A december minden évben a számadás, a január pedig az újrakezdés ideje. Ilyenkor gondolkodunk a legtöbbet a magunk, családunk vagy céges ügyeink kilátásain, tervezzük a jövőt. Arra készülök, hogy ehhez adjak szempontokat, szokás szerint a gazdasági és társadalmi érdekek figyelembevételére is törekedve.
Jó olvasást! Krisán László
A január egy nagyon tudatos hónap. Én ezt szeretem benne. Elkezdjük beosztani az évet, a decemberi kisebb-nagyobb kilengések utáni újrakezdésben alakítunk a napi rutinunkon. Mértékletesebben eszünk, iszunk és gondolkodunk. Időt keresünk egy-egy olyan tevékenység számára, amire eddig nem jutott elég figyelmünk.
Cégvezetőként mindezt fokozottan meg kell tennünk, hiszen egy kisebb-nagyobb közösségért vagyunk felelősek, így felkészültnek kell lennünk az új kihívásokra. Nagyon hiszek abban, hogy egy vállalkozás, de egy ország is csak akkor lehet sikeres, ha megfelelő felkészültséggel, tudással rendelkező lakossága, munkaereje van. Minden egyes vállalkozás központi kérdése a munkaerő-helyzet, hiszen a technikai fejlődés, digitalizáció megalapozásában is kulcs szerepe van az együtt dolgozó embereknek; a kicsi vagy akár több ezer fős csapatnak, akik napjaik meghatározó részét együtt töltik el.
Hogy az együtt töltött idő mennyire jóleső és mennyire térül meg anyagilag is – nos ez az, ami a vezetőkön múlik.
A versenyképesség a mostani időben szinte mindennél fontosabb, és ez nem csak a cégekre, az országokra is igaz.
A képlet adja magát: jól képzett lakosság > sikeres vállalkozások > jól menő gazdaság.
A rohamosan változó, kihívásokkal teli üzleti környezet és a legtöbb szektort érintő szakemberhiány következtében a tehetséges, motivált, tudásra és fejlődésre nyitott munkatársak megtartása kardinális kérdés. Hogyan lehetséges ezt a célt elérni, illetve az oda vezető utat tökéletesíteni?
Az biztos, hogy két alapvető érintett van a játékban: az állam és a vállalkozások.
Az állam azért felelős, hogy biztosítsa a magas minőségű, versenyképes oktatás keretrendszerét, hiszen ebben nőnek fel gyermekeink, szereznek középfokú és felsőfokú képzettséget, és lehet, hogy az egyetemekről közvetlenül kerülnek ki az első vállalkozók is. Ez azonban nem elegendő, és most felesleges belefogni a meglévő rendszereink méricskélésébe, ugyanis akkor sem beszélhetnénk az állami pillér mindenhatóságáról, ha az történetesen hibátlan lenne (nyilván nem az). Úgy látom, a vállalkozásoknak, munkáltatóknak is van egy nagy adag felelősségük abban, hogy jól képzett emberfőkből álljunk össze mi, magyarok: a cégeknek is meg kellene tenni mindent annak érdekében, hogy a munkavállalók fejlődési lehetősége, a tudásuk elmélyítése biztosított legyen.
Amit tehát hangsúlyozni szeretnék ebben a kettős szerepkörben, az az együttműködés fontossága. A cél közös, csak más a szint. A vállalat nyereség, profitmaximalizálást, piaci részarány növelést, versenyképes, stabil pozíciót szeretne, az állam pedig fenntartható gazdasági növekedést és minőségi jól-létet az állampolgárai számára. Azaz kéz a kézben járnak a szereplők, még ha első ránézésre ez nem is olyan magától értetődő.
Az is nyilvánvaló, hogy az államnak nagyobb a mozgástere, lehetősége, direkt és indirekt ösztönzőinek eszköztára. Ennek keretein belül szerencsére megvannak azok a fórumok (pl. MKIK, VOSZ, KAVOSZ), amelyeken keresztül, más-más irányból, de érdemben utat lehet mutatni a vállalkozások számára. Egyre inkább úgy látom, hogy hatalmas potenciál van az ilyen együttműködésekben, ami pénzügyi ösztönzők bevezetésével még inkább kiaknázható lehet. Vegyük most a továbbképzéseket: a munkavállalói képességek fejlesztését vállaló cégek adózási szempontú támogatása az állami és az érdekképviseleti szervek összefogásával, tudatos rendszerszemlélettel rendkívül előremutató lehetne, hiszen tudjuk: ma kell befektetni abba a munkavállalóba, akitől a jövőben addicionális értékteremtésre számítunk.
Az oktatás, képzés mindig a jövőben térül meg.
Azok a vállalatvezetők, akik ezt nem tartják szem előtt, a képzés hiányával a fejlődést szorítják háttérbe, és ezzel sajnos borítékolják saját lemaradásukat… Ma már kevés, ha csak azt és úgy csinálom, amit tegnap, más szavakkal: nem lehet hátradőlve nézni, és várni az évről évre emelkedő profitot. Ha nem cselekszünk, nem fejlődünk, akkor szem elől tévesztenek a vásárlóink, beszállítóink, és lemaradunk.
Egy egyszerű példa a digitalizáció, amit nem először hangsúlyozok (lásd pl. https://krisanlaszlo.biz/nyakunkon-a-robotok-kora-digitalizacio-robotizacio-automatizacio/), de nem véletlenül! Ha egy cég nem szeretne jelentősen lemaradni a közvetlen versenytársaitól, bizonyosan nyitnia kell a digitalizáció felé – ha nem is ma, holnap már biztosan. A kereskedelemben az online shopping kialakítása, a közösségi médiában való aktív jelenlét, a megrendelések valós idejű nyomon követése, a rendelkezésre álló adatokban rejlő hatalmas információmennyiség kinyerése, megértése, és a cég javára fordítása, házhoz szállítás bevezetése, optimalizálása, webes fizetési lehetőségek alkalmazása – mind olyan területek, amelyek valamilyen módon kapcsolatban vannak a digitális világgal. Ezekhez azonban újfajta tudásra, képességekre van szükség, ami nem biztos, hogy egy offline térben több évtizede prosperáló cég kultúrájában jelen van.
Konklúzió
Összességében az a tanulság mindebből, hogy a stabil, jól képzett munkaerőtől hatékonyabb és elkötelezettebb munkavégzés várható, ami a vállalkozás számára magasabb hozzáadott értéket tud előállítani. Ennek következtében, ha a többi faktort is kézben tartjuk, növelni tudjuk a cég eredményességét, ami mindenkinek előnyére válik.
Bátorítok mindenkit, hogy az újévi terveibe bátran szője bele a fejlődést, az előrelépést ezen a téren, hiszen aki oktatásba és képzésbe fektet, saját vállalkozása jövőjébe fektet, miközben felveszi a harcot a munkaerőhiány okozta gondokkal is.
Sikerekben gazdag boldog 2022. évet kívánok minden magyar vállalkozó, és az őket segítő, támogató emberek számára!
