Skip to main content
GAZDASÁG

Kullogás helyett szárnyalás: hogyan erősítsük tovább versenyképességünket?

By 2021.07.21.No Comments

A versenyképességet, annak jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni – tettem és teszem ezt én is minden létező fórumon! Most pedig, hogy kijöttek a 2021-es listák a friss ország-besorolásokkal, érdemes kicsit mélyebbre evezni és fókuszba helyezni azt, hogy mit is mutatnak ezek az adatok, kinek fontosak, és ami talán a leglényegesebb: mi az output mindezekből, milyen beavatkozási pontokat érdemes mérlegelni?

Jó olvasást! Krisán László

Nemzetek viadala

A nemzetgazdaságok nagy küzdelemben állnak egymással a versenyképesség szempontjából (is), melynek eredményét különböző üzleti iskolák eltérő módszertanokkal igyekeznek évről évre megmérni. Van versenyképességi rangsora pl. a Világgazdasági Fórumnak (WEF) és a svájci IMD-nek is, utóbbi 2021 júniusában publikált adatai szerint Magyarország öt helyet lépett előre (így 42. helyen állunk). Ez nagy ugrás és jó hír, de vizsgáljuk meg először azt, hogy miért is érdemes foglalkoznunk ezekkel a jelzésekkel.

A versenyképességi listák egyfajta soft jelzőrendszerként, iránytűként működnek. A funkciójuk, hogy megmutassák, egy adott országban milyen erősségek, kitörési lehetőségek, fejlesztési irányok vannak. Ez nyilvánvalóan hasznos a külföldi beruházóknak, de nem csak ők, hanem – jó esetben – a hazai cégek, stratégia-alkotók is beletolják a megfelelő energiát az elemzések megismerésébe. Azonban tovább is kell gondolni mindezeket az ún. core-kompetenciák megtalálásának érdekében és a szükséges következtetések levonásában.

Miről szól az IMD listája?

Az IMD négy kulcs-kategóriát elemezve sorolja be az országokat: gazdasági teljesítmény, kormányzati teljesítmény, üzleti hatékonyság és infrastruktúra. Mind a négyben külön-külön is mérik a versenyképesség változásait.

Magyarország 2021-re mind a négy szempont szerint javított az eredményekben: a legjelentősebb előrelépést a gazdasági és a kormányzati teljesítmény kategóriáiban mérték. Egy üzleti blogban azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a legnagyobb lemaradásunk nem máshol, mint az üzleti hatékonyság területén van. Ez pontosan a menedzsment technikák, hozzáállás és értékek, termelékenység és hatékonyság, pénzügyek, munkaerő részterületeket jelenti.

A jövő vállalkozásai felé

Ennél a pontnál – ha komolyan akarjuk venni a jelzéseket – meg kell állni egy pillanatra; meg kell látni, hogy van itt egy szükséges beavatkozási pont, egy olyan terület, ahol sürgető a fejlődés. Másképpen szólva: azok a bizonyos, oly’ gyakran citált „ció”-végű fogalmak – innováció, digitalizáció, automatizáció és robotizáció – nem lesznek jók sima frázis-puffogtatásnak, és nem is maradhatnak meg a sci-fi-gondolatvilágban, hanem kőkeményen bele kell állni a legmodernebb, smart megoldások elterjesztésébe, ha tovább akarunk jutni a versenyképességi-ranglétrán.

Ennek most nagyon is itt van az ideje, hiszen egy válság utáni újrarendeződés zajlik éppen, ami esély a kiugrásra. A gazdaság szereplőinek valóban tanulniuk kell a válság utáni tapasztaltakból és idejekorán nekilátni a változtatásoknak.

Úgy vélem, mindenki tapasztalja a mindennapokban is, hogy Magyarországnak sok versenytárshoz képest sikerült helyzeti előnyt kiharcolnia. A hatékony vakcinációnak köszönhetően nagyon gyorsan újraindult az élet. Ezzel a lendülettel rá kell állítani a gazdaságot a versenyképességnek egy új dimenziójára, és egy valóban modern gazdaságot kell felépíteni.

De hogyan fordulhatunk rá erre az útra?

Ezzel kapcsolatban vannak abszolút kedvező együtthatók, hiszen makrogazdasági, kormányzati és gazdaságpolitikai oldalról tapasztalható a fejlődés. Ez egyben azt is jelenti, hogy a keretrendszer megvan hozzá, hogy ezeket a pozitív eredményeket lefordítsuk mikro, azaz vállalati oldalra.

Meggyőződésem, hogy ebben a pozitív irányú elmozdulásban a gazdaságvédelmi intézkedések erőteljesen jelen voltak és vannak továbbra is.

Az „okos gazdasághoz” okos (értsd: motivált, tájékozott, proaktív és nem utolsó sorban merész) cégvezetők és okos (vagyis ezeket segítő) támogatási rendszer szükséges.

Keressük a gócpontokat

Ha tehát azt látjuk, hogy a legnagyobb probléma a hatékonyság területén mutatható ki, akkor a cégvezetők nézetem szerint akkor járnak el helyesen, ha új lépéseket tesznek pl. az automatizációban, digitalizációban rejlő lehetőségek kiaknázása felé. Ezzel nem utolsó sorban támogathatják a fenntarthatósági, környezetvédelmi törekvéseket is. Ez sokféleképpen megvalósítható akár csak egy könyvviteli program lecserélésével, digitális felületek kialakításával. Magasabb szinteken jelentheti éppen digitális kommunikációs eszközök igénybevételét, akár pedig megfelelő élőmunkát segítő robotok bevetését. A lényeg: ha nagyon apró léptekkel is, de szinte minden cég profiljába beleilleszthető a jövő felé mozdulás. Nem szabad most kényelmesnek lenni és érdemi lépések helyett csak várni a mentőcsomagokra. Az ingyenpénz, a segély nem eredményre, hanem lustaságra ösztönöz –  az általam vállalkozói etalonnak tartott Demján Sándor szögezte le. Nem a „világot kell megváltani” hirtelen, de a fogaskerekeket igenis be kell indítani annak érdekében, hogy folyamatosan nagyobb sebességre lehessen kapcsolni a fejlődésben.

Másik téma a menedzsment technikák és a pénzügyek terén elfoglalt versenyképességi pozíció. Úgy gondolom, hogy a vállalati pénzügyi kultúra és tudatosság soha nem látott relevanciával bír napjaikban. Erre világított rá a koronavírus válság is, amikor a túléléshez nélkülözhetetlenek voltak a megfelelő tudatossággal meghozott, előremutató, stratégia megközelítésű pénzügyi döntések.

Az innovációra, megújulásra való nyitottság szintén kiemelt eleme a versenyképességnek. A legújabb, XXI. századi kihívások, a termelési és ellátási láncok bonyolultsága közepette már nem vonható kétségbe, hogy egyre több kockázati tényező vesz minket körül. Az üzleti életben sem csak a gazdasági válságokra kell felkészülni, hanem az élet más területéről induló, de gazdasági kihatással is bíró negatív eseményekre is. Ez pedig alkalmazkodást, megfelelő menedzsment tudást, gyakorlatot követel meg. Prognosztizálható, hogy a közeljövőben is egyre több új, még nem tapasztalt helyzettel fogjuk szembe találni magunkat. Az győz majd, aki gyorsabban talál professzionális megoldásokat.Itt tehát a vállalati elkötelezettség mellett kihagyhatatlan az oktatási rendszer. Fel kell tudni venni a fonalat, mert versenyképes, gyakorlati, skillekre és problémamegoldó képességre épülő tudást kell átadni a jövő generációnak.

Kihez szólunk?

Úgy vélem, ilyen és hasonló kezdeményezések elindításával és következetes végigvitelével van esélyünk. Fontos, hogy az üzleti világra nagy általánosságban inkább az önálló sikerek elérése, mint az állam után kullogás legyen jellemző.

Persze nincs kétségem afelől, hogy a magyar cégek felső 5-10 százalékát nézve mindez nem jelent újdonságot. Vannak fantasztikusan innovatív, világszinten is jegyzett, jól menő gazdasági társaságaink, nem beszélve a pezsgő start-up-világról, amelyből szintén kiveszik a részüket a magyarok.

Csakhogy a vállalkozások száma – nano, mikro, kis vagy közép – összesen mintegy 800 ezer. A gazdaság masszív, tartós megerősítéséhez pedig nem elég néhány zászlóshajó.

Tudjuk, minden lánc olyan erős, mint annak leggyengébb láncszeme. Valami hasonló történik a gazdasággal is: ahhoz, hogy áttörést érjünk el, a nagy átlagot kell elmozdítani egy magasabb színvonalú, modernebb, életképesebb üzleti kultúra felé.

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás