Hosszú folyamat végére került pont, amikor 2020 decemberében lezárult az ún. átmeneti időszak, amelyet Nagy-Britannia Európai Unióból történő kilépése miatt állapítottak meg a felek. Ezzel sok millió ember számára kezdődik új korszak, éppen a koronavírus okozta világválság kellős közepén. Mostani írásomban a Brexit-események tanulságait boncolgatom. Jó olvasást! Krisán László
Már-már dél-amerikai szappanoperákat idéző módon ment végbe Nagy-Britannia Európai Unióból való kiválása, amelynek legutolsó lépésére 2020. december 31-én került sor. Ekkor ért véget az átmeneti időszak, ami a 2020. február 1-i de jure kiválással kezdődött meg.
A folyamat valamennyi állomása meghökkentő volt a maga nemében:
A 2016-os népszavazás szoros eredménye (a voksolók 51,9 százaléka szavazott a távozásra), az írekkel és skótokkal való viaskodás, a keserves EU-s tárgyalási fordulók, Theresa May miniszterelnök tündöklése és bukása, a botrányos brit képviselőházi kirohanások – mind olyan történések, amelyek úgy gondolom lépésről lépésre a kilépés felé sodorták az országot. Mégis, sem a közvélemény, sem a politikusok sokáig, szinte a „végjátékig” nem hitték komolyan, hogy a közel 50 éves szövetségi tagság megszűnése ténylegesen bekövetezhet.
A végül megszülető megállapodás időzítése sem volt mindennapi: 2020. december 24-én jelentették be az egyezséget, az Unió pedig december 29-én ratifikálta azt az okmányt, amely alapján december 31-én az Egyesült Királyság kilépésének átmeneti időszaka is „rendezett” módon, megállapodással zárulhatott le (azaz nem a teljes káosz uralkodott el e téren).
Jogi szempontból tehát rég túl vagyunk a kiváláson, a gyakorlatban azonban a közel egy éves átmeneti idő eltolta a mindennapi életet érintő következményekkel való szembesülést és meghosszabbította a tárgyalásokat. A rendezetlen kilépés továbbra is komoly fenyegetést jelentett az EU és Nagy-Britannia közötti kereskedelem számára. A kilátásba került vámtételek a korábbi töredékére csökkentették volna a kereskedelem volumenét, ami örvénylő spirálként húzhatta volna le az egész gazdaságot – különösen a britekét, hiszen az Unió az elszenvedett veszteség ellenére is egy masszív entitás maradt.
Az átmeneti időszak és ami most következik
A 2020-as évet végigkísérő transition period során folytatódtak a már megszokott játszmák, azonban a helyzet lassan, nagyon lassan rászorította a feleket a szabadkereskedelmi megállapodásra. Az alku megköttetett.
Mégis nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy fájdalommentes lesz az átállás. Vámokkal és kvótákkal ugyan nem kell számolni, ami hatalmas megkönnyebbülés, azonban a megfelelő elszámolások és igazolások beszerzése egyértelmű és érezhető adminisztrációs teherben és díjtételekben is megnyilvánuló nehézségeket fog okozni az export-import folyamatokban. Az EU és Nagy-Britannia között ugyanis az áruk és személyek szabad mozgása megszűnt, innen nézve a UK harmadik országnak minősül. A határellenőrzés visszaállt, az árubejelentési kötelezettség életbe lépett, amelynek részletszabályai még kidolgozásra várnak. Az érintett cégeknek – kereskedőknek, fuvarozóknak különösen – fel kell készülni tehát egy, a megszokottól gyökeresen eltérő eljárásrendre.
Gazdasági madártávlat
Tegyünk azonban egy lépést hátrább, a helyzet egészét fókuszba állítva. Európában, a világ legfejlettebbnek mondott kontinensén tényleg így kell történnie egy gazdasági és politikai szövetségből történő békés távozásnak? Mennyire tekinthetünk alkalmasnak egy olyan intézményi struktúrát, amely egy 2016-os népszavazás eredménye után még 2020. december 23-án is közel 500 millió embert hagy bizonytalanságban a tekintetben, hogy az egyik volt tagállamot illetően milyen szabályok szerint folytatódik az élet?
Úgy vélem, karácsonyi megállapodás ide vagy oda, súlyos hiányosságokra mutat rá a teljes Brexit-folyamat, ami el kell, hogy gondolkodtasson minden politikai és üzleti döntéshozót. Arra kell, hogy sarkalljon mindnyájunkat, hogy racionalizáljuk a folyamatainkat, cselekedjünk felelősen, mindig szembesítve magunkat potenciális döntéseink következményeivel. Különben rosszabb is történhet annál, mint hogy röhög rajtunk a világ.
