charles Darwin)

A magyar vállalkozó értékes; van okunk büszkének lenni rá!

vállalkozó, büszke

Valamiért az az ország vagyunk, ahol a vállalkozó kifejezésnek van egy erősen pejoratív íze; egy olyan felhangja, amit sokan az átlagembertől való különbözőség érzékeltetésére használnak inkább negatív, mint pozitív előjellel. Az ilyesmi mindig elgondolkodtat: tényleg annyira különbözik egy vállalkozó és egy alkalmazott, orvos, művész, tanár, mezőgazdaságból élő… és folytathatnánk a sort, ki mindenki?

Mai írásom témáját a vállalkozó és a lakosság közötti hasonlóság keresése adja, amiben nagy hangsúllyal esik latba a mentális erő és a gazdasági újraindítás fontossága most, a Covid és a poszt-Covid korszak közti átmenet idején. Jó olvasást! Krisán László

Ahogy egyre többen igyekeznek – nagyon helyesen – keresni, kutatni a világjárvány tanulságait, rá kell jönnünk: a kétségtelenül meglévő határvonalak mellett rengeteg szempont van, ami közös bennünk és összeköt minket. Magam – vállalkozóként, céges vezetőként, egyben érdekképviselőként is – úgy látom, egyáltalán nem tátong akkora szakadék a vállalkozói réteg és a társadalom, gazdaság más résztvevői között, mint amit sokan feltételeznek. Sőt!

A nap végén mindenki egyforma

Ha jobban belegondolunk, hogy lényegét tekintve van-e egyáltalán különbség egy vállalkozó és egy bármilyen más területen dolgozó állampolgár között, szerintem nincs, hiszen nagyjából elmondható, hogy az, aki napközben vállalkozó, este és hétvégén, vagy legalább ünnepnapokon, lecsukja laptopot, bezárja a boltot, és éli a lakosság és az állampolgárok többi részének életét. Mentalitása, hozzáállása, világképe attól nem változik meg, hogy a munkáját saját vállalkozásában végzi. Egyéni és vállalkozói gondolkodása nem válik el élesen, csak napközben például a vállalkozási költségeket és kiadásokat kezeli, este pedig a családi kasszát próbálja menedzselni.

Magyar módi

Magyarország erősen egyedi abból a szempontból, hogy a magán és a céges tőke erősen összefonódik, mivel rengeteg nano és mikrovállalkozás működik a gazdaságban. Ez azt okozza, hogy nagyon nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen kettéválasztani ezeket a vagyonokat, és az ezen vagyonokkal való foglalkozást, munkavégzést. A nano szférában, ami a hazai vállalkozói réteg több mint felét képviseli, és körülbelül 400.000 céget jelent, a vállalkozói tevékenység elvégzése gyakran helyileg is összefonódik a családi élettel: mindannyian ismerjük azokat a műhelyeket, kisboltokat, szalonokat, amelyek a lakások, házak mellett vagy egyenesen a lakásokban kerültek kialakításra, ahol az egyetlen autó épp úgy szolgálja a vállalkozó családfő (vagy más családtag) munkavégzését, mint ahogy a családi bevásárlást és egyéb logisztikát. Látni kell, hogy ők, és a náluk valamivel nagyobb, de számban jóval kevesebb (8-10.000) középvállalkozás azok, akiknek a szerepe megkerülhetetlen, hiszen körülbelül a GDP felét adják, de a foglalkoztatáshoz kifejezetten meghatározó, 73 % fölötti nagyságrendben járulnak hozzá.

Pillangóhatás

Ezek az emberek és családok napközben vállalkozók, este azonban éppolyan szorgalmasan nézik ízlés szerint a Keresztanyut, Exathlont vagy a kedvenc Netflix-sorozatukat, mint bárki más, miközben adódnak köztük valódi véleményvezérek, elismert emberek, de akár önjelölt szakértők is, akiknek markáns és határozott elképzelésük van például önmagukról, a vállalkozó szóról, a világról, a járványról, a politikáról, a fociról. Ezek az emberek hatással vannak önmagukra, családjukra, barátaikra és persze a munkavállalóikra is, amivel képesek komolyan befolyásolni sokak értékrendjét, értékítéletét.

Ami tehát fáj a társadalom valamely szegletének, az fájni fog sok vállalkozónak is, az állítás pedig természetesen fordítva is megállja a helyét. A jelen helyzetben szinte nincs olyan egyén vagy közösség, aki ne szembesülne a világjárvány okozta sokkhatás valamelyik oldalával: egészségügyi krízis, személyes tragédiák, gazdasági nehézségek, elszigetelődés, hogy csak a leggyakoribbakat vegyük számba. Így nem is csoda, ha látjuk, érezzük: meglehetősen pesszimista a közhangulat, rengetegen küzdenek napi szinten frusztráltsággal, bizonytalansággal, akár depresszióval, és ezek az „élmények” épp úgy sújtják a vállalkozót, mint bárki mást.

Ezért megkülönböztetetten fontos, hogy jussunk el végre oda, hogy a vállalkozó szót nem lengi körbe az a bizonyos régi, pejoratív, sokak által már-már megszokott beidegződés, ami kifejezetten romboló hatással van a motivációra. Úgy vélem, inkább büszkének kell lenni mindenkinek, aki saját magát, családját és dolgozóit képes eltartani, felelősen fejleszteni, menedzselni, a dolgokat előrevinni.

Mi következik mindebből a végre aktuálissá váló, óvatos nyitásra nézve?

Elsősorban az, hogy ostobaság szembeállítani a vállalkozók érdekét a lakosság érdekével. Nézetem szerint egy érdek van itt: a talpon maradás, mind fizikai, mind gazdasági értelemben; a kettő azonban nem elválasztható. Elsősorban nem azért kell nyitni, mert „A cégek” ezt akarják, hanem az egész társadalom fizikai-mentális helyrebillentése érdekében. Ugyanakkor a korlátozások feloldását elsietni sem szabad, nem csak az idősek, hanem mindannyiunk életének, egészségének a védelme miatt…

Meggyőződésem szerint a gazdaság újraindítása úgy lehet igazán eredményes, ha sikerül a bravúr, és megtaláljuk a kényes egyensúlyt az átoltottság és az egymásra épülő nyitási lépések között. Húzd meg – ereszd meg politika, és nagyon érzékeny potméter szükséges ahhoz, hogy a legfontosabb szempont, az emberi élet védelme elsődlegessége mellett a gazdaságot is fokozatosan újra lehessen indítani, és ezt a kényes egyensúlyt finom mozdulatokkal, úgy lehessen irányítani, hogy Magyarország akár előnnyel kerüljön ki a pandémia okozta válságból. Ehhez a vakcina-helyzet és az átoltottság függvényében a gazdaság fokozatos felszabadítása, a különböző szektorok beindítása szükséges, miközben a lehető leghamarabb meg kell szüntetni a napi közel 20 milliárd forintos veszteséget, ami a gazdaság leállásából ered.

Első a lelki felépülés

Csakhogy mindez nem elég. El kell kerülni a frusztrációból adódó egymásra mutogatás csapdáját is, hiszen most a biztonságérzet visszanyerése a kulcs, ami be fogja indítani a lakossági megtakarítások piacra dobását és a céges beruházások szárba szökkenését is – ez a két elem nélkülözhetetlen a válságból való kilábaláshoz.

A szkeptikusok számára jó hír, hogy mindehhez az alapfeltételek adottak, köszönhetően annak, hogy a hirtelen lecsapó világválság kifejezetten jó kondícióban találta a magyar gazdaságot. Ez, valamint a bizonytalan helyzetekben általánosan bekapcsoló takarékoskodási reflex azt eredményezte, hogy a gazdaság újraindításának jelentős mennyiségű megtakarítással vághatunk neki: az MNB adatai szerint 2020-ban a lakosság mintegy 1290 milliárd forint összegben tett friss pénzt különböző értékpapírszámlákra, miközben 1600 milliárd forintnyi új bankbetét is keletkezett. Ezzel rekord szintre emelkedett a bankban elhelyezett lakossági vagyon értéke, ami mellett jelentős készpénz-megtakarítással is számolni lehet.

Átalakult a vállalkozások helyzete, erővonala

A vállalkozásokat nézve köztük is vannak, akik kifejezetten nyertesei lettek a pandémiának – pl. digitális szolgáltatók, fintech cégek, otthoni szórakoztatásra szakosodott platformok, webshopok, futárcégek, egyes egészségpiaci szereplők, higiénés termékeket forgalmazók, de valamelyest a falusi turizmus is ide sorolható – azonban nem maradtak támogatás nélkül a kevésbé szerencsések sem. Eddig körülbelül 1300 milliárd forintnyi nulla, vagy nulla közeli kamatozású hitelhez jutottak az érintett cégek, a támogatott hitelezés pedig még közel sem zárult le…

Abban a furcsa helyzetben vagyunk tehát, hogy miközben a járvány harmadik hullámában próbálunk egyéni frusztrációinkat legyűrve egyről a kettőre jutni, már körvonalazódik előttünk a poszt-Covid korszak, közeledik a gazdaság kipattanása, amire komolyan készülni kell, mentálisan éppen úgy, mint anyagi lehetőségeinket tekintve. Nem lehet eléggé hangsúlyozni tehát a tudatosság szükségességét: a céges és/vagy magánéleti stratégiaalkotás fontosságát, pszichés állapotunk rendbetételét és motivációnk felélesztését. Ez pedig az értékeink számbavételénél kezdődik!

Én bizony vállalom

Én büszke vagyok rá, hogy vállalkoztam és vállalkozom, büszke vagyok arra, hogy olyan vállalkozó mellett nőttem föl, mint Demján Sándor, aki – nyugodtan merem állítani – a rendszerváltás óta a lehető legtöbbet tett azért, hogy a vállalkozó szó pozitív tartalommal teljen meg, miközben életével, pályafutásával, eredményeivel mintát mutatott az utána jövő vállalkozói generáció számára. Büszke vagyok arra is, hogy öröksége, a Széchenyi-kártya közel 20 év után is ereje teljében segíti a vállalkozásokat békeidőben és válságban egyaránt.

Ennek a sikernek az alfája és az ómegája az, hogy érteni és értékelni kell a vállalkozókat, magunkévá tenni a gondolataikat és adaptálni azokat minden lehetséges helyzethez. Valós pénzügyi megoldásokat, mintákat, kreatív és innovatív javaslatokat kell kidolgozni, amelyeket lefordítva a gazdaságpolitika nyelvére, megvilágítva a kölcsönös érdekeket, bátran képviselhetünk a döntéshozók előtt is – ha így járunk el, kódolva van a siker. Persze ezután képesnek kell lenni arra is, hogy bevezessük és konzekvensen működtessük a hiteleket, tőke programokat és minden terméket, méghozzá úgy, hogy azok a vállalkozás számára, legyen az kicsi vagy nagy, érhető, használhatók legyenek, ha viszont ebbe mindent beleadunk, akkor elmondhatjuk, hogy Magyarországon érdemes vállalkozni, mert van érdemi segítség a boldoguláshoz vezető úton.

Néha, főleg, amikor nehéz időszakon megyünk keresztül, igenis ki kell mondani: a magyar vállalkozó értékes; van okunk büszkének lenni magunkra és rájuk!

Vigyázó szemetek’ a kereskedelemre vessétek!

Karácsony közeledtével mi más is kerülhetne egy üzleti blog élére, mint a kereskedelem helyzete, a hagyományosan egyre erősödő év végi forgalom alakulása? Persze ez az év más, mint a többi – ezzel aligha mondok újat. Hogy pontosan miben és mennyire más? Ezt fejtem ki a következő sorokban. Jó olvasást! Krisán László

Ha a hónapoknak üzleti szempontból is nevet adnánk, a december biztosan a kereskedelem hava lenne. Amikor sok más ágazatban dolgozó a jól megérdemelt szabadságát tölti, vagy legalábbis a karácsonyi menüt tervezgeti, a kereskedelem beindul, és maximális fordulatszámon pörög.  A kereskedelem a legnagyobb GDP-, Áfa- és adótermelő ágazat. 2013 óta stabilan a hazai GDP 10%-át adta, az itt dolgozók száma pedig meghaladja a félmilliót, ebben is évről évre rekordokat döntött.

Helyzetjelentés

A gazdasági szereplők az utóbbi években azon aggódtak, vajon kitart-e a növekedés az elkövetkező években is. A koronavírus járvány okozta válság miatt azonban a korábbi, dinamikus 6%-os növekedés idén megtorpant, a fogyasztók jelentős hányada kényszerül(t) a tartalékokhoz nyúlni, sokan pedig mostanra fel is élték azt. Szomorú ez az egyén szemszögéből és üzleti szempontból is, ugyanis veszélybe került a karácsonyi forgalom. Az a kereskedelmi forgalom, ami a 2019-es évben több mint 1200 milliárd forinttal csúcsot döntött. Lássuk, hogy is állunk most!

Összességében, éves szinten úgy tűnik, hogy nem teljesített rosszul a kereskedelem, a tavalyi évhez képest ugyanis őszig nem volt kimutatható elmaradás. Komoly eltérések vannak azonban az egyes alágazatok tekintetében. Álljon itt néhány példa. 2020. január–augusztusban az előző év azonos időszakához képest, naptárhatástól megtisztítva a kiskereskedelmi üzletek forgalmának volumene 0,9%-kal, az élelmiszer és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelemé 3,7%-kal, a nem élelmiszer kiskereskedelemé pedig 1,8%-kal emelkedett, az üzemanyag-kiskereskedelemben zajló értékesítés azonban jelentősen, 9,7%-kal csökkent.

A hagyományos, „offline” élelmiszerüzleteknél tehát nőtt a forgalom, és ez elmondható a gyógyszertárakra, barkácsboltokra és drogériákra is, a tartós fogyasztási javak iránti kereslet viszont (ami a decemberi vásárlásoknál nem elhanyagolható szegmens) drasztikusan visszaesett. A kereskedelmi szektor három másik területe is bajban van: a könyv-újság-papíráru, a használtcikk, valamint a textil-ruházati-lábbeli piacot sújtja talán a legerőteljesebben a válság, utóbbi mintegy 25%-os visszaesést mutatott.

Vásárlás távolságtartással

Az internetes vásárlás érthető okokból fellendült: a csomagküldő és internetes kereskedelem szárnyal (+43%-ot tudhat magáénak). Az online vásárlás a kétszeresére nőtt áprilisban, ezzel nagyjából 15%-ra emelkedett a részaránya a hagyományos vásárláshoz képest; korábban az arány mintegy 10% volt. Április után az élet itt visszaállt az eredeti kerékvágásba, a karácsonyi időszak azonban vélhetően újabb ugrást fog hozni e tekintetben.

Jóslat helyett várjuk a számokat

A fő kérdés az, hogy miként fogyaszt a magyar lakosság most, 2020 decemberében, amikor biztosan kijelenthető, hogy véget ért idehaza az akut munkaerőhiány és a gyors bérnövekedés korszaka. Hogyan jutalmazzák a munkaadók az idei helytállást, áramoltatnak-e plusz pénz a gazdaságba (ami most elsősorban a kereskedelmet jelentené), vagy a biztosabbnak látszó megszorítást választják.

Mindezekkel kapcsolatban egyelőre csak a személyes tapasztalataink adhatnak némi eligazítást, az igazi válaszok 2021-ben érkeznek majd meg. Addig is úgy vélem, az idei év fő üzenete az, hogy igazi győztesek csak azok lesznek, akik minden szituációban, nap mint nap azzal az elvárással dolgoznak, hogy jobbá, működőképessé tegyék közvetlen környezetüket. Sok sikert nekik, sok sikert magunknak!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás