Megborult az okosok és szorgalmasok aránya
Ezt Demján Sándor mondta ki 15 éve először és hosszú éveken át mellette mi is vehemensen képviseltük ezt a gondolatot.
Nem halkan, nem finoman, és talán túl korán is.
Mondjuk a gazdaság,- és társadalompolitika nem is szeretett túlságosan ezért a kijelentésünkért (sem).
Mert mit is mondtunk?
Röviden:
Hogy túl sok diplomást képzünk, és túl kevés szakmunkást!
Hosszabban:
Hogy ha egy országban felborul az okosok és szorgalmasok aránya ha felborul a valódi értéket teremtő és a könnyen kiváltható tudások aránya ott aránytalanság alakul ki.
Akkor ez még vélemény volt és volt benne erős zsigeri megérzés. Mára viszont ez már egy diagnózis. Amit nem mi állítottunk fel. Hanem a gazdaság és a piac.
No meg most már az AI is – ami nem egyszerűen elvesz munkákat, hanem brutális pontossággal árazza nullára az átlagos, könnyen kiváltható tudást.
A különbség talán annyival módosult a korábbi és a mai helyzet között, hogy mostanra ez már nem csak egy ország specifikus mondás hanem általános világtrend.
Volt egy kényelmes társadalmi deal, amit mindenki aláírt — gondolkodás nélkül: tanulj → szerezz diplomát → ülj az irodában → kész vagy
Ezek az “okosok”.
„Ha meg nem megy a suli, még mindig lehetsz villanyszerelő.”
Ez meg az örökös, lesajnált és egyben kényszerű B terv volt.
Jelentem mostanra azonban lassan kezd ez lenni az A terv.
És igen jól látja a kedves Olvasó, hogy sok mondata ennek az írásnak macskakörömmel van hangsúlyozva mégpedig nem ok nélkül.
Mert nagyon nem szeretném hogy bárki azt gondolja hogy ez az egész összevetés lenne:
IQ – nem IQ
Tanultság – nem tanultság
Okos – buta
Diploma – általános iskola
Hasznos – nem hasznos párhuzamokra.
Merthogy sosem a diplomákkal van a gond. A gond ott kezdődik ha olyan típusú diplomák születnek meg, amire nem biztos hogy a gazdaságnak, a piacnak szüksége lehet.
Tudom persze hogy nem lehet mindent a gazdaság szemszögéből értékelni de ha az ember vállalkozásokkal, gazdasággal foglalkozik 30 éve akkor persze hogy ezen a szemüvegen keresztül néz mindent.
Volt az elmúlt 20 évnek egy erős félreértése: nem az történt, hogy túl sok ember tanult, mert az nagyon jó.
Ami viszont kevésbé jó az az, hogy nem feltétlenül azt, ami kellene.
- Sok helyen diplomagyárak lettek.
- Futószalag oktatások.
- Gazdaságra nehezen értelmezhető képesítések.
Azaz egy papíralapú biztonságérzet.
A kérdés pedig nem az volt, hogy „mire lesz ez jó?”, hanem hogy „van e rá jelentkező?”
És lett:
- Tibetológus/Egyiptológus
- Bioetikus
- Drámapedagógus
- Művelődésszervező
Meg még egy sor olyan diploma, amit ha megkérdezel egy cégvezetőtől, hogy „hol alkalmazod?”, akkor nem tud rá egyértelmű választ adni.
Mondom újra: nem az a baj, hogy ezek a léteznek. Ezek fontosak és szükségesek is.
De amikor tömegképzés lett abból, ami “niche”kellett volna hogy maradjon, és százszámra jöttek ki az egyetemekről fiatalok ezekkel a papírokkal a hónuk alatt, amikkel később nehezen vagy nem tudtak elhelyezkedni, és amely területeken nem tudtak érvényesülni akkor az a nagy kérdés hogy valóban ez volt-e, ez-e a helyes irány.
Ha erősebben akarnék fogalmazni akkor azt kéne hogy mondjam hogy ezen tudások egy része egy szak „akadémiai rezervátum”, egyes tudásterületek gyakorlatilag az akadémiai és kulturális szférán belül maradnak, és annak ellenére, hogy ezek értékes tudások mégis csak nagyon korlátozottan kapcsolódnak a szélesebb munkaerőpiachoz azaz ezekre a végzettségekre nincs vagy “erősen korlátozott” a piaci kereslet:
- nincs olyan hogy vállalati „egyiptológus pozíció”
- nincs KKV-s felhasználás
- nincs skálázható üzleti alkalmazás és a rendszer nem képes felszívni a kibocsátást
Ez pedig azt jelenti, hogy évente mondjuk többtucatnyi végzős esetében a frissen végzettek nem fognak tudni tanult területükön elhelyezkedni és többszöri próbálkozás után vélhetően csalódottan vagy:
- teljesen pályát váltanak
- „átfordulnak” más területekre (oktatás, turizmus, adminisztráció)
- vagy hosszú ideig bizonytalan státuszban maradnak
Vagy: elkezd egy másik diplomát megszerezni!
Eközben viszont a társadalom és a gazdaság már kifizette az előző diploma elérésének költségeit
Fölöslegesen ezek szerint.
De a nagyobbik baj az nem ez!
A nagyobbik baj az az hogy ezen közben
leértékelődött a szakmák becsülete, a szakmunkások súlya, a kétkezi munka értéke és megbecsülése.
- A villanyszerelőből, az ácsból, a kőművesből hiánycikk lett,
- a hegesztőből prémium kategória,
- a vízvezeték-szerelőből időpont-lottó.
Na ilyen az amikor megborul az okosok és szorgalmasok aránya!
Most pedig emellé és ehhez még berobbant az új, digitális világ és az AI.
Az AI pedig (vigyázz)nemcsak elvesz hanem felszínre hozza a nyilvánvalót is.
Az AI elsősorban nem a diplomákat váltja ki, hanem azokat a feladatokat, amelyek mögött nincs valódi, nehezen másolható érték azokat amelyek:
- ismétlődnek
- szabályalapúak
- korlátozott hozzáadott értéket teremtenek
A világ meg pont ezekből képzett tömegesen diplomákat.
- Excel-hősök.
- Prezentáció-gyártók.
- Meeting-koordinátorok.
- Marketing-huszárok
- „látszat-értéket” termelő szerepek
Közben meg hogy is néz ki a fizikai való világ?
Valamit meg kell csinálni.
Valamit meg kell javítani.
Valamit létre kell hozni .
Az AI az:
- nem húz be egy vezetéket
- nem szerel fel egy kazánt
- nem old meg egy csőtörést vasárnap este
És itt elkezd recsegni az eddigi egyensúly.
Ami tisztán digitális térben megtanulható és reprodukálható, az előbb-utóbb AI-val kiváltható.
Ami viszont szakmai tudást és fizikai szakmunkát igényel az marad az ember kezében mégpedig brutálisan értékes módon.
Ez pedig mára már nem csak vélemény. Ez tendencia.
Minden rendszer addig működik amíg nem jön egy másik rendszer, ami jobban, hatékonyabban működik.
A BlackRock vezérigazgatója, Larry Fink aki a legritkábban nyilatkozó vezetők közé tartozik a napokban kimondta,hogy az AI rengeteg munkahelyet fog elvenni a szellemi területeken, de egyben teremteni is fog, főleg a fizikai szakmákban.
És azt is kimondta, hogy a világ túlzásba vitte azt, hogy mindenkinek egyetemre kell mennie.
Azaz amit korábban halkan mi is mondtunk, azt most már mások is mondják — hangosabban. De nem az a lényeg, hogy mi ezt megmondtuk, hanem az, hogy
- a gondolkodás elcsúszott,
- az értékrendek eltolódtak
- és az egyensúly megbomlott.
Mert nem akkor van a baj, ha valaki diplomát szerez, hanem akkor ha csak oda lett terelve és mindegy hogy milyen papír az csak meglegyen.
Közben pedig:
- hiány lett azokból, akik valóban csinálnak valamit
- egyben pedig túlkínálat lett azokból, akik sokszor inkább dokumentálnak, mint létrehoznak
Ez egyébként nem az egyén hibája.
Ez egy rendszerszintű félrement ösztönző.
A kimondatlan hierarchia az volt: ha diplomás vagy = valaki vagy ha szakmunkás vagy = „jaj ne már…”
Most viszont más lesz!
- a villanyszerelő többet keres
- a szakembert nem éred el
- és a probléma nem oldódik meg attól, hogy valaki jól prezentálja
Ez az amikor a valóság visszanyal.
Az új elit definíciója megváltozik.
Nem tűnik el a diplomás elit. De nem az lesz az elit, aki csak egy papírt szerzett, hanem az, aki nem kiváltható.
Egy személyes mondat, ami nekem legalábbis többet mond minden statisztikánál:
A fiam villanyszerelő. És nagyon büszke vagyok rá.
Nem azért, mert „nem lett más”, hanem mert pont az lett, amiben jó.
Szerette és szereti a műszaki dolgokat.
Érti hogyan működik valami.
És azt csinálja, aminek van kézzelfogható eredménye.
Nekem egy villanyégő csere az kb 1 óra és nem is biztos hogy sikerül.
Ő ezalatt beköti a villanyt egy garzonba.
Ebben pedig akkor támogatni kellett, nem „megmenteni” tőle.
És csak azért hogy legyen egy papírja amit lehet hogy soha nem fog használni, azt nem kell erőltetni.
Ez ma már nem B terv.
Sok esetben ez a jobb terv.
A valódi kérdés pedig nem az, hogy diploma vagy szakma hanem az, hogy:
valódi, kézzelfogható értéket fogsz teremteni — vagy csak része leszel egy rendszernek, amit az AI hamarosan kivált?
15 éve azt is mondtuk: akkor lesz a baj ha a kétkezi munka „büdös” lesz.
Most ez már másképp érződik. Ennek pedig én nagyon örülök.
Mert ez nem baj.
Ez a jó.
Ez a korrekció.
Egy fájdalmas, de szükséges visszarendeződés.
És most dől el, ki marad „okos” és ki lesz valóban értékes.
Ki marad a rendszer része és ki válik valóban kiválthatatlanná.
És addig jó, amíg ezt mi döntjük el és nem az AI tornádó söpri szét az egészet.
