Klímakatasztrófa, olvadó sarkvidék, ENSZ-jelentés, erdőtüzek, világvége… Ha a koronavírus-járvány nem lenne elég, ezek a képek borzolják most már szinte kikerülhetetlenül a kedélyünket. Alaptalan pánikkeltés, vagy valóban vége a hagyományos világnak? Gyors, sőt azonnali változást sürgetnek a tudósok, amit gazdasági reformokkal kellene összekötni. Mit jelent mindez a gyakorlatban, mi az a körforgásos modell és mit szólnak ehhez a magyar emberek? Az alábbi sorok ezt fogják megvilágítani.
Jó olvasást! Krisán László
A világ vezető tudósai között egyetértés van abban, hogy az éghajlatváltozás, a tendenciózusan egyre gyakoribb természeti katasztrófák, a biológiai sokszínűség csökkenése az emberi tevékenység számlájára írhatók, még akkor is, ha évezredek-milliók távlatában már voltak ilyen folyamatok. Csak nem ilyen ütemben. Sokat lehetne erről (is) beszélni, de ez a cikk nem a Föld pusztulásáról, az emberiség jövőjéről, a föld alá vagy a Mars bolygóra költözésről fog szólni. Amit itt vizsgálok, nem más, mint az a modell, amellyel – remélhetőleg – alkalmazkodni lehet a már megindult folyamatokhoz, lassítani lehet a negatív hatások begyűrűzését, ezzel pedig elérni, hogy a következő generáció is emberhez méltó, viszonylag egészséges feltételek között élhessen.
A tudás hatalom
Egy – a Reacty Digital piackutató által, ezerfős mintán végzett – felmérés szerint a magyar lakosság 51 százalékának ismeretlen a körforgásos gazdaság, mint kifejezés, 34 százalék pedig bár hallotta a fogalmat, nem tudja annak jelentését. Ezek alapján nem azzal kellene kezdeni az erről való diskurzust, hogy megpróbáljuk megértetni mindenkivel, mi is ez az egész? Nagyon nehéz lesz támogatókat találni ezekhez az új eszmékhez, ha az ország – de mondhatom azt, hogy a világ – felének fogalma sincs arról, hogy mi is ez, miért is jó és mit lehetne, kellene tenni érte.
A körforgásos (KF) gazdasági modellel ellentétben van egy másik fogalom, a fenntarthatóság (FT) amivel viszont talán már sokan találkoztak (vagy legalábbis az előző csoportnál jóval többen). Leginkább talán egyfajta „addig nyújtózkodom, míg a takaró ér” hozzáállással lehet megfogni, mit is értünk egyezményesen alatta. Vagyis hogy nem éljük fel, nem pazaroljuk el a jövő generációk életterét, tartalékait, nem exportáljuk máshová a szemetet, nem zsigereljük ki a meg nem újuló erőforrásokat, nem fogyasztunk bután és mértéktelenül – és sorolhatnánk. Nagyon fontos, de ez bizony (rövid távon) drága szemléletmód, ami éppen ezért nem tud(ott) ez idáig főiránnyá válni. Egy dolog azért biztos: ha még sokáig szórakozunk a természettel, akkor az büntetni fog, és rengeteg fantasy film és katasztrófa film véres valósággá válhat. Ne feledjük, hogy a vírusokról szóló, 10-20-30 éve készült mozifilmek 2020 óta valóságként itt játszódnak közöttünk…
A fenntarthatósághoz kapcsolódik a körforgásos gazdaság fogalma is, ami szintén nagyon sokféle üzleti, termelési, gazdálkodási metódust foglalhat magába. Nem kell bonyolult, és főleg nem soha nem látott dolgokra gondolni. Lehet akár egy visszanyúlás az iparosodás előtti megoldásokhoz, de lehet új ötlet is; értelmezhető egy-egy üzem működtetésének a módjára, módszereire, de egész nemzetgazdaságokra vagy akár a globális piacra is
De mi a közös nevező ezekben? Mi a körforgásos gazdaság lényege?
Nos, az nem más, mint a termelés-fogyasztás-hulladék egyirányú utcájából való letérés, ami növeli ugyan a GDP-t, de a fölösleget, szemetet sokkal durvábban. Ehelyett a szóban forgó modell a természet körforgásos megújulásához akarja közelíteni a gazdasági folyamatokat. Azaz: úgy tervezi meg a teljes termelési, értékesítési, fogyasztási láncokat, hogy azok eleve újrahasznosítható részekből álljanak. Így maradhat el a megsemmisítés, mint előre tudott és célzott utolsó állomás a folyamatban.
Olyan termékek gyártásánál beszélhetünk körforgásos modellről, amelyek az elsődleges felhasználás után is hasznosak maradnak. Újra alapanyaggá válnak és így visszakerülnek a nagy rendszerekbe.
A kulcs tehát egyértelműen a tervezés.
Cél az életciklus és a visszaforgathatóság növelése, amivel elkerülhető az anyag- és az energiaveszteség.
Mindezekből már látható, hogy a körforgásos gazdasági modell a hulladékmentesség és a sharing economy (közösségi gazdaság) terjedő gondolatiságával is közeli rokonságban áll.
Jelzem, hogy itt nem csupán egyszerűen szelektív hulladékgyűjtésről vagy spórolásról van szó.
Ezek helyett a szemét, a fölösleg keletkezésének tudatos, tervezés útján történő elkerülése az, ami igazán fontos. Tehát, amiről tudom, hogy nem lesz rá szükségem, azt meg sem veszem; amiről látom, hogy hulladékként fogja végezni, le sem gyártom (vagy nem úgy gyártom le), ami fölösleges pazarlás, azt visszafogom.
Aki azt hiszi, hogy naiv utópiáról van szó, hatalmasat téved.
Bizonyos szinten már most is jelen vannak ezek az elvek a gazdaságban, csak talán nem annyira nyilvánvaló, hogy erről van szó. Amikor a gyártók saját szervizek üzemeltetésével hosszítják termékeik életciklusát, amikor egy autót vagy háztartási gépet vásárlás helyett rövidebb-hosszabb távra bérbe veszünk, amikor egy külső hordozón tárolás helyett streaming szolgáltatón keresztül nézünk filmeket, amikor vezető üzletláncok készülnek saját termékeik használt formában történő értékesítésre, ezek mind-mind a körforgásos, fenntarthatóbb gazdaság irányába mutatnak.
Közgazdasági törvényszerűség továbbá, hogy a gigacégek annál inkább érvényesíteni fogják a fenti elveket a működésükben, minél szűkösebbé válik az általuk felhasznált energia és nyersanyag forrása, mindemellett pedig a globális ellátási lánc sérülékenysége is ebbe az irányba tereli őket – azon nyersanyag megléte a biztos, amiről maguk gondoskodnak… Ez különösen aktuális kérdés jelenleg, nem először hangsúlyozom én sem, hogy zajlik az átalakulás e téren is!
Magyar körkép
Ahogy látható, nagy még az űr, az ismerethiány a fejekben, és ez egyformán vonatkozik a lakosságra és a mikro-, kis- és középvállalati szektorra is. Keveseknél jön a szikra, hogy unokáik sorsán, a föld túlélésén és a gazdaság jövőjén merengjenek, amikor napi megélhetési kérdések foglalkoztatják őket…
Innen indulunk tehát, és ez nem sok bizakodásra adna okot, az pedig biztos, hogy feladathegyek állnak előttünk. Edukálni kell az embereket, tisztába tenni azt, hogy miért létszükséglet megtanulni, mik is ezek a fogalmak és ráébreszteni a társadalmakat arra, hogy nem eldöntendő kérdés többé, hogy szükség van-e ezekre az új gondolatokra.
Azt gondolom emellett, hogy ahogy elítélendő és ciki lett a szemetelés, a szelektív kuka ignorálása és sok más káros tevékenység, úgy fog beszivárogni a cégek életébe is a fenntartható, a körforgásos gazdálkodási modell a nagyoktól egészen a legkisebbekig.
Tudomásul kell viszont venni azt is, hogy elsősorban nem a közvéleménynek kell tisztában lenni ezen a téren ezekkel a fogalmakkal, hanem a gazdasági szakértőknek. Kiemelten a döntéshozóknak, valamint a piacokat befolyásolni képes szereplőknek kell tudásuk legyen, mert a valódi fordulat innen kell, hogy elinduljon. Máshonnan ugyanis kezdeményezni nem lehet.
Zöldnek lenni menő
Úgy gondolom, nem kell soká várni arra, hogy a témával foglalkozó (növekvő számú) civil szervezetek mellett az állam is teljes erővel az ügy mellé álljon. Rövid idő kérdése, hogy trendi legyen, menő legyen, sőt elvárás legyen a zöld megújulás. Minden, a jövőt komolyan vevő szereplő is várhatóan teljes mellszélességgel bele fog állni ebbe a fősodorba. Az Unió komolyan felül fogja súlyozni a támogatásoknál a KF/FT programokat, a jegybankok és kereskedelmi bankok ösztönözni fogják a zöld projekteket. Az állam és a szakpolitika már most kiemelten támogatja az ilyen fókuszú beruházásokat. Ki merem jelenteni, hogy a vállalkozói hitelek esetén is kifejezetten prioritást fog élvezni az ezekre kihegyezett pénzügyi eszközök, így főleg hitelprogramok indítása.
Biztosra veszem, hogy a körforgásos, fenntartható gazdálkodást képviselő új irányvonalak elterjedése, megismertetése a szélesebb nyilvánossággal már a közeli jövőben be fog robbanni. Ez a nemzetközi trend. Ebbe az új „sodorba” illeszkedve, a magyar Kormány is kiemelt iránnyá tette az ügyet, hangsúlyozva azt, hogy a magyar gazdaság 2030-ra digitalizált és körforgásos lesz.
Ez egy kétségtelenül komoly és ambiciózus vállalás, amivel azonban csak a legmesszebbmenőkig egyetérteni tudok, tekintve hogy a „merjünk kicsik lenni” korszak egy jó ideje már lezárult, és ebben az ügyben csakis határozott és eltökélt döntés mentén lehet, kell és érdemes belevágni az új világba.
