Az idő halad; már több mint egy éve tart a világjárvány, és ahogyan megyünk egyre inkább előre, a járvány által okozott világméretű őrület újabb és újabb stációival találkozunk. Most a téma egyértelműen a vakcina és látjuk: más és más megfontolásból, de egyre többen oltakoznak. Menő dolog az oltás! Menő dolog az oltás? Erről szól az alábbi személyes motivációból született írás. Jó olvasást! Krisán László
Covid történet
Ha fel lehet osztani a pandémia időszakát, akkor immár a harmadik hullámnál tartva nem csak azt érdemes figyelemmel kísérni, hogy az egyes hónapokban milyen számok jellemezték magát a vírust vagy hogy hogyan alakult a kórházban kezelt betegek száma és a szomorú halálozási statisztika. Érdemes emellett azt is megfigyelni, hogy az emberek, a társadalom hogyan áll hozzá ehhez a megszokhatatlan helyzethez. Ebből a távlatból, ahol most vagyunk, élesebben látszanak a kontúrok és a felsejlenek a választóvonalak.
2020 tavaszán még szinte senki nem találkozott covidos beteggel családi vagy ismerősi körben, és igazi emberi és társadalmi összetartás, egymás vállvetve segítése kísérte a mai modern ember által még sosem tapasztalt mértékű járvány elindulását. Az emberek tényleges, életveszélyes fenyegetettség nélkül is képesek voltak fegyelmezetten kezelni a vírus-helyzetet. Emellett még a szociális helyzetkezelés is elemi erővel tört ki mindenkiből. Emlékezzünk csak a napi koncertekre, esti közös tapsköszöntésekre az egészségügyi dolgozók, vagy éppen a pedagógusok teljesen jogos dicsőítésére. A kényszerű karantén során az emberek önzetlenül támogatták, segítették egymást, ötletek, receptek, tippek cseréltek gazdát, a közösségi média tele volt saját sütésű kenyerek és kalácsok képeivel, a családok pedig közösen ültek le a gyerekek mellé az online tanórákra. Nehéz volt az új világ, szokatlan és új, de az emberekben ott volt az egység és a közös ellenség közös legyőzésének az akarata.
Visszavágó
Azután egy felszabadult, szinte vírusmentes nyár olyan – tévesnek bizonyult – hitet keltett az emberekben, hogy a veszély elmúlt. Nem így lett, és talán pont ezért jelentett akkora hidegzuhanyt és sokkot a Covid második, immár brutális hulláma. Először meghökkenés, utána megdöbbenés következett, majd gyorsan eljött a fokozódó ijedtség és rémület ideje, főleg amikor már a közvetlen közelben csapott le a vírus válogatás nélkül szinte mindenkire. Fertőzések, megbetegedések, tragédiák kísérték immár a járványt és alattomosan a második hullám hirtelen felcsapó cunamiként harmadik hullámmá vált, ami minden felkészülés ellenére teljes viselkedésbeli váltást – konkrétan össztársadalmi rettegést – indított útjára.
Ma már nincs taps, nincsenek koncertek és szerenádok, ehelyett van félelem, gyanakvás, elszigetelődés, amit mostanra már a minél gyorsabb megoldásra, a szorult helyzetből való kijutásra irányuló görcsös törekvés kísér.
Eközben minden ember, ország és társadalom más és más módon áll hozzá nem csak a vírushoz, hanem annak legyőzéséhez és az ehhez szükséges eszközökhöz is, akár a gyógyszerek, akár a kórházi eszközök, akár az egészségügyi ellátás, akár a vakcina tekintetében.
Oltást ide’
Többször leírtam, elmondtam, mennyire nem értek egyet az oltásellenes irányzatokkal, járványtagadókkal, konteó-gyártókkal, mert ez a helyzet nem kellene, nem szabadna, hogy erről szóljon. A vélemény-nyilvánítás jogát tiszteletben lehet tartani, és természetesen mindenkinek joga van a saját életével azt tenni, amit akar, de csak addig a pontig, ami mások életének veszélyeztetését nem érinti.
A családomat, szeretteimet, és engem sincs senkinek semmi joga életveszélynek kitennie.
Ennek kapcsán pedig igenis komoly kérdés az, hogy azokat a megoldásokat, amelyekkel egymást védjük, hogyan – és hányan – alkalmazzuk.
És itt jönnek képbe azok az emberek, akik még nem döntöttek, akik még bizonytalanok, nem hívei de nem is ellenzői a vakcinának, akik lehet, hogy nem oltásszekptikusok, de még nem is állnak sorba a regisztrációs oldalon. Természetes persze, hogy mások vagyunk, eltérőek a nézőpontjaink is. Az azonban most már mindenki számára világos kell hogy legyen: a vírusveszélyt komolyan kell venni.
Ehhez pedig kell az emberek, a társadalom tagjainak az együttműködése, és egyfajta közmegegyezés is. A tudósok, a világ vezetői és mostanra már az emberek zöme megoldásként az oltást, a vakcinát jelölik meg, és ebben, legyünk bármilyen világnézetűek is, egyszerűen nincs okunk kételkedni.
Vakcina pro és kontra
Érdekesen változott a helyzet a vakcinához való hozzáállás tekintetében, hiszen az első, a tömeges és közvetlen életveszélyt nélkülöző, így utólag talán könnyebbnek mondható időszakban még nem nagyon látszott ennek az igazi tétje. Azonban ahogy az idő haladt és egyre több ember fertőződött meg, kiszélesedett a járvány, úgy élesedett a versenyfutás is a vakcinákért.
Az ember különböző stádiumokon megy keresztül, ha valamilyen kényszer éri, és ez alatt nem feltétlenül jogi vagy fizikai kényszert kell érteni. Először befúrja magát a kételkedés, ellenkezés, jönnek a viták, az érvek és ellenérvek felsorakoztatása, azután megjelenhet a düh, beletörődés vagy más érzelmek. Kinek-kinek vérmérséklete szerint. De egyszer csak előkerül az egyetlen rendelkezésünkre álló megoldás, az oltás és annak elfogadása, amit egyre többen képviselnek már, és vállalnak fel például a közösségi médiában is.
Jól mutatja ezt a trendet az, hogy nagyon sokan most már megosztják magukról azt, hogy vakcinára várnak vagy már beoltottak – akár már az első oltás után is. Nem lenne meglepő, ha ennek hamarosan további szintjei is megjelennének. Pl. a második oltás vagy akár a második oltás utáni védettségi időszak tényleges elérésekor a védettséget deklaráló posztok jelennének meg a profiloknál.
Azt gondolom, hogy ez a pozitív, kortárs módon kifejeződő, de minden kényszert nélkülöző ösztönzés helyes irány: fontos, hogy ki-ki mutassa meg, hogy védett, vállalta az oltást és ilyen módon a szabadságra szavazott, és újra élvezni akarja korábbi szabad életét.
Közös érdek
Látható az is, hogy az emberek kezdenek büszkék lenni a megkapott vakcinára, és ennek van is valós alapja. Aki oltat, a legjobbat teszi maga, szerettei, családja, és az egész közössége érdekében, hiszen megvédi őket egy – akár halálos kimenetelű – vírustól, és hozzájárul a kollektív szabadság visszanyeréséhez.
Aki pedig ezt az örömteli pillanatot meg is osztja magáról, az talán példát is mutat mások számára. Bátorítja a hezitálókat a helyes döntés meghozatalában, és mindezeken túl, talán akaratlanul, de annál meggyőzőbben, hadat üzen a vakcinák kompromittálására törekvő gagyi fake news világának, vagy éppen a ritka mellékhatások mantrázása helyett az oltás pozitív üzenete felé fordítja a figyelmet.
A büszkeség mellett tehát már nyugodtan ki lehet jelenteni: igenis menő dolog bevállalni az oltást, menő dolog ezt megosztani másokkal, menő dolog jó irányban befolyást gyakorolni másokra. Menő dolog tudatosnak lenni és még menőbb dolog használni a tudományt, ezzel pedig legyőzni a vírust és a bezártságot.
Ne hagyjuk azért figyelmen kívül az egyik rosszízű vadhajtást, a vakcina-irigységet, aminek egyik válfaja a vakcina-verseny. Annak a méricskélése, hogy ki melyik oltáshoz jutott hozzá. Ezt egy rendkívül káros versengésnek tartom, és remélem, ez nem marad általános sznobéria. Nem az a fontos ugyanis, hogy ki milyen származású vakcinával lesz beoltva, hanem az, hogy tudományosan bizonyított hatékonyságú, bevizsgált, engedélyezett oltásokat használjunk és éljünk velük.
Légy menő!
Tehát oltasd be magad, ezzel legyél Te is hasznos és menő tagja a közösségednek! Növeld a szabadságra szavazók táborát, és járulj hozzá a nyitáshoz, a korlátozásmentes élethez.
Ha pedig ehhez így állunk hozzá, akkor ezzel nem a rettegésből való oltakozást hangsúlyozzuk, hanem egyfajta önazonos, saját stílusként és életszemléletként bátran vállaljuk a döntésünket.
Én is így teszem, büszke vagyok rá, és tudom, hogy nem vagyok egyedül. Innen már csak rajtatok múlik, hogy ráléptek-e Ti is a pandémiás helyzetből kifelé vezető útra. Ha pedig elindultatok rajta, miért ne inspirálnátok másokat is? Maszkot fel, posztot ki, és mutassátok meg Ti is, hogy oltatni menő!
