Új alapvetés: ma már nem a nagy hal eszi meg a kis halat, hanem a gyors a lassút. Mit jelent ma a gyorsaság, mi kell ahhoz, hogy a vállalkozás versenyben maradhasson, és főleg: mi az, amit az elmúlt év tapasztalatából bele kell forgatni a jövőbe?
Ezekről a témákról hívok most gondolkodásra minden vállalkozások iránt érdeklődőt!
Jó olvasást! Krisán László
Évek, talán évtizedek tapasztalata az életünk felgyorsulása, az eszméletlen tempóval pörgő üzleti világ. Állandóan ott motoszkált, azután meg egyenesen ott tombolt egyre inkább a kérdés: hová, meddig lehet ezt még tolni, fokozni? A válasz pedig hidegzuhanyként érkezett meg, amikor a világ nyakába zúdult a COVID-válság, és szembe kellett nézni a jól bejáratott utak, módszerek hol átmeneti, hol tartósabb csődjével: a gyorsulás, a verseny folytatódik, miközben persze újra kell gondolni, mit is jelent gyorsnak lenni, mit nyerhetünk és mit veszíthetünk az erre irányuló gondolkodással.
Mára azt gondolom legfontosabbnak, hogy a gyorsaság mellé feltétlenül oda kell tenni a körülményekhez való alkalmazkodásra irányuló, ahhoz nélkülözhetetlen innovációs képességet – ennek hiányában nem beszélhetünk versenyképességről. Miközben tehát gyorsnak, folyamatosan up-to-date-nek kell lenni, a smart megoldások kialakítására is egyre inkább gondolni kell, sőt, az üzletmenet részévé kell tenni ezeket.
Mert a világ nagyon gyorsan változik, nem rendezkedhetünk már be túlságosan hosszú, egyforma periódusokra. A pandémiás helyzet egyértelműen rámutatott erre. És ne feledjük, jöhet még negyedik hullám, jöhet még kijózanító pofon.
Mit hozott magával a COVID?
Változtak, jellemzően rövidültek az ellátási láncok, a szituációhoz pedig napokon-heteken belül kellett alkalmazkodni, ha egy érintett vállalkozás nem akarta lehúzni a redőnyt; ez a folyamat is a gyorsaságot helyezte előtérbe. Aki felismerte, hogy a hazai áruforgalom, a megbízható, közeli bázisok felértékelődnek, előnyt kovácsolhatott a helyzetből.
Elsöprő bővülés következett be az online kiskereskedelemben is: 45%-os rekord növekedést produkálva 909 milliárd forintos forgalmat bonyolított ez a szektor. Ez egy gigantikus szám, ami sok lehetőséget hordoz magában, de ott van a bukás, a nagy magasságból történő szabadesés veszélye is.
Hogyan élhetünk a válság-adta lehetőségekkel?
A fenti példákat nézve mindkettő jó esélyt teremt a vállalkozásoknak, ami azonban csak akkor tartható fenn hosszabb távon, ha tudatosan, felkészülten állunk a kihívások elé és képesek vagyunk kihasználni az adódó lehetőségeket.
Ha az első példát, az ellátási láncok változása adta potenciált nézzük, egészen biztos, hogy sokat kell tenni azért, hogy a hazai termelőkbe, szállítókba vetett bizalom továbbra is meghatározó tényező maradjon. Talán soha vissza nem térő lehetőség, hogy megízlelhettük, milyen az, amikor egy kis időre a külföldi áruforgalom valamelyest háttérbe szorul, a hazai pedig felértékelődik. Használjuk hát ki a továbbiakban is, hogy a magyar termékek esetében nem beszélhetünk hosszú ellátási láncokról, nem tart hetekig egy rendelés teljesítése. Lássuk meg: ez igenis versenyelőny, ráadásul az ország szuverenitását, ellenállóképességét is pozitívan befolyásolja, ha kialakul a hazai termékek, hazai szállítók tudatos előnyben részesítése. (És itt annyi szubjektív véleményt engedjen meg nekem az Olvasó, hogy mennyivel finomabb a magyar eper, a mézédes dinnye, a napérlelte paradicsom, a friss hazai tej…) Miért is ne határozhatnánk el, hogy erősíteni akarjuk saját magunkat, a saját gazdaságunkat minden területen, így a kereskedelemben is?
Az online kereskedelem szárnyalását tekintve azt gondolom, minden pillanatban tudatában kell lennünk, hogy az e-vásárlás nem marad ilyen mértékben egyeduralkodó. Habár az elmúlt évben kényszerből, majd egyre inkább kényelemből is jellemző volt, hogy ezen a csatornán vásárolnak az emberek, lesz ennek egy leszálló ága.
Így hát nem elég meglovagolni a hullámokat, közeledik a lendület megtartásának az ideje. Ha tartósan magas szinten akarjuk tartani az online kiskereskedelmet, akkor egyrészt proaktívan, hibrid konstrukciókban kell gondolkodni, másrészt már most erősíteni kell a marketing-tevékenységet, fokozni az ügyfélélményt, csökkenteni az adminisztrációt, és nem utolsó sorban, foglalkozni kell a digitális fejlesztésekkel (pl. Internet of Thing, applikáció, chatbot, adatbázisok építése, 5G).
Küzdelmek a változó gazdaságban…
Úgy vélem tehát, hogy a legkevésbé sem számíthatunk gazdasági értelemben vett állóvízre, így talán sosem volt szükség annyira a tudatos építkezésre, mint most. A piaci átrendeződést már most is érzékelhetjük, és ez minden bizonnyal fokozódni fog.
Mindez nagyon is megköveteli az „okos menedzsmentet”, az agilitást, a gyorsaságot, a vállalkozói szellemet. Nem szabad egy helyben állni, aktív stratégiákra van szükség: elébe kell menni a változásoknak, de ha erre adott esetben nincs is lehetőségünk, a minimum az, hogy azonnal lekövessük a trendeket és reagáljunk rájuk.
A verseny fogalmát és jelentőségét egy ilyen helyzetben újra kell értelmezni. Versenyezni ma már kötelező, ehhez pedig szükséges a modernizáció és a fejlesztés mind eszközoldalon, mind pedig HR terén. Kell a jó munkavállaló, akinek megfelelő bért kell fizetni, meg kell becsülni emberileg, erkölcsileg és anyagilag. Hamarosan újra nagyon feszes lesz a munkaerőpiac (belföldön és külföldön egyaránt), így aki nem elég ügyes, az hamar embert veszíthet. Tudjuk azonban: nem elég ezt mondani, stabil anyagi hátteret kell teremteni. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a termelékenység javítása, ami általában innovatív megoldásokkal, új gazdasági rendszerek irányába történő elmozdulással képzelhető el.
Azok a cégek, akik mindezt nem veszik komolyan, a megváltozott üzleti környezetet, modelleket, megatrendeket hagyják figyelmen kívül. Van is erre egy jó mondás – nem új keletű, de kétségtelenül érvényes: „Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.” (Charles Darwin)
