Ez már nem verseny — ez kivégzés
Vagy szebben mondva: rendszerütközés
Van az a pont, amikor szerintem nem lehet tovább udvariasan beszélni.Ez most valami olyasmi.
Mert amit a Temu, Shein és társaik csinálnak, az nem simán egy új „olcsó webshop” sztori.
Nem egy cuki digitális innováció.
Ez egy teljesen más gazdasági modell.
És az a rossz hír, hogy jelenleg ez a modell:
- gyorsabb,
- agresszívebb,
- és sokkal hatékonyabb, mint az európai.
Nem egy pályán játszunk. Európában így néz ki a játék:
- szabályozás
- termékbiztonság
- fogyasztóvédelem
- adók
- környezetvédelmi díjak
- adminisztráció
- ESG
- klíma
- megfelelés
A kínai platformmodellnél pedig:
- tömeggyártás
- direkt szállítás
- extrém ár
- minimális kontroll
- állami háttér
- adatgyűjtés
Ez nem ugyanaz a súycsoport.
Kicsit olyan, mintha az egyik futócipőben futna, a másik meg sportkocsival nyomná.
És akkor jön az a kérdés amit szerintem már mindenki érez, csak valahogy nem szeretjük hangosan kimondani: Ez hogy éri meg? Merthogy a matek egyszerűen nem jön ki. Vagy az is lehet hogy nem is kell neki kijönnie? Mert lehet hogy ez nem is csak egy rövid távú profitjáték?
Hanem konkrétan piacfoglalás?
A logika pedig talán még egyszerűbb is, mint amit gondolnánk, és csak:
- Letarolják az árakkal a piacot
- Hozzászoktatják a fogyasztót
- Kinyírják a helyi szereplőket
- Utána majd jön a profit
Ez mondjuk lehet, hogy önmagában még nem újdonság.
De ami új itt az: a méret, a sebesség és az adat
Mert közben nem csak terméket adnak el.
Hanem adatot gyűjtenek.
- mit veszel
- mikor veszed
- mennyiért veszed
- mire reagálsz
És könyörgöm miközben évek óta mindenki arról beszél, hogy az adat lett a világ egyik legértékesebb nyersanyaga,ezt az ipari méretű adatgyűjtést itt Európa még mindig hajlamos pusztán „olcsó webshopozásnak” kezelni.
Miközben ez az egész konkrétan stratégiai és egyre inkább rendszerveszélyeztettségi kérdés.
És erre mi is Európa válasza? Tartok tőle, hogy csak a szokásos:
- szabályozunk
- adminisztrálunk
- próbáljuk lassítani a rohamot
- vakarjuk a fejünket
Csakhogy szerintem a probléma ennél jóval mélyebb.
Ez már nem sima fogyasztóvédelmi vagy vámkérdés.
Ez gazdasági, stratégiai és részben világrendszeri kérdés.
Kína:
- túltermel
- exportálni akar
- piacot akar
- platformot épít
- adatot gyűjt
- függőséget alakít ki
Európa:
- reagál
- lassan
- óvatosan
- kompromisszumosan
Ahogy szokta.
A kellemetlen igazság
A kínai modell jelenleg működik.
És ha ehhez nem nyúlunk hozzá komolyan, akkor az európai kereskedelem egy része szépen, csendben le fog épülni.
Nem ma és nem holnap reggel. De erős tempóban. És ez pont ettől veszélyes.
A béka sem kezd keresni a kijáratot, amikor melegszik a víz.
Teendő
Mi számítana valódi válasznak?
- vám és adó rendezése
- Protekcionista intézkedések
- platformfelelősség
- egységesebb EU-fellépés
- CAR-rendszer (termékhez rendelt felelős személy)
A CAR legalább arról szól, hogy ha egy kínai platform Európában akar üzletelni, akkor legyen valaki Európában, aki ezért ténylegesen felel.
- akit el lehet érni
- akit számon lehet kérni
- aki nem csak papíron létezik
Ez legalább végre arcot ad az arctalannak.
De illúzióink azért ne legyenek.
Ez önmagában kevés lesz.
Mert ami biztosan nem fog működni:
- a finomhangolás
- a „majd megoldja a piac”
- a félmegoldások
- meg az európai kedvenc:
„ej, ráérünk arra még…”
Zárszó
Ez a folyamat már egyáltalán nem egy Temu vs. európai webshop ügy, hanem:
rendszer vs. rendszer kérdés
És az igazi tét az az hogy:
Európa alkalmazkodik e időben — vagy csak simán végignézi, ahogy a saját piacát Kína átírja.
